Valamelyest átírhatja az Európai Bizottság forgatókönyvét, hogy a tagállamok nagyon nem szeretnék, ha precedens lenne abból a logikából, amelyen a Magyarországgal szemben javasolt pénzügyi szankció alapul. A tanács oldalán teljes a tanácstalanság, csupán annyi biztos, hogy kedden nem lesz döntés a magyar dossziékról.
Az Orbán-kormány számára, úgy tűnik, felcsillant a remény, hogy a tagállamokból álló tanács változtatni fog az Európai Bizottság javaslatán, legalább csökkentve a Brüsszel által zárolásra ajánlott kohéziós források összegén. EU-tagállamok egy csoportja, köztük a legnagyobbak ugyanis értesülésünk szerint mély aggodalommal tekintenek a bizottságnak arra a maximalista álláspontjára, amely a minden vagy semmi logikája szerint érvényben hagyná a Magyarországra még szeptemberben kiszabni javasolt pénzügyi szankciót, hét és fél milliárd euró pénzügyi kötelezettségvállalás felfüggesztését a kohéziós politikai forrásokból.
Németországot, Franciaországot, Olaszországot és másokat nem feltétlenül a magyar kormánnyal szembeni rokonszenv vezérli, sokkal inkább az, hogy a bizottság eljárása precedensértékűvé válhat más területeken, így az uniós fiskális szabályok asztalon lévő reformja után. Elsőként a Politico írta meg múlt héten, hogy a fent nevezett tagországok kormányai élénk nemtetszésüknek adtak hangot a bizottság múlt szerdai értékelését követő első nagyköveti vitán, határozottan helytelenítve, hogy a testület annak ellenére helyben hagyná a Magyarországgal szemben még szeptemberben javasolt forrásbefagyasztás mértékét, hogy a kormány Brüsszel által is elismerten az általa vállalt feltételek nagy részét teljesítette.
Emlékezetes, hogy Johannes Hahn költségvetési biztos azzal magyarázta a testület eljárását, hogy a még meglévő hiányosságok hatása horizontális és strukturális az uniós költségvetésre, éppen ezért továbbra sem garantálható az EU pénzügyi érdekeinek védelme. Ez az értelmezés lényegében egybeesik az Európai Parlamentével, de úgy látszik, hogy nem szükségképpen a tagállamok egy csoportjának véleményével.
Automatikus szankciók?
A szóban forgó országok attól tartanak, hogy a megtett erőfeszítések figyelmen kívül hagyása a pénzügyi szankciók megállapítása során veszélyes precedenst teremt a jövőre nézve. Aggodalmuk tárgyát a költségvetési szabályok reformja képezi, amelyről közelmúltban adott ki – egyelőre csak – egy közleményt az Európai Bizottság. És bár a javasolt modell széleskörűen figyelembe venné az egyes tagállamok speciális államadósság-helyzetét, a kijelölendő adósságcsökkentési célok kötelezők lennének, teljesítésük elmulasztása szinte automatikus pénzügyi szankciókat vonna maga után.
A fővárosokban attól tartanak, hogy a magyar modellhez hasonlóan Brüsszel nem arányosítaná a költségvetési korrekciós kiigazításokat, és a mindent vagy semmi elve alapján büntetné a tagállamokat.
A tanácsban információink szerint egyébként is szinte teljes a tanácstalanság, hogy mit kezdjenek az Európai Bizottság javaslatával, amely ebben a formában (a Magyarország elleni eljárás és a felfüggesztés által érintett pénzek összege is fennmarad) alaposan meglepte a kormányokat, amelyek puhább verzióra készültek. Többen eleve arra számítottak, hogy a bizottság a magyar erőfeszítéseket díjazva visszavonja majd szeptemberi javaslatát, Brüsszel azonban csak egy értékelést tett közzé a kormány által a november 19-i határidőig elvégzett munkáról, nem elégségesnek minősítve a meghozott intézkedéseket.
Ehhez kapcsolódóan: Európai Bizottság: Az irány jó, de „lényeges gyengeségek és kockázatok maradtak”
Beépített fékberendezés
A történtek fényében nem lenne meglepetés, ha a magyar kormány beélesítené a vonatkozó rendelet preambulumában (de nem a szövegében) meglévő vészféket, arra hivatkozva, hogy az Európai Bizottság figyelmen kívül hagyta a pénzbírság megszabásakor az arányosság elvét. A passzus értelmében az Európai Tanács elnökének ebben az esetben három hónapon belül a következő csúcstalálkozó napirendjére kellene tűznie a téma megvitatását, anélkül hogy döntést hozhatna az ügyben. Mivel a következő állam- és kormányfői összejövetel december 16-án lesz, az azután esedékes pedig csak márciusban, Charles Michelnek a decemberi csúcson kellene napirendre tűznie a magyar vitát. Ezt azonban alaposan megnehezíti, hogy a csúcs napirendje már így is meglehetősen sűrű, számos életbevágó kérdéssel (ukrajnai háború, gazdaság, infláció stb.), ráadásul az Európai Tanács elnöke szokatlan módon másfél helyett csak egynapos ülést tervez.
Ha Orbán Viktor meghúzná a vészféket, az a tanácsi procedúrát is leállítaná, és a pénzügyminiszterek csak a jogszabály által előírt legutolsó időpontban, december 19-én hozhatnának döntést a magyar dossziéról.
Egyelőre a keddi pénzügyminiszteri tanács ülésének napirendje is nyitva áll, bár a cseh elnökség már elhatározta, hogy szavazás helyett egyelőre csak eszmecserét tartanak a magyar jogállamisági eljárásról. Diplomáciai források szerint az eszmecserét követően és az ott érzékelt erőviszonyok alapján dönthetne a magyar kormány arról, hogy meghúzza-e a vészféket.
A másik magyar dosszié, a helyreállítási terv jóváhagyásának időzítése – egyre inkább úgy tűnik – attól függhet, hogy Budapest ellenkezésének feladásával hozzájárul-e a 18 milliárd euró összegű ukrajnai makropénzügyi támogatás közös hitelfelvétel útján történő folyósításához.
A soros cseh elnökség hétfő délután tart háttértájékoztatót az újságíróknak a másnap kezdődő pénzügyminiszteri tanácsülés menetrendjéről, addigra talán néhány kérdésben jobban lehet majd látni.
Ehhez kapcsolódóan: Magyar út az uniós pénzekhez: a hidegből a szabadulószobába