Nagy erőkkel védi a Fidesz Táplánszentkeresztet

Putyin diktátor, de igazából a NATO miatt van az egész. Orbán jól csinálja, és maradjunk ki mindenből. Műtrágya viszont nem lesz. Választási riport egy Szombathely melletti faluból, ahol persze mindenki az orosz–ukrán háborúról beszél.

„Na, mi a probléma?”

Egy ilyen nyitó kérdésből nehéz visszahozni az interjút, pláne ha az interjúalany teszi fel. Nem is sikerül. Pityu bá’ egy szót sem hajlandó mondani sem politikáról, sem háborúról. Annyit árul el nagy nehezen, hogy némasága ’68-ból ered, amikor sorkatonaként kénytelen volt részt venni Csehszlovákia Varsói Szerződés általi megszállásában. (Ott a magyar hadsereg csak felvonult, harci cselekmények egyébként sem voltak – bár voltak tüntető áldozatok, főleg Prágában.)

Az egyébként nagyon barátságos férfi meglepő módon belemegy abba, hogy lefotózzuk büszkesége tárgya, matuzsálemi korú haszongépjárműve mellett.

Különvélemény

Nem csak Pityu bá’ volt tartózkodó, amikor újságíróként a táplánszentkeresztiek véleményét tudakoltam Putyin háborújáról és annak feltételezett hatásáról az áprilisi választásra. Ha válaszolt is, nevét senki sem adta, kivéve Istvánt (nevezzük így), aki viszont kibogozhatatlan logikával engedte magát fotózni, nyilvánosságra hozható véleménye is van, viszont nevét titokban tartaná.

A faluban egyedülállónak tűnik diktátorellenes véleményével – meg egyébként is. Kicsit bizonytalan abban, hogy hányszor is indult választáson az LMP színeiben (egyszer, Szombathelyen, önkormányzatin, a Vas megyében egyébként 2014-ben sem túl acélos párt egyik leggyengébb megyei eredményét produkálva), de már rég kilépett. Nem idegen tőle egykori pártja globalizációkritikus álláspontja, a transzszilván hagyományokhoz méltón (kolozsvári születésű) nincs elragadtatva a nagyhatalmaktól sem, de nem esik a „whataboutizmus” („jó-jó, de a másik is megéri a pénzét”) február 24. óta gyakori csapdájába: nála a diktatúra diktatúra, az agresszió agresszió.

Istvánnak, úgy tűnik, van respektje a faluban (volt pultos, aki tanár úrnak hívta), de Deutsches Bundespost feliratú sárga széldzsekije dacára véleményformálónak azért nem nevezhetjük. A háború ügyében legalábbis, mert többi megkérdezettemtől – egy kivétellel, róla később – a kormányzati/Fidesz whatabout narratívát hallom. A Fuck Putin, Fuck NATO graffitiből határozottan az utóbbit aláhúzva.

Egykori kisebbségi magyarként Istvánnak komoly tapasztalata van nacionalista jogfosztásban és diktatúraműködésben egyaránt: közösségért való munkálkodását a román hadseregben kezdte öntözőcsatornák ásásával. Aztán a nyolcvanas évek közepén kivándorlás Magyarországra, bölcsészdiploma, majd nyelvtanári (spanyol, angol), hegesztői, spanyolországi munkavállalói, kulturális közmunkási évek következtek, immár tizenöt éve táplánszentkereszti lakosként.

A Fideszre szavazott, amikor még ifjú liberálisok voltak. „A nemzet- és a családpolitikájukat jónak tartom. Nem szeretem őket, amiért ennyire központosították az ország irányítását, amiért szavazógéppé tették a parlamentet, amiért gyakorlatilag saját szócsövükké alakították a közmédiát, amiért megfosztották a kulturális és a tudományos intézményeket az önállóságuktól. Idegesít az Európa-ellenességük, a diktátorokkal és autokrata vezetőkkel való nagy barátkozás.”

De ez ellenzékért sincs oda. „Az egykori állampárt maradékát ugyanúgy nem kedvelem, mint a mostanit. A Momentum meg az LMP sajnos nem elég markáns, finoman fogalmazva. A miniszterelnök-jelöltjük meggondolatlan, és néha marhaságokat mond. A körzetben egy volt jobbikos jelöltjük, nem kedveltem őket soha, mégis rá szavazok egyéniben. Részben azért, mert szentgotthárdi, és kötődöm a városkához, ráadásul dolgozni oda járok. Egyébként a Kutyapártra fogok szavazni, hogy ne kínozzon az önvád, amiért a majdani kormányt az én voksom segíti hatalomra.”

„Fölhúzták Putyint”

„Mocskos ez az Amerika, mindenhol keveri a sz*rt, mindenhol pénzt akar” – adja a „nagyhatalmi játszma áldozata lett Ukrajna” megközelítést egy nagygazda. A putyini érdekszféra-politikát már nagyobb megértéssel kezeli vagy inkább veszi tudomásul: „Megmondta a legelején, hogy mi vár arra, aki velük szívózik, akkor mindenki fel volt háborodva”. Azért hozzáteszi: „Persze hogy egy zsarnok, és a háború szemétség”, de akkor is.

Nehogy elriasszam, nem hozom föl az ukrán szabadságharc és ’56 gyanús hasonlóságait, így a táplánszentkereszti kocsmában senki sem áll Ukrajna mellé. „Barmok, hogy nem tudnak nyugodtan megélni. Odatelepítenék a NATO-t, és Putyint fölhúzták – megmondta, hogy mit fog csinálni. Diktátor vagy sem, sajnos diktál. Ezek meg, amilyen őrültek, eléállnak a tankoknak.”

Közmegegyezés van abban, hogy senki nem fog engedni, a háborúnak akkor lesz vége, ha leváltják vagy lelövik Zelenszkijt. Márki-Zay Péternek viszont legalább az ismertségi mutatója magasan van errefelé, ha a népszerűsége nem is. Ellenzékről nincs szó, még Gyurcsányról sem, csak róla. Állandó jelzője a böszme – legalábbis beszélgetőtársamnál.

„Mit akar, világháborút? Egy pulóvert kéne neki adni, és odatenni a tankok elé, akkor megtudná, mi az. A böszme. Ennyi esze van. Járatja a pofáját a semmire, és valaki még elhiszi neki a böszmeségét. Levelet ír, b*meg, Zelenszkijnek, nem normális.”

Orbán viszont (itt: Viktor) annál inkább. „Ő még az országon sem engedi át a fegyvereket. Ezért szidják, mert böszmék. Nem akar ujjat húzni Putyinnal, nem is lehet, zsarnok, persze.”

Közben viszont már nem lehet kapni traktorba való hidrolitolajat, egy mázsa műtrágya 5600-ról 25 ezerre drágult, 11 ezer egy mázsa kukorica, Európa legnagyobb napraforgóolaj-gyára leállt Ukrajnában – sorolják. „Minden bizonytalan. Többet kapsz a terményért, de a kisember már eladta a búzáját 6500-ért, ami most 12 ezer forint. Ő miből vesz 25 ezres műtrágyát? Hatszáz lesz a gázolaj. Gyötrődés minden – sorolják többen is. – Mióta kitört a háború, nem adnak ki nitrogént. Anélkül nem tudsz termelni. Az olyan stratégiai pont, mint a gyógyszer. Ukrajnából, Oroszországból jön a komplex káliumfoszfor műtrágya is. Semmi sem lesz.” Sok minden van ott, ami Európának hiányozni fog – boronganak.

Örülnek a magyar társadalom segítőkészségének az ukrajnai menekültek felé, többen maguk is küldtek már csomagot. „Szegény gyerekek, borzasztó. A háború, az mindenhogy borzasztó.”

De a háború náluk „kitört”, és nem valaki elindította.

„Akiknek már van háza, azok fideszesek lettek”

Szabolcs nagy híve az összeesküvés-elméleteknek.

Ő maga mondja ezt, és valóban. Bár előttem nem, de szokta az amerikai pénztőkét is ostorozni, tudom meg később – viszont anélkül hogy kiejtené a zsidó szót. Beoltva sincs, ellenben nem hisz a chipbeültetésben, mindössze bízik – legalábbis nekem ezt mondja – a fiatal szervezet immunválaszában.

„Bármi háború lesz, megyünk Nyugatra” – mondja. Évek óta tartósan kint dolgozik, nagyobb a horizontja. Bár Nyugat-Magyarországról sokan jártak, járnak ki Ausztriába hosszabb-rövidebb időre dolgozni (a faluból sokan focizni alacsonyabb osztályú csapatokba).

Otthagyott, szakadt gyáraikban most jórészt ukránok dolgoznak. 2017 óta munkavállalási engedélyre sincs szükségük. A falu kis panziójában most is el van szállásolva pár ukrán vendégmunkás. Velük jobban megvannak az emberek, mint a románokkal (akik nincsenek errefelé), mert az utóbbiak már vetélytársak az osztrák munkaerőpiacon.

„Táplánban nagy a magyarságtudat, néha túl nagy is” – mosolyog, de szerinte a fiatalok nevelésébe „már nem keverték bele Nagy-Magyarországot”.

Ő is sajnálja a menekülőket, de hozzáteszi: „Segítünk, miközben Magyarországon is vannak rászorulók, akiknek öt forintot nem adnának az emberek.”

Hogy kire szavaz majd az egyébként 1998 óta fideszest választó falu? „Annak idején a fiatalabbak inkább jobbikosok voltak, de akiknek már van házuk, azok fideszesek lettek. Itt egyszer sem hallottam a Momentumról.”

A 2600 fős Táplánszentkereszt nem szegény falu, de nem látszik gazdagnak sem. Átlagmagyarok lakják. Sok az építkezés, költöznek ki a vele összeérő Szombathelyről az emberek, de nincsenek paloták és luxusautók. „A magánvállalkozóknak most jó, olyan árakat mondhatnak, amilyet akarnak. A devizaárfolyam és az infláció elszáll, de azért az emberek mégis maradnak fideszesek” – mondja a falubeliekről. Szerinte ha Ukrajnában marad a háború, az Orbánnak kedvez.

Kint sok muszlim kollégája van, jó embereknek tartja őket (nem merem a zsidókról kérdezni), amikor pedig a választáshoz csapott népszavazásra térek át, azt mondja: „Nem biztos, hogy az a törvény homofób. De azért elfogadásra kéne érzékenyíteni, finomítani kéne a törvényen. Merjen felszólalni a melegérzésű gyerek. A pszichológiára kéne rámenni az oktatásban.” De azért a homoszexualitással nem olyan durván – húzza vissza a kormányt. Vannak vegánok is a faluban, köztük biztos sok meleg van, lep meg a végén.

Érvelhetsz akárhogy a falusi embernek, nem változtatja meg a véleményét – zárja le rezignáltan a politikai helyzetértékelést. De semmiképp sem költözne el.

„Nyal ide-oda, próbál lavírozni”

Este teljesen kihaltak az utcák. Megszólítok valakit, aki épp menne be a házába, ahol kéken villog a tévé. „Putyin jót akar, nem akar behódolni Amerikának – hangzik egy radikálisabb helyzetértékelés. – Próbálja minimalizálni a veszteségeket, de az USA vezetése elég mocskos.”

És a szokásos, mindenütt hallott kisembernézőpont: „Az egyszerű emberekkel egymás között nincs gond. De a pénzemberek többet akarnak keresni. Mindig a politikával van baj.”

A politika mindig mocskos, mondja, de a magyar kormánnyal maximálisan elégedett. „Szijjártó jól teszi a dolgát. Szerintem Orbán és Putyin egyeztettek. Pengeélen kell Orbánnak táncolnia. Nyal ide-oda, próbál lavírozni.”

Egyik pártnak sem vagyok a híve, de maradjon, ami van most – búcsúzik.

Medvehagyma

Ha Táplánszentkereszten kellene lemérni Rogán Antal hatékonyságát, akkor a propagandaminisztérium ötöst kapna. A kormányzat tizenkét éve sejtetve vagy nyíltan tolt Nyugat-ellenessége – ami még most, egy héttel a háború kitörése után is uralja a pártmédiát köztévéstül – hatásosnak tűnik. Persze az is igaz, hogy a körzetben már 24 éve a Fidesz nyeri a választásokat.

Látják, tudják ugyan az emberek, hogy kicsoda Putyin, de az unortodox magyar út, tetézve a putyini propagandával, hatásos. Nincs igazodási pont, EU, szabadság, jogok stb. – csak „Viktor”, és hogy a háború rossz. Nincs már ’56, nincsenek pesti srácok, reálpolitika van. „Amilyen őrültek, eléállnak a tankoknak.”

A stabilitás igénye árad a szavaikból, amit persze nem így fejeznek ki, ahogy nem így fejezték ki az emberek Kádár alatt sem. Hogy lassan-lassan, de eggyel följebb, előrébb lehet lépni. Ez több mint érdek, inkább érzelem. „Most akartunk építkezni” – mondja szomorúan egyikük.

És mindegy, hogy milyen rezsim biztosítja ezt a stabilitást. Ez vetül rá Putyinra is, hiszen ő is csak ezt akart: stabilitást, ütközőzónát, baráti Ukrajnát. Amit ez az izgága, Amerika által fölheccelt és megvezetett Zelenszkij (na meg Márki-Zay, ha hagyják) fölrúgott.

Nem putyinisták, és bár az ukrán nyelvtörvényt többen említik, sőt azt a putyini álhírt is, hogy irtják a magyarokat, de azt csak egyiküktől hallottam, hogy Putyin visszaadta volna Kárpátalját. Kicsit félnek az emberek, sokan sajnálják is a menekülteket, de a legfontosabb tétel: nem kéne beavatkozni.

Nemsokára kezdődik a Medvehagyma Fesztivál, Táplánszentkereszt híressége. A medvehagymát valószínűleg Erna és Janka Szécheni grófkisasszony honosította meg száz évvel ezelőtt a kastély kertjében.