2014 őszén, tehát kilenc és fél éve süllyedt el Lampedusánál az a bevándorlókat szállító hajó, amelynek katasztrófájában legalább 181-en vesztették életüket, pár hete Calabriánál pedig 72 áldozata volt egy hasonló tragédiának. Az elmúlt tíz évben összesen 26 ezer ember halt meg a Földközi-tengeren – valamennyien lélekvesztőn utazó migránsok voltak. Az embercsempészek üzlete továbbra is pörög, az EU pedig képtelen átfogó szabályozást alkotni.
Február 26-án az olaszországi Calabria partjainál egy migránsokat szállító hajó zátonyra futott, alig kétszáz méterre a szárazföldtől. A szerencsétlenségben 72 személy vesztette életét. A Törökországból induló csoportban afganisztáni, pakisztáni, szíriai, szomáliai és palesztin utasok voltak. Ez volt az elmúlt időszak egyik legsúlyosabb balesete, amelyben nagyszámú bevándorló vesztette életét, de az elmúlt hetekben máshol is történtek tragédiák. A témát az Európai Parlament is napirendre tűzte. Bár a probléma egyáltalán nem új keletű, a megoldással továbbra is adós az Európai Unió. Az erről folytatott vitában sok indulatos felszólalás is elhangzott, és talán még soha ennyi felelőst nem neveztek meg a menedékkérők haláláért. Az EU, az olasz kormány, a civil szervezetek, a török kormány és az embercsempészek egyaránt előkerültek, amikor arról volt szó, hogy ki tehet az áldatlan állapotoktól. Bár ennek a helyszínen még nem sok jele van, de az EU-ban lépésről lépésre valósulnak meg azok a tervek, amelyekre évek óta várunk. Igaz, az áttörés és a mindent átfogó szabályozás még továbbra is csak vitatéma.
Erkölcsi kötelesség
Az EU soros elnökségét ellátó svéd kormány nevében Jessika Roswall Európa-ügyi miniszter azzal kezdte, hogy „az életek megmentése nemcsak jogi kötelezettség, hanem erkölcsi is”. Egyúttal egy vitás kérdésben is állást foglalt, amikor azt mondta, hogy „a tengeri határok sajátossága szükségessé teszi az emberi életek megmentését”. Vagyis nem lehet sorsukra hagyni az embereket akkor sem, ha éppen nemzetközi vizeken vagy egy másik ország felségterületén vannak. Azt is rögzítette, hogy a schengeni külső határok védelme (és ez már érinti Magyarországot is) az ott lévő tagállamok kötelezettsége. Az elnökség ezzel együtt a biztonságos és jogszerű migráció fontosságára hívta fel a figyelmet, hiszen évente hárommillió ember érkezik az EU-ba a hosszabb távú tartózkodás igényével legálisan. Akikre szüksége is van az uniónak – ezt már Ylva Johansson belügyi biztos fűzte hozzá. Jelenleg ugyanis az egészségügyben kétmillió betöltetlen álláshely van, az évtized végére pedig a hosszú távú gondozás területén áll elő majd kritikus helyzet: ha a jelenlegi folyamatok nem szakadnak meg, hétmillió munkavállaló fog hiányozni uniós szinten.
Ezekkel a tényekkel érvelt a biztos akkor, amikor a legális migrációs lehetőségek megteremtésének fontosságáról beszélt. Azt is felhozta, hogy a tengeren történt szerencsétlenségek áldozatainak élete általában nyolcezer eurót ér – ennyit fizetnek ugyanis az embercsempészeknek, akik gyakran a sorsukra hagyják őket. Ezért kell alternatívát felmutatni azoknak, akik dolgozni szeretnének az EU-ban, és ezért van szükség a legális utakra, hogy senki se szálljon be azokba a csónakokba. Ami pedig a menekülteket illeti, az uniós tervek biztonságos utakról, humanitárius folyosókról szólnak, amelyek segítségével évente ötvenezer ember számára lehet menedékjogot garantálni ötszázmillió eurós költséggel.
„A fal nem megoldás”
Érdekes és gyakran heves vita alakult ki a témáról. A szokásos álláspontokon túl megfigyelhető volt, ahogy az Európai Néppárt némiképp módosította véleményét, sokkal szigorúbbakká váltak azzal kapcsolatban, hogy a migránsokat jobb lenne az EU területén kívül tartani. Sokak szerint ez egyrészt gesztus az olasz kormány felé – szeretnék, ha Georgia Meloni pártjával minél szorosabb kapcsolatot tudnának kialakítani –, másrészt szólhat mindez a következő évi európai parlamenti választásokról, ahol a Néppárt új célcsoportokat szeretne megszólítani. Mindenesetre most vezérszónokuk, a holland Jeroen Lenaers arról beszélt: változtatni kell azon, hogy a bevándorlók kifizetik az embercsempészeknek a díjat, aztán automatikusan partra is szállhatnak. „A migrációs paktumot el kell fogadni annak érdekében, hogy a múlt hibáit még egyszer ne kövessük el” – mondta Lenaers. Ezzel tulajdonképpen szöges ellentétben a szociáldemokrata Iratxe García Perez pedig azt mondta, hogy az EU határán álló falak „téves csodamegoldást jelentenek, amelyek az idegeneket ellenségnek állítják be. A falak nem állítják meg a menekülőket, csak a szervezett bűnözés fog erősödni” – mondta a spanyol politikus, aki szerint szolidaritásra, közös felelősségvállalásra, a menedékkérők védelmére, humanitárius vízumokra és integrációs programokra van szükség.
Ehhez kapcsolódóan: Csaknem egymillió ember kért menedéket tavaly az EU-ban
Nemet kell mondani
Sok bírálatot kapott az olasz kormány, amely legújabb rendelkezéseivel korlátozza a mentést végző civil szervezetek mozgását, sőt Juan-Fernando López Aguilar spanyol képviselő szerint emiatt vesztik életüket az emberek. A francia független képviselő, Jérôme Rivière szerint azonban nem szabad a migránsokat szállító hajókat beengedni, vissza kell kísérni őket oda, ahonnan érkeztek, és nem szabad támogatást adni a civil szervezeteknek. A Svéd Demokraták politikusa, Charlie Weimers szerint Ausztráliáról kellene példát vennie az EU-nak, ahol a kérelmek elbírálását harmadik országokra bízzák, ők pedig nemet mondanak az illegális bevándorlásra. „A további legális útvonalak csak növelik a halálesetek számát, és egy olyan Európába érkezünk, amelyre nem fogunk ráismerni” – jelentette ki.
Ana Miranda képviselő azonban a szolidaritás hiányát nevezte botrányosnak, és felháborítónak tartotta, hogy a civil szervezeteket vádolják, holott ők csak mentik az emberek életét. A politikus szerint „nincs olyan fal, amely megállíthatja a kétségbeesetten menekülő embereket”.
Az olasz kormányt vette védelmében Silvia Tardoni, aki egyenesen úgy fogalmazott, hogy a tengeri halálesetek az EU felelőssége. Álszentnek nevezte a képviselők többségét, akik emberségről beszélnek, de magára hagyják Olaszországot, közben hétmilliárd euróval támogatják a török kormányt, de mégis onnan indulnak útnak a migránsokat szállító hajók. „Senki sem akarja befogadni a gazdasági migránsokat, hogy néznek önök tükörbe? Az álszent retorikának véget kell vetni!” – fakadt ki a képviselő.
A Fidesz aggódik
„A tagállamok jogos határvédelmi erőfeszítéseit hibáztatni a földközi-tengeri halálesetekért tisztességtelen és helytelen megközelítés. A tragikus események valódi oka az illegális migrációval kapcsolatos európai engedékenység. A bevándorláspárti nyilatkozatok, a kvóták és a csempészekkel, bűnözőkkel együttműködő NGO-k okozzák ezeket a haláleseteket” – mondta Hidvéghi Balázs, a Fidesz EP-képviselője. Hidvéghi szerint a Földközi-tengeren történt hajótörések szívszorító emberi tragédiák, de ha az unió nem teszi meg a kellő lépéseket, sosem lesz vége. Kiemelte: egyre több hajó érkezik Olaszországba. „Az olasz hírszerző ügynökségek előrejelzése alapján ebben az évben mintegy 650 ezer ember készülhet elhagyni Afrikát” – fejtette ki Hidvéghi.
„A földközi-tengeri tragédiákat csak akkor szüntethetjük meg, ha teljesen új alapokra helyezzük az európai migrációs politikát. Először Európa külső határait kell megvédenünk, hogy az embercsempészek és a migránsok el se induljanak erre a veszélyes útra. Továbbá minden, Európába illegálisan bejutó migránst, akinek nincs joga itt maradni, haza kell küldeni” – mondta el Hidvéghi Balázs.
A téma kapcsán más magyar politikus nem szólalt fel.
Apró lépések
Miközben a tagállamok még javában vitatkoznak a két és fél éve előttük heverő javaslatokon az új európai menekültügyi és migrációs törvény kapcsán, apró lépések már történtek. Ilyen például, hogy ezentúl mindegyik tagállam elismeri azt a kiutasítási határozatot, amelyik egy másik állam hatósága révén született meg. Ezzel a remények szerint sikerül majd a visszaküldéseket felgyorsítani és hatékonyabbá tenni.
Amíg mindenki a tagállamokra vár, az Európai Bizottság számos származási országgal épített ki együttműködést. Például Marokkóval, Bangladessel, Pakisztánnal vagy Tunéziával arról folynak a tárgyalások, hogy milyen biztonságos utak léteznek ezen országok polgárai számára, így külön tájékoztatják őket a munkavállalási lehetőségekről. Ezt az együttműködést további országokra is kiterjesztik, mert a kibocsátó országok meggyőzésére is szükség van az illegális bevándorlás korlátozása érdekében.
Your browser doesn’t support HTML5
„Semmit sem tudtam” – Kamaszként kezdett új életet Belgrádban az iraki menekült