Negyven kilót fogyott, evett patkányt és penészgombát is az éhezés miatt Olekszij Anulja az orosz fogságban. A kínzások is mindennaposak voltak – mondta újságíróknak a budapesti ukrán nagykövetség szervezésében érkező katona.
Olekszij Anulja a háború előtt profi kick-boxos, majd vállalkozó volt. Az orosz agresszió napján, 2022. február 24-én otthon volt a családjával a falujában, az orosz és a belarusz határhoz is viszonylag közel fekvő Csernyihivi területen, amikor reggel 5-kor szólt a telefonja: egy ismerőse hívta, hogy megindult az orosz támadás. Olekszij kinyitotta az ablakot, hallotta az első robbanásokat. Rögtön szólt a feleségének, hogy csomagoljon, majd elment a szüleihez.
Azt akarta, hogy a szülei és a felesége a gyerekeikkel hagyják el a települést, de ő maradni akart. „Mivel közel a határ, sokaknak van orosz vagy belarusz házastársa a területünkön. Sok orosz telefonált, hogy látják, ahogy lőnek minket. De volt olyan orosz ismerősöm is, aki támogatta az agressziót, mert teljesen elhitte, amit az orosz média mondott már sokkal korábban: hogy a katonák megmenteni jönnek minket Zelenszkij diktatúrájától” – mesélte.
Nem hitték el
Ezek az emberek egyszerűen nem hitték el, hogy az oroszok lövik az ukrán településeket. Azt bizonygatták, hogy az egészet az ukránok csinálják, az orosz hadseregnek pedig nincs más lehetősége, mint bevonulni, hogy megvédhessék őket. Olekszij azt mondta: fel sem tudta fogni, hogy gondolhatja ezt komolyan valaki, de a legsokkolóbb az volt, amikor kiderült, hogy belarusz felesége szülei is ezt mondták nekik. (A felesége azóta nem beszél a szüleivel.) Olekszikj önként jelentkezett a seregbe február 24-én, ahogy az apja és a testvére is. A testvére még mindig a fronton van.
Két hetet volt a háborúban. Az volt a feladata, hogy egy társával együtt minél jobban megközelítse az orosz állásokat, és rögzítse, hogyan mozognak az orosz tankok Csernyihiv város körül. A védők 140-en voltak, az oroszok ötezren. Nekik két harckocsijuk volt, velük szemben 388-at számoltak össze. A falu mögött volt az út, ahol a civil lakosságot evakuálták, ezért kellett minél tovább tartani az állásaikat.
Ehhez kapcsolódóan: Blinken Kijevben erősíti meg az amerikai támogatást az előrenyomuló oroszokkal szemben
Hallotta, ahogy civileket gyilkolnak
Az egyik orosz támadásnál Olekszij és társa közelében robbant fel egy lövedék. Elvesztette az eszméletét. Amikor magához tért, azt látta, hogy a barátjának levitte a fejét a robbanás, neki – mint később kiderült – 49 repesz fúródott a fejébe, megsérült a válla és a karja is. Megpróbált elmenekülni, de száz métert tudott csak futni, és összeesett. Az oroszok betörtek a faluba, az ukrán csapatok elmenekültek. Olekszij magára maradt, egy csatornában bujkált tizenkét órán át. Hallotta, hogy az oroszok civileket is meggyilkolnak, de nem tudott mit tenni.
Éjszaka átszökött egy másik faluba, de ott egy helyi feladta – kenyeret kapott érte az oroszoktól. Olekszij főleg burját nemzetiségű katonákkal találkozott. Az övén volt egy Pentagon felirat, ezért fogva tartói azt mondták, hogy biztosan amerikai, csak jól megtanult oroszul – az oroszok láthatóan azt várták, hogy NATO-katonákkal fognak harcolni, mert a parancsnokaik ezt mondták nekik.
Elsőre ott helyben ki akarták végezni, ezért azt kérte, hadd hívja még fel a feleségét. Végül egy orosz tiszt felhívta a saját felettesét, hogy van egy hadifoglyuk, mit tegyenek vele. Ezután Donyeckbe vitték, ahol kihallgatták, majd megverték. A kihallgatás helyéről egy olyan Kamazzal vitték el, amelyen halott oroszok voltak, lőszer és krumpli – meg ők, három hadifogoly.
Kalapáccsal ütötték a gerincét
Amikor megérkeztek, összekötött kézzel dobták le a teherautóról, majd megverték őket. Hat órán át kínozták, például rátérdeltek a lábszárára. Reggel felkötötték egy fémrúdra meztelenül. Egy rabtársát megerőszakolták. Tizenkét napon át kínozták őket. Az volt a szerencséje, hogy az egyik orosz katona megismerte, hogy korábban meccseltek egymással – ő mentette meg Olekszijt és másokat a kivégzéstől.
Nem sokkal később más foglyokkal együtt – nem csak katonák, civilek is voltak közöttük – az oroszországi Kurszkba vitték őket, egy táborba. A kínzások mindennaposak voltak. Előfordult, hogy kalapáccsal ütötték a gerincét, máskor elektrosokkot alkalmaztak. A körülmények szörnyűek voltak, olyan rabruhát adtak nekik, amiben már bolhák voltak – a ruhákat egyszer sem cserélték a negyvennapos kurszki fogság alatt.
A fogságban volt, hogy vizelettel fertőtlenítették a sebeiket. A táborban sok civil fogoly is volt, köztük nők, például egy 62 éves, nyugdíjas tanárnő, de őt is megverték. Olekszijnek az orrát törték el. Volt olyan ukrán fogoly, aki egyébként teljesen oroszpárti volt, de ez nem számított. Enni naponta két kanál kását és egy szelet kenyeret kaptak. Volt, hogy tizenhét órán át kellett egy helyben állniuk lehajtott fejjel, hátratett kézzel, őreik kamerákon keresztül figyelték őket, és aki megmozdult, azt megverték. Olekszijnek egy alkalommal ollót szúrtak a lábába.
Ehhez kapcsolódóan: Kormányátalakítás: Putyin forrásokhoz próbál jutni Ukrajna és a Nyugat elleni hosszú, költséges háborújához
Az orosz fiú, aki „hősként fog hazatérni”
Negyven nap után Kurszkból továbbvitték őket Tulába, azt mondták, kivégezni. Itt az orosz különleges erők fogadták őket – a verés természetesen nem maradt el. Egy táborba vitték a hadifoglyokat; Olekszij ekkor már nem tudta behajlítani az egyik térdét egy elfertőződött seb miatt.
Azt mondta: orosz fogva tartóik rosszul voltak felszerelve, volt, akin csak lyukas edzőcipő volt, és alultápláltak voltak. Egy alkalommal beszélgetni kezdett egy fiatal katonával, aki elmondta, hogy még csak 18 éves, de szeretne Ukrajnába menni harcolni, mert „hősként fog hazatérni”. „Volt olyan orosz, aki még életében nem látott ukránt, és kíváncsi volt, hogy nézünk ki. Csodálkozott, amikor kiderült, hogy éppen úgy, mint ők. Kérdezték, hogy miért harcoltam ellenük, mire mondtam: Hiszen ti támadtatok meg minket! De ezt egyszerűen nem hitték el, azt mondták, hogy ez hazugság, az ukránok lövik a saját városaikat, hogy felhergeljék a lakosságot, és így rátámadhassanak Oroszországra.”
A fogságban volt, hogy hat éjszakán át térdelnie kellett a hóban, majd kihúzták két fogát érzéstelenítés nélkül. A fogorvos nem akarta megcsinálni, de a katonák megfenyegették.
Tulában mindennap reggel 5-kor keltették őket, először az orosz himnuszt kellett elénekelniük. Egyszer egy orosz tévéstáb jött hozzájuk, hogy arról forgasson, milyen jól bánnak az oroszok a hadifoglyokkal. Olekszij végül tíz hónap után szabadult fogolycserével. A fogságban negyven kilót fogyott, eddig tizennyolc műtéten van túl, de egy még előtte áll. Mint mondta, az éhezés arra is rákényszerítette, hogy férgeket, patkányt, a falról lekapart penészgombát egyen.
Most azzal foglalkozik, hogy minél több bizonyítékot gyűjtsön össze az ukrán foglyok kínzásáról a hágai Nemzetközi Bíróságnak.
Már 1997 óta megy a propaganda
Hogy miért lehet ennyire hatékony az orosz propaganda? Erről már Mihajlo Dankovics újságíró beszélt. A háború előtt tévéproducer volt, turisztikai tévéprogramokat készített Kárpátaljáról, ahol él. Vannak magyar barátai is.
Mihajlo Dankovics mostani munkája az orosz propaganda leleplezése. Mint mondta, az orosz propagandaháború már 1997-ben elkezdődött az egykori Szovjetunió más népeivel szemben. Ekkor készült el a csecsen háborúról szóló, Purgatórium című mozifilm, amelyben egy lett és egy észt nő, valamint ukránok harcolnak a csecsenek mellett az oroszok ellen.
Azóta rengeteg háborús mozifilm, filmsorozat készül minden évben Oroszországban. Számos olyan van, amelyben az oroszok ellenségének ábrázolják az ukránokat. Ráadásul folyik az orosz társadalom militarizálása: például rengeteg TikTok-videó van arról, hogy orosz kisgyerekek már az oviban katonásat, háborúsat játszanak, katonának, sebesültnek öltöztetik be őket. „A cél, hogy olyan generációkat neveljenek, akik pozitívan állnak a háborúhoz” – mondta Dankovics. Ez egészült ki mostanában azzal, hogy az ukránok az „elfajzott” Európai Unióba igyekeznek, ahelyett, hogy a vallási-kulturális gyökereit megőrző Oroszország felé orientálódnának – ráadásul eközben még lopják is az orosz gázt.
Your browser doesn’t support HTML5
Tíz hónap orosz fogságban: egy ukrán katona mesélt magyar újságíróknak az átélt borzalmakról