Cikksorozatunk előző részében bemutattuk, hogy zajlik az élet az ország egyetlen, csak lányok számára fenntartott javítóintézetében. A javítóintézetek lakóinak túlnyomó részét adó fiúk esetében azonban sokszor egészen más a helyzet. Most velük foglalkozunk részletesebben.
„A javítóban olyanok voltunk bent, akire ránézett a bíró a tárgyaláson, és azt mondta, hogy ő nem érdemel börtönt.”
„A drogkereskedelemtől a fegyveres rablásig terjedt a priusza. De ha látott már értelmes gyereket tizenhat évesen… Kitűnő tanuló volt mindenből.”
Ehhez kapcsolódóan: Hová került a tizenkét éves bőnyi késelő, és mit javít a javítóintézet?
„Inkább ez, mint a börtön”
„Rablás miatt tizennégy évesen kerültem először házi őrizetbe négy hónapra, de továbbra sem bírtam magammal, úgyhogy bekerültem a Szőlő utcai javítóba. Utána megváltoztatták az előzetemet tíz hónap után börtönre, úgyhogy egy évre elkerültem Tökölre (Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézete). Szabadultam, kint voltam két hónapot, aztán betörés miatt visszakerültem megint a Szőlőbe kilenc hónapra. Így igazából ennyi” – tárja fel meglehetősen turbulens tinédzserkorát Roland, akinek nevét megváltoztattuk.
„A szüleim alkoholisták voltak, nem viselték gondunkat. Apám meghalt, mikor kétéves voltam, ezután kerültem a testvéreimmel a Cseppkő utcai gyermekotthonba. Először hárman, aztán végül a kisöcsém is, mert anyám nem tudta megadni nekünk, amit kellett volna. Úgy ötéves koromig még látogatott minket, eleinte haza is vihetett néha, de aztán nem teljesített jól, és egyszer csak nem jött többet. Egy idő után átkerültem a Béke gyermekotthonba, ami akkoriban kábé egy gyűjtő volt. Tizenhárom évesen nem voltam felkészülve arra, hogy ilyen emberek között landolok – meséli. Többször megszökött, volt, hogy fél évig nem is járt az otthonban. – Mindig megcsináltam a holnapi pénzemet. Volt, hogy napi negyvenezret kerestem tizenhárom évesen. Magamért feleltem, magamnak kerestem a kenyeret” – magyarázza, mit jelentett neki akkor az önállósodás. Később felfegyverkezve elkövetett rablás miatt került be, de úgy érzi, egy felnőtt miatt vitették el vele is a balhét.
Miután bekerült a javítóintézetbe, új korszak kezdődött. „Senkinek nem kívánom nyilván, nem jó javítóban lenni, de ha már mégis muszáj, akkor a Szőlő volt a legjobb hely, ahová kerülhettem. Nyilván nem jó, hogy nem vagy szabad, hogy szigorúan megszabják, mikor mit csinálhatsz, de mégis úgy mondanám, hogy a gyermekotthonokkal vagy Tököllel szemben ez nem volt elvesztegetett idő. Sokat tanultam ott, és jól bántak velem. A javítóban olyanok voltunk bent, akire ránézett a bíró a tárgyaláson, és azt mondta, hogy ő nem érdemel börtönt. Kaptunk még egy esélyt a bíróságon, nem a kifejezetten agresszív emberek kerültek be többnyire” – számol be a Szőlő utcai javítóintézetben tapasztaltakról.
„Minden ütlegnek percek alatt vége volt”
A napirend sokban hasonlít a lányok számára fenntartott intézetben megszokotthoz, ahogy a magaviselet értékelése is – lehet plusz- és mínuszpontokat kapni. „Megmondom őszintén, nekem nagyon nehéz volt pluszokat összeszedni. Csak a legvégén sikerült az egyesből kettesbe lépnem. (A lányjavítókhoz hasonlóan itt is három sáv van, amelyben felfelé haladva a 3-as csoportba tartozók kapják a legtöbb privilégiumot – a szerk.) Pedig aki feljebb lép, az például már hordhat civil pólót is. Persze csak bizonyos színekben és minták nélkül. Előbb-utóbb meg civil cipőt is. Mindenki tiport a hármas fokozatért, de nagyon nehéz volt elérni” – teszi hozzá.
Roland tapasztalatai szerint a Szőlő utcai intézet egyik legnagyobb erőssége az ő idejében az ott dolgozók hozzáállása volt. „Profik voltak. Tudták, miért vagyunk például egy adott helyzetben mérgesek, feszültek, és ezt hogyan lehet kezelni. Odafigyeltek ránk, és mindig voltak programok is, amikkel elfoglaltak minket. Tökölön ez egészen másképp volt. Ott a napi huszonnégyből húsz órán át egy zárkában voltunk összezárva négyen, és semmi nem történt egész nap – étkezések, tíz perc fürdés, egy óra séta. Senkit nem érdekelt, mi van velünk, nincs jó szándék, nincs odafigyelés. Kegyetlen hely, senkinek nem való, nemhogy gyerekeknek” – osztja meg a fiatalkorúak börtönében eltöltött évéről.
A Szőlő utcában viszont naplót vezettek minden műszakról, és Roland szerint képzettek voltak a tanárok is: „Én ott raktam le a nyolc osztályhoz hiányzó tanulmányokat is. Előtte is jól tanultam, volt eszem, csak belekeveredtem a balhékba. Sajnos nekem így hozta az élet.”
Balhék bent is voltak, ám ezekből mégsem lett sorsfordító lejtmenet. „A gyermekotthonokban a káoszban, a dzsungelben kellett túlélni, a javítóban viszont nem egy idős portás bácsi volt ott, ha verekedés kezdődött, hanem azonnal jöttek a rendészek, és minden ütlegnek percek alatt vége volt” – vázolja a különbséget az otthonok és a javító között Roland.
Idősebb testvére és kortársai történeteiből okulva hamar rájött, hogy jobban jár, ha a számára félretett pénzt nem költi el használt autóra, új telefonra vagy egyéb múló dolgokra. „A bátyámat tizennyolc évesen kirakták a gyermekotthonból, konkrétan az utcára: tessék, innentől oldd meg magad. Ő ebbe teljesen beleőrült, azóta is börtönben van, egy elkülönített pszichiátriai részlegen. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a gyermekvédelem tette ezt vele” – mondja Roland.
Szabadulása után albérletbe költözött és dolgozni kezdett. Ma két munkahelye van; amióta kijött, egyszer sem volt dolga az igazságszolgáltatással. Két bátyja börtönben van, öccse a gyermekvédelemben dolgozik, vele rendszeresen tartja a kapcsolatot.
A Legfőbb Ügyészség és a KSH adatai alapján készített térképünkről látszik, hogy egyes megyék túlreprezentáltak a fiatalkorú bűnözés szempontjából. A legtöbb gyermek- és fiatalkorú elkövetőt a népességhez képest Nógrádban regisztrálták, majdnem a dupláját annak, mint a második helyezett Somogyban. Borsod csak a harmadik.
Az angolvécétől a jogsiig
Bár korábbi, a rákospalotai, kizárólag lányokat fogadó javítóról szóló cikkünk és Roland tapasztalatai azt mutathatják, hogy legalább a javítóintézetek nagyjából azt a szerepet töltik be a gyermekvédelmi rendszerben, amelyet szántak nekik, azért nem ennyire egyértelmű a helyzet.
„Húsz éve dolgozom a szociális szférában, ebből pár évet a Debreceni Javítóintézetben töltöttem, ahol néhány hónapja mondtam fel” – meséli Kinga, akinek a nevét kérésére megváltoztattuk. Arra, hogy miért nem folytatta a munkát az intézményben, még visszatérünk, de előbb arról, hogyan látja a benti életet a spektrum másik végéről egy vidéki javítóban a nevelő.
Kinga a gyerekek délutáni programjait, illetve a nevelésüket szervezte és végezte: „Ebben benne van minden a leckeírástól az esti fürdésen át a fogmosásig. – Már ez sem ment egyszerűen. A nevelési tevékenység sokszor olyan alapdolgok elsajátításával kezdődött, mint az angolvécé használata. – A gyerekeink 98 százaléka a szegregátumokból kerül ki. Természetesen nem hivatalos adatot közlök, csak a saját tapasztalataimról beszélek. Először meg kellett őket tanítanunk, hogyan kell lehúzni a vécét – a kézmosásról nem is beszélve –, és sokszor nálunk használnak először fogkefét” – részletezi.
Kivételek azért vannak. „Van egy-két két gyerek, aki különösen megragadt az emlékeimben. Bekerült egy tejfelszőke, hófehér bőrű, kék szemű, angyalarcú srác, és én is hetekig csak azon őrlődtem, hogy védjem be, mert attól féltem, hogy az elkövetkezendő hónapokban ő lesz a reggeli, az ebéd meg a vacsora is. Kiderült, hogy egy egy jó nevű debreceni középiskolába járt. Egyik reggel amikor suliba készült, kopogtak. Kinyitotta az ajtót, és a TEK-esek voltak. Kiderült, hogy az egyébként értelmiségi szülők droggal kereskedtek, amiről állítólag a srác nem tudott. Őt, a szüleit és még a velük élő nagyszülőt is letartóztatták, mert irgalmatlan mennyiségű cucc volt a garázsban egy hűtőben” – meséli Kinga.
Nem ő az egyetlen, aki élénken él Kinga emlékezetében. Egy másik nem mindennapi sorsról is beszámol: „Volt egy hozzá külsőre nagyon hasonlító másik srác. Ő már azóta szabadlábon van, külföldön él. Amikor tizenhat évesen bekerült, már akkor is négy nyelven beszélt, de amennyire tudom, a balhék miatt több országból ki is tiltották. Ő fizikálisan azért kemény volt, meg tudta védeni magát, nem szekálták, nem piszkálták. A drogkereskedelemtől a fegyveres rablásig terjedt a priusza. De ha látott már értelmes gyereket tizenhat évesen… Kitűnő tanuló volt mindenből. Töriből én készítettem fel, és nem tudtam tőle olyat kérdezni a térképen, amire ne kapásból vágta volna rá a választ. Csak hát alkoholista anyuka nevelte otthon, az apját nem is ismerte. Ebben a közegben korán megtanulta, hogyan éljen meg a jég hátán is.”
A gyerekek iskolázottsága ugyan eltérő, de Kinga tapasztalatai alapján többnyire jóval elmarad a korosztályukétól. „Volt olyan tizennégy évesünk, aki a második osztályt végezte, és nincs ezzel egyedül – állítja. Szerinte viselkedés alapján általában két véglet van a gyerekek között: – Az egyik még az alapvető házirendet sem tudja betartani. Hosszú-hosszú hónapok munkájába telik, amíg ez megváltozik. Sokszor a legnehezebb feladat, amikor a szavak értelmezését kell nekik megtanítani úgy, hogy igazából az égvilágon semmilyen tapasztalatuk nincs róla. Nem egyszerű – főleg nőként –, amikor tizenhét éves, 180-190 centis kétajtós szekrényeket próbálunk arra nevelni, hogy tisztelni kell a női nemet, a lányokat” – számol be az élményeiről.
A másik véglet, aki kifejezetten értékeli még azt is, hogy javítóintézetben van. „Volt egy tizenöt éves fiú az egyik ózdi szegregátumból. Karácsonykor sírva kérte, hogy hadd rakja fel ő az első díszt, mert nekik otthon soha nem volt karácsonyfájuk. Ő be is tartotta a szabályokat” – meséli Kinga.
A fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények között (nemre való tekintet nélkül) a legmagasabb arányban a gyermekpornográfia szerepel a Legfőbb Ügyészség adatai alapján, feltehetően az egymásnak vagy harmadik félnek átküldött saját intim felvételek elterjedése miatt is. Magas még a közfeladatot ellátó személy (például pedagógusok) elleni erőszak és a rablások száma, de nem sokkal lemaradva ezektől szintén gyakori a szexuális erőszak. Az, hogy ezek a bűncselekmények egyáltalán előfordulhatnak, és a gyerekek emiatt bekerülnek a javítóba, megszólaltatott szakértőink szerint a gyermekvédelmi rendszer gyengeségét mutatja.
Szó szerint földre viheti a nevelőt a csoportdinamika
Kinga szerint egyáltalán nem nehéz belefutni igazán komoly helyzetekbe, hiszen „sokszor egy nevelőtanár hétvégén tizenkét órában egyedül van tizenkét bűnelkövető fiatallal. Most képzeljünk el ehhez egy 54 kilós pedagógust, aki mondjuk egy harmincas, csinos nő. Ott áll tizenkét, olykor korához képest is nagydarab sráccal szemben. Van ugyan egy riasztó nevű csengőszerűség, amivel jelezhet a rendészetre, de ez egy háromemeletes épület, ahol nincs lift. Ha épp egy lassabban mozgó rendész kolléga van bent, akkor mire felér a harmadikra, addigra ő már rég a földön van, vagy még rosszabb helyzetben – meséli Kinga, sőt be is számol egy esetről: – Igen, ez meg is történt, csak nem nő, hanem férfi volt a pedagógus. Pont emiatt az eset miatt jöttem el.”
Kinga szerint néha hosszú hónapok alatt kiharcolt hierarchiát tud tönkretenni például egy új fiú érkezése, aki a falkaszellemre hajtva vezérhímként akar kitűnni. „Dolgozol a tizenkét fős csoportodon hosszú hónapokig, időt, energiát nem sajnálva, természetesen túlórapénz nélkül. El tudod már vinni őket javítók közötti sportversenyekre is, és akkor hirtelen bekerül hozzájuk egy erős, agresszív személyiség, aki pillanatok alatt bomlasztja szét a csoportot. Ennek az a vége, hogy akik előtte tiszteltek, azok segítenek neki a földre vinni téged” – írja le a csoportdinamikát.
A rendszer egyik gyenge pontja Kinga szerint a nagyon erős fluktuáció. Aki régebb óta van a szociális szférában, az már nem megy el dolgozni a javítóba, aki frissen kezdi, az pedig hamar otthagyja. „A legtöbb esetben fél évig, egy évig bírják a kollégák. Szociális szakemberből van a legkevesebb. Aki meg itt van, az sokszor a túlélésre játszik. Én úgy voltam vele, hogy belevágok középkorú nőként. Eddig bírtam” – összegzi.
Az egykori nevelő szerint emiatt a felvételi eljárás sokkal könnyebb, mint régen. „Évekkel ezelőtt csak úgy lehetett bekerülni, ha négylépcsős felvételi eljáráson mentél keresztül. Ebbe a pszichológiai tesztektől kezdve a személyes beszélgetéseken át egy csomó minden beletartozott. Most meghirdet egy állást az igazgató, behívja a jelentkezőt személyes beszélgetésre, és már másnap kezdhet” – állítja.
Kinga szerint nem a gyermekvédelemben dolgozókkal van igazán gond, és még csak nem is a gyermekvédelmi jogszabályokkal. „Itt a magyarországi szociális ellátórendszerrel van a legsúlyosabb probléma. Jóval korábban kellene közbelépni, nem tüzet oltani állandóan – teszi hozzá. Szerinte azok a javítóban dolgozók, akik tisztességesen végzik a munkájukat, és viszik a hátukon az intézményeket, semmilyen elismerésben nem részesülnek. – Kicsit olyan, mintha a szakma az itt dolgozókat is kirekesztené, akárcsak az ide bekerülő fiatalokat. Sem anyagi, sem erkölcsi vállveregetésben nincs részük. Sőt jelenleg még a meglévő pótlékaikért is harcolniuk kell” – mondja zárásként.
A Hintalovon Alapítvány 2023-ról szóló jelentése szerint tavaly évek óta először nőtt a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények száma. A jelentés szerint az elmúlt években az Országos Bírósági Hivatal (OBH) adatai alapján évente körülbelül húsz, 12-13 éves, a bőnyi késelővel egykorú bűnelkövető gyereket ítélnek el jogerősen. A két leggyakoribb intézkedés a javítóintézeti nevelés és a próbára bocsátás.