Többet beszélgetnek, olvasnak, sőt még sakkoznak is a diákok, amióta elveszik a telefonjukat a bejáratnál – írta meg a Szabad Európa által megkérdezett szülők és tanárok egy része. Viszont rengeteg idő megy el az átvétellel, nem világos, hogy kinek a felelőssége a készülékek sértetlensége, sok helyen pedig az utazás miatt elemi érdek a telefonhasználat, akár iskolaidőben is – írják, sokszor ugyanazok. Tanárokkal és szülőkkel beszélgettünk.
A tanároknak nem kell leadniuk a telefont, de számukra is korlátozást írtak elő egy friss rendeletben. Van, ahol pedig a diákoktól sem veszik el: hallgatólagos megegyezés, hogy mindenki a táskájában tárolhatja. A mobiltilalom-rendelet életbelépése óta két hét telt el. A központi direktíva gyakorlati alkalmazása a gyakorlatban közel sem egységes, holott az indoklással sokszor még azok is egyetértenek, akik nem vennék el a bejáratnál a telefont.
Offline diákok
„Én szolidaritásból bent hagyom az enyémet is a tanáriban, de nálunk, úgy látom, a diákok sem sumákolnak” – mondja egy dél-budai gimnázium tanára. Náluk a várakozásaihoz képest simábban megy a telefonok leadása, de tanárként nem tartja jónak a szabályozást. „A mobilprobléma valóban súlyos, és lépni kellett, ezt elismerem. Ez az egész viszont villámgyors volt. Láttam külföldi példát Spanyolországban, ahol egy edukálókampány előzött meg egy hasonló gyakorlatot” – számol be. Ő nem tudja, meddig tart a lendület, mert „ez megint egyértelműen pluszmunka a tanároknak. A szünetből vegyem el rá az időt, vagy az órából?”
Egy fővárosi általános iskola tanára szerint lehetetlenség mindenben megfelelni a rendeletnek, de a pozitív hozadékát is látják a változásnak. „Szünetben, elmaradó órán beszélgetnek, sakkoznak, társasjátékot hoznak, és azzal játszanak. Korábban erre alig volt példa, legtöbbször mindenki a telefonjába bújt, fülhallgatóval zenét hallgatva” mondja.
Ennek ellenére a megvalósítás a gyakorlatban bonyolult és időigényes: „Az első napokban reggel osztályonként egy-egy papírdobozba kellett leadni a telefonokat, tanári felügyelet mellett. Nulladik óra előtt a tanár reggel fél hétre ment be, hogy előkészítse a terepet. Az első óra után, amikor minden diák megérkezett, a dobozokat átszállították az egyetlen zárható üres helyiségbe, a szűkös kis tanári tárgyalóba. Ötödik óra utántól ott ült egy pedagógus, aki kiadta a telefont, amikor végzett a diák.”
Ez túlságosan lassú és megterhelő folyamatnak bizonyult, és ellehetetlenítette az órai, engedélyezett telefonhasználatot is. „Például nyelvórákon négy osztály diákjaiból alakul hét-nyolc nyelvi csoport. Kivitelezhetetlen a telefonok kiosztása-visszavétele egy-egy csoportban. Több alkalommal többórás értekezleteken próbáltunk megoldást találni. Most ez van: a diák bezárja a saját szekrényébe a nap elején a telefonját. Amikor használhatja, kiveszi, aztán visszazárja. Nagyon jót lehet lovagolni a rendeletben lévő szavakon: ’leadja’, ’átadja’ a diák, vagyis nem zárhatja be a szekrényébe ő maga. Ezért törvénytelen a mi átmeneti megoldásunk. A tanár a használatot az eKrétában diákonként engedélyezi, ez egy diák esetén kb. kétperces procedúra a lassú felületen. Egy tanár általában 120-160 diákot tanít, de például a rajz szakos kolléga 600-at. Ez is törvénytelen így, de a tankerület több másik iskolában írásban engedélyezte átmenetileg, amíg be nem szereznek megfelelő zárható tárolókat” – írja a tanár.
Ehhez kapcsolódóan: Prievara Tibor: A figyelemgazdaság áll szemben az oktatás érdekeivel
Kit vesznek elő?
Egy fővárosi általános iskola alsós tanítója szerint eddig is hasonlóképpen működött a rendszer, most pedig türelmi időt kaptak. Az alsósok telefonját az osztályfőnök szedi be és zárja el, a felsősök pedig a táskájukban tárolhatják azt. Szerinte eddig pontosan szabályozta a házirend, hogy amit a diák behoz az iskolába, azért ő felel, ez a felelősség viszont most a pedagógus vagy a tárolást felügyelő személy nyakába hullik.
Egy Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei város egyházi iskolájának tanára szerint náluk legfeljebb a hatodik, hetedik óra környékén fordult elő, hogy a diákok elővették a telefonjukat, de általában felszólításra eltették. Ő úgy érzi, náluk elsősorban a szünetek változtak meg: „Sokkal több az interperszonális kapcsolat, többet beszélgetnek, nem hallgatnak a telón zenét a szünetben, nem készülnek poénos videók a folyosón vagy a tanteremben (mondjuk, szalagavatóra mókás kisfilmet lehetett belőlük összevágni).” Náluk egyelőre egy szekrény a tárolóhely, de dolgoznak egy hivatalosabb megoldáson. Addig minden diák a névre szóló buborékos borítékba helyezi a készülékét, és rekeszekkel ellátott dobozokba teszi, amiket első óra végén az első órát tartó tanár visz be a tanári szekrényébe. Órán egy csoportból egy diák használhat telefont – tabletből nincs elég az iskolában.
Van, ahol viszont gördülékenyen megy a beszedés és a kiadás is, mert minden eszköz rendelkezésre áll hozzá. „A tárolás a mi iskolánkban abszolút nem nehéz, mert megvan a megfelelő infrastruktúra. Első óra előtt kb. egy perc a telefonok összeszedése, és ugyanennyi a kiosztása nap végén is.” Egy másik iskolában pedig minden teremben van lakattal őrzött szekrény, ahová eltehetik: „Egy lakatot és egy kosarat kellett venni, más költsége nem volt” – írja egy másik pedagógus.
„Kéne az eKrétában rögzíteni, de na!”
Egy belvárosi középiskolában tanító pedagógus arról számol be, hogy náluk egyáltalán nem veszik el a diákoktól a telefonjukat. „A táskájukban kell tartaniuk. A mi pedagógiai modellünk, hogy a szabályokat értve, magukévá téve kövessék ezeket, ettől sokkal együttműködőbbek is” – véli. Szerinte az eKréta-adminisztráció náluk elmarad: „Ha kapunk a tankertől zárható szekrényeket, oda beteszik a fiatalok a telót, és a kulcsot ők őrzik. Mi nem vagyunk hajlandóak anyagi felelősséget vállalni olyan telókért, amik sok esetben a fizetésünk többszörösébe kerülnek. Ennek megfelelően csak szólnunk kell órán, hogy vegyék elő a telefont. (Persze ezt előre kéne az eKrétában rögzíteni, de na!)”
Egy vidéki általános iskola pedagógusa szerint náluk éppen emiatt kikerült a mobiltelefon az órai oktatási eszközök közül, mert túl bonyolult lenne az adminisztráció. A tárolás viszont biztosított, csak szörnyen időigényes. „A reggel 7-től ügyeletes nevelő az ajtónál begyűjt. Az ötödik és a rá következő órák után, valamint a napközi vége előtt másik 3 személy kioszt – ez körülbelül 40 perc. Az órán kellene a mobil esete nagyon nehezen megoldható – ergo nem használjuk, tehát a digitális világban saját munkánkat léptetjük vissza vagy hátráltatjuk” – teszi hozzá.
Bár furcsa időzítéssel a tanév első napján megjelent egy újabb rendelet, mely korlátozta a tanárok telefonhasználatát is, de ez egyrészt nehezen ellenőrizhető, másrészt arról nincs szó, hogy ne vihetnének be telefont magukkal a tanórára.
Ehhez kapcsolódóan: PDSZ: Nemegyszer mentett már életet a pedagógusnál lévő mobil
Eltűntek a telefonnyomkodó zombik
A szülők sincsenek elragadtatva az új rendszertől, bár ők is elismerik, hogy vannak biztató jelei a szigorúbb mobiltilalomnak. „A hatodikos lányom meg van elégedve vele. Ezelőtt a táskában volt kikapcsolt állapotban, most egy kosárban. Neki pozitív élményei vannak: többet beszélgetnek, játszanak a szünetben a többiekkel” – meséli egyikük. „Nálunk már az általánosban is beszedték, teljesen jól működő rendszer. A szünetben együtt játszó és beszélgető gyerekek vannak az udvaron, nem pedig padon ülő telefonnyomkodó zombik” – vélekedik egy másik szülőtárs.
Egy harmadik már a nagyobb gyermekénél is kedvező jeleket lát: „Őszinte leszek, 19 éves a lányom, és előfordult, hogy filmet nézett, vagy éppen velem csetelt, miközben órán ült. Úgy voltam vele, hogy amíg a jegyei elfogadhatóak, nem szólok bele, hogy mikor telefonozik az iskolában. Ma megvette élete első könyvét. A szünetekben és lyukasórán olvasni fog. Ez mindenképp pozitív változás. Rossz, hogy nem érem el napközben, de minden csak megszokás kérdése. Inkább olvasson, mint hülye TikTok-videókat bámuljon, vagy az Insta-posztokkal mossa az agyát.” Van szülő, aki viszont éppen az ellenkezőjéről számol be: „Nálunk a középiskolában többet unatkoznak szünetben a kamaszok, piszkálják egymást, és már van olyan gyerek, akit kipécéztek (szerencsére nem az enyémet). Órán viszont jobban figyelnek, szóval vegyes.”
Műanyag vödörben gyűjtik
A gyakorlattal kapcsolatban a szülők is hasonlóan tarka megoldásokról számolnak be, mint a tanárok. Van, ahol elég a táskában tárolni, máshol egy tanár vagy a hetes begyűjti és elviszi a telefonokat, megint máshol pedig a diák a saját szekrényébe zárja el azt. Írtak olyan általános iskolából is, ahol az egyik osztályban egyáltalán nem veszik el a telefonokat, mert azt mondják, nem adottak hozzá a körülmények, alsóbb osztályokban viszont igen, és egy dobozban a tanáriba viszik. Sőt, olyan szülő is írt, aki azt állítja, a dobozt náluk egy műanyag vödör helyettesíti mobiltárolóként.
Van, aki szerint viszont az iskolán és a tanórákon kívül is ezerféle dologra használták a mobilt a diákok. „Sok gyerek azzal fizet az iskolai büfében, vagy vásárol az automatából. Rajta van az eKréta, a Teams, abban jön az összes iskolai üzenet napközben” – írja egyikük. „A telefon hiányzik, mert sok anyag a Teamsben van fent, szünetben a gyerek nem tudja átnézni, ehelyett nyomtathat otthon a gyerek, ha át akarja nézni az anyagot óra előtt” – írja egy másik, hasonló cipőben járó szülő.
Van olyan iskola, ahol az egyik szülő szerint minden reggel borítékba kell rakni a készüléket, és aláírni, hogy leadták azt, az órát tartó tanár ezután elviszi a tanáriba, ezzel viszont rengeteg idő telik el. A nap végén pedig ugyanez az időigényes eljárás ismétlődik.
Ahol nincs más, ott a legnehezebb betartani
A legtöbb válaszoló szerint tényleg indokolt volt fellépni az egyre intenzívebb mobilhasználat ellen. Az viszont látszik, hogy nagyon nagy eltérés lehet intézmény és intézmény között. Van, ahol a már megrendelt és kiszállított széfekben tárolják a telefonokat, van, ahol pedig egy műanyag vödörbe gyűjtik, és egy szekrénybe teszik el.
Az oktatás során hasznos eszközhasználat is nagyon vegyes. Míg a diákok egy része dolgozhat az intézményben biztosított helyettesítő digitális eszközökkel, tabletekkel, addig máshol nemhogy diákonként nincs egy laptop, de az egész iskolában is legfeljebb elvétve találni. Ez pedig megint a nehezebb helyzetben lévő települések vagy környékek iskoláinak okoz nehézségeket.
„Gondolkodót nevelj, ne rabszolgát!” – a Belügyminisztérium előtt tüntettek a Madách gimnázium igazgatójának kirúgása ellen