Új álmokat szövögetnek a Lengyelországba menekült ukrán tizenévesek
A tizenhat éves herszoni Marharita Csikalova színházi próbára utazik a lengyelországi Gdyniában 2024. február 17-én. Csikalova 2022 áprilisában hagyta el a szülővárosát édesanyjával, miután hetekig egy pincében aludtak, amikor az orosz csapatok megszállták a várost. Előbb Moldovába, majd Romániába menekültek, mielőtt a lengyelországi Gdynia városában telepedtek le. 2022 decemberében képeket küldtek neki herszoni otthonáról, amelyet bombatalálat ért. „Elkezdtem sírni, nagyon sírtam, mert abban a pillanatban megértettem, hogy minden, amim volt, egyszerűen eltűnt. Egyszerűen eltűnt, az otthonom eltűnt, semmi sem maradt” – emlékezett vissza
A halk szavú diáklány drámaórára jár, ami segít neki abban, hogy kifejezze az érzelmeit. „Néhányan azt mondják, hogy az otthon nem az a hely, ahol élsz, az otthon az a hely, ahol jól érzed magad. Én jól érzem magam a színpadon a hozzám közel álló emberekkel. Ez az otthonom”
Tetyana Csikalova, Marharita édesanyja búcsúzik lányától lengyelországi otthonukban
A két nő fényképeket és emléktárgyakat nézeget a lengyelországi Gdyniában lévő lakásukban 2024. február 17-én. Csak emlékek maradtak ukrajnai életükből
Ukrajnát támogató graffiti a lengyelországi Gdańskban, a hajógyár egykori területén 2024. február 21-én. Mintegy 165 ezer, 13 és 18 év közötti ukrán tinédzsert regisztráltak menekültként Lengyelországban a lengyel menekültügyi hivatal januári adatai szerint
A tizenöt éves Andrij Nonka Harkivból bokszedzés közben a lengyelországi Gdańskban 2024. február 15-én. Nonka a születésnapján, 2022. március 6-án érkezett Lengyelországba az édesanyjával. Apja Ukrajnában maradt. Időnként erős vágyat érez arra, hogy hazamenjen a barátaihoz és az apjához. Egy bokszklubhoz csatlakozás segített neki új barátokat találni, és most egyre inkább úgy tekint Lengyelországra, mint egy lehetőségre, hogy jó munkát találjon, esetleg az informatika területén
„Azt hiszem, a háború miatt gyorsabban nőttem fel – mondta Nonka. – Egyelőre nehéz megmondani, hol van az otthonom. Egyelőre Ukrajnában”
A tizenhét éves Darija Vinohradova Harkivból fodrásztanuló Gdańskban. Ukrajnában hagyta a szüleit, és azt mondta, hogy már nem akar visszamenni. „Nem akarok visszamenni, mert Harkiv annyira elpusztult, nincs hova visszamenni. Néha visszamegyek meglátogatni a szüleimet, de itt akarok maradni”
Darija a Blue Trainersbe, egy közösségi térbe jár Gdańskban, ahol társasjátékot, biliárdot és asztaliteniszt játszanak ukrán és lengyel fiatalok
A szintén Harkivból menekült Andrij Nonka is a Blue Trainersbe jár, hogy sorstársaival találkozzon és lengyel kortársaival ismerkedjen