A rossz és a rosszabb közül választhatnak a kitelepítésre kötelezett donyecki ukránok

Zelenszkij ukrán elnök élő tévéadásban szólította fel egy hete a kelet-donyecki régióban élő százezreket hogy hagyják el a katonai összecsapások területét. Marina Havris a könnyeivel küzd, ahogy 84 éves édesapja és 79 éves édesanyja útnak indul Kramatorszkból augusztus 2-án

Ahogy kigördül a kisbusz az udvarból az idős házaspárral, a nő zokogásban tör ki. Szülei évtizedek óta laknak a házban, amelyet most hátrahagytak, hogy egy nyugat-ukrajnai idősek otthonába költözzenek be. „Tudom, hogy most láttam őket utoljára – mondja Marina, aki úgy döntött, a férjével inkább a frontvonal közelében marad, hiszen ott legalább van munkájuk. – Olyan idősek, nem tudok róluk gondoskodni” – teszi hozzá

Ahogy az orosz erők közelítenek a térséghez, az ukrán hatóságok abban bíznak, hogy legalább 220 ezer embert ki tudnak menekíteni a keleti tartományból. A 87 éves Valentyina Abramanovszka is egyike a kitelepítetteknek. Eddigi életéből csak egy fekete-fehér fénykép maradt, amely az Azovi-tengernél készült ötven éve az anyjáról és nővéréről. Ezt szorongatja, ahogy egy önkéntes a kiköltözők buszához támogatja

„Istenem, segíts rajtam – ismételgeti Valentyina, ahogy remegő kézzel keresztet vet. – Meg fogok őrülni – mondja. A bombázások hangja annyira megrémíti, hogy engedett lánya unszolásának, és ő is elhagyja otthonát. Még emlékszik az Ukrajnát elfoglaló német katonákra a második világháború idejéből, de szerinte a mostani orosz megszállás rosszabb. – Szörnyetegek ezek, sakálok. Bocsássa meg a Jóisten, hogy ilyet mondok róluk. Hogy képesek gyerekeket ölni?”

Egy bahmuti anya a lövöldözések veszélye és a fenyegető, fűtés nélküli tél miatt döntött a távozásról. „Már most gondok vannak az árammal. Gáz sincs, ezért szerintem a kisgyerekes családok lesznek az elsők, akik elindulnak”

A kilencéves Olekszandra Kostyuk is új otthont keres, augusztus 2-án gördült ki vele a vonat a pokrovszki állomásról

Egy másik lánytól nagyszülei búcsúznak

Nem mindenkit győzött meg a hivatalos felszólítás. Nyina Grandova kramatorszki lakását még júliusban rongálta meg egy orosz lövedék, úgyhogy mozgássérült férjével a harmadik emeletről a pincébe költöztek. Azt mondják, nem tervezik a menekülést, és aláírják a papírt, hogy saját felelősségükre maradnak. „Nincs hová mennem, és a férjemről is gondoskodnom kell. Lesz, ami lesz” – mondja Nyina

Hasonlóan érez a 86 éves Raja Iljevics is, akinek szintén romos a kramatorszki otthona, de macskáján kívül senkire sem számíthat

A donyecki térség kilátástalanságát jól tükrözi az ukrán elnök figyelmeztetése: „Minél többen döntenek a távozás mellett, az orosz hadseregnek annál kevesebb ember megölésére lesz ideje”