Rendszerszintű jogsértéseket állapított meg a magyar börtönökben az ombudsman. A legtöbb panasz azzal kapcsolatban érkezett a raboktól a biztoshoz, hogy háromszor kell teljesen meztelenre vetkőzniük, mielőtt beszélőre mennek, ráadásul 2017 óta plexifalon beszélhetnek csak a családtagjaikkal. Az évek óta érvényben lévő szabályok szerint meg sem ölelhetik egymást a rabok és hozzátartozóik, minden testi kontaktust tilt a szabályzat, ami egyébként az ombudsman szerint is alapjogellenes, és ez a fajta tiltás a büntetés célját sem segíti.
A Belügyminisztérium szerint a BvOP így akarja megakadályozni a tiltott tárgyak bekerülését a börtönökbe. Egy panasz szerint volt olyan, amikor egy csecsemő pelenkáját is levetették az őrök a látogatáson. Ivány Borbála, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje szerint az ombudsman ugyan gyakran jár a börtönöket, de az igazán súlyos problémákat nem teszi szóvá a jelentéseiben. Ezúttal fontos, százezer embert érintő problémákra hívta fel a figyelmet.
Negyvenöt olyan panaszt vizsgált ki egy jelentésben Kozma Ákos, amelyeket börtönben lévő rabok írtak. Az alapvető jogok biztosának feladata az alapjogok védelme, vagyis annak biztosítása, hogy a hatóságok tevékenységei ne sérthessék az emberek alkotmányos jogait, még a rácsok mögött lévőkét se. A Szabad Európa birtokába került, 2023. októberi keltezésű biztosi jelentést csak november 20-án publikálta az ombudsmani hivatal. A dokumentum több esetben is megállapítja, hogy a BvOP intézkedések sorozatával sértette meg az intézetben lévők alapvető emberi jogait, azonban a börtönszabályok ellenőrzésére hivatott szervek mossák kezüket.
2023. december 5-én a BvOP közleményben reagált cikkünkre, amely a bv-intézetekben lévők fogva tartási, illetve látogatófogadásának körülményeiről szól. A BvOP közleményben utasítja vissza szerkesztőségünk vádjait, és felszólítja a Szabad Európát az újságírói etika szabályainak betartására. Cikkünk a 2023. november 20-án publikált ombudsmani jelentést dolgozza fel. A cikkben szereplő ténymegállapítások nem szerkesztőségünk álláspontját vagy véleményét tükrözik; Kozma Ákos ombudsman többéves vizsgálatának tényszerű megállapításai szerepelnek benne. Az ombudsmani jelentésben a biztos észrevételeire reagált az Igazságügyi Minisztérium, a Belügyminisztérium, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága és a Legfőbb Ügyészség is. Ezek a reakciók, észrevételek is bekerültek a már publikus jelentésbe. Cikkünk megjelenése előtt kérdésekkel fordultunk a BvOP-hez is. Az általuk küldött összes válasz szerepel cikkünkben.
Fél év alatt nem sikerült bizonyítania a kormánytól való függetlenségét Kozma Ákosnak, az alapvető jogok biztosának, így nemzetközi kollégái végül ténylegesen leminősítették, és elvették a szavazati jogát A Nemzeti Emberi Jogi Intézmények Világszövetségénél
Kozma Ákos az alapvető jogok biztosa, akinek feladata a jogok védelme, vagyis az, hogy kivizsgálja azokat a jogsérelmeket, amelyeket a hatóságok, hivatalok követnek el, megsértve az emberek jogait. Az ombudsman vizsgálhat önkormányzatot, rendőrséget, honvédséget, közszolgáltatókat, valamint az ügyészség nyomozó szervét is. Nem vizsgálhatja az Országgyűlést, a köztársasági elnököt, az Alkotmánybíróságot, az ÁSZ-t és a bíróságokat sem. Az ombudsmant az Országgyűlés választja. Kozma Ákost másfél évvel ezelőtt nemzetközi kollégái leminősítették, mert fél év alatt sem sikerült bizonyítania a kormánytól való függetlenségét, és elvették a szavazati jogát a Nemzeti Emberi Jogi Intézmények Világszövetségénél. A hivatal azóta is hallgat a leminősítésről.
Az ombudsmani jelentésben a panaszok többsége 2020-tól datálódik. Arra a kérdésünkre még az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalától sem kaptunk választ, hogy mégis miért tartott Kozma Ákosnak három évébe kivizsgálni ezeket az eseteket. A Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje szerint az ombudsman sok esetben csak a felszínt kapargatja a vizsgálataiban.
„Azt látjuk, hogy az ombudsman sok börtönben járt, de ott többször mégsem tárja fel kellő alapossággal és mélységében a jogsértéseket, a vizsgálatai valahogy a felszínen maradnak. Nem a lényeget, az igazán súlyos problémákat vizsgálja, vagy ezek nem kerülnek be a jelentéseibe. A pandémia alatt nagyon sokszor járt bent, nagyon nagy dolog, hogy ilyen veszélyes helyzetben is elment, és meglátogatta a börtönöket. De a jelentéseiben nem azt írta le, hogy az emberek 23 órát vannak bezárva, és elképesztő arányban csökkentek le az értelmes tevékenységre, pl. tanulásra, munkára, családi kapcsolatokra vonatkozó lehetőségeik , miközben a szabad életben már mindent lehetett csinálni, hanem arról írt, hogy hány milliliter tisztítószer van a vizes vödörben a börtönökben. Értem én, hogy ez fontos, de az ombudsmantól emberi jogi szervezettől mélyebb és teljesebb körű vizsgálatokat várnánk. A mostani jelentése kivétel, mert lényeges, ráadásul kb. 100 ezer embert érintő kérdésekre adott választ. ”
– részletezte.
Se puszi, se pá
2017. június 1-jétől tiltotta meg a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka, hogy a börtönökben a látogatófogadás során a rabok érintkezhessenek családtagjaikkal. 2017 nyarától tilos volt a puszi, a pacsi, az ölelés, ráadásul a szakutasítás azt is megtiltotta, hogy a rabok hozzáérjenek a saját gyerekükhöz. Aki szabályt szegett, az ellen fegyelmi eljárást indítottak, ami akár a feltételes szabadságra bocsátást is ellehetetleníthette. A börtönbüntetésüket töltők azt is kifogásolták, hogy ha mindez nem lenne elég, a találkozást megelőzően teljesen meztelenre kell vetkőzniük a smasszerek előtt. A beszélők visszásságairól szóló panaszok összesen nyolc intézettől érkeztek az ombudsmani hivatalba.
Luca négy év alatt egyszer sem vitte el a gyerekeit az édesapjukhoz látogatásra, mert oda-vissza négyszáz kilométer az út, ráadásul a börtön sem vidám hely, szerinte olyan, mint egy középkori tömlöc. Így próbálják védeni a gyerekeiket, és nincsenek ezzel egyedül
A szegedi Csillag egyik rabjának két kiskorú gyermeke van, akikkel mindaddig rendezett volt a kapcsolattartása, amíg a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka életbe nem léptette a szigorítást, vagyis azt, hogy a családtagok nem érinthetik meg egymást. A fogvatartott beadványában azt írta: azóta inkább nem is hívja a gyerekeit beszélőre. A panaszban az is szerepel, hogy háromszor kell teljesen meztelenre vetkőznie minden ügyvédi és civil beszélő előtt.
Luca (kérésére megváltoztattuk a nevét – B. R.) már négy éve egyedül neveli három gyermekét. Férjének jól menő vállalkozása volt, azonban gazdasági bűncselekmények miatt hét évre elítélték. Ahogy az asszony fogalmazott: férje brutál sok ideig, csaknem két és fél évig volt letartóztatásban. Amikor bekerült a börtönbe, már álltak a plexifalak. A Szabad Európának elmondta, milyen érzés, amikor már négy éve meg sem érintheti gyermekei apját, a férjét.
„Egyszer a beszélőn a sor legszélére sikerült ülnöm, ahol csak rácsok választottak el minket egymástól, és úgy éreztem, hogy ha kinyújtom a karom, meg tudnám fogni a kezét. Már ez a közelség is iszonyatosan furcsa érzés volt. Nem is tudom elképzelni, hogy lehet érintés nélkül élni. Neki, nekik, akik bent vannak, még rosszabb lehet, mert én mondjuk a gyerekeinktől megkapom ezt a fizikai kontaktust, de el sem tudom képzelni, hogy lehet így élni. Nagyon nagy szerepe lenne annak, hogy legalább egy ölelést vagy egy puszit tudjon adni az ember, vagy megfogni a kezét”
– mesélte az asszony, aki azt is elmondta: négy év alatt egyszer sem vitte el a gyerekeit az édesapjukhoz látogatásra, mert oda-vissza négyszáz kilométer az út, ráadásul a börtön nem vidám hely, Luca szerint olyan, mint egy középkori tömlöc. Azzal próbálja védeni a gyerekeket, hogy nem viszi el őket az apjukhoz, mert szerinte a körülmények nem megfelelők erre. Luca és családja nincs egyedül ezzel a problémával, pedig a raboknak sokat segítene a reintegrációban, reszocializációban, ha láthatnák a gyerekeiket.
A Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézetből is érkeztek beadványok arról, hogy a rabok a legminimálisabb módon sem érintkezhetnek a családtagjaikkal. Az egyik fogvatartott kislánya sírva fakadt, mert nem ölelhette meg az édesapját. A tiltást nem tudták vele megértetni, ezért félbe kellett szakítani a beszélőt. A Szombathelyi Országos Büntetés-végrehajtási Intézet egyik rabjához még 2018 júniusában ment beszélőre a családja, köztük az akkor négyéves kislánya, akinek sem az édesapja, sem pedig az ott dolgozók nem tudták elmagyarázni, miért nem ölelheti meg büntetését töltő édesapját. A szülők onnantól kezdve nem szerették volna, hogy a gyerekük emiatt jobban sérüljön, ezért inkább mellőzték a további látogatást.
Kéz kezet mos
A Belügyminisztérium reagált az ombudsmani jelentésre, amelyben azt írják: azért szigorították meg a látogatófogadás feltételeit és körülményeit, mert volt olyan eset, amely az egyik fogvatartott halálával végződött. (Azt, hogy valójában mi történt a beszélőn, még a jelentés sem részletezi – B. R.) A Belügyminisztérium szerint azért lehetett szükség a szigorításra, mert sok esetben a családtagok a látogatás alatt csempészték be és adták át a raboknak a tiltott tárgyakat és a kábítószert. Két olyan esetet is említenek, amikor a beszélő után 0,6 gramm növényi származékot találtak az egyik rab szájában elrejtve, egy másik esetben pedig 5,1 grammnyi kábítószergyanús anyagot a fogvatartott cipőjében.
Az Igazságügyi Minisztérium szerint a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka valamiért fittyet hányt a törvényi szempontra, hiszen az általa elrendelt korlátozás valójában egyik rabot és hozzátartozót sem kímélte
A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága megkeresésünkre azt írta: a látogatófogadás szabályait mindenkor a hatályos jogszabályok figyelembevételével alakítják ki. A rabok és a bv. dolgozók biztonságának érdekében a tiltott tárgyak bejuttatásának megelőzése elsődleges célja a BvOP-nak.
„Tapasztalataink szerint a látogatások alkalmával használt tiltott-tárgy-csempészési módszerek változatosak, például a pelenkába rejtett, a csók alkalmával szájba átadott kábítószer vagy SIM-kártya a hazai és nemzetközi viszonyokban is jól ismert módszer” – írta a Szabad Európának a BvOP.
Az Igazságügyi Minisztérium álláspontja szerint a szabadságvesztés végrehajtása alapelveinek és céljainak – a reszocializáció, valamint a rabok emberi méltóságának és jogainak tiszteletben tartása mellett – még a szigorú biztonsági korlátozások ellenére is érvényesülnie kell. Csakhogy a 2013-as Bv. törvény elfogadásával a kormány és a büntetés-végrehajtás is amellett tette le a voksát, hogy egyéniesíteni kell, vagyis a törvényben is előírt új szemlélet az elmúlt tíz évben – elvileg és papíron – az volt, hogy a rácsok mögött az egyes rabok személyiségéhez és együttműködéséhez igazítsák a kedvezmények, hátrányok alkalmazását.
Az Igazságügyi Minisztérium szerint az ombudsman által feltárt problémák azt mutatják, hogy a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka valamiért fittyet hányt erre a törvényi szempontra, hiszen az általa elrendelt korlátozás egyik rabot sem, és valójában a hozzájuk látogatókat sem kímélte, hiszen fokozattól, rezsimtől, kockázati besorolástól függetlenül minden fogvatartottat érint. Ugyanakkor az Igazságügyi Minisztérium mossa kezeit, hiszen a jelentésben elismeri, hogy biztonsági okokból szükséges lehet „általános megelőző intézkedés”, amely minden fogvatartottra vonatkozik.
Az ombudsman szerint azonban a látogatófogadás konkrét körülményeit minden fogvatartott esetében kellően differenciáltan, egyéni kockázatértékelést követően kell meghatározni. Az egyéniesítés szempontjait biztosítani kell, különben a szabadságvesztés nem éri el kellőképpen a célját.
Mindezek ellenére hogyan fordulhat elő, hogy egy BvOP-utasítás felülír egy jóval magasabb szintű törvényt? Ivány Borbála szerint a válasz egyszerű. A Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje azt mondta a Szabad Európának: ez egy évek óta tartó folyamat szomorú végeredménye.
„Mára eljutottunk oda, hogy szinte eltűntek az ellenőrzési mechanizmusok. Amikor egy ilyen erőszakszervezet, mint a büntetés-végrehajtás, úgy kezd el működni, hogy nincs külső, kellően független , erős a fogvatartottak jogvédelmét fontos feladatának tekintő ellenőrző szerv, akkor hajlamos magával szemben megbocsátó és nagyvonalú lenni, és annak is nagyobb az esélye, hogy hibázik”
– magyarázta.
Akik a falnak beszélnek
A rabok azonban nem csak nem érintkezhetnek évek óta a családtagjaikkal a beszélőkön. Biztos, ami biztos alapon a büntetés-végrehajtás intézeteiben 2017-től elkezdték alkalmazni a plexifalakat is, pedig akkor még a koronavírusnak se híre, se hamva nem volt. 2017 nyarától fokozatosan – nem egyszerre – vezették be a hazai börtönökben azt, hogy csakis egy plexifalon keresztül lehet beszélni a családtagokkal, barátokkal. A Budapesti Fegyház és Börtönben, vagyis a Gyűjtőben hatvan-hetven centi magas fal van a látogatók és a rabok között. A panaszok szerint sem a családtag, sem a fogvatartott nem hallja, mit mond a másik, mert az anyag visszaveri a hangot.
Azt a szakemberek sem tudják, mi történhetett a pandémia alatt a magyar börtönökben, ahonnan szinte semmilyen információ nem jutott ki
Csak akkor hallhatnák egymást, ha felülnének az asztalra, de az szigorúan tilos. Az meg már csak hab a tortán, hogy a beszélőn húsz-harminc elítélt, a fal másik oldalán negyven-ötven családtag van összezsúfolódva, és akkora az alapzaj, hogy lehetetlen a kommunikáció. Aki tud szájról olvasni, annak nyert ügye van. A pálhalmai börtön bernátkúti objektumában plexi helyett OSB-lapból készített fal van.
Luca hetente megy beszélőre börtönbüntetését töltő férjéhez, ami szerinte a legrosszabb időpontban, hétköznap van.
„Nekünk normális beszélőnk soha nem volt. Amikor először mentem hozzá, akkor már volt plexi, és utána rögtön be is tiltották a beszélőt a koronavírus miatt, akkor két évig nem is láthattam a férjem. A járványnak már rég vége, de a plexi maradt”
–, és azzal folytatta, hogyan zajlik egy látogatás.
„Az úton várakozom a többi hozzátartozóval együtt. Ki ilyen, ki olyan. Egyesével, családonként engednek be minket. Először meg kell fújni egy szondát. Most valami intézkedés történhetett, mert mostanában nagyon kedvesek a smasszerek velünk, látogatókkal, de az elején nem így volt, emiatt úgy éreztem magam én is, mintha bűnöző lennék. Rendesen összehúztam magam, szégyenkezve mentem be, mintha én is elkövettem volna valamit. Minden ékszert, gyűrűt és fülbevalót, órát be kell pakolni egy szekrénybe, majd átmenni egy fémdetektoros kapun, majd utána bevezetnek egy terembe, ami inkább szoba, ahol külön ülünk a fal mellett, és körülöttünk plexi van. Később hozzák őket, csak annyit hallok, hogy csörög a bilincsük. Először sokkoló volt az egész, de már megszoktam. Általában nagyon sokan szoktunk lenni a teremben, sokszor a saját hangomat sem hallom. Úgy képzeld el az egészet, mint az amerikai filmekben. Felveszed a plexi előtt a telefont, ő is felveszi, és azon keresztül beszéltek, mint valami kaputelefonba, csak közben mindenki más is beszél melletted, és semmit nem hallasz. Volt olyan, hogy mások hoztak kisbabát is a beszélőre, tőle még a cumit is elvették a bv.-s dolgozók”
– mesélte négyévnyi tapasztalatait lapunknak Luca.
Az ombudsmani jelentésben a panaszok között szerepel olyan eset, amikor a fegyőrök a látogatófogadáson még a csecsemő pelenkáját is levetették, nehogy tiltott tárgyat csempésszenek be benne. Az Igazságügyi Minisztérium szerint a kisgyerekek levetkőztetése, a pelenka kibontása nem rendelhető el. Egyértelműen jogellenes az a gyakorlat, ha a börtön dolgozói a látogatók ruházatátvizsgálása során a teljes levetkőztetés, a szájüregbe való betekintés mellett döntenek.
Ha gyanút fognak, vagy a fémkereső kapu jelez a gyermek ruházatánál, átvizsgálják, a BvOP szerint fokozott körültekintéssel.
„A bv. intézetekbe érkező látogatók átvizsgálása az arra vonatkozó jogszabályok szerint történik, az emberi méltóság maximális tiszteletben tartása mellett. Különös figyelemmel vagyunk a kisgyermekekre, és kizárólag indokolt esetben, a szükséges ideig és mértékben végezzük el ezeket az ellenőrzéseket” – írta válaszában a BvOP, amely szerint ezekre az intézkedésekre azért van szükség, mert számos esetben előfordult már, hogy a családtagok a beszélők, látogatófogadások alkalmával vízbe, kávéba rejtve, ölelés vagy puszi, csók alkalmával, csecsemő pelenkájába vagy plüssjátékba rejtve adtak át tiltott tárgyat.
A hazai börtönökben biztonsági szempontokból többfajta látogatófogadást alkalmaz a BvOP.
"Van lehetőség a családi beszélőtől kezdve egészen a biztonsági beszélőfülkében végrehajtásra kerülő látogatásig. A családi látogatófogadás során az elíteltek és hozzátartozói között a testi kontaktus engedélyezett"
– tájékoztatott a BvOP. Csakhogy papíron hiába létezik a családi látogatófogadás, ahol a testi érintkezésre is lehetőség van, ha alig kérelmezik. A Magyar Helsinki Bizottság szerint 2022. augusztus és 2023. június között, 10 hónap alatt mindössze 29 családi beszélőt tartottak, holott a fogvatartottak száma 18 és 19 ezer közötti volt ebben az időszakban. A tapasztalatok szerint a családi beszélőre vonatkozó kérelmeket a fogvatartottak eleve nem nyújtják be, mert úgy ítélik meg, esélytelen, hogy azt engedélyezzék a számukra
Ehhez kapcsolódóan: „Mekkora trauma egy gyereknek, hogy évekig jár börtönbe beszélőre abban a tudatban, hogy apa munkahelyére megy?”
Ahány fegyház, annyi szokás
A Belügyminisztérium szerint azért vezették be a hazai börtönökben a plexifalat, hogy megakadályozzák a tiltott tárgyak átadását. A Legfőbb Ügyészségnek fogalma sincs arról, mikor és miért vezették be, mint ahogy arról sincs információjuk, hogy miért nem érintkezhetnek az elítéltek a rokonaikkal, de szerintük a fizikai kontaktus megtiltása nem ütközik jogszabályba, a plexifalak szakmai kialakítása pedig nem az ő hatáskörük. A Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje szerint a Legfőbb Ügyészség látóköre – az utóbbi évek tapasztalatai szerint – többször csak a Bv. törvényig terjed, holott feladatuk és hatáskörük szerint nem csak odáig kellene ellátniuk, hanem sokkal tovább.
„Azt látjuk, amikor az ügyészség az azon túl, hogy mi van a Bv. tv.-ben, nem lát. Például azt, hogy mi van az Alaptörvényben , hogy ott hogyan, milyen módon vannak definiálva az alapvető jogok, az olykor már nem érdekli az ügyészséget, hogy már az az európai emberi jogi egyezményről ne is beszéljek. Sokszor szűklátókörűen vizsgálja a szabályozást és az érvényesülését”
– magyarázta a Szabad Európának Ivány Borbála, aki azt is elmondta: olykor óriási különbségek vannak a hazai intézetek szabályai között. Amit egyik helyen szabad, azt a másikban tilos. Ahány fegyház, annyi szokás.
„Lehet, hogy jelentéktelennek tűnik, de a gyakorlatban nagyon súlyos következményei lehetnek a szabályok különbözőségének. Például az egyik intézetben a körömvágó olló engedélyezve volt. Egy fogvatartottat átszállítottak egyik intézetből a másikba, ahol kiderült, hogy nála van a körömvágó ollója, ami abban az intézetben nem volt engedélyezett. Ezért kapott egy fegyelmit büntetést, ami akadálya lehet a feltételes szabadlábra helyezésének.
– magyarázta a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje.
Szerettük volna megtudni az ombudsmani hivataltól, hogy álláspontjuk szerint mivel magyarázta az Igazságügyi Minisztérium, a Belügyminisztérium, illetve a BvOP a jogsértéseket, azonban csak szűkszavú választ kaptunk.
„Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala az alapvető jogok biztosa által a beadványok részletes alapjogi elemzését követően – az Ajbt. rendelkezései alapján – lefolytatott vizsgálatról készített, a feltárt tényeket, az ezeken alapuló megállapításokat és következtetéseket tartalmazó nyilvános jelentéshez, melyben a feltárt visszásság orvoslására ajánlásokat fogalmazott meg, további indokolást nem kíván fűzni”
– írta kérdéseinkre válaszként Mikula Andrea, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala sajtófőnöke.
Ehhez kapcsolódóan: Egy évet késtek a börtönnyitással, a gyerekek oltva sem látogathatnak
Melegen ajánlott
Az ombudsmannak csak arra van felhatalmazása, hogy ha visszásságot állapít meg, akkor ajánlásokat fogalmazzon meg az elkövető szervezetnek, hogy hagyjon fel a jogsértéssel. Kozma Ákos felkérte a büntetés-végrehajtás országos parancsnokát, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a látogatók beléptetésére az átvizsgálásukra irányadó szabályok betartásával, emberi méltóságuk tiszteletben tartása mellett kerüljön sor, valamint hogy fontolják meg a plexifalak elbontását, mert ha semmilyen testi érintkezés nem történhet a látogatás elején és végén a rabok és családtagjaik között, sérülhet a fogvatartott és hozzátartozója emberi méltósághoz való joga, valamint a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való joga.