Az amerikai mintára kialakított, hungarikumnak is besorolt hazai védőnői rendszer egyre komolyabb szervezeti és finanszírozási anomáliákkal küzdött a korábbi években. Idén nyáron államosították ezt a szektort is, önkormányzati helyett központi, kórházi irányítás alá került a védőnők túlnyomó része. Egyelőre kevésbé látszik az átszervezés hátterének szakmai oldala a szakszervezet szerint. A jelenlegi védőnői körzetek között jelentősek a különbségek, ezeket is bemutatjuk ebben a cikkben.
Nagyjából száz éve alakult ki egy eleinte döntően külföldi finanszírozású szervezet, a hazai védőnői szolgálat. A csecsemőgondozás területén ugyanis már XIX. század végén is borzalmas állapotban volt Magyarország.
Magyarországon ötből egy csecsemő meghalt egyéves kora előtt, ami a fejlett országok közül az egyik legrosszabb aránynak számított.
Hullottak a gyerekek
A hazai gyerekek extrém gyenge túlélési esélyeit több probléma okozta, a higiéniai gondoktól kezdve az ostoba és káros hagyományokon át az általános tudatlanságig.
Az I. kerületi Harkály utca ma Budapest egyik leggazdagabb része, 1910-ben viszont még nem volt az
Hozzátéve, hogy általános és megbízható abortusz híján az országban a törvénytelen gyerekek több mint harmada nem élte meg az egyéves kort, amivel Budapest és Bécs tartotta az Európa-rekordot a XIX. század végén.
„Ma még Magyarországon egyetlen egy klinika sincs, ahol a kitűnő, Budin-féle (Pierre-Constant Budin, a modern perinatális orvoslás egyik úttörője – a szerk.) példára a csecsemők számára konzultációt rendeztek volna be. (…) Ha a bábatanító tankönyvet megnézzük, csak magyarázatát találjuk meg annak, amit a mindennapi életből is tudunk, hogy a bábák a csecsemőtáplálás és -gondozás kérdéseiben kellőleg kitanítva nincsenek” – panaszkodott Berend Miklós, a Fehér Kereszt (mai Tűzoltó utcai gyermekklinika) főorvosa 1910-ben.
Berend külön a kórházak tudatlanságára hozta példaként, hogy az egyik akkori magyar sztárnőgyógyász szerint a koraszülöttekkel nem érdemes bajlódni, hiszen „úgysem életképes az ilyen gyerek”.
A buta hagyományok, tévhitek, babonák manapság is veszélyesek
Ilyen helyzetből alakult ki a hazai védőnői szolgálat 1915-től Stefánia belga hercegnő javaslatára. Kezdetben csak egy hathetes tanfolyamú képzéssel, döntően a csecsemőhalandóság javítására és a hazai babonák és ismerethiány ellen.
A súlyos félreinformáltság ma is lehet életveszélyes, de a múlt század elején még olyan, általánosan elterjedt káros hagyományokkal is le kellett számolni, mint amikor szerte az országban hatékonynak tűnő mákfőzetet vagy pálinkás kenyeret adtak a síró csecsemőnek, vagy anyatejet csöpögtettek a gyerek szemébe; azt gondolták, hogy a gyerek mellkasi fájdalmát démon okozza, a nő pedig meghal, ha szülés után hagyják aludni egy kicsit. Ma már tudjuk, hogy egy csecsemő sebeire, a legkevésbé sem értelmes gyógymód, ha egy idegen nő menstruációs vértől piszkos bugyijának mosóvizében fürdetik meg.
Főként külföldi, leginkább amerikai szereplők – az Amerikai Vöröskereszt és a többek között a védőnői fizetéseket álló Rockefeller Alapítvány – finanszírozásával sikerült lényegesen professzionalizálni a tevékenységet nagyjából egy évtizeddel későbbre.
Híradó 1938 februárjából
Az amerikai segítség azzal a feltétellel jött, hogy a védőnők amerikai mintára általános egészségügyi ismeretterjesztést és családgondozási támogatást is nyújtsanak, ne kizárólag a csecsemőhalálozás ellen lépjenek fel.
A későbbi fő projektvezető, a vitatott megítélésű Johan Béla adatai alapján egy tíz éve dolgozó védőnő alapbére 1938-ban havi 150 pengő volt, a tanítókéhoz hasonló szinten, ami bőven átlag feletti fizetést jelentett. Abban az évben a gyári munkások átlagbére száz pengő körül volt, így ha a mai hazai gyári munkások béréhez viszonyítjuk, olyan, mintha ma egy ilyen védőnő havi 574 ezer forintos bruttó alapbérről (kedvezmények nélkül ez durván 380 ezer forintos nettót jelent) indulna. Ehhez jött még a szolgálati helynek megfelelő lakáspénz, a kiszállásokhoz fuvar vagy a fuvardíj finanszírozása, és a hat óránál hosszabb kiszállások után ebédpénz.
Ez végül így valósult meg. A védőnők a várandós nők szűrésétől kezdve a fogmosás szükségességén és az illemhely tisztán tartásán át a helyi asszonyok főzési vagy betegápolási oktatásával is foglalkoztak, a program pedig érdemi eredményeket hozott.
Ismeretlen falusi helyszín 1935-ből
Később, a második világháború után már inkább a helyi orvosok asszisztenseként számítottak a védőnőkre.
A hetvenes évek végén kapott újabb lendületet a szervezet, amikor komolyabb szerepet szántak nekik a szocialista családtervezésben, és többek között főiskolai végzettséghez kötötték a pozíció ellátását.
Súlyosbodó gondok
Mostanára a megváltozott körülmények miatt új gondok miatt repedezik az azóta hungarikumnak is felírt konstrukció. Mindez a védőnői rendszer idén nyári államosításával került újra napvilágra, de fő problémáikra egyébként évtizedek óta nem született tartós válasz.
Egyrészt mára főleg nem a szemmel veréssel vagy a mákteázással kell foglalkoznia a védőnőknek, hanem
lényegében teljes családgondozást várnak már el tőlük,
másrészt az iparág is bonyolultabb lett, sokkal nagyobb csapatok folyamatos együttműködéséből áll össze a modern egészségügy.
Harmadrészt az ország is átalakult, egyebek mellett például egymillió fővel kevesebben élnek Magyarországon, mint ötven éve, de a népességváltozás területileg igen eltérő.
Nagyon leegyszerűsítve a jelenlegi hálózatban négyféle védőnő működik:
- Területi védőnő: nekik körzetenként le kéne fedniük az egész országot, kötelező rendelkezésre állniuk, felszerelt tanácsadói helyiséggel rendelkezniük, adott esetben pedig beengedni is kötelező őket a gyerekes lakásokba. Alapjáraton csecsemőkortól hatéves korig vesznek részt a gyerek egészségügyi ellátásában.
- Iskolai védőnő: a tanköteles korú gyerekek bizonyos előírt egészségügyi ellátásait, oltásokat, szűréseket végeznek, nyomon követik az iskolába járó gyerekeket. A területi védőnő sokszor ellát iskolai védőnői szerepet is, különösen ott, ahol kevés a gyerek a körzetben.
- Kórházi védőnő: a terhességhez, a szüléshez és azt követő időszakhoz kapcsolódó feladataik vannak a kórházak szülészeti osztályain.
- A Családvédelmi Szolgálat (CSVSZ) védőnői: abortusz előtt általában velük kell beszélgetni kétszer, emellett egyéb családtervezési segítséget is adnak.
Ebben a cikkben főleg az első szerepről lesz szó, már csak azért is, mert ők vannak messze a legtöbben, és tudják a legszorosabban követni a területükhöz tartozó családok helyzetét.
Aki még soha nem látott területi védőnőt, az is el tudja képzelni, hogy erős bizalmi viszont kell kiépíteni ahhoz, hogy jó szívvel beengedjenek valahova egy kvázi idegent tanácsot osztani.
A Magyar Hospice Alapítvány videója 2013-as, de a védőnői feladatok és sokszor a munka körülményei ma is hasonlók
Emellé a védőnők feladata is igen szerteágazó lett: a gyerekgondozástól kezdve a pszichés vagy táplálkozási tanácsadáson át az állami családtámogatási lehetőségek bemutatásáig egy sereg egészségügyi, szociális és egyéb ismeretterjesztési feladat hárul rájuk.
Néha pedig szinte kizárólag ők jelentik a kapcsolatot az egészségügyi rendszerrel a nehezebb körülmények között élőknél. Sokszor a hiányzó vagy kevésbé elérhető háziorvos híján az egyetlen helyi egészségügyi intézménnyé válhatnak; betegutat javasolnak az érdeklődő nagyszülőknek, vagy bekötözik a biciklivel elesett szomszédot is.
Ha nincs rá pénz, kevesebben lesznek
Az első komoly probléma, hogy nincsenek elegen erre a feladatra. Már 2006-ban is komoly problémaként merült fel, hogy ennyi pénzért nincs mindenhol elég védőnő.
Azt is lehet tudni, hogy a 2010-es évek elején a betöltetlen védőnői állások száma 200–250 között mozgott, 2016 végére megközelítette a négyszázat. Novemberben hivatalosan 277 területi és ötven iskolai védőnői állás volt üres.
Azonban nem biztos, hogy megállja a helyét az összehasonlítás, 2020-ban ugyanis
a fenntartó NEAK úgy érvelt: ők sem tudják, hogy pontosan hány védőnő és hol dolgozik aktuálisan.
2023 előtt ugyanis egyes állásokat, körzeteket vállalkozóként is betölthettek védőnők, más állásokat részmunkaidőben helyettesíthettek, amelyeknél egyéni megállapodás alapján ment a kifizetés a fenntartó önkormányzattal vagy kórházzal.
Ez persze azzal is jár, hogy a tartósan helyettesítő védőnő kevésbé elérhető a saját körzetében, illetve összességében kevésbé elérhető a helyettesített helyen is. Így mindkét helyen sérül az ellátás minősége, pláne ha beleszámoljuk az utazást is.
Ez a módszer egyre terjed. 2006-ban még csak 379 védőnő látott el három vagy annál több települést, novemberre nagyjából a duplájára nőtt ez a szám.
Jelenleg a hozzávetőleg négyezerből összesen nagyjából 650 körzetnél dolgozik helyettes védőnő, ami százezres nagyságrendű érintettet jelenthet.
Jelentős eltérések
A területi védőnői rendszernél valóban régóta nem volt megoldott az eltérő bérezés, ahogy a munkakörülmények sem.
Egyes önkormányzatok havi 100-150 ezer forintos pluszjuttatást, nagy szolgálati lakást, modern laptopot, utazási támogatást vagy sofőrt és egyebeket biztosítottak a védőnőiknek, máshol pedig a szükséges egészségügyi eszközökre sem volt mindig pénz.
Az MTI fotóján Chrenkó Zoltán Mihályné védőnő nyíregyházi családlátogatásán tisztába tesz egy kislányt 2015. június 9-én
A lazább törvényi szabályozást ráadásul a több ezer munkáltató több ezer féleképp ítélte meg, sok védőnő ezért máig visszamenőleges bérvitában áll az önkormányzatával.
Emellett a védőnői körzetek mérete között is komoly különbségek alakultak ki, így jóval kevésbé érte meg egymástól messzebb lévő településeket elvállalni kevesebb pénzért.
Egy 2021-es tanulmány alapján a fiatalabb védőnők pályaelhagyásának legfőbb oka az alacsony fizetés volt. Aztán jött az alacsony erkölcsi megbecsültség és az életpályamodell hiánya, majd az utóbbi években megnövekedett szakmai elvárások és a növekvő munkateher. Mindez egy 2018-as felmérésre épült. A rákövetkező évben a védőnők némi béremeléshez jutottak a szakdolgozói bértábla alá kerüléssel, de a tanulmány szerint ez túl kismértékű volt ahhoz, hogy érdemi hatása legyen.
Akár plusz részmunkaidős helyettesítést bevállalva is távolabb lévő helyeken. Egyes körzetek ugyanis nagyon erősen kiürültek, a fiatalok tartósan elvándoroltak.
Külön probléma a védőnők eltérő szakmai felkészültsége; könnyen lehet, hogy ugyanarra a helyzetre homlokegyenest ellenkező megoldást javasol egy védőnő Zalában vagy Békésben, egységes szakmai irányítás vagy összehasonlítható ellenőrzés ugyanis nehezen működik egy ennyire széttagolt rendszerben.
Ahogy régóta megoldatlan volt az is, hogy pontosan hogyan kéne együttműködniük az övéktől eltérő körzethatárokkal dolgozó gyerekorvosokkal, vagy hogy mennyiben vegyenek át más, korábban orvosi (például méhnyakrákszűrés) vagy egyéb körzeti ápolási feladatokat.
Erősen különböző térségek
Az eltérő körzeti körülmények kapcsán is ezernyi jellemzőt meg lehetne nézni, most csak nagy vonalakban villantunk fel néhányat. A tavalyi adatok alapján például Hevesben arányosan több mint duplaannyi fokozott gondozást igénylő gyerek és anya volt, mint a szomszédos Jász-Nagykun-Szolnokban, noha a különbség a várandós anyákat nézve még lényegesen kisebb.
Kétszer annyi gondozott családban dohányoztak Borsodban, mint Budapesten, emellett Budapesten kétszer gyakoribb, hogy telefonon beszélik meg a dolgokat a családdal, mint Borsodban.
Borsodban tavaly minden negyedik várandós anya dohányzott a terhessége alatt, míg Hajdú-Biharban csak minden nyolcadik, Zalában csak minden tizedik.
Vas vármegyében tavaly minden második várandós nő fokozott gondozást igényelt egészségi okok miatt, a szegényebb Baranyában valahogy egészségesebbnek tűnnek a terhes nők, csak feleekkora arányban volt erre szükség. Viszont az egy évnél fiatalabb újszülöttek egészségi állapotában már messze nincs ekkora különbség a két térség között.
Hároméves korban a tápláltság, testtömegindex alapján komolyan alulfejlett gyermekek arányában Borsod áll az élen, Heves és Bács-Kiskun előtt. A korosztályban a látásproblémák már Pest megyében a leggyakoribbak, Budapestet nem számolva.
Államosítás elnémítással
2022 decemberétől lehetett tudni, hogy a kormány államosítani kívánja ezt a szektort, ami tavaly júliustól meg is történt.
Ez a gyakorlatban elsősorba azt jelentette, hogy a több ezer önkormányzat helyett a megyei centrumkórházak lettek a védőnők munkáltatói.
A lépés egyrészt azért nem aratott sikert a védőnőknél, mert az állam az utolsó pillanatig bizonytalanságban tartotta őket, és nem volt hajlandó elárulni az átállás tervezett részleteit, és maga az átállás is meglehetősen előkészítetlen volt, jogtalan állami fenyegetésekkel, fizetéscsökkenéssel, jelentős félreértésekkel vagy teljesen hamisnak bizonyuló ígéretekkel tarkítva. Mindezekről alább olvashat bővebben.
Ehhez kapcsolódóan: Védőnők az államosításról: Bebizonyosodtak a félelmeinkNagy vonalakban úgy lehet elképzelni, hogy volt, ahol az átállás után egyszerűen kikapcsolták az áramot a védőnői tanácsadóban, nem vitték el a veszélyes hulladékot, máshol bezárt a védőnői épületben üzemelő önkormányzati anyatejgyűjtő, mert önállóan már nem érte meg fenntartani.
Volt olyan a kórház, amely azt gondolta, hogy az önkormányzat tovább fogja fizetni saját pénzéből a rezsit vagy más jelentősebb költségeket korábbi védőnői után. Néhány megyében az első hónapban nem sikerült bejelenteni a védőnőket, sokaknak egy darabig a saját pénzükből kellett finanszírozniuk a szükséges szűrő- és más eszközeiket.
Az átállás rendes megszervezésének elmulasztása vagy fenyegetőző stílusa inkább csak rövid távú problémákat okoz a védőnőknek, ha van mellette értelmes hosszabb távú terv az átfogóbb reformra.
Egy partneri módon működő, felkészült, egységes irányítás hatékonyabban oldhatja meg a terület korábban tárgyalt problémáit, amennyiben ez a cél.
Az új, állami szerződésekkel annyit biztosan sikerült elérni, hogy a védőnők a továbbiakban nem panaszkodhatnak. A szakszervezeti vezető elmondása szerint aláírattak velük egy olyan titoktartási részletet, amely szerint sem a munkáltatóról, sem a munkavégzés helyéről nem mondhatnak olyat, ami hátrányosan érintheti munkáltatójuk megítélését.
Az államosításon túli esetleges hosszabb távú tervről azonban továbbra sem hajlandó semmit mondani a kormány. Illetve egy dolgot talán lehet tudni: hogy a jövő évben még nem kezdődik el. A 2024-es költségvetésbe ugyanis fillérre ugyanannyit terveztek a védőnői rendszerre, mint tavaly, ami azt sejteti, mintha egyelőre az sem lett volna végiggondolva, hogy az államnak a feladatátvétellel a pluszköltségeket is állnia kell. Arról nem beszélve, hogy az immár egészségügyi szakdolgozónak számító védőnőknek hivatalosan húszszázalékos béremelést ígértek 2024 márciusától.