Egy evangélikus lelkész az irgalom jegyében az aktív eutanáziát is elfogadhatónak tartaná, mert embertelenebb valakit akarata ellenére betegen életben tartani, mint megadni számára az önrendelkezés jogát. Karsai Dániel strasbourgi peréhez csatlakozó barátja szerint ez nem csak a halálos betegek ügye, mert bárki bármikor kerülhet ilyen kiszolgáltatott helyzetbe.
A keresztény felekezetek között és néhol azon belül is nagy viták vannak az eutanázia ügyében. A katolikus egyház etikája nagyon tételes, szabályozott, ezért ott megvannak a jogi jellegű válaszok, az evangélikus egyházban azonban jobban megoszlanak a vélemények – mondta a Szabad Európának Béres Tamás evangélikus lelkész, teológiatanár.
Az alapkérdés szerinte az, hogy van-e az embernek joga dönteni a saját életéről. Az öngyilkosság betegség nélkül másik kérdés. Az eutanázia – például Karsai Dániel esetében – arról szólhat, hogy nem akarja ép tudattal végigélni, ahogy a teste lassan fizikailag felmondja a szolgálatot.
Ha akár az egyházak segítségével sikerülne megvalósítani azt a helyzetet, hogy egy elfogadó, megértő, támogató, kísérő közösség vegyen körül élete vége felé is egy gyógyíthatatlan beteget, ez volna a lehető legjobb megoldás, úgy eltávozni a világból természetes halállal, hogy ott vannak körülöttünk a rokonaink, a barátaink vagy mások, akik elkísérnek, ez felelne meg leginkább a távozó ember méltóságának – mondta a teológus.
Karsai Dániel saját maga szeretné biztosítani azt a lehetőséget, hogy amikor úgy érzi, eljött az idő, saját maga döntsön az élete végéről. Ez egy okos és visszafogott kérés szerinte, de az vele a probléma, hogy nem lehet pontosan megállapítani, hogy mikor jön el az idő, mert az elhagyatottság és a tehetetlenség érzése pillanatok alatt képes megváltoztatni a gondolatokat. Amennyire jogos és visszafogott a kérése, annyira nehéz is kezelni, mert határhelyzetet jelent – mondta Béres Tamás.
A katolikusok alapgondolata, hogy az életet Isten adja, és csak ő veheti el. Vannak konkrét szabályok is az eutanáziára. Csak akkor és úgy engedélyezett, amikor palliatív kezelésben a beadott szer célja az erős fájdalomcsillapítás, amelynek mellékhatása, mellékjelensége lehet a halál. A katolikus egyház csak ezt tartja elfogadhatónak – ismertette –, ez viszont a szó közvetlen értelmében nem eutanázia.
Szerinte a realitás az, hogy ha Karsai Dánielnek senki sem tud segíteni, senki sem tudja meggyőzni, egy embert nem lehet akarata ellenére, parancsra életben tartani.
Mint mondta, az aktív eutanázia mellett szól az önrendelkezési jog. Az evangélikusok is úgy tartják, hogy az életet Isten adja, és ő is veheti el, de ez nem egy ember nélküli, embertelen mechanizmus. Az egyház feladata, hogy megmutassa, hogy a halál folyamata egy természetes, közösségi jelenség. Olyan erős közösségek kellenének, ahol megfelelő emberek képesek arra, hogy akár idegen embereket is végigkísérjenek ezen az úton – folytatta az evangélikus lelkész.
Az aktív eutanázia csak a második lehetőség lehet szerinte. El tudja képzelni, hogy egy evangélikus teológus arra a meggyőződésre jut, hogy kíméletlenebb és embertelenebb valakit akarata ellenére, betegen életben tartani, mint nem. Ebben az esetben az irgalom jegyében át lehet engedni neki a döntést az életéről.
Ezt ő maga is támogatni tudná adott esetben, de nagyon fontos, hogy legyenek olyan, lelkileg is támogató közösségek, amelyek megelőzhetik ezt az állapotot. A fizikai szenvedés nyilvánvaló, azt lehet csillapítani. A mentális szenvedést a közösség tudja enyhíteni, hogy egy halálos betegség ellenére is legyen valakinek jövőképe. Ha ez nincs, és senki sem képes arra, hogy felkeltse benne, akkor szerinte kegyetlenség lenne ráparancsolni, hogy életben kell maradnia.
Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter kijelentéseit, hogy jobbulást kívánt Karsai Dánielnek, és hozzátette, hogy „mindig bízzunk a csodákban”, cinikusnak tartja. A jobbulást nem lehet másnak tekinteni, miután tudni lehet, hogy gyógyíthatatlan betegségről van szó. Az pedig, hogy bízzunk a csodákban, politikai összefüggésben még embertelen is szerinte.
„Ez visszaélés azzal, amit úgy hívunk, hogy spirituális vagy szent” – fogalmazott.
Ugyanakkor nem zárja ki, hogy Gulyás Gergely a jó szándékú magánvéleményét fogalmazta meg a kamera előtt. Ezt szerinte azzal igazolhatná legjobban, ha elfogadná Karsai Dániel beszélgetésre szóló meghívását.
Eutanáziapárti fideszes kért bocsánatot a kormánypárt nevében Karsai Dánieltől
A levélíró névtelenséget kért, mert mint írta, „itt az ember nagyon könnyen elveszítheti a megélhetését, ha elvi alapon kiáll valakiért, valamiért, ami nem illeszkedik a Fidesz pártlogikájába”.
Azt írta, hogy már évekkel Karsai küzdelme előtt támogatta a méltóságteljes halál e formáját, mert civilizációs vívmánynak gondolja. Mint fogalmaz, egy olyan, és csak olyan országban szeretne élni, ahol egy kormánykritikus ügyvédnek is joga és lehetősége van a méltóságteljes élethez és halálhoz.
A levélíró az egész párt nevében bocsánatot kért a gyógyíthatatlan beteg alkotmányjogásztól, mert – mint írja – „megrendítő strasbourgi felszólalásánál is szomorúbb volt látni, ahogy a kormánypárti képviselők szó nélkül elmentek Ön mellett a Parlamentben”.
A levélben, amelyet Karsai Dániel megosztott Facebook-oldalán, arról is ír a Fidesz egyik alapszervezetének tagja, hogy támogatása jeléül csináltatott egy pólót Karsai Dániel arcképével és az „Élet jog és nem kényszer” felirattal. Ezt fideszes rendezvényeken, gyűléseken, polgári esteken is fel fogja venni. Mint írja, ennél többet nem tehet, ez is már „határesetnek számít a Fideszben”.
A csodákban lehet hinni, de ez nagyon szubjektív, nem lehet senkinek távolról megüzenni. Sok embert ismer, aki hisz a csodákban – mondta a teológus.
„Annak ellenére hogy hisz és meghal, mert nem történt meg az a fizikai csoda, amit mi annak tekintünk, a beteg ember szubjektíven átélheti úgy, hogy egy csodás folyamaton ment át, ahol egyik napról a másikra újabb és újabb felismeréseket kapott. A csoda a teológiában létező jelenség, de nyilván nem azt jelenti, hogy hirtelen érvényteleníteni lehet a fizika korlátait vagy az általunk ismert világ törvényeit, amikor mi várjuk” – folytatta.
A kormány álláspontját, hogy az emberi élet szent és sérthetetlen, ebben az esetben a politikára alkalmazott vallási elemnek tartja, ami igaz ugyan, de nem politikai, hanem teológiai érv. Spanyolország és Portugália is engedélyezte az aktív eutanáziát, pedig erősen katolikus országok, ezért úgy érzi, hogy itt nem a vallási alap a döntő, hanem az a politikai cél, amelyet a kormány képvisel.
„Ha egy szenvedő ember számára a közösség megtartó erejénél értékesebb az önrendelkezési joga, akkor nincs olyan földi hatalom, amely azt mondhatná neki, hogy a közösségi élmény vagy a vallásos hit hiánya ellenére is végig kell szenvednie az életét, mert az pluszszenvedést jelent, amit rá mérnénk. Mindezt Isten nevében tenni egészen vállalhatatlan” – fogalmazott Béres Tamás.
László Róbert: Ez nem csak a halálos betegek ügye
László Róbert, a Political Capital választási szakértője bő hat éve ismeri Karsai Dánielt, barátok lettek, idén év elején pedig sokkolta, amikor megtudta, hogy barátja halálos betegségben szenved. Azóta szorosabb a kapcsolat közöttük, barátai egy beosztás szerint látogatják és segítik. Ebben a körben ő is benne van, pár hetente találkoznak, ebédelnek, beszélgetnek, meccset néznek. Az elején még tabutémának számított, hogy mi lesz vele, ha rosszabbra fordul az állapota, de ahogy romlott a helyzet, egyre nyíltabban beszélgettek erről is – mondta a Szabad Európának.
Mint mondta, Karsai Dániel betegségétől függetlenül is régóta foglalkoztatták az életvégi döntések, de a barátjával történtek ébresztették rá arra, mennyire váratlanul alakulhat át bárkinek az élete. Szerinte a szenvedés lerövidítéséről szóló döntés alapjog, amelyet az államnak biztosítania kellene állampolgárai számára.
Ez a meggyőződése és barátja betegsége is közrejátszott abban, hogy Karsai Dániel néhány sorstársával egy időben, de egészséges emberként a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) fordult.
„Ez nem a halálos betegek ügye, mivel bárki bármikor kerülhet kiszolgáltatott helyzetbe. Ez a tény, ha nem is folyamatosan, de időről időre félelemérzettel tölt el. Emiatt határozottan úgy érzem, egészséges évtizedeimben is emberi méltóságomat korlátozza, hogy attól kell rettegnem, hogy majd valamikor méltatlan helyzetbe kerülhetek, és nem vethetek véget neki” – fogalmazott.
Azt szeretné, ha az EJEB kimondaná: egészséges emberként joga van abban a tudatban élni, hogy majd egyszer, ha oda kerül, meghozhatja a döntést – ennyiben különbözik az ő beadványa Karsai Dániel és sorstársai ügyétől.
László Róbert magától értetődőnek tartja, hogy az életvégi döntés jogát első lépésben a halálos betegeknek kellene megadni, de személy szerint ő ennél messzebbre menne, még ha szerinte sincs itt még ennek az ideje.
„Természetesen szigorú szabályokhoz, feltételekhez kell kötni az életvégi döntéseket. Viszonylag hosszú időnek kell például eltelnie az igény megfogalmazása és a végrehajtás között. Az akár több hónapon át tartó folyamatban vegyenek részt orvosok, pszichológusok, jogászok, győződjenek meg százszázalékosan arról, hogy tényleg az a kérvényező akarata, ami. De ha tényleg az, akkor adják meg neki erre a lehetőséget” – fogalmazott.
Addig természetesen László Róbert sem akar eljutni, hogy például egy 19 éves fiatal, aki szerelmi bánatában úgy érzi, vége a világnak, „megkaphassa a kapszulát”. Ez lenne a másik véglet, ami ugyanolyan helytelen lenne, mint leragadni a mai végletnél, amikor még a szenvedő halálos betegeknek sincs joguk dönteni életük méltóságteljes befejezéséről. László Róbert biztos benne, hogy valahol középen van a jó megoldás, de hogy pontosan milyen feltételek mentén lehetne engedélyezni egy ilyen döntést, arról sokat kell még beszélgetni. Karsai Dániel az erre vonatkozó érdemi párbeszédet is elindította – tette hozzá.
„Abban a kényelmes helyzetben vagyok, hogy nekem nem sürgős, Daninak és sortársainak sajnos az. Nem számítok arra, hogy belátható időn belül olyan szabályozás lesz Magyarországon, amit egy ideális világban elképzelnék, és abban is csak reménykedni tudok, hogy sikerül elérni azt a minimumot, amiért Dani harcol. Esélyeket latolgatni nem szeretnék, de nem tartom lehetetlennek, hogy idáig a belátható jövőben eljussunk” – fogalmazott.
Karsai Dániel harcának társadalmi párbeszédre gyakorolt hatása szerinte talán még nagyobb jelentőségű is, mint maga a jogi eljárás, mert ha valami, a közvélemény nyomása kikényszeríthet egy emberségesebb szabályozást – mondta László Róbert.