Riho Terras uniós törvényhozó és volt észt védelmi miniszter szerint még ha Kijev a jelenlegi konfliktus során területeket engedne is át Oroszországnak, Ukrajna már akkor is nyert. A volt magas rangú tiszt a Szabad Európa grúziai szolgálatának adott nagyinterjújában tette ezeket a megjegyzéseket.
Riho Terras észt politikus, volt magas rangú katonatiszt 2020. február 1-je óta az Európai Parlament tagja. Ő volt az észt védelmi erők parancsnoka 2011 és 2018 között.
A Szabad Európa georgiai szolgálatának adott átfogó interjúban az 55 éves Terras beszélt a közelmúltbeli incidensről, amikor egy rakéta csapódott be Lengyelországba, az Ukrajnának nyújtott nagyobb katonai támogatásra vonatkozó felhívásokról, valamint annak valószínűségéről, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök megtámadja a NATO-t és kiszélesíti a konfliktust.
November 15-én egy eltévedt rakéta csapódott be Lengyelországban, mindössze hat kilométerre az ukrán határtól, két ember halálát okozva. Nyugati tisztviselők szerint úgy tűnt, hogy egy ukrán légvédelmi rakétáról van szó, hozzátéve, hogy a végső felelősség Oroszországot terheli, amely megszállta Ukrajnát. Mi a véleménye erről az incidensről?
Az első dolog, amit mindig el kell mondani, hogy ez azért történt, mert Oroszország aznap hatalmas rakétatámadást indított egész Ukrajna ellen. Több mint kilencven rakétát lőttek ki. Mi történt pontosan a lengyel határon? Erre a kérdésre a helyszínen lévő embereknek kell választ adniuk. De bármi is volt, ahogy ma látszik, baleset volt. Tehát biztos, hogy nem Lengyelország elleni támadás volt.
Riho Terras észt altábornagy 2011 és 2018 között az észt védelmi erők parancsnoka volt
Akár egy ukrán légvédelmi rakéta volt – amely valamilyen hiba miatt nem találta el az orosz rakétát –, akár egy orosz rakéta, akárhogy is, hiba volt, így nem tekinthető a NATO területe elleni támadásnak. Remélem, ez világos.
Giorgia Meloni olasz miniszterelnök nemrég azt mondta, hogy Olaszország szerint nem sokat számít, hogy a Lengyelországban landolt rakéta orosz volt-e, vagy sem, mert Moszkva továbbra is hibás az ukrajnai infrastruktúra támadásáért. Fennáll a veszélye annak, hogy a nyugati vörös vonalakat a homokba húzzák?
Nem, ezt nem látom, ahogy már mondtam, egyértelműen baleset volt, és nem valódi támadás. És ha ennyire elmosódnak, az sem változtat az irányon. Úgy értem, az olasz miniszterelnök sokak számára meglepő módon megmutatta, hogy nagyon is kiáll Ukrajna és Ukrajna kurzusa mellett, és az összes többi NATO-ország – kivéve Magyarországot és Törökországot, amelyek a saját játékukat játsszák – ismét nagyon egységesen Ukrajna mögött áll, és a támogatás egyre nő.
Az az érzésem, hogy az USA nagyon gyorsan véget tud vetni a háborúnak, ha akarja. Oroszország arról beszél, hogy a NATO háborúban áll Oroszországgal, de a NATO még nem érkezett meg, és máris veszítenek. Szerintem pár századnyi F–35-ös harci repülőgép véget vetne ennek a háborúnak. Természetesen értem a lehetséges nukleáris fenyegetés összefüggéseit, ez egy másik aspektus. De egyetértek azzal az értékeléssel, hogy Kína nem akarja, hogy Oroszország nukleáris fegyvereket használjon, mert Kína számára a jelenlegi helyzet valójában a legjobb, ami lehet. Pénzt kereshetnek a háborún, de nem igazán lennének hajlandók nukleáris konfliktusra, mert az egyetlen dolog, amiben Kína nem világhatalom, az a nukleáris arzenál. Nem tartom valószínűnek a nukleáris konfliktust, de mindig van egy kis lehetőség ezzel az őrült orosz kormánnyal.
Ön szerint van-e olyan forgatókönyv, amely szerint Oroszország mégis megtámadná a NATO területét, és kockáztatná a konfliktus kiszélesedését?
Nos, valójában senki sem hitte el, hogy Oroszország elég öngyilkos hajlamú ahhoz, hogy megtámadja Ukrajnát öt különböző ponton. Volt egy olyan hit, hogy Oroszország talán benyomulhat Kelet-Ukrajnába, talán Herszonba, de az emberek meg voltak győződve arról, hogy Oroszország nem fogja megtámadni Kijevet, és mégis megtette. A kérdés tehát az, hogy meddig hajlandók elmenni, mert ha megnézzük Oroszország erőit a támadás pillanatában, bármelyik katonai elemző azt mondta volna: Nem logikus, nem lehetséges, Oroszország nem fogja megtenni. De megtették.
Riho Terras: „A kérdés az, hogy elő tudjuk-e segíteni Oroszország vereségét”
Miért döntött Putyin a teljes invázió mellett? Mit gondoltak a saját katonai elemzői?
Gondolom, ennek inkább ahhoz a feltételezéshez volt köze, hogy az ukránok majd ünneplik a „felszabadulásukat”. Az FSZB- (Oroszország Szövetségi Biztonsági Szolgálat) junta, amely Putyin körül van, eljátszotta ezt a játékot, hogy az ukránok mennyire szeretnék, ha az orosz erők felszabadítanák őket, és nagyon meglepődtek, amikor látták, hogy Kijevben semmi olyan nem történt, mint ami a Krímben.
Nagyon gyakran van az az érzésem, hogy az emberek nem osztják meg Putyinnal a valódi elemzéseket, hanem a kedvében akarnak járni, és biztosak akarnak lenni abban, hogy az elemzések alátámasztják az elképzeléseit. Ez persze félrevezető. Azt látjuk, hogy az ukrán hadsereg Európa legerősebb hadseregévé vált, még az orosz hadsereghez képest is. Tehát meg kell erősíteni az ukrán hadsereget támadó fegyverekkel, például harckocsikkal és repülőgépekkel, hogy lehetőséget kapjanak megszállt területeik felszabadítására.
Tudom, hogy ön szilárdan meg van győződve arról, hogy Ukrajna győzni fog a csatatéren. Le tudná írni, hogy taktikailag hogyan látja ezt megvalósulni?
Nos, először is, úgy gondolom, hogy a következő célpontnak Melitopolnak [az oroszok által ellenőrzött Zaporizzsjai terület második legnagyobb városának] kell lennie, vagy lehet az. Ez kulcsfontosságú terület, ahogy mindig is az volt. Másodszor az ukránoknak más megyeközpontokat kellene elfoglalniuk, szerintem Donyeck és Luhanszk lehet opció. Donyeck különösen jó győzelem lenne. Az egy újabb Herszon lenne számukra, és nagyon fontos lenne a február 24-i vonalon túlra nyomulni, mert megmutatná: „Nem csak azt vesszük el, amit február óta elvettek tőlünk, nem elégszünk meg ennyivel. Mindent vissza akarunk kapni.”
Ma még mindig nem nagyon hisznek abban, hogy az ukrán hadsereg képes erre. Én hiszek benne, hogy képes rá.
Hogyan tudja az ukrán hadsereg kiűzni az orosz erőket Donyeckből, egy olyan területről, ahonnan korábban visszavonulásra kényszerült?
Nos, először is pontosan úgy kellene csinálniuk, ahogy eddig is tették: fegyelemmel és minden szintű vezetéssel, ami az ukrán sikeres előrenyomulás titka, ellentétben az orosz parancsnoki struktúrával. Tudom, hogy az orosz hadseregben óriási a parancsnoki létszámhiány. Olyan katonáknak adnak tiszti rangot, akik csak egyetemen tanultak, még diplomát sem kaptak. Ez persze azt mutatja, hogy a kiképzésük nagyon-nagyon alacsony színvonalú.
Az Európai Unió elindított egy képzési missziót az ukrán katonák számára, amelyen szeretnénk, ha átmenne 15.000 ukrán katona. Azt gondolom, hogy fontos a jó oktatás, a kiképzés, és természetesen az ukránok nagyon jók a hadviselésben.
Úgy tűnik, hogy Oroszország a civileket és Ukrajna infrastruktúráját veszi célba, hogy az életszínvonal drasztikus csökkentésével aláássa az ukrán morált. Működhet ez? Látja, hogy ez történik?
Szerintem ez nagyon nagy hatással volt az ukránok moráljára: most még jobban gyűlölik az oroszokat. Ez egy újabb feltételezés az orosz fél részéről, ami teljesen téves. Ha azt gondolták, hogyha tovább bombáznak, akkor az ukránok kezdik elveszíteni a kormányba vetett hitüket, én ezt nem láttam, és a közvélemény-kutatások sem ezt mondják. Inkább arról van szó, hogy most minden ukrán nagyon dühös az oroszokra. A másik az, hogy Oroszország diplomáciája és propagandája keményen és nagyon hatékonyan dolgozik az európai polgárokon, és azt mondja nekik: „Kérem, fejezzék be a háborút, ez egy véres háború. Nincs szükségünk háborúra Európában. Kérem, hagyják abba, menjenek tárgyalni.” De még Joe Biden vagy a kormánya is megérti, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt nem lehet béketárgyalásokra kényszeríteni, mert az biztosan a politikai halálos ítéletét jelentené Ukrajnában.
Fontos dolog, amit mindenkinek meg kell értenie – és amit a Nyugat nem ért meg –, hogy az oroszok képesek elviselni, hogy az oroszok szenvedhetnek és győzhetnek, mert lám, mit tettek a második világháborúban. Viszont az ukránok is képesek rá. Ez a különbség: ők nem „nyugati puhányok”, ahogy Putyin szereti mondani, hanem kemény harcosok. Hogy küldünk-e nekik elegendő fegyvert, nos, ez önmagában probléma, mert az európai védelmi ipar nem erre van berendezkedve.
Adunk nekik, amink van, de hamarosan mi magunk is kifogyunk belőle, ha nem kezdünk el többet gyártani. De én itt még mindig óvatos optimista vagyok. Nem tudom elképzelni, hogy Oroszország győzzön. Ukrajna már nyert, még akkor is, ha területeket kell majd veszítenie – hasonlóan Finnországhoz 1939-ben, az akkori téli háborúban, amikor Karéliát kellett feladnia, de megőrizte a függetlenségét. A függetlenségi háborút Ukrajna már megnyerte. Most az a kérdés, hogy elő tudjuk-e segíteni Oroszország vereségét; ez egy újabb lépés, amit meg kell tennünk. Az európaiaknak meg kell érteniük, hogy egy–három fokkal kevesebb meleg az irodájukban vagy otthonukban ukrán életeket menthet meg.