Oroszország csütörtökön látványos, hazafias díszbe öltözött a győzelem napjára. A náci Németország legyőzésének ünnepét Putyin elnök csaknem negyedszázados hatalma oszlopává és ukrajnai katonai akciója igazolásává változtatta.
Jóllehet már csak kevés veteránja él a nagy honvédő háborúnak (így hívják Oroszországban a második világháborút), a náci Németország felett aratott győzelem még a 79. évfordulón is az ország vitézségének legfontosabb és legnagyobb tiszteletet élvező jelképe, valamint a nemzeti identitás kulcseleme.
A csütörtöki ceremónia a héten ötödik hivatali idejét megkezdő Putyin vezetésével országszerte felidézik a háborús áldozatokat az ország legfontosabb nem egyházi ünnepén.
„A győzelem napja az összes nemzedéket egyesíti – mondta Putyin a Vörös téri parádén fogvacogtató hidegben és hófúvásban megtartott beszédében. – Évszázados hagyományainkra támaszkodva megyünk tovább, és bízunk benne, hogy együtt szabad és biztonságos jövőt teremtünk Oroszországnak.”
Putyin magasztalta az Ukrajnában harcoló katonákat a bátorságukért, és támadta a Nyugatot: azzal vádolta, hogy „regionális konfliktusokat, valamint viszályokat szít az etnikumok és a vallások között, és megpróbálja feltartóztatni a globális fejlődés szuverén és független központjait”.
Az Ukrajna miatt a hidegháború óta legnagyobb orosz–nyugati feszültség közepette Putyin újból megemlítette Oroszország nukleáris erejét.
„Oroszország mindent megtesz azért, hogy megakadályozza a globális konfrontációt, de nem engedi, hogy bárki fenyegesse – mondta. – Stratégiai erőink harckészültségben vannak.”
Ehhez kapcsolódóan: Putyin: Addig nem lesz béke Ukrajnában, amíg Moszkva el nem éri a céljait
A Szovjetunió mintegy 27 millió embert veszített a háborúban – ezt a becslést sok történész óvatosnak tartja, gyakorlatilag minden család siratott valakit.
A náci csapatok 1941 júniusában lerohanták a Szovjetunió nyugati területeinek nagy részét, mielőtt visszakergették őket egészen Berlinig, ahol kitűzték a romos város fölé a sarló-kalapácsos szovjet zászlót. Az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország és más szövetségesek május 8-án emlékeznek meg az európai háború végéről.
A hatalmas szenvedés és áldozat, amit Sztálingrádban, Kurszkban és Putyin szülővárosában, Leningrádban – a mai Szentpéterváron – szenvedtek el az emberek, máig erőteljes jelképe az ország képességének, hogy felülkerekedjen a látszólag reménytelen kihívásokon.
Putyin azóta, hogy 1999 utolsó napján hatalomra került, politikai napirendje fontos részévé tette május 9-ét, beleértve a katonai erőfitogtatást. Tank- és rakétaoszlopok gördülnek át a Vörös téren, vadászrepülő-századok dübörögnek el az emberek feje felett, miközben kitüntetéseikkel feldíszített veteránok csatlakoznak az elnökhöz, hogy közösen nézzék meg a felvonulást. Sokan viselik ilyenkor a hagyományosan a győzelem napjához kötődő fekete-narancssárga Szent György-szalagot.
A csütörtöki parádén kilencezer katona vett részt, közülük mintegy ezer Ukrajnában harcol.
A 71 éves Putyin gyakran idézi fel a saját családja történetét, oszt meg emlékeket édesapjáról, aki a fronton harcolt a város náci blokádja alatt, és súlyosan megsebesült.
Putyin elmondása szerint édesapja, akit Vlagyimirként is emleget, a háború idején arra tért haza egy katonai kórházból, hogy munkások próbálták elvinni a feleségét, Mariját, akiről azt hitték, hogy éhen halt. Az idősebb Putyin azonban azt mondta nekik, hogy az asszony csak elájult, elgyengült az éhségtől. Első gyermekük, Viktor az ostrom során halt meg, háromévesen, annak a több mint egymillió leningrádinak az egyikeként, akik a 872 napos blokádban vesztették életüket, többségében éhen haltak.
Putyin évekig hordta magával édesapja fényképét a győzelem napi felvonulásokon – csakúgy, mint mások. Ezzel tisztelegtek háborús veterán rokonaik előtt az úgynevezett Halhatatlan ezred tagjaként.
A felvonulásokat a koronavírus-járvány idején felfüggesztették, majd az ukrajnai harcok kezdete után megint leállították, akkor biztonsági aggályok miatt.
Ehhez kapcsolódóan: Megkezdte ötödik elnöki ciklusát Putyin; Oroszország még sosem volt ennyire a markában
A szovjet örökség fényezése és a megkérdőjelezésére irányuló kísérletek meghiúsítása érdekében Oroszország olyan törvényeket vezetett be, amelyek kriminalizálták a „nácizmus rehabilitációját”, ami magában foglalja az emlékművek „meggyalázásának” vagy a Kreml második világháborús narratívája megkérdőjelezésének büntethetőségét.
Amikor 2022. február 24-én katonákat küldött Ukrajnába, Putyin a második világháborúhoz fordult igazolásért, Ukrajna „nácitlanítását” említette Moszkva fő céljaként, és hamisan neonácinak minősítette a zsidó és a holokauszt során rokonait elvesztő Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kormányát.
Putyin megpróbálta azzal igazolni Kijev állítólagos náci rokonszenvét, hogy Ukrajna olyan egykori nacionalista vezetőket tisztel, akik együttműködtek a nácikkal a második világháborúban. Oroszország ukrajnai katonai műveleteinek indoklásaként rendszeresen hivatkozik alaptalanul olyan ukrán nacionalistákra, mint Sztyepan Bandera, akit 1959-ben egy szovjet kém ölt meg Münchenben.
Sok megfigyelő úgy látja, hogy Putyin azért összpontosít a második világháborúra, hogy újraélessze a Szovjetunió befolyását és presztízsét, és a szovjet korszak gyakorlataira támaszkodhasson.
„A Szovjetunióval mint a nácizmus legyőzőjével való folyamatos önazonosítás és bármilyen más erős legitimáció hiánya kényszerítette a Kremlt arra, hogy a »nácitlanítást« nyilvánítsa a háború céljának” – mondja Nikolay Epplee a Carnegie Russia Eurasia Centernek.
Az orosz vezetés „bezárta önmagát egy olyan világnézetbe, amelyet a szovjet múlt korlátoz” – véli.
