Elemzők szerint Azerbajdzsán ezúttal három tényező miatt volt különösen sikeres: a technológia, a taktika és Törökország miatt.
Alex Melikisvili, az IHS Markit Country Risk elemzője szerint a török támogatás „a korábbi összecsapásokhoz képest minőségi változást hozott a mostani háborúba”.
Az Örményország és Azerbadjzsán közti konfliktus
Az Azerbajdzsán második legnagyobb városában, a gancai támaszponton megjelent török F-16-os harci gépek „kézzelfogható megerősítést” jelentettek arról, hogy a geopolitikai egyensúly az azeriek javára billent a Dél-Kaukázusban.
Minőségibb fegyverek
Bár az azeriek nem voltak hajlandók adatokat kiadni a katonai veszteségeikről, egy dolgot nem titkoltak: azt, hogy Törökországtól és Izraeltől vásárolt, csúcstechnológiás drónokkal hajtottak végre felderítő feladatokat és légicsapásokat.
Az azeri védelmi minisztérium által kiadott drón-felvételeken jól látszik, mekkora pusztítást végeztek Baku pilóta nélküli gépei: örmény tankokat, ágyúkat, földi erődítményeket és még egy orosz gyártmányú S-300-as légvédelmi rakétarendszert is megsemmisítettek.
A Hadrut városból elmenekült, örmény etnikumú Margarita Karamian, aki átélte az 1992-94-es karabahi háborút, elmesélte, mennyire sokkolta, amikor a mostani offenzíva kezdetén az akár 30 azeri drónból álló rajok „elsötétítették az eget”.
„Ez egy másfajta háború volt” – mondta és elismerte, hogy az örmény erők – melyek soraiban szolgált a férje és a fia – kénytelenek voltak gyorsan megtanulni, hogyan kell fedezéket keresni a föld alatt a dróntámadások idején.
„Az örmény erőket egyszerűen elsöpörte az azeri technológiai fölény a harcmezőn” – mondta Can Kasapoglu, az isztambuli székhelyű Biztonsági és Védelmi Kutatóprogram nevű intézet (EDAM) igazgatója.
Elavult doktrínára építették a védelmüket
Az örményeknek nem voltak meg „a szükséges érzékelőik, elektronikai hadviselési és drón-elhárító eszközeik”.
„Az azeri-örmény összecsapások első tanulsága a hagyományos földi egységek – a gyalogság, a páncélosok és a motorizált alakulatok – sebezhetősége a fejlett, drón harci technológiával és taktikával szemben” – tette hozzá.
Erőegyensúly: Miből áll az azeri és az örmény hadsereg?
Ennek eredményeképp az örmény erők szervezetlenül és fejvesztve menekültek azokról a front-pozíciókról, amelyeket a korábbi háborút lezáró, 1994-es tűzszünet után a Demarkációs Vonal mentén építettek ki – mondta.
„A nyílt forrásokra épülő hírszerzési kiadványok szerint az örmény megszálló erők 175 fontosabb csatát vesztettek el egy hónap alatt Hegyi-Karabahban” – emlékeztetett a török szakértő.
Török, izraeli és nyugati fegyverekkel pusztították az orosz katonai technikát
A bakui Stratégiai Kommunikációs Központ elemzője is úgy véli, hogy Azerbajdzsánnak a fejlettebb technológiája adott jelentős előnyt a csatamezőn.
Fuad Sahbazov elmondta, hogy az orosz vezetésű Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete (CSTO) tagjaként Örményország „jobbára csak orosz gyártmányú fegyverekhez juthatott hozzá”.
„Az örmény arzenál 90-95 százaléka orosz fegyver, az azeriek azonban diverzifikálták beszerzéseiket, török és izraeli fegyvereket is vettek” – mondta a Szabad Európának, hozzátéve, hogy az elmúlt évtizedben Baku olaj- és földgáz-bevételei jelentős részét arra is költötte, hogy NATO-tagállamoktól vásároljon fegyvereket.
Ezek közt voltak a spanyol forrásból beszerzett radar-zavaró rendszerek, a Cseh Köztársaságtól 2018-ban vásárolt DANA önjáró tarackok és „a közelmúltban vett török gyártmányú Bayraktar drónok”.
„A Bayraktar drón négy, szintén török gyártmányú, MAM okos mikromuníciós rakétát hordoz. Ezeket már bevetették Líbiában és Szíriában, ahol nagyon hatásosak voltak az orosz haditechnikával szemben. Szíriában nagyon könnyen megsemmisítették az olyan orosz légvédelmi rendszereket, mint S-300-as és S-400-a föld-levegő rakétákat” – állította az elemző.
„Ez komoly felzúdulást váltott ki Oroszországban, mert a törökök olyan drónfegyvereket tudtak kifejleszteni, amelyek könnyedén eltalálták a világ egyik leghatásosabb légvédelmi rendszereként reklámozott orosz fegyerzetet”.
A hagyományos fegyverzetek a drónrajokkal összehangolva támadtak
Can Kasapoglu, az EDAM igazgatója hozzátette, hogy az azeri fölény nemcsak a harci és felderítő drónokból fakadt. Kulcsfontosságú volt, hogy a törököktől „ teljes robotikus harcviselési doktrinát és koncepciót” kaptak.
„Ami érdekes: az azeri drónhadművelet nagyon hasonlított a törökök Tavaszi Pajzs Hadműveletéhez, amelyet a Szíriai Arab Hadsereg ellen indítottak 2020 elején” – írta a washingtoni Jamestown Alapítványnak írt elemzésében a szakértő. Az azeri katonai tervezés és végrehajtás „ másolta a török hadsereg Tavaszi Pajzs idején alkalmazott módszereit”.
Can Kasapoglu szerint ezt bizonyítja, hogy az azeri földi tüzérség ütegek és a rakétavető rendszerek „a felderítési, célpont-azonosítási és az okozott kárt felmérő drónrendszerekkel szorosan együttműködtek”.
„A második hasonlóság az volt, hogy szisztematikusan levadászták az ellenség mobil légvédelmi rendszereit” – tette hozzá.
Sahbazov ehhez azt teszi hozzá, hogy az azerieknek sikerült „kicsalogatniuk” az örmény légvédelmet, úgy hogy feláldozták régi, valószínűleg Ukrajnától vett AN-2-es kétfedelű repülőiket.
Az 1940-es években tervezett és a folklórban „Kukuruznyik” néven ismert Antonov-gépeket jobbára permetezésre és erdőtüzek oltására lehet csak használni.
Sahbazov szerint az azeriek alacsonyan repülő, távirányítású gépekké alakították át a kukoricamezőket permetező öreg repülőket.
„Úgy álcázták őket, hogy drónoknak néztek ki. Az örmények videókat posztoltak, amikor szerintük azeri drónokat lőttek le. De valójában, amikor eltaláltak egy AN-2-est a légvédelmükkel, akkor a magasabban szálló, valódi azeri drónok pontosan azonosították a helyzetüket és könnyen megsemmisítették az összes ilyen légvédelmi egységüket” – tette hozzá.
NATO kommandós taktika
De nemcsak a NATO-tag Törökország által megosztott high-tech robotikus harci doktrina hozta előnybe Azerbajdzsánt.
A Telegramban és más közösségi médiában – vélhetően azeri katonák által – posztolt harci felvételek arra utalnak, hogy Baku tanulmányozta az afganisztáni tálibok ellen 2001. után alkalmazott amerikai és koalíciós taktikát.
Hegyi-Karabah: fotós beszámoló a frontvonalról
Ezekben a műveletekben a NATO nem a hagyományos 20. századi harcmodort követte és nem többezer emberből álló alakulatokkal indult csatába, hanem kis, speciális kommandós egységeket vetett be. Ezeket „felderítő és megsemmisítő missziókra” küldték be tálib területre.
Minden egységben egy tucatnyi, más és más alakulatból delegált katona szolgált. Voltak köztük különleges egységek tagjai, hegyivadászok, tengerészgyalogosok, Navy SEAL kommandósok és CIA félkatonai tisztek. Az Afgán Nemzeti Hadsereggel együttműködve a kommandósok fontos eszköze volt a SOFLAM, a Speciális Műveleti Erők Lézeres Felvételi Jelzője – amellyel „megjelölték” a közelükben azonosított tálib célpontokat.
Azt követően, hogy így „befestették” a célt, a koalíciós légierő lézeres irányítású JDAM bombái a jelre kapcsolódva precízen meg tudták semmisíteni azt.
Így foglaltak el városokat „a szabotőrök”
A Hegyi-Karabah délkeleti része ellen indított azeri offenzívában a az örmény védelmi vonalakon drónokkal ütött lyukakon keresztül azeri kommandós egységek tudtak behatolni az erdőkbe. Ők pedig az elfoglalták az előrenyomulás mentén a települések mentén a magaslati pontokat.
Néhány nappal azelőtt, hogy Hadrudban a felek között megkezdődött volna a csata, a helyi örmény lakosok „idegen, nem örmény férfiakat” láttak, akik elhagyott házakba költöztek és megvetették a lábukat a városban.
Ezeket az azeri kommadós csoportokat Baku és Jereván is szabotőröknek nevezte. Ők jelölték meg a földről az örmény célpontokat, amelyre azután tüzet zúdítottak az azeri tarackok, rakétavetők és a légierő.
Kommandósok szorították ki a városokból a védőket
Mustafa Hadzsibejli, az 1990-es évek háborújának azeri veteránja a Szabad Európának nyilatkozva elmondta, hogy a bakui erők végig ezt a taktikát alkalmazták a Hegyi-Karabah déli vonala és az iráni határ közötti települések visszahódításakor.
„Ez történt Fuzuli (Varanda) és Caybrayil (Jrakan) esetében – elfoglalták a környező hegyeket, megpróbálták elzárni a bevezető utakat és így a megerősített harcállásaik elhagyására és menekülésre kényszerítették az ellenséget” – mondta.
Sahbazov szerint is az amerikaiak és a NATO által Afganisztánban alkalmazott kommandós módszereket adoptálták az azeriek Hegyi-Karabah körül. Ebben valószínűleg segítették őket az Afganisztánban, a Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erő (ISAF) irányításában kulcsszerepet játszott török egységek.
„Az azeri speciális erőket évek óta jobbára török és pakisztáni katonai akadémiákon készítik fel. Ezt a taktikát láttuk a mostani háborúban is. Az azeriek megtanulták a leckét az 1990-es években szenvedett vereségeik és az örményekkel vívott, 2016-os négynapos háború után. Szakítva a múltbéli gyakorlattal Baku ezúttal kislétszámú szabotőr-csoportokat vetett be, amelyek az egész Demarkációs Vonal mentén aktívak voltak”.
„A hozzáértők látják ennek a taktikának a nyomait a harcmezőről posztolt temérdek videóban. Susát nem frontális tűzérségi és drón-támadással foglalták vissza az azeri erők, hanem közelharcban, amikor a különböző szabotőr csoportok behatoltak a városba, kiszorították az örmény erőket a központból, majd magából a városból is.”
„Most fordult elő először, hogy Azerbajdzsán ilyen sok különleges egységet vetett be” – tette hozzá a szakértő.
