„Az osztályok fele a mi iskolánkban bent van” – meséli Anna. Az országban hivatalosan távoktatásra álltak át, aki nem tudja biztosítani a gyermeke felügyeletét, annak továbbra is lehetősége van iskolába küldeni. Anna három gyereket nevel, ő nem élt ezzel a lehetőséggel, de úgy tudja, hogy „van olyan iskola, ahol a 400 gyerekből 300 bent van.”
Társadalmi szinten elfogyott a türelem egy picit.
"Én ezt személyesen nem vártam. Nekem, ha azt mondják, hogy kijárási tilalom van, tök természetes, hogy itthon maradok a gyerekeimmel, mert ezt diktálja a társadalmi felelősségvállalás” – meséli az Ausztriában élő közgazdász.
Szerinte még az sem feltétlenül igaz, hogy a szegényebbek szegényebbek – akiknek kisebb az otthoni életterük – küldték iskolába a gyerekeiket, akiknek be kell járniuk dolgozni, sőt pont úgy látja, hogy azok, akik home office-ban vannak, használták ki a laza szabályozást. Ezzel a legnagyobb baj az, hogy a tanárok is megbetegednek, az ő gyerekeit tanító tanárok közül is több koronavírusos lett.
„Ezzel együtt az valóban egy dilemma, hogy egy mostani helyzetben ahol mindkét félnek »igaza van« ki cselekeszik helyesen, az aki nem tud dolgozni az otthon levő gyerekétől, de szeretne, vagy muszáj neki, ezért beküldi az iskolába, vagy az aki lemond a munkavégzésről napközben és oktatja otthon a gyerekét majd éjjel pótolja a munkáját, de nem viszi be őket az intézményekbe. Mindenki részéről áldozatot kíván egy ilyen helyzet."
„Összekeverik a prioritásokat”
Ő és a családja egy nyugodtabb külvárosi környéken laknak, ahol nincs mozgás. Ettől függetlenül nem úgy kell elképzelni az egész napos kijárási korlátozást, hogy üresek az ország utcái. Az osztrák közmédia híradójában lehet látni, hogy most is vannak az utcákon a dolgukra igyekvő emberek, de a főváros forgalmas helyei, bevásárlóutcái jóval kihaltabbak a megszokottnál.
„A férjem most volt ebédért, és azt mondja, hogy elég sokan voltak az étteremben, álltak sorban fegyelmezetten az ételért. Mint a szegénykonyhán, csak az a különbség, hogy ezek előtte mind megrendelték. Minden szokás egy nagyon kicsit így megváltozik.”
A lezárás előtti utolsó napon volt boltban Anna, akkor azt látta, hogy nem mindenhol rohamozták meg a polcokat az emberek.
De mintha összekevernék a prioritásokat.
"Most prioritás az, hogy az adventi koszorúra meglegyen a négy gyertya? Meg, hogy megvegyük-e még a karácsonyfát vagy ráér december 7-én?”
Az utolsó napon még összegyűltek grillezni
„Én azt látom, hogy annyira össze vannak már zavarodva az emberek, hogy sem a prioritások nem működnek, sem az, hogy minek milyen távon van hatása” – meséli Anna arról, hogy bizonyos boltok a lezárás előtt nagy akciókat hirdettek, hogy még gyorsan el tudják adni a készletüket.
„Tegnap bemondták a tévében, hogy most négyezer-nemtudom-hányszáz eset van, akkor egy csomó ember azt mondja: »Látod, nem is volt érdemes lezárni«, persze, csak ez a két héttel ezelőtti állapotoknak a most érzékelhető hatása. Vagy az, hogy »Még gyorsan egy garden partyt-t« – ez itt egy ilyen külvárosi rész – »még gyorsan egy tűzrakós-nem tudom-mit«, egyszerűen nem bírják ki.”
Azt nem tapasztalta, hogy a rendőrök megállítanák az utcán az embert, viszont azt tudja, hogy a karantént keményen ellenőrzik. „Meg még el vannak foglalva a terrortámadással. Még mindig tartóztatnak le embereket azzal kapcsolatban, és nincs szabad kapacitás” – vélekedik a helyzetről Anna. „A karanténokat azt betartatják kőkeményen” – meséli.
Szakmafüggő, hogy ki mennyire hisz benne
„A férjem most jött vissza Magyarországról vasárnap, és a határellenőrzés nagyon megváltozott. De nem az osztrákok részéről, hanem a magyarokéról. A katonai rendőrség a tartózkodási kártyáját is megfuttatta, hogy valóban érvényes-e, azt mondja, hogy ilyen az életben nem volt még. Ez azonban egyértelműen nem a vírus helyzet miatt van így.”
Anna azt tapasztalta, hogy az, hogy ki mennyire hisz a koronavírus komolyságában, Ausztriában szakmafüggő is. „Azt vettem észre, attól függ, kinek mi a szakmája. Például a művészek egy nagyon nagy százaléka azt gondolja, hogy ez összeesküvés elmélet, el van túlozva. Vannak azonban intézmények, például az Operaház és a nagyobb koncerttermek akik a lezárás előtt hetente tesztelték a művészeket és a munkatársakat és zavartalanul működhettek két hónapot."
Anna úgy érzi, hogy a leghiggadtabbak a politikusok. Elégedett a tájékoztatással, nekik egy kisvállalkozásuk van, és könnyen tudott informálódni, hogy milyen állami segítséget tud most kapni vagy, hogy nem fogadhat ügyfeleket. Úgy érzi, hogy az osztrák kormány intézkedései inkluzívak, figyelembe veszik azt, hogy nem minden állampolgárnak ugyanolyanok a lehetőségei.
