Az egyik videón azt látni, hogy azeri nyelven beszélő katonák tartóztatják le a háza közelében a 73 éves Benik Hakobjánt és a közeli Tyaq faluból származó, 25 éves Jurij Adamjánt.
A másik videó pedig azt mutatja, hogy a város központjában található kis parkba vezényelt kivégzőosztag hogyan végez velük. Hadrut Sztepanakert, az örmény enklávé fővárosától nem messze, délkeletre fekszik.
„Nem tudom, ki küldte ezeket a borzalmas videókat. Kinyitottam és elkezdtem nézni – egészen addig, amíg Jurával le nem vetetik a ruháját és a földre nem kényszerítik Beniket. Itt megálltam, nem bírtam tovább” – mesélte a Szabad Európának az örmény fővárosba, Jerevánba menekült nő.
„Aztán kényszerítettem magam, hogy megnézzem a gyilkosságot, csak hogy biztos legyek abban, hogy ők voltak a videón” – tette hozzá.
„Borzalmas volt, de nem meglepő. Már annyi borzalmas dolgot láttunk, hogy egyfajta zombikká váltunk. Nagyon nehéz erre objektíven tekinteni. Megismersz egy embert és aztán látod, mit tesznek vele.”
’Tagadhatatlan háborús bűntettről szóló bizonyíték’
A sokkoló képsorokat először az anonimitást biztosító Telegram csevegő alkalmazás egyik orosz nyelvű, az azeriekkel szimpatizáló csatornájában posztolták, október 15-én. Az eredeti poszt elfogott, örmény katonának nevezte a két férfit. A videót gyorsan törölték, miután az azeri védelmi minisztérium „hamisítványnak és provokációnak” nevezte azt.
Ezt követően a bakui főügyészség, saját vizsgálata után szintén hamisítványnak nevezte a klipet.
A videót ugyanakkor archiválta és hitelesítette a nyílt forrásokat használó brit Bellingcat online nyomozószolgálat, majd később a BBC is. Utóbbi megkérdezett egy volt brit hírszerző tisztet, aki szerint „nincs kétség, valódi gyilkosságot látni rajta”.
Arman Tatoján örmény emberi jogi ombudsman „tagadhatatlan háborús bűntettről szóló bizonyítéknak” nevezte a felvételt.
Nick Waters volt brit katonatiszt is átnézte a Bellingcathoz eljutott felvételeket és azt mondta a Szabad Európa/Szabadság Rádiónak, „biztos benne” hogy a videó háborús bűntett „hiteles” bizonyítéka.
„Semmi sem utal a videókban arra, hogy megrendezték volna őket vagy hamisítványok lennének. A helyszín megfelel a harcok helyszínének. A cselekmény megfelel a videó leírásának, a kivégzés megfelel annak, ahogy lelőnek két embert” – mondta.
Waters szerint fontos elem az egyik katonán látható sisak.
„Ez a fajta sisak, a fül feletti megemelt bevágással, nagyon egyedi. Ilyet az azeri különleges egységek katonáin lehetett látni, a reguláris hadseregben nem használják. Csak egy emberen látni a videón, de utalhat arra, kik állnak a tett hátterében” – magyarázta.
A kivégzésről szóló videón egy jól beazonosítható regionális azeri akcentussal beszélő hang ad parancsot a kivégzőosztagnak, hogy „célozzatok a fejükre”.
Az örmény ombudsman elmondta, hogy megosztotta a bizonyítékot az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosságával, az Európa Tanáccsal és más nemzetközi szervezetekkel.
Az Európa Tanács emberi jogi főbiztosa, Dunja Mijatovic szóvivője megerősítette, hogy megkapták az anyagot és hogy „kivizsgálják a súlyos emberi jog-sértésekről szóló állításokat és ha szükséges, lépéseket tesznek”.
Független nyomozók eddig nem tudtak bejutni Hadrutba, amelyet immár az azeri erők ellenőriznek.
Civilek, nem katonák
A két lelőtt férfi volt szomszédja, Margarita Karamján nevetségesnek találta azokat a médiajelentéseket, hogy a két férfi a hegyi-karabahi örmény erők katonája és hadifogoly lett volna.
Elmondta, hogy Hakobján és felesége a szovjet időkben az azeri fővárosban, Bakuban élt, majd az 1990-es évek elején menekültek az ottani örmények elleni erőszak elől Hadrutba. Itt egy volt kolhoz területén kiutaltak nekik egy kis házat. Az idős férfi jószágot tartott és pásztor volt. „Amikor nem maradt jószág, más munkákból élt, például más emberek földjét vagy kertjeit művelte meg, rakodott és építkezésen dolgozott” – mesélte Karamján.
Az idős férfi nemrég agyvérzést kapott és nehezére esett a fizikai munka, nem volt olyan állapotban, hogy harcoljon – tette hozzá és elutasította, hogy terepszínű ruhája bizonyította volna, hogy katona volt. „Artsahban (Hegyi-Karabahban) szinte mindenki ilyen ruhában jár, ez nem jelent semmit”.
Az asszony arról is beszélt, hogy a szintén kivégzett, 25 éves Jurij Adamian sem volt katona, bár a szeptember végén kirobbant harcok után látott nála fegyvert, amikor behívták a helyi rendőrségbe. „Többször láttam őket együtt rakodni, legutóbb október 6-án vagy 7-én” – mondta és hozzátette, szerinte október 10-én fogták el és ölték meg őket, mert az azeriek akkor léptek be Hadrutba.
„Más civileket is kivégeztek”
Artak Beglarján, sztyepanakerti emberi jogi ombudsman szerint legkevesebb négy további, hadruti lakost lőttek agyon ugyanezen a napon a városban. Hakobján és Adamján holttestét még nem sikerült visszaszerezni. Az idős férfi feleségét, Jelenát közben eltűntnek nyilvánították.
Maga Margarita Karamján közben arról beszélt, soha nem gondolta volna, hogy menekült lesz belőle. Egész életét Hadrutban élte le és az 1990-es évek háborújában egy titkos, hegyi-karabahi örmény egység parancsnoka volt.
Abban a háborúban hatezer örmény és 24 ezer azeri halt meg, közel egymillió azeri menekült el Örményországból és a háborús színtérről, miközben közel félmillió örmény menekült el azerbajdzsáni otthonából.
Karamján megpróbálta rávenni az örmény erőkben szolgáló fiát és férjét, hogy vele együtt meneküljenek el. Amikor erre nem voltak hajlandók, ő is maradni akart és azt mondta, túlélte az első háborút. „De ez egy másfajta háború” – válaszolták neki, mielőtt elindult volna Jerevánba.
