Kedd este csörömpöltek az edények és szóltak az autók dudái Mianmar legnagyobb városában Rangunban. Az emberek így jelezték, hogy nem kérnek a katonai hatalomátvételből, amely véget vethet a demokratikus átalakulásnak.
Mianmarban ismét fogságban ül Aun Szan Szu Kji kormányfő, Nobel-díjas egykori demokráciapárti aktivista, aki az elmúlt öt évben állt a részben demokratikus kormányzat élén.
Szu Kji mellett a mianmari államelnököt és több minisztert őrizetbe vettek, amikor a hadsereg hétfőn meglepetésre átvette a hatalmat.
A nyugat a demokráciát, Kína az üzleti lehetőségeit félti
Az Egyesült Államok puccsnak nevezte és elítélte a hatalomátvételt. Hasonló volt az Európai Unió reakciója. A puccsot említő amerikai megjegyzések azt is jelentik, hogy visszafoghatják a dél-kelet ázsiai ország kormányának nyújtott segélyt. Joe Biden elnök pedig szankciókkal fenyegette meg a katonai vezetőket.
Közben keddről szerdára virradó éjszaka az ENSZ Biztonsági Tanácsa rendkívüli ülést tartott a helyzetről, de nem tudott konszenzusos álláspontra jutni. Kína, amely a BT állandó tagja és közeli kapcsolatokat tart fenn a mianmari katonasággal, csak visszafogottan reagált. A hivatalos Új Kína hírügynökség például csak „jelentős kormányátalakításnak” nevezte a történteket. Kína számára sok múlik azon, hogyan alakul a mianmari helyzet, mivel 1300 km-es közös határa van szomszédjával és azon több olaj- és gázvezeték is áthalad.
Peking Mianmarban is egyengeti Új Selyemút projektjét, amelynek részeként mélytengeri kikötőket, vasútvonalakat és más infrastrukturális projekteket indított el az országban. Ezért Peking érdeke az, hogy együttműködjön a mindenkori mianmari hatalommal.
Szu Kji pártjának elsöprő választási győzelme lehet az ok
A kormányfőt ismeretlen helyen tartják fogva a puccsisták, akik lépésükkel kisiklatták Mianmar, az egykori Burma próbálkozását, hogy több évtizeden át tartó katonai uralom után a demokrácia útjára lépjen. A tábornokok akkor léptek akcióba, amikor hétfőn első ízben összeült volna az újonnan megválasztott parlament. A novemberi választásokon Szu Kji pártja ismét elsöprő győzelmet aratott, míg a hadsereg által támogatott párt rosszul szerepelt.
A katonák a szavazólisták kapcsán széleskörű szabálytalanságokat emlegettek és azt mondták, hogy ezek választási csalásokhoz vezettek. Az országos választási bizottság azonban úgy foglalt állást, hogy nem volt választási visszaélésekre utaló bizonyíték. A hadsereg mégis azzal indokolta a hatalomátvételt, hogy a kormány nem lépett fel a csalásról szóló vádak kivizsgálására és az alkotmány egyik paragrafusára hivatkoztak, amely szerint vészhelyzetben átvehetik a hatalmat.
Egyes kommentátorok értetlenül fogadták a katonák lépését, mivel a hadseregnek az eddig fennálló rendszerben is hatalmas befolyása volt az ország irányítására. Mások szerint a 2011. óta a hadseregparancsnok betöltő Min Aung Hlaing tábornok közelgő nyugdíjazása állhat a háttérben. Aung Hlaingot nevezték ki a hatalmat magához ragadó katonai tanács élére.
„Elég nehezen átlátható, a hadseregen belüli politikai csatározás övezi a hatalomátvételt. Felmerül, hogy a hadseregen belüli puccs és hatalommegtartási kísérlet történt” – mondta az AP hírügynökségnek Kim Jolliffe, a mianmari polgári és katonai kapcsolatok kutatója.
Hogyan történt a puccs?
A mianmari katonai hatalomátvételről a külföldi hírek iránt nem túlzottan érdeklődők is értesülhettek egy vírus módra terjedő videó jóvoltából. Ezen egy fitnessz-oktatót látni, aki épp egy utcai edzést vesz fel, miközben mögötte megjelennek a katonai járművek.
A hadsereg biztosra ment: a puccs idején kikapcsolták a tévéadásokat, a fővárosban leállították telefon- és internetszolgáltatást, a reptereken pedig a földre parancsolták a gépeket. Egyes vidéki körzetekben sem működtek a telefonok.
A katonák szögesdrót akadályokat emeltek Rangunban, és megjelentek a parlamentnél és a kormányépületeknél. A lakosok közben megrohamozták a bankjegykiadó-automatákat, egyes üzletekben és otthonokban pedig levették Aun Szan Szu Kji képét és pártja, a 2015 óta kormányzó Nemzeti Liga a Demokráciáért jelképeit.
Mi lesz a kormányfővel?
Erőszakmentes demokrácia-párti küzdelme miatt Szu Kji éveket töltött házi őrizetben. Az akkor hatalmon lévő katonai junta azt sem engedte meg neki, hogy Nagy-Britanniában betegeskedő és haldokló férjét meglátogassa. Kitartása, az erőszakmentesség hangoztatása és méltósága miatt sokan csodálták külföldön és örömmel fogadták, amikor 1991-ben neki ítélték a Nobel Békedíjat.
Azt követően azonban, hogy a Hágai Nemzetközi Törvényszéken megpróbálta megmagyarázni a mianmari hadseregnek az országban élő rohingya muzulmánok elleni fellépést, egykori külföldi hívei elfordultak tőle, sőt felvetették, hogy el kéne venni tőle a Nobel-békedíjat. Az Egyesült Államok és más országok népirtásnak nevezték a rohingyák elleni katonai kampányt, amelynek nyomán 2017-ben több, mint 700 ezer rohingya lakos menekült a szomszédos Bangladesbe.
Bill Richardson egykori amerikai diplomata emiatt megkérdőjelezte Szu Kji vezetői képességeit. „Azért, mert Mianmar de facto vezetőjeként képtelen volt kiállni a demokratikus értékek mellett, félre kéne állnia és hagyni, hogy más, a külföld által is támogatott demokratikus vezetők vegyék a kezükbe az irányítást” – írta egy nyilatkozatban.
Mi jön most?
Külföldi kormányok és nemzetközi szervezetek is elítélték a hatalomátvételt, aláhúzva hogy a lépés visszafordította Mianmarban az eddig is szerényen haladó demokratikus reformokat.
„Ezek után nagyon nehéz lesz Mianmart demokráciának nevezni. Az ország nemzetközi megítélése masszív csapást szenvedett el” – mondta Linda Lakhdhir, a Human Rights Watch nemzetközi jogvédő szervezet jogi tanácsadója. A jogvédő csoportok attól tartanak, hogy a következő napokban a katonák újságírókra, aktivistákra és jogvédőkre is lecsapnak. Már a puccs előtt jogi fellépésre számíthattak azok, akik kritizálták a hadsereget.
A hatalomátvételt megérezték a külföldi tulajdonban lévő mianmari üzemek: az Amata thai ingatlanfejlesztő leállította 1 milliárd dolláros projektjét. A Suzuki autógyártó két gyárában is leállt a termelés, csakúgy, mint a Denso japán autó-alkatrész üzemében. A puccs és a várható amerikai szankciók veszélybe sodorhatják a két ország kereskedelmét: tavaly 1,3 milliárd dollárt tett ki a forgalom – Amerika főként cipőket, ruhát, bőröndöket és táskákat importált, miután egy sor cég Kínából az olcsóbb Mianmarba vitte át a gyártást.
Készült az AP cikkeinek felhasználásával.
Ingyenes mobilalkalmazásunkkal bárhol és bármikor elérheti a Szabad Európa weboldalának tartalmát. Töltse le díjnyertes applikációnkat a Google Play vagy az Apple Store kínálatából!
