Szerdán az Európai Parlament képviselői a tanácsi és bizottsági tisztviselőkkel együtt vitáznak a lengyel, a magyar és a szlovén hatóságok független média elhallgattatására irányuló kísérleteiről.
A magyar helyzettel már többször is foglalkozott a Szabad Európa (a közmédia viszonyai, a Médiatanács működése vagy a Klubrádió kapcsán), most pedig azt mutatjuk be, miért lehet téma Lengyelország és Szlovénia is.
Röviden: mindkét helyen nyomást gyakorolnak a közmédiára, a maradék sajtót pedig megbízható barátok vásárolják fel: azaz a magyar példát követik. Szlovéniában Orbánhoz közeli üzletemberek közvetlenül is besegítenek.
Lengyelország
A Riporterek Határok Nélkül (RSF) sajtószabadsággal foglalkozó szervezet listáján Lengyelország történelmi mélyponton, a 62. helyen áll, 2015-ben még a 18. volt. (Ezen, az országokat a sajtó szabadsága szerint rangsorló listán Magyarország a 89. helyet foglalja el.)
Közmédia
„2015 óta (ekkor jutott hatalomra az Orbán Viktorral jó barátságban lévő Jarosław Kaczyński vezette kormánykoalíció – KAÁ.) több ponton is nőtt a kormányzati befolyás. Az első és legfontosabb a lengyel közmédia, a TVP szétverése és a médiahatóság aláásása volt” – mondta a Szabad Európának Zgut Edit, a Lengyel Tudományos Akadémia doktorandusz kutatója.
„A TVP ugyanolyan szakmaiatlan elvek mentén működik, mint a magyar: célja a kormány párthatalmának biztosítása és a kormánnyal egyet nem értő vélemények aláásása összeesküvés-elmétekkel. A TVP-n az ellenzék, a másként gondolkodók mind nemzetellenes, korrupt árulók, akik külföldi erőkkel szövetkezve támadják a »tiszta lengyel népet«. Ami leginkább aggasztó, hogy egyre több támadás éri a sajtómunkásokat, akik a bírókhoz és akadémikusokhoz hasonlóan gyakran kerülnek fegyelmi vizsgálatok kereszttüzébe” – magyarázta Zgut.
Az RSF szerint a közmédia már 2015 óta a legerősebb kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS) befolyása alatt áll, 2016-ban a párt korábbi képviselője Jacek Kurski került a TVP élére. Azóta számos régi újságírónak mondtak fel, hol indoklás nélkül, hol átalakításokra hivatkozva. Az is többször előfordult, hogy szerkesztőket áthelyeztek, akik így hírműsorok készítése helyett az archívum rendezésével kell, hogy foglalkozzanak.
A köztévé részlehajlása mára pedig teljesen nyílttá vált, a választási kampányok idején a PiS-t támogató híradásokat közölnek. A tavaly júniusi elnökválasztás előtti kampányt vizsgáló elemzés szerint például Andrzej Duda, a kormány támogatta jelölt 97 százalékban pozitív kontextusban jelent meg. Ugyanakkor az ellenzéki Rafał Trzaskowski jóval kevesebbszer bukkant fel a képernyőn, és 87 százalékban negatívan beszéltek róla. Az elemzők hasonlóan részrehajlónak találták az elnökjelölti vitát, és az abban feltett kérdéseket.
A kormány narratívájába illeszkedő, migránsok elleni kampány olyan szélsőségesen egyoldalú riportokat eredményez, hogy azok ellen már a bíróság is fellépett. Egy rasszista riport miatt például pénzbüntetésre ítélték a TVP-t, az Invázió című filmet pedig el is kellett távolítaniuk az internetről.
Baráti felvásárlások
A független médiát a PiS eleinte egy „repolonizációs” törvénnyel próbálta volna megregulázni. A terv szerint külföldiek 15 és 30 százalék között részesedéssel rendelkezhettek volna a lengyel médiavállalatokban. E mellett korlátozták volna azt is, hogy egy kiadó hány sajtótermékkel rendelkezhet. Kaczyński azt mondta, hogy a „lengyel médiának lengyelnek kell lennie” – utalva arra a kormánypárti összeesküvés elméletre, mi szerint a „németek” beavatkoztak volna a tavalyi elnökválasztásba.
„Egyetlen átfogó repolonizációs törvény helyett végül az orbáni megoldást választotta a PiS: több kis lépéssel, informális úton fogják foglyul ejteni a médiát. Az egyik ilyen a helyi vidéki média bekebelezése volt »külső szereplő« segítségével” – magyarázta Zgut Edit. „A PiS jelszava, hogy a lengyel állami cégeknek kell médiát vásárolniuk amilyen gyakran csak lehetséges.”
Ennek megfelelően az állami olajvállalat, a PKN Orlen vált az egyik legnagyobb médiatulajdonossá. A Polska Press felvásárlását decemberben jelentették be, és március elején zárult le az adásvétel. Ennek eredményeként „ma Kaczyński egyik legmegbízhatóbb szövetségese, Daniel Obajtek, az Orlen elnöke kontrollálja a tartalomelőállítást a 24 helyi napilapból 20-nál. E mellett több mint 120 helyi magazin és mintegy 500 weboldal került az irányítása alá. Ez összesen 17 milliós olvasótábort jelent a PiS-nek” – mondta Zgut.
Az olajvállalat „új üzleti stratégiával”, indokolta a felvásárlást, miközben a kiadó főszerkesztője továbbra is „független, őszinte és szabad újságírást” ígér.
Zgut Edit arra is felhívta a figyelmet, hogy „a Fideszhez hasonlóan fegyverként használják az állami hirdetéseket a nem kormányzati média kivéreztetésére. A kormánytól független média alig jut hirdetéshez, közben a PiS propagandáját visszhangzó kisebb médiumokba öntik a támogatást. Ebben kulcsszerepet játszanak az Orlenhez hasonló állami cégek, amelyek egyre nagyobb összegeket csatornáznak át a Gazeta Polskahoz hasonló platformokba, akik ha kell, LGBTQ-ellenes matricákat osztogatnak a lap mellé”. (A Gazeta Polska klubjai együttműködnek a magyar CÖF-fel, és a Békemenetekre is elhozzák Orbán lengyel szimpatizánsait.)
Az RSF e mellett arra is felhívja a figyelmet, hogy a bíróságok is egyre gyakrabban lépnek fel újságírók ellen. Noha a jó hírnév megsértése akár egy év börtönbüntetéssel is sújtható, a mind sűrűbben kiszabott pénzbüntetések is öncenzúrához vezetnek a független újságírók között. A jelentés szerint a kormányzat első számú célpontja a Gazeta Wyborcza napilap.
A lengyel sajtószabadságot veszélyeztető lépésekre a bécsi székhelyű, sajtószabadságot figyelő International Press Institute is felhívta a figyelmet idén februárban, de azt is kiemelték, hogy a kormánytól független média még meglehetősen sokszínű. Erről beszélt Zgut Edit is, amikor azt mondta, „a lengyel médiapiac a magyarhoz képest még mindig diverzifikált, és továbbra is erős a külföldi tulajdonarány”.
Ez lehet az oka annak is, hogy a lengyel kormány végül úgy döntött, felülvizsgálja a nagy vitát kiváltó a szabad sajtó bevételeinek csökkenésével fenyegető reklámadót.
Szlovénia
A szlovén médiahelyzet jelentősen jobb, mint a magyar vagy a lengyel. Az ország az RSF sajtószabadság-listáján a 32. helyen áll. Igaz, az Orbán Viktor szövetségese, Janez Janša csak egy éve vette át az ország irányítását, ám a tendenciák így is aggodalomra adnak okot a szakértők szerint.
Az RSF elemzése kiemeli, hogy hivatalba lépése után Janša egyik első lépése volt, hogy megpróbálja irányítása alá vonni a közmédiát. Az állami Telekom már a kormány befolyása alatt van. Az RTV vezetőit is lecserélte a kormány, de Janša kinevezettjei még nem tudtak hivatalba lépni. Még tartanak azok a perek melyek a kinevezések jogszerűségét vizsgálják, az előző vezetés mandátuma ugyanis még nem járt le.
Közmédia
„A szlovén médiában az RTV a legfontosabb, és a támadások ellenére még tudják tartani magukat. Az RTV finanszírozása független, ez az ő szerencséjük. Aki áramszámlát fizet, az fizeti a közmédiát is, így forrásaikat nem tudja elvenni a kormány” – mondta a Szabad Európának Borut Mekina, a Mladina című hetilap újságírója.
Most a legnagyobb küzdelem az állami hírügynökség, az STA irányításáért folyik, emelte ki Mekina. Erről év elején a Szabad Európa is beszámolt. A kormány felfüggesztette az STA támogatását arra hivatkozva, hogy az STA nem küldte meg számukra a kért gazdálkodási adatokat. A hírügynökség vezetői szerint azonban ők minden szerződéses kötelezettségüket betartották, a finanszírozás felfüggesztése pedig politikai indíttatású és az újságírói függetlenséget veszélyeztető lépés. Mekina szerint a nyomásgyakorlás célja, hogy lecserélhessék az STA igazgatóját egy olyasvalakire, aki kiszolgálná a kormányzati kéréseket. „Ezt még az EU-s elnökség előtt végig akarják csinálni (Szlovénia július 1-én veszi át az unió soros elnökségét – KAÁ). Mivel jogi eszközük nincs a vezetőség leváltására, kénytelenek így nyomást gyakorolni.”
Az újságírói nyomásgyakorlásból maga a miniszterelnök is kiveszi a részét, Janša rendszeresen sértegeti az újságírókat – első sorban Twitteren. Az RTV újságíróit például azzal vádolja, hogy túlfizetettek, vagy hogy hazugságokat terjesztenek, ezeket a vádakat pedig gyakran tovább is viszik a (részben magyar tulajdonban lévő) kormánypárti lapok. Tavaly az is előfordult, hogy az RTV stábját megfenyegették az utcán, autójukat pedig megrongálták, de volt olyan is, aki halálos fenyegetéseket kapott.
„Nem csak újságírókat, de uniós vagy külföldi diplomatákat is fenyeget Janša, pont úgy mint Kovács Zoltán Magyarországon”. Mekina szerint Janša épp annyira a média megszállottja, mint Orbán. „Odáig ment, hogy még a magyar kormány Soros György elleni kampányát is megpróbálta lemásolni, pedig a szlovének 99 százalékának fogalma sincs arról, ki az a Soros.”
Baráti felvásárlások
Noha a közmédiát még nem tudta átvenni, Janša pártja az SDS több tévé és újság tartalmára is közvetlen befolyással bír. Ennek érdekessége, hogy ezekbe pár éve Habony Árpád és üzlettársai vásárolták be magukat, ennek hátterét a Magyar Narancs tárta fel. Az Orbánhoz közel álló üzletemberek többször is kisegítették ezeket a kiadókat pénzzel, de még az SDS kampányába is beszálltak. Az egyik legfontosabb kereskedelmi adót, a Planet Tv-t pedig tavaly vásárolta fel a kormányközeli magyar Tv2 csoport.
A következő időszakban pedig ez a folyamat folytatódhat Mekina szerint. „A legnagyobb kereskedelmi csatorna, a POP TV tulajdonosa Petr Kellner cseh oligarcha. Neki sok más érdekeltsége is van Szlovéniában, és sokan meg vannak győződve arról, hogy meg fog törni. Nemrégiben kiderült, hogy Janša titokban találkozott Kellnerrel.” Szintén nyomás alatt van az egyik legnagyobb napilap, a Delo. „Ennek tulajdonosa Stojan Petrič szlovén oligarcha. Neki építőipari vállalatai vannak, és szüksége van a megrendelésekre” – tette hozzá az újságíró.
Mekina szerint Szlovéniában szabad a sajtó, de gyenge és veszélyben van. A járvány miatt bezuhantak a reklámbevételek, ami szintén a kormány malmára hajtja a vizet. „Háború jön, új törvények készülnek az STA átvételére, ennek előjelei már látszanak, és ez magyarázza a nemzetközi aggodalmakat.” Az újságíró kétségbeejtőnek nevezte a helyzetet, mert Janša – Orbánhoz hasonlóan – igyekszik kiiktatni a hatalmát korlátozó intézményeket, a parlamenti vitát, a független bíróságokat és újságírókat. „Láttunk már hasonlót a történelemben, diktatúra, zárt társadalom, totalitárius rezsim név alatt. Ez a politika túlterjeszkedik a parlamentáris kereteken, és nem vonul vissza önszántából.”