Oroszország valószínűleg „bomlasztó hatalom” marad a következő húsz évben, globális befolyása azonban várhatóan hanyatlani fog a számos politikai, gazdasági és társadalmi probléma miatt, amellyel szembenéz – írták egy friss amerikai hírszerzési jelentésben.
Az amerikai hírszerző szolgálatokat összefogó Nemzeti Hírszerzési Tanács (NIC) négyévente értékelést ad ki az Egyesült Államok nemzetbiztonsági környezetét a következő két évtized során meghatározó főbb trendekről és lehetséges forgatókönyvekről.
„A következő években és évtizedekben a világ intenzívebb kihívásokkal fogja szembetalálni magát a járványoktól a klímaváltozáson és az új technológiák okozta zavarokon át egészen a pénzügyi válságokig” – hangsúlyozták a „Globális trendek 2040: egy versengőbb világ” című elemzésben.
Mint írták, a regionális hatalmak és a nem-állami szereplők a közeljövőben a jelenleginél is nagyobb befolyással fognak rendelkezni, és ez valószínűleg „erőszakra hajlamosabb és változékonyabb geopolitikai környezetet”, gyengébb nemzetközi együttműködést fog eredményezni.
Oroszországot a szakértők „feltörekvő és revizionista” hatalomként írták le Kína mellett, amely újra akarja formálni a nyugati intézmények és normák által meghatározott nemzetközi rendet, hogy az megfeleljen a hagyományos értékek, a belügyekbe való beavatkozás tilalma és az „Eurázsia nagy részét lefedő, orosz dominanciájú protektorátus” iránti moszkvai vágyaknak.
Zsugorodó lehetőségek
„Oroszország valószínűleg bomlasztó hatalom marad a következő két évtized nagy részében, annak ellenére is, hogy anyagi lehetőségei zsugorodni fognak a többi főbb játékoshoz képest. Oroszország előnyei, köztük jókora hagyományos hadereje, tömegpusztító fegyverei, ásványianyag- és energiaforrásai, kiterjedt mérete, demográfiája és a külföldi katonai beavatkozásra való hajlandósága lehetővé teszik, hogy a hatalmi viszonyokat alakítsa a posztszovjet térben és időnként azon kívül is” – emelték ki.
A jelentés szerint Moszkva folytatni fogja információs hadviselését a nyugati országokon belüli és azok közötti megosztottság felerősítése, illetve az intézményekbe vetett bizalom aláásása, az összeesküvés-elméletek terjesztése érdekében.
Eközben a Kreml feltehetőleg tovább próbálja erősíteni kapcsolatait a világ más részeivel, például afrikai és közel-keleti országokkal, valamint kísérletet tesz arra, hogy gazdasági és katonai értelemben is jobban megvesse a lábát az Északi-sarkvidéken, kihasználva a globális felmelegedés hatásait.
Az NIC ugyanakkor aláhúzta, hogy az országnak nagy nehézséget fog jelenteni globális befolyásának fenntartása, mivel gazdasága a következő évtizedekben a világ bruttó hazai termékének (GDP) mindössze körülbelül 2 százalékát fogja adni.
„Hasonlóképpen, Európa orosz energiafüggőségének – a megújuló források vagy a gázimport diverzifikálódása általi – mérséklődése is megvágja a Kreml bevételeit, különösen, ha ezt a csökkenést nem tudja ellensúlyozni az ázsiai export” – mutattak rá.
Orosz‒kínai szövetség?
Oroszország belpolitikáját a következő két évtizedben Vlagyimir Putyin elnök utódlásának ügye fogja meghatározni. A 68 éves államfő hatalomból való távozása „még gyorsabban erodálhatná az ország geopolitikai pozícióit, főleg akkor, ha azt belső instabilitás követi” – áll a dokumentumban.
Miközben Kína és Oroszország közös vetélytársat lát az Egyesült Államokban és más nyugati demokráciákban, az értékelés szerint az nem valószínű, hogy Peking és Moszkva valamilyen formális szövetségre fog lépni, a felek ugyanis inkább a tranzakcionális jellegű kapcsolatokat részesítik előnyben.
Amíg Hszi Csin-ping kínai és Vlagyimir Putyin orosz elnök van hatalmon, valószínűleg Peking és Moszkva „erős összhangban” marad, az Arktiszt, valamint Közép-Ázsia egyes részeit illető nézetkülönbségek miatt azonban erősödhetnek a súrlódások, ahogyan tovább fokozódnak a hatalmi egyenlőtlenségek a két ország között – írták a jelentésben.