Tízévente nekirugaszkodik az EU a romák helyzetének rendezéséhez, ezek a kísérletek azonban rendre kudarcot vallanak. Közben a rendszerszintű rasszizmus elmélyülésére már statisztikai adatok is vannak, ennek egyik megjelenési formája az iskolai szegregáció. Hiába a bírósági döntések, sok helyen ez sem szünteti meg a roma diákok elkülönítését, innentől kezdve a romák kirekesztése egy folyamattá válik.
A romák alkotják a legnagyobb etnikai közösséget Európában. Számuk körülbelül 10-12 millió, akiknek fele valamelyik uniós állam polgára. Máltán kívül mindegyik országban jelen vannak, Magyarországon a lakosságszámhoz viszonyított arányuk 7-10 százalék. A romák felemelésére, a diszkrimináció és a szociális-gazdasági kirekesztés csökkentésére tavaly ősszel mutatott be egy tízéves tervet az Európai Bizottság azzal, hogy a következő évtizedben áttörést kell elérni. Utoljára ilyenről tíz éve hallhattunk, az akkor bemutatott romastratégia részeként – nem mellesleg az EU akkori soros elnökségét adó Magyarország támogatása mellett.
Strukturális rasszizmus
„Sok roma azt mondja, hogy nem fordulnak az igazságszolgáltatáshoz, mert még rosszabb helyzetbe kerülnek, mivel a bírák nem eléggé érzékenyek a problémáikra” ‒ jelentette ki Bernard Rorke, az Európai Roma Jogok Központjának vezetője azon a vitán, amelyet az Európai Unió mellett működő Gazdasági és Szociális Bizottság szervezett.
Rorke azt is mondta, hogy az új stratégia jobb, mint az előző volt, de igazából soha nem az elvekkel, vagy a problémák meghatározásával volt gond, hanem a végrehajtással. És ezzel nagyjából mindenki egyetértett, vagyis a magasztos célokhoz nem társul tagállami politikai akarat, de ez a jobbik eset, a rosszabbik, amikor a hivatalos politika erre rájátszik és tovább élezi a feszültséget a többség és a kisebbség között.
Bernard Rorke mondott is erre egy példát: Magyarországot hozta fel. A gyöngyöspatai esetben a bíróság tízéves szegregáció miatt ítélt meg kárpótlást, Orbán Viktor azonban a romákat még jobban megalázva, a jogállamiságot aláásva azt mondta, hogy ezt csak a Soros György által finanszírozott jogászok találták ki. „Amikor a Legfelsőbb Bíróság fenntartotta ezt az ítéletet, a miniszterelnök újabb, provokatív gyűlöletbeszédet mutatott be, aztán sürgősségi jogalkotás keretében a romák hátrányára hoztak jogszabályokat. Ahelyett, hogy javult volna a helyzet és jóhiszemű tárgyalások történnének, a miniszterelnök fellépésére és támogatásával sokkal rosszabb lett a helyzet” ‒ foglalta össze a roma vezető.
A többi résztvevő is arra panaszkodott, hogy a strukturális rasszizmus nagyon mélyen beágyazott, és nehéz ellene tenni. Amikor a rendőrök hozzáállásáról volt szó, a vitát moderáló Alfredas Jonuška arra hívta fel a figyelmet, hogy a rendőrség a társadalom része, tükrözik a többség viszonyulását. Elhangzott, hogy ahol a legtöbb roma él, ott van a legnagyobb gond a demokráciával. Az Európai Bizottság ugyan indít kötelezettségszegési eljárásokat, ezek azonban olyan hosszú ideig tartanak, hogy mire véget érnek, már senki sem emlékszik arra, hogy miért indították. Szó volt arról, hogy aránytalan mértékű a roma gyerekek intézményi elhelyezése, mert minden probléma esetén ez a hatóságok első reakciója.
„A rasszista erőszakra emberi jog mértékű választ kell adni” ‒ kérték a felszólalók. A már többször idézett Bernard Rorke szerint a mindennapi rasszizmus és a mentális egészség összefüggéseit is ideje lenne vizsgálni, mert a hátrányos megkülönböztetés közvetlen módon is képes betegségeket okozni, így ez népegészségügyi kérdés is. Megemlítette azt a felmérést, amely szerint az utazó romák körében Írországban hatszor nagyobb az öngyilkosok aránya, mint a többségi társadalomban, és riasztóan nagy a különbség a harminc éven aluliak körében.
Bár az új stratégia konkrét célként fogalmazza meg, hogy a diszkriminációt tíz év alatt felére kell csökkenteni, a beszélgetés résztvevői feltették a kérdést, hogy miért kell megelégedni az 50 százalékkal: mindenkire ugyanolyan szabályoknak kell vonatkozni. A szegregáció kapcsán bírálták a jelenleg is érvényben lévő tagállami gyakorlatokat, kiemelve, hogy az elmúlt húsz évben tucatnyi ítélet született arról, hogy a szegregáció jogellenes, a roma gyerekeket ugyanazon jogok kell megillessék, mint a többségi társadalomhoz tartozó gyerekeket.
A tétlenség megbocsáthatatlan
A már többször említett tízéves tervben hét kulcsfontosságú területet állítottak a középpontba: egyenlőség, inkluzivitás, részvétel, oktatás, foglalkoztatás, egészség, és lakhatás. Vera Jourová, az Európai Bizottság értékekért és az átláthatóságért felelős alelnöke akkor a következőket mondta: „Az elmúlt tíz évben egyszerűen nem tettünk eleget az EU roma népességének támogatása érdekében. Ez megbocsáthatatlan.”
Ebben az anyagban a következő célokat fogalmazták meg annak érdekében, hogy tíz év múlva ne kelljen ugyanezt a vitát lefolytatni:
- a hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatban tapasztalatot szerzett romák arányának legalább felére csökkentése,
- a hátrányos megkülönböztetést bejelentő romák arányának megkétszerezése;
- a romák és a lakosság többi része közötti szegénységi rés legalább felére csökkentése;
- a kisgyermekkori nevelésben részesülő roma gyermekek aránya tekintetében meglévő szakadék legalább felére csökkentése;
- a szegregált általános iskolákba járó roma gyermekek arányának legalább felére csökkentése a jelentős roma népességgel rendelkező tagállamokban;
- a foglalkoztatási szakadék és a nemek közötti foglalkoztatási különbség legalább felére csökkentése;
- a várható élettartam terén meglévő szakadék legalább felére csökkentése;
- az elégtelen lakáskörülmények között élők aránya terén fennálló szakadék legalább egyharmadával való csökkentése;
- annak biztosítása, hogy a romák legalább 95 százaléka hozzáférjen vezetékes vízhez.
Marc Kiwitt, az Európai Bizottság tisztviselője azt mondta, hogy az EU Alapjogi Ügynökségének felmérése szerint az uniós polgárok 61 százaléka állítja azt, hogy hazájában van diszkrimináció. A szociális kirekesztés terén olyannyira nem volt előrelépés az elmúlt tíz évben, hogy mára minden ötödik romát fenyegeti a szegénység veszélye, ez az átlag lakossághoz képest négyszeres adat. Ráadásul a járvány fokozottan sújtotta őket, különösen azokat a településeket, ahol sokan laknak együtt, nincs megfelelő tiszta víz és az egészségügyi szolgáltatásokhoz is korlátozottan férnek hozzá.
Őszig várják a tagállami terveket
Az Európai Bizottság összeállít egy listát a tagállamoknak azzal kapcsolatban, hogy milyen területeken kell lépéseket tenniük. Ezek kiterjednek a hátrányos megkülönböztetés roma áldozatait támogató rendszerek kialakításától az iskolai figyelemfelkeltő kampányokig, a pénzügyi jártasság támogatásáig, a romák közintézményekben való foglalkoztatásának előmozdításáig, valamint a roma nők minőségi orvosi vizsgálatokhoz, szűréshez és családtervezéshez való hozzáférésének javításáig. Ennek alapján minden kormánynak idén szeptemberig el kell készíteniük egy stratégiát, amelynek megvalósítását kétévente ellenőrzi a Bizottság. Az új romastratégiára vonatkozó ajánlást márciusban a tagállamok is elfogadták.
