A szabad szombat volt a 20. század egyik ajándéka a munkásoknak. A 21. század első felének vívmánya a négynapos munkahét lehet – legalábbis egyre több országban vizsgálják annak a lehetőségét, hogy mi lenne akkor, ha már pénteken elkezdődne a hétvége. Már Magyarországon is kutatják a rövidebb munkahét hatásait.
„A négynapos munkahét filozófiája azon a hiten alapszik, hogy ha csökken a munkaidő, akkor nagyobb lesz a termelékenység” – mondta a Szabad Európának Pogátsa Zoltán közgazdász. A szakértő szerint sok esetben a túlhajszolt dolgozók hiába melóznak az átlagnál többet, nem feltétlenül nagyobb a termelékenységük. A csökkentett munkaidő mögötti filozófia szerint, ha többet pihenhetnének, akkor a munkával töltött időben is hatékonyabbak lennének.
Akik szabadidőre cserélnék a munkaidő egy részét
Pogátsa Zoltán szerint emellett vannak olyanok, akiknek viszonylag magas a jövedelmük, és a nagyobb fizetést szívesen cserélnék le több szabadidőre. Ez csak bizonyos munkatípusok esetén jellemző Magyarországra, de például az Egyesült Államokban, ahol átlagosan másfél órával többet dolgoznak az emberek és sokkal kevesebb az alapszabadságuk, mint Európában, szélesebb körben van realitása a munkaidő csökkentésének.
„Ebben az esetben, aki a munkaidejének egy részét szabadidőre cseréli, lényegében másokat is munkalehetőséghez juttat” – mondta.
Pogátsa Zoltán szerint nem szektorspecifikus, hanem állásfüggő, hogy hol van lehetőség a rövidített munkaidő bevezetésére. Minden ágazatban találni olyan munkahelyeket, ahol túl vannak terhelve a dolgozók, és a 8. órában már nem olyan hatékonyan dolgoznak, mint az elsőben. A szakember szerint Magyarországon a fehérgalléros munkahelyek esetében lenne nagyobb létjogosultsága a négynapos munkahét bevezetésének.
„Ha az a feltételezés, hogy a termelés egyenes arányban van a ledolgozott munkaórák vagy munkanapok számával, akkor a fizetés is arányosan csökken. Ha viszont hiszünk abban, hogy egy csökkentett munkaidő adott esetben növelheti azoknak a munkaóráknak a termelékenységét, amikor dolgozik, akkor nem feltétlenül kell a fizetést csökkenteni” – hangsúlyozta a közgazdász.
A legtöbb országban az államigazgatásban kezdték el tesztelni a négynapos munkahét intézményét. Pogátsa Zoltán szerint ez Magyarországon elképzelhetetlennek tűnik, mivel itt ellentétes folyamatok zajlanak le: a kormány a csökkentés helyett megnövelte a köztisztviselők munkaidejét. A 2019-ben életbe lépett szabályok szerint a félórás ebédszünetet nem lehet beszámítani a munkaidőbe és pénteken is csak később mehetnek haza az államigazgatásban dolgozók.
A Népszava írt korábban arról, hogy ez egy évben nagyjából 14-15 plusz munkanapot jelent ezeknek a hivatalnokoknak, miközben ugyanezzel a törvénymódosítással 25-ről 20 napra csökkent az alapszabadságuk. Utóbbihoz ugyan hozzátartozik, hogy a gyerekek után járó pótszabadság a duplájára nőtt, de az egygyerekesek vagy gyermektelenek alapszabadsága így is csökkent. Sőt, az újság kapott olyan panaszlevelet is, amely szerint egy háromgyermekes, több évtizedes tapasztalattal rendelkező hivatalnok a gyermekek után járó pótszabadsággal együtt is, összességében még mindig 11 napot veszített a munkaidő-növelés miatt.
Magyarországon is vizsgálják a munkaidő-csökkentés lehetőségét
2019 decemberében a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) támogatásával alakult meg egy kutatócsoport az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, amely a munkaidő-csökkentés lehetőségét vizsgálja Magyarországon.
„Egyre hatékonyabban dolgoznak a munkavállalók, folyamatosan emelkedik a termelékenység. Ez a produktivitás-növekedés alapozza meg a négynapos munkahétről szóló szakmai diskurzust” – mondta a Szabad Európának Antal Miklós, az MTA-ELTE Lendület Új Vízió Kutatócsoportjának a vezetője.
A kutató szerint több alapvető kérdés merül fel a négynapos munkahéttel kapcsolatban: például milyen konstrukcióban képzeljük el a négynapos munkahetet, egyéni vagy kollektív csökkentésben gondolkodunk, és mit kezdünk az extra szabadidővel. A konstrukciót tekintve is többféle megoldás létezhet. Érvényesülhet a kevesebb munkáért kevesebb pénz elve, vagyis a fizetés csökkenhet a munkaidővel arányosan, de a produktivitás növekedésében bízva a munkaadó alkalmazhat ennél kisebb csökkentést is.
A kutató szerint egy vállalat csak abban az esetben fogja változatlanul hagyni a fizetéseket, ha a munkaadó azt feltételezi, hogy óriási motiváló erővel fog bírni a négynapos munkahét, és az alkalmazottak sokkal hatékonyabban fognak dolgozni. Ezáltal már négy nap alatt végeznek az egész hétre tervezett munkamennyiséggel. A sajtóban sok helyen ilyen folyamatként írták le a Microsoft japán részlegénél lezajlott 2019-es tesztet, azt állítva, hogy a rövidített munkahét alatt 40 százalékkal nőtt a termelékenység.
Antal szerint nem árt megjegyezni, hogy ez a világsajtót bejáró hír összesen 5 munkanap elhagyásának tapasztalataira alapult, és a produktivitás mérésére sem volt megfelelő módszerük. A hatalmas hírverés ellenére a cég egyelőre mégsem állt át a négynapos munkahétre. A kutató szerint ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne érdemes folytatni a kísérleteket, illetve más kontextusban a helyi feltételekhez igazodva keresni a csökkentés lehetőségét.
Antal Miklós szerint az általánosabb tapasztalat az, hogy ha valaki kevesebbet dolgozik, akkor kevesebb munkát is tud elvégezni, vagyis a produktivitás nem feltétlenül nő annyit, hogy a teljes kiesett munkaidőt pótolni tudja. Nagy kérdés, hogy az így kieső termelés miatti bevételkiesés költsége, hogyan legyen elosztva a három érintett szereplő, a munkáltató, a munkavállaló, és az állam között. Ezzel párhuzamos kérdés, hogy a produktivitás növekedésének hasznát hogyan osszák el ugyanezek a szereplők.
„Az azonban viszonylag általánosan elmondható, hogy a munkaidő önkéntes csökkentésének jólléti hatásai pozitívak. Az esetek túlnyomó többségében a munkavállalók azt érzik, hogy nyertek” – mondta a kutató.
Antal szerint a felmérésekből és az eddigi kutatásokból az derül ki, hogy a rövidített munkahétben dolgozók több időt töltenek a családjukkal, több szabadidős tevékenységet végeznek. Vannak olyanok, akik tanulásra fordítják az extra szabadidőt, hiszen a jelenlegi munkaerőpiacon felértékelődnek a magukat folyamatosan képző munkavállalók.
A Szabad Európa olvasói nem akarnak fizetéscsökkentést
Megkérdeztük olvasóinkat a Szabad Európa Instagram-oldalán, hogy mit szólnának a négynapos munkahéthez. A legtöbben örülnének a négynapos munkahétnek, de csak abban az esetben, ha megkapná az öt nap után járó teljes fizetését. Érdekes, hogy a válaszolók kétharmada meggondolná azt az opciót is, hogy csak négy napot dolgozik, de arányosan kevesebb fizetést kap.
Néhány olvasói vélemény:
„Kevesebb pénzért valószínűleg nem. A hazai inflációt elnézve reálisabb bérek kellenek.”
„Az ötnaposból sem lehet megélni , ez Magyarországon csak utópia...”
„Ha öt napot fizetnek, akkor mehet.”
Mi ösztönzi a munkáltatót?
A produktivitás növekedése elképzelhető, de cégek többsége nem kockáztat: csak akkor megy bele egy ilyen kísérletbe, ha az állam kompenzálja a költségeit.
Nem véletlen, hogy Spanyolországban az állam 50 millió eurót szán a négynapos munkahét tesztelésére. A tervek szerint a kísérletben résztvevő kétszáz kis- és középvállalkozás összes költségét megtérítené az első évben, majd a második évtől felezné a dotáció összegét, ami a harmadik évben futna ki.
„Az állam költségvetési korlátjai egy fokkal puhábbak, mint egy magáncégé, ezért sok országban a közigazgatásban folynak a tesztek, az állami hivatalokban tesztelik a négynapos munkahetet” – mondta Antal Miklós. A spanyolok mellett a skót kormány is kísérletbe kezd, és az írek is hasonlón gondolkodnak.
A svédországi Göteborgban az állami szektorban dolgozók közül bárki választhatja a négynapos munkahetet, igaz, ebben az esetben a fizetését arányosan csökkentik. Nemcsak a hivatalnokok, hanem a pedagógusok is dönthetnek úgy, hogy csak heti négy napot tanítanak. Antal szerint sokan éltek is a lehetőséggel, mert fáradtnak és nyúzottnak érezték magukat.
A termelő szektorban már nehezebb a négynapos munkahetet meghonosítani, hiszen itt jellemzően alacsonyabbak a fizetések. Sok múlik azon, hogy mennyit van bent a munkavállaló, volt-e túlórája, mennyi hétvégi vagy éjszakai műszakpótlék jött össze az adott hónapban. A legnagyobb német szakszervezet, az IG Metall 2018-ban küzdötte ki, hogy tagjai heti 28 órára csökkenthessék a munkaidejüket, ami négy hétórás munkanapot jelent hetente.
Nagy volt az ellenállás, mivel az IG Metallhoz olyan cégek szakszervezetei tartoznak mint a Bosch, Daimler, Volkswagen, lényegében a legnagyobb autógyártók és beszállító cégek. Bár jobbak a fizetések Németországban, mint Magyarországon, mégis kevesen választották a négynapos munkahetet, mivel a fizetések arányosan csökkennek. Antal Miklós szerint egy százalék alatt van azok aránya, akik éltek a rövidített munkaidő lehetőségével.
Mihez kezdünk a környezeti válsággal?
Felmerül a kérdés, hogy a produktivitás növekedését, melynek hátterében főleg technológiai változások állnak, mire használjuk fel: több fogyasztásra vagy több pihenésre. A kutató szerint a 20. században alapvetően a több fogyasztást választottuk, míg a 21. században ez már nem ennyire evidens. Sok a kérdőjel.
A 2008–2009-es gazdasági válságra, a koronavírus-járványra, a túlzott munkavégzés okozta kiégésre, amit az Egészségügyi Világszervezet 2019-től hivatalosan is elismer egészségkárosító hatásként, sok ország a rövidebb munkaidővel válaszolt.
Antal Miklós szerint környezeti válsággal is szembesül a világ, amely a túlfogyasztásról és a globális klímaváltozásról szól. „A négynapos munkahét a növekedési kényszeren alapuló gazdasági világrendet kérdőjelezi meg. A munkaidő változása nélkül a kapitalista országok csapdahelyzetben vannak: ha nem nő a gazdaság, akkor emelkedik a munkanélküliség” – mondta a szakértő.
Antal Miklós szerint ha meg akarjuk menteni a bolygót, akkor előbb-utóbb véget kell vetni az állandó növekedési kényszeren alapuló gazdasági modellnek. „E tekintetben nagy harc várható még” – mondta.
Mivel foglalkozik a kutatócsoport?
Antal Miklós humánökológus a munkaidő-csökkentés megvalósíthatóságát és hatásait vizsgálja európai kontextusban. Központi kérdés, hogy mennyit dolgozunk és mennyit fogyasztunk. Előbbi nagyban meghatározza individuális jólétünket, utóbbi a környezeti hatásokon keresztül jelentősen befolyásolja a bolygólakók közös jövőjét.
A 20. században a termelés hatékonyságának növekedését alapvetően a fogyasztás növelésére használta fel az emberiség, és csak kisebb mértékben a munkaidő csökkentésére. Antal Miklós kutatásának fő kérdése, hogy lehetséges-e, illetve kívánatos-e ennek megfordítása. A gyakorlati megvalósíthatóság szempontjából a munkaidő mérhetősége fontos, míg politikai realitás szempontjából a munkaadók, munkavállalók és kormányzatok viszonya számít.
A csoport tagjai konkrét európai példákon keresztül elemzik, hogy környezeti szempontból előnyös-e a munkaidő csökkentése. Például csökken-e a résztvevők karbonlábnyoma vagy a cégek üvegházhatásúgáz-kibocsátása. Nem elhanyagolható kérdés továbbá, hogy jóléti szempontból érzékelhető-e javulás a munkaidő csökkentésével. Ha a válasz igen, akkor utolsó lépésként a modell terjedésének lehetőségeit vizsgálják.
