Törökországban már második éve nem lehet élő zenét játszani a járvány következtében bevezetett korlátozások miatt. Az AFP riportjából kiderül, hogy a török zenészek szerint a kormány konzervatív szavazóinak akar ezzel a döntéssel imponálni.
Seref Erdeniz török popénekes még a gitárját is eladta, hogy ki tudja fizetni a számláit.
Törökországban éppen most cseng le a járvány harmadik hulláma. A 34 éves zenész számára mégis frusztráló, hogy bár Isztambul nyüzsgő bárjait újra megnyitották, az élő zenét továbbra is tiltják.
A korlátozás okát sem Erdeniz, sem zenésztársai, sőt a vezető járványügyi szakemberek sem értik.
„Nehéz pillanat volt ez a számomra. Sok éven át játszottam ezen a gitáron a színpadon… Dalokat írtam vele” – mondta elcsukló hangon Erdeniz az AFP-nek.
A 84 milliós országot először a múlt hónapban zárták le teljesen, miután napi több mint hatvanezerre nőtt az újonnan fertőzöttek száma, és a hivatalos halálozási adatok megközelítették az ötvenezret.
A lezárások célja az volt, hogy megmentsék Törökország gazdaságilag létfontosságú turisztikai szezonját, és úgy tűnik, ez sikerült.
A fertőzések száma ma már tizede a májusi adatoknak, és bizonyos kapacitáskorlátozási szabályokkal, de mára a fitneszkluboktól a bárokig minden újból kinyithatott.
A zenészek igazságtalannak érzik, ami velük történik
Mivel nem látnak logikát az állam intézkedéseiben, sokan Recep Tayyip Erdoğan elnök konzervatív politikáját okolják nehéz helyzetükért, és ezzel egy új kulturális háborút kezdtek az élesen polarizált, többnyire muszlim, de hivatalosan szekuláris országban.
Hakan Altun énekes nemrég azért került fel a címlapokra, mert a modern török állam tisztelt alapítójának, Mustafa Kemalnak, más néven Atatürknek a képe alatt ülve tiltakozásként elvágta a gitárja húrjait.
Egy másik zenész, a politikai ügyekben gyakran felszólaló Tarkan – akinek 1997-ben a Kiss Kiss című dala világsláger volt – azzal vádolta a kormányt, hogy „tiszteletlen a művészettel és a művészekkel szemben”.
„Szívszorító”
A török zenészek az átlagnál is többet szenvedtek a járvány alatt, mert legtöbbjüknek a zenélésen kívül nincsenek más jövedelemforrásai, és biztosítással sem rendelkeznek. A zenészek nem jogosultak semmilyen állami juttatásra vagy banki kölcsönre se.
Sajtóértesülések szerint 2020 márciusa óta több mint száz zenész lett öngyilkos az országban.
Áprilisban feketébe öltözött zenészek egy csoportja tartott szimbolikus temetést Ankara fővárosában, ahol eltemették a hangszereiket, hogy így tiltakozzanak a fellépéseket korlátozó intézkedések ellen.
Néhány ismertebb művész aukcióra bocsátotta a hangszerét, hogy így gyűjtsön pénzt elszegényedett kollégái számára.
„Vannak szívszorító történetek” – mondta Vedat Sakman, aki egy színpaddal rendelkező kávézót bérel Isztambul ázsiai oldalán, a nyüzsgő Kadıköy kerületben.
„Vannak olyan zenészek, akik azért fordulnak az önkormányzathoz, hogy a százlírás (3 400 forintos) vízszámlájukat részletekben fizethessék ki” – tette hozzá a 71 éves művész.
Sakman emlékezete szerint utoljára az 1980-as katonai puccs idején került a török zenei élet ilyen veszélybe.
„Azokban az időkben bezártuk az ajtókat, és éjféltől hajnali 5-ig zenéltünk. De most sokkal rosszabb a helyzet. Most semmi nincs – semmi” – mondta.
„Nonszensz”
Az elégedetlenséget tükrözi Erdoğan népszerűségének csökkenése is, amely eddigi, tizennyolc éves kormányzása alatt most áll a legalacsonyabb szinten.
Többek közt bírálták azért, mert a téli török lezárások idején telt házas stadionokban beszélt politikai nagygyűléseken.
A bárokban szóló élő zene betiltása fokozta az emberekben az igazságtalanság és a közegészségügyhöz való ad hoc hozzáállás érzését.
„Ez nonszensz” – mondta Bülent Ertuğrul, a Török Klinikai Mikrobiológiai és Fertőző Betegségek Társaságának professzora és igazgatósági tagja.
„Ha a fertőzés kockázatára hivatkozva igazolják (a zenei tilalmat), akkor minden mást is le kellene zárniuk… Ez nem egyezik a tudományos tényekkel” – mondta Ertuğrul.
A tilalom orvosi indokoltságának látszólagos teljes hiánya fűti azokat a spekulációkat, amelyek szerint Erdoğan kormánya a konzervatív választói bázisnak próbál így eleget tenni.
A zenészek „a világi és a mértéktelenül hedonista életmódot szimbolizálják, amelyet a kormány nem szeret” – mondta Doğan Gürpınar, az Isztambuli Műszaki Egyetem történésze.
„Nem meglepő azt látni, hogy a kormány a kulturális preferenciáit tükrözi, amikor csak lehetősége van rá” – tette hozzá Gürpınar.
„Politikai fájdalom”
A legfőbb ellenzéki pártnak mindez lehetőséget adott az alternatívák teremtésére.
A 2019-es választásokon az ellenzék elnyerte Isztambul irányítását Erdoğan AKP pártjától.
A város a múlt hónapban indította el az Isztambul egy színpad nevű projektet, amely lehetővé tette a zenészek számára, hogy nyitott tereken énekeljenek és táncoljanak.
„Minden előadónak kétezer lírát (67 ezer forintot) fizetünk” – mondta Bülent Kavalcı, aki az önkormányzat kulturális helyszíneiért felelős.
Nem túl messze Sakman kávézójától, a napsütötte Kadıköy téren Özge Metin énekel a táncoló tömegnek.
„Tizenöt hónapja nem tudtunk fellépni. Az összes étterem és kávézó nyitva van, de mi nem tudunk fellépni. Ez elgondolkodtat bennünket, vajon miért van így” – mondta Metin a koncert előtt.
A nézők közül sokan bírálták Erdoğan kormányát, utalva arra, hogy a két év múlva tartandó választásokon nagy küzdelemre lehet majd számítani.
Az idős Sakman azonban türelemre int:
„Én minden (szenvedő) barátomnak elmondom: túléltük a puccsokat és még az annál nehezebb napokat is. Mindig találtunk megoldást, és te is meg fogod találni.”
