Magyarország és Lengyelország évek óta különböző jogállamisági vitákban áll az Európai Unióval. A Szabad Európa elmagyarázza a jelenlegi helyzetet, beleértve a különböző mechanizmusokat és jogi folyamatokat, amelyeket a két ország kormánya és a különböző európai intézmények, tisztviselők és politikusok vitájában bevetnek.
Az új jogállamisági mechanizmus
Az Európai Bizottság legújabb és talán leghatásosabb eszköze a jogállamisági mechanizmus, amelyet a 2021–2027-es időszakra vonatkozó 1,8 billió eurós uniós költségvetésre alkalmaznak. Az uniós vezetők által tavaly nyáron, maratoni tárgyalások után elfogadott mechanizmus lehetőséget kínál arra, hogy az olyan esetekben, amikor a jogállamiság megsértése kihatással lehet az unió pénzügyi érdekeire, felfüggesszék, sőt rosszabb esetben akár teljesen le is állítsák az egyes tagállamoknak nyújtott finanszírozást.
Az Európai Parlament és sok nettó befizető ország – például Dánia, Hollandia és Svédország – által erősen támogatott javaslat nem irányul senki ellen, de a legtöbb megfigyelő úgy érzi, hogy különösen Lengyelország és Magyarország járhat rosszul vele. Széles körben felmerült vádak szerint a két ország vezetői a bőkezű forrásokat saját gazdagodásukra használták, miközben az EU szellemiségével ellentétes törvényeket hoztak.
Hogyan működik, és fog-e működni egyáltalán?
Nem meglepő, hogy Budapest és Varsó nem lelkesedett a mechanizmusért, és mindkettő keményen dolgozott a felhígításán és késleltetésén. Kezdjük azzal, hogy a mechanizmus meglehetősen szűk hatókörű: az Európai Bizottság feladata, hogy olyan ügyeket vizsgáljon meg, amelyek „kellően közvetlen módon érintik vagy súlyosan veszélyeztetik az uniós költségvetés hatékony és eredményes pénzgazdálkodását vagy az unió pénzügyi érdekeinek védelmét”.
Ez azt jelenti, hogy a hatókör nem igazán terjed ki a jogállamiság széles körű megsértésére például Magyarország és Lengyelország LMBTQI- vagy bevándorlási politikájával kapcsolatban, inkább a csalásra, a korrupcióra és az összeférhetetlenségre fókuszál.
De vannak más akadályok is. Amikor a bizottság javaslatot tesz az uniós kifizetések felfüggesztésére, ezt a tagállamok minősített többségének kell jóváhagynia. A bizottsági javaslat kézhezvételétől számított egy hónapon belül kell határozatot hoznia a kérdésben az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanácsnak is (bár kérhet két hónapos hosszabbítást).
Brüsszelben azonban attól tartanak, hogy más tagállamok akadályozhatják a folyamatot. Az Európai Tanács erre megjegyezte, hogy „törekedni fog a közös álláspont kialakítására”, ha egy büntetéssel fenyegetett ország kéri ügyének megvitatását. Ez azt jelenti, hogy az uniós vezetők a végső döntőbíró szerepébe kerülhetnek, és zárt ajtók mögött újabb klasszikus, „brüsszeli elkenős” megoldásban állapodhatnak meg.
Mi a helyzet a mechanizmussal szembeni jogorvoslati kezdeményezésekkel?
Amikor Lengyelország és Magyarország tavaly karácsony előtt azzal fenyegetőzött, hogy a mechanizmus miatt blokkolja az egész uniós költségvetést, kompromisszum született. E szerint a bizottság addig nem indítja el a mechanizmust, amíg az Európai Bíróság nem dönt annak jogszerűségéről, bár az hivatalosan még így is hatályba lépett 2021. január 1-jén.
Budapest és Varsó tavasszal kiszámítható módon megtámadta a mechanizmus jogszerűségét, és bár a bíróság helyt adott a gyorsított eljárásra vonatkozó kérelemnek, a meghallgatásra csak októberben kerül sor. Sokan úgy vélik, hogy a végső döntés nem születik meg a 2022. áprilisi magyarországi parlamenti választások előtt, annak ellenére hogy az Európai Parlament azt fontolgatja, hogy bíróság elé citálja a bizottságot, amiért nem tesz többet a folyamat felgyorsítása érdekében.
Mi a helyzet a helyreállítási és ellenálló-képességi tervekkel?
Az új uniós költségvetésből származó pénzekből – különösen a koronavírus-járvány következményeinek leküzdésére szolgáló, az 1,8 billió eurós csomagból mintegy 750 milliárd eurót kitevő helyreállítási alapból – való részesedés megszerzéséhez minden uniós tagállamnak tervet kell benyújtania az Európai Bizottságnak, amelyben felvázolja, hogyan fogja elkölteni a pénzt.
Eddig a huszonhét tagállamból tizennyolc tervét hagyták jóvá, és már el is kezdték folyósítani a pénzt. Nem így Magyarország és Lengyelország esetében. Lengyelország csak támogatások formájában 24 milliárd eurót kapna, de a Varsóval folytatott tárgyalások elakadtak. A bizottság és Magyarország közben nemrég megállapodott, hogy szeptember végéig befejezik a magyar terv véleményezését.
Budapestet, amely 7,2 milliárd euró támogatásra számít, utolérte a Brüsszel szerint nyíltan LMBTQI-ellenes és ellentmondásos oktatási törvény miatti felháborodás, amelyet Brüsszel nyíltan LMBTQI-ellenesnek tart.
Bár a bizottság igyekezett ezt a kérdést nem összekeverni a újjáépítési alap pénzeivel, mégis rávette Magyarországot, hogy fogadjon el egy korrupcióellenes munkacsoportot, amelyben a nem kormányzati szervezetek képviselői is részt vesznek. A testület olyan kérdéseket vizsgál, mint a közérdekű információkhoz való hozzáférés, az igazságszolgáltatás függetlenségének megerősítése, valamint egy adatbányászati eszköz bevezetése a pénzáramlás-ellenőrzési mechanizmus javítása érdekében.
Mi a helyzet az úgynevezett LMBTQI-ellenes törvényt körülvevő kérdésekkel?
Júliusban az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen mind a törvény, mind pedig az LMBTQI-tartalmú gyermekkönyvekre előírt magyarázó megjegyzések miatt.
Ugyanezt tette Lengyelországgal szemben is az úgynevezett LMBTQI-mentes zónák miatt, amelyeket egyes lengyel önkormányzatok hirdettek meg. Mindkét kormánynak két hónap áll rendelkezésére, hogy válaszoljon Brüsszel jogi érveire, de nagyon valószínű, hogy minden az Európai Bíróságon (EB) köt ki.
A kötelezettségszegési eljárások útja eddig a legmegbízhatóbb módja volt a változtatás kikényszerítésének, de időigényes. Lehet, hogy az idén még jogi vélemény sem születik az ügyekben, nemhogy ítélet.
Továbbá az ítélet bármikor megtámadható. Hogy elkerüljék a jogerős ítélet végrehajtása miatti többmilliós bírságokat, Magyarország és Lengyelország a múltban hajlamos volt módosítani – bár néha csak kozmetikázni – a Brüsszel bírálatát kiváltó törvényeket.
Lengyelország nem támadja meg a luxemburgi bíróság felsőbbségét?
De igen, olyan módon, amiről sok megfigyelő azt gondolta, hogy valami jogi „Polexithez” közeli eredményt hoz, még ha Varsó, akárcsak korábban Magyarország, végül meghátrált.
Nemrégiben az Európai Bíróság egy, a lengyel bírák fegyelmezésére 2017-ben létrehozott szerv ellen döntött. Különösen bosszantotta, hogy büntethetővé tették a bírákat, ha előzetes döntéseikben az Európai Bíróságra hivatkoznak. A lengyel alkotmánybíróság azonban kimondta, hogy az EBH igazságszolgáltatással kapcsolatos ideiglenes intézkedéseinek alkalmazása alkotmányellenes – ez a lépés magát az uniós bíróság felsőbbségét kérdőjelezi meg.
A bizottság augusztus közepén határidőt szabott Lengyelországnak, hogy változtasson, különben súlyos szankciókkal kell szembenéznie, Varsó pedig végül meghátrált. Az ország tényleges vezetője, Jarosław Kaczyński elismerte, hogy a fegyelmi kamara másképp fog működni, és ezzel – legalábbis egyelőre – enyhítette a feszültséget.
Elveszítheti-e Magyarország és Lengyelország a szavazati jogát a tanácsban a jogállamiság megsértése miatt?
Elméletileg igen, de ez nagyon valószínűtlen, mivel a két ország támogatja egymást, és vannak más uniós tagállamok is, különösen Közép- és Kelet-Európában, amelyek kényelmetlenül érzik magukat, ha másokat kell büntetniük. Az úgynevezett 7. cikkely alapján történő szankciós eljárást, amelynek azt kell megállapítania, hogy fennáll-e az uniós értékek „súlyos megsértésének egyértelmű kockázata” egy tagállam részéről, 2017-ben Lengyelország, egy évvel később pedig Magyarország ellen indították el.
A duóval júniusban a blokk Európa-ügyi miniszterei tartottak meghallgatást – az elsőt a Covid–19-járvány kitörése óta, de továbbra is kérdőjelek állnak fenn azzal kapcsolatban, mi lesz a következő lépés – ha lesz egyáltalán.
Túlságosan forró a téma ahhoz, hogy csak úgy ejtsék az eljárást, de nem világos, hogy az uniós tagállamok között megvan-e a négyötödös többség az „egyértelmű kockázat” megállapításához – vagyis az eljárás felgyorsításához. A végső szankcióhoz, a szavazati jog felfüggesztéséhez egyhangúságra van szükség. Tehát arra kell felkészülnünk, hogy az ügy folytatódik.
Mi a helyzet a jogállamisági jelentésekkel?
Közvetlenül az augusztusi, egy hónapos nyári szünet előtt a bizottság értékelte mind a huszonhét tagállamban az igazságszolgáltatási rendszerek, a korrupcióellenes keretek, a médiaszabadság és az általános kormányzati fékek és ellensúlyok terén elért eredményeket.
A gyakorlatot tavaly vezették be. Magyarország és Lengyelország esetében a jelentések kíméletlenül fogalmaztak: az elmúlt tizenkét hónapban csak romlott a helyzet. Az uniós tagállamok mostantól rendszeresen tartanak majd egymással „jogállamisági párbeszédet”, amelyek során az illetékes miniszterek megvitatják a jelentéseket. Ábécésorrendben haladva Magyarországra ősszel kerül sor, addig még sok paprikás megjegyzésre számíthatunk valódi következmények nélkül.
Mi lesz az újonnan létrehozott Európai Ügyészséggel (EPPO)?
Az intézmény végre június 1-jén felállt. Feladata az Európai Unió pénzügyi érdekei ellen elkövetett gazdasági bűncselekmények kivizsgálása és az eljárások kezdeményezése.
Az EPPO a jelenleg részt vevő huszonkét tagállam nemzeti igazságszolgáltatási rendszereiből és azokon belül a projektben részt vevő Európai Delegált Ügyészek révén jogosult a nyomozások és a büntetőeljárások lefolytatására.
A problémát az jelenti, hogy Magyarország és Lengyelország is ama öt uniós tagállam közé tartozik, amelyek nem csatlakoztak a hatósághoz. Az EPPO ennek ellenére vizsgálhatná az öt tagországban elkövetett bűncselekményeket, de ezt a nemzeti hatóságoknak kell jóváhagyniuk. Laura Kövesi főügyész ugyan áprilisban aláírt egy munkamegállapodást a magyar főügyésszel, Polt Péterrel, amely lehetővé teszi a stratégiai információk cseréjét és megteremti az operatív és intézményi együttműködés kereteit, kérdés azonban, hogy ez az együttműködés végül mennyire lesz hatékony.
