Peking befolyása az egész térségben növekszik, de Kína az ellenállás új hullámával is szembesül Afganisztánban és Pakisztánban. Kevesebb mint egy héttel azután, hogy a tálibok elfoglalták Kabult és megbuktatták az afgán kormányt, öngyilkos merénylő támadt egy kínai szállítmányra a pakisztáni Gvadar kikötővárosban.
Bár a két eseményt több mint 1600 kilométer választotta el egymástól, a történtek sok elemző szerint arra utalnak, hogy Kína számára a biztonsági fenyegetések új korszaka kezdődik a régióban. Ezeket csak súlyosbíthatja az afganisztáni instabilitás növekedése.
Az augusztus 20-i gvadari támadást a Beludzsisztáni Felszabadítási Hadsereg (BLA) nevű szervezet vállalta magára. Két hónapon belül ez volt a harmadik, kínaiak ellen elkövetett támadás Pakisztánban.
Az érintettek más és más módon tálalták a történteket: a BLA állítása szerint hat kínai munkás és három biztonsági őr halt meg, míg kínai és pakisztáni tisztviselők szerint egy kínai állampolgár megsebesült és két gyermek halt meg. Ami bizonyos: a támadás rávilágít arra, hogy a kínai dolgozók egyre inkább a pakisztáni militánsok célkeresztjébe kerülnek.
Pragmatikus kapcsolat a tálibokkal
Amióta a tálibok augusztus 15-én elfoglalták Afganisztánt, a kínai állami média és a tisztviselők élvezettel kommentálták, hogyan sérült Washington szavahihetősége a kaotikus kabuli távozás és a nyugati támogatású kormány gyors bukása után.
Kína pragmatikus „munkakapcsolatot” alakított ki a tálibokkal: Peking gazdasági és fejlesztési támogatást ígér a militáns csoportnak, cserébe azért, hogy a tálibok odafigyeljenek a kínai biztonsági aggodalmakra. Különösen arról van szó, hogy a tálibok tartsák megfigyelés alatt és ne engedjék a területükön működni az ujgur militáns csoportokat.
„Pekingnek nincs sok aggálya azzal kapcsolatban, hogy szorosabb kapcsolatot tartson fenn a tálibokkal, és készen áll arra, hogy magára vállalja a legbefolyásosabb külső játékos szerepét azután, hogy Amerika gyakorlatilag teljesen magára hagyta Afganisztánt” – írta augusztus 20-án a New York Times véleménycikkében Bo Csú, a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg egykori befolyásos ezredese.
Annak ellenére, hogy Peking nyilvánosan optimista hangnemet üt meg, sok elemző szerint egyre nagyobb aggodalomra ad okot a térségben eluralkodó bizonytalanság a terrorizmus növekedésétől a kínai projektek elleni tiltakozásokig. Ezek pedig potenciálisan alááshatják Kína stratégiai érdekeit Pakisztánban (ahol a hatvanmilliárd dolláros kínai–pakisztáni gazdasági folyosó [CPEC] nevű hatalmas infrastrukturális és beruházási kezdeményezés forog kockán).
„Kína most úgy látja, hogy ezek a dolgok összefonódnak, és a pakisztáni és afganisztáni kontextusban bekövetkezett kedvezőtlenebb változás részét képezik” – mondta Andrew Small, a Német Marshall Alap munkatársa, a Kína–Pakisztán-tengely című könyv szerzője a Szabad Európának.
Az új ellenállás
Az aggodalmak középpontjában az utóbbi időben a kínaiak elleni pakisztáni támadások állnak.
Július 14-én az ország északi részén felrobbantottak egy kínai munkásokat szállító buszt, ami tizenhárom ember, köztük kilenc kínai halálát okozta. A pakisztáni hatóságok a Tehrik-e Taliban Pakisztán (TTP) nevű csoportot tették felelőssé, és közölték, hogy a támadást Afganisztánban készítették elő.
Ezt követte egy másik, kínai munkások elleni támadás július 28-án Karacsiban. Áprilisban pedig Kína pakisztáni nagykövete épphogy elkerülte a merényletet abban a kvettai szállodában, ahol küldöttsége tartózkodott.
A pakisztáni militánsok már korábban célba vették Kínát: a BLA 2018-ban nagy visszhangot kiváltó támadást intézett a karacsi kínai konzulátus ellen. A közelmúltban történt incidensek azonban új tendenciát jeleznek – mondja Abdul Basit, a szingapúri Nanyang Technológiai Egyetem dél-ázsiai fegyveres csoportokat figyelő szakértője.
„Kína jövője Dél-Ázsiában van, de jelenleg rengeteg a bizonytalanság – mondta Basit a Szabad Európának. – A kínai célpontok elleni támadások fő motivációja az, hogy problémát okozzanak Pakisztánnak. A megnövekedett támadások viszont arra is utalnak, hogy a csoportok megengedőbb környezetben tevékenykedhetnek.”
Miközben Peking továbbra is a Turkesztáni Iszlám Pártra (TIP) összpontosít (ez egy ujgur csoport, amelyet a Hszincsiang tartományban zajló zavargásokért hibáztatnak, és elődje nevén, Kelet-Turkesztáni Iszlám Mozgalomként (ETIM) emlegetnek), az olyan csoportok, mint az al-Káida és az Iszlám Állam Horászán (IS-K) is fenyegethetik Kínát.
„A támadások problémát jelentenek, de ha az összképet nézzük, egyelőre nem jelentősek – mondta Basit. – A fő kérdés az, hogy Kína hogyan dönt, hogyan reagál minderre.”
Peking a kínaiak alaposabb védelmére szólította fel a támadássorozat után a pakisztáni hatóságokat, akiket hanyag biztonsági intézkedésekkel vádolt.
Kínának a tálibokkal történő kapcsolatfelvételét nagyrészt az motiválta, hogy megpróbálja megelőzni és megfékezni a hasonló fenyegetéseket Afganisztánban. Egyelőre azonban még nem tudni, hogy a tálibok képesek-e és egyáltalán meg akarják-e ezt lépni.
„A régió sokrétű fenyegetést hordoz Kína számára – mondta Basit. – Az Egyesült Államok afganisztáni kivonulását követő afganisztáni biztonsági vákuum előnyös Kínának, de ez csak ideig-óráig tarthat.”
Kiemelt problémák
A pakisztáni fundamentalizmus megerősödése mellett a CPEC – Peking hatalmas, az Egy övezet, egy út kezdeményezésbe (BRI) illeszkedő projektje – is nehézséggel és ellenállással néz szembe Pakisztánban.
Augusztus végén tüntetések törtek ki Gvadarban a súlyos víz- és áramhiány miatt. A tüntetők lezárták a város útjait és gumiabroncsokat égettek. Ezt követték a helyi halászok és más munkások tiltakozásai, akik szerint veszélyeztetik a megélhetésüket a közeli vizeken illegálisan halászó kínai hajók – jelentette a Szabad Európához tartozó Radio Mashaal.
A gvadari kikötő a CPEC stratégiai eleme: Iszlámábád negyven évre bérbe adta a kikötőt egy kínai hátterű multinacionális vállalatnak.
Júliusban a kikötő közelében öt kínai halászhajót tartóztatott fel Pakisztán illegális halászat gyanújával. A kínai hatóságok tagadták, hogy a kínai vonóhálós hajók törvénysértően működtek volna, és azt állították, hogy a vihar elől menekültek a térségbe.
Július végén és augusztus elején a kínai hatóságok 26 konténer tenger gyümölcseit és 12 konténer rizst küldtek vissza Pakisztánba, hivatalosan azért, mert „koronavírussal voltak fertőzve”. Több pakisztáni exportőr azonban azt mondta a Radio Mashaalnak, hogy az intézkedés válasz volt a halászhajók feltartóztatására.
Beludzsisztán – a régió, ahol Gvadar található – Pakisztán legfejletlenebb területe. Ezen a vidéken bontakozott ki már egy ideje a BLA-nak a központi, iszlámábádi kormány ellen folytatott erőszakos felkelése. Gvadar gondjait tetézi, hogy nincs bekötve az országos villamosenergia-hálózatba, és egy közeli gáttal összefüggő bajok is hozzájárulnak a vízhiányhoz.
De még ha Kína nem is hibáztatható Beludzsisztán víz- és energiaproblémáiért, a Pakisztánban és a térségben erősen érezhető jelenlétével sikerült nyugtalanságot és Peking-ellenes érzelmeket kiváltania.
Miközben a fejlemények rávilágítanak a Kínával szemben egyes területeken tapasztalható növekvő elégedetlenségre, Peking továbbra is Afganisztánra és a térségben fokozódó szélsőséges veszélyre összpontosít.
„Kínának óvatosnak kell lennie, nehogy magába rántsa Afganisztán és a tágabb régió, amelyet stratégiai csapdának tekintenek” – mondta Small.
„Egyelőre Kína célja az, hogy minimalizálja a kockázatokat, nem pedig az, hogy megoldja a problémákat.”
