Mi lesz a bezárt afgán szépségszalonokkal?

Nem sokkal azután, hogy a tálibok elfoglalták Kabult, fegyveresek jelentek meg Szadaf szépségszalonjában, és azzal fenyegették meg, hogy lelövik. Végül megelégedtek annyival, hogy betörték a vitrint.

„Rémesen remegtem és féltem. Azóta ki sem mozdulok a házból” – mondja a negyvenéves özvegy, aki a szalonból befolyó jövedelméből tartja el magát és öt gyerekét.

Amikor a tálibok először hatalmon voltak – 1996 és 2001 között –, bezáratták a kozmetikusokat és a nyílt utcán korbácsoltak meg nőket, amiért megsértették az öltözködési tilalmat és nem takarták el az arcukat.

A fundamentalisták bukása után az egész országban újranyitottak a szalonok, munkát biztosítva sok nőnek.

De ahogy a tálibok idén augusztus 15-én ismét elfoglalták Kabult, elkezdték lefesteni a kozmetikusok kirakataiban látható elbűvölő nők képeit. Néha maguk a tulajdonosok tették meg, megtorlástól tartva. Az arc nélküli fotók elkezdtek terjedni a közösségi médiában.

A pénz hatalom az afgán nő számára

Szadaf fodrászént kezdte, azután, hogy férje 2015-ben meghalt szívrohamban. A munka lehetővé tette, hogy ne menjen hozzá férje testvéréhez azért, hogy el tudja tartani a gyerekeit. Sok özvegyre ilyen második házasság vár a patriarchális országban.

„A pénz a nő számára minden. Hatalom” – mondja Szadaf, aki valódi neve elhallgatását kérte.

„Ez az állás státuszt és hatalmat ad nekem a férjem családja felett. Kiálltam a jogaimért és segítettem a gyerekeimnek” – mondta a nő telefonon a Thomson Reuters Alapítványnak.

Szadaf képzésében és anyagi függetlenségében az ENSZ és a korábbi afgán kormány által finanszírozott hat hónapos kozmetikusi tanfolyam segített. A tudással felvértezve tudott saját szalont nyitni, amelyben fodrászat és kozmetika működött, smink-, manikűr-, pedikűrszolgáltatást és jól fizető esküvői átalakítást kínáltak.

Manizsa Vafek, az Afgán Női Kereskedelmi és Iparkamara elnöke elmondta: a fodrászat népszerű munka, mivel ez hagyományosan elfogadható állás volt a nők számára, és jó kereseti lehetőséget biztosított.

Még egy viszonylag szerény szalon tulajdonosa is havi két-háromszáz dollárt, kétszer annyit keresett, mint sok tanár – mondta.

Könnyek és nevetés

Más szalonokhoz hasonlóan Szadaf üzlete sem csupán szépségápolási szolgáltatásokat nyújtott, hanem a nők találkozóhelye is volt.

„Ide jártak, megbeszélték a problémáikat, a reményeiket, de még a férjükkel vagy az anyósukkal folytatott vitáikat is” – mondta.

„Néha nevettek és viccelődtek, néha sírtak.”

Szadaf, akinek ügyfelei között voltak háziasszonyok, követségi dolgozók, ENSZ-alkalmazottak és televíziós műsorvezetők, bollywoodi és afgán dalokat játszott a szalonban.

A kilencvenes években, a tálibok első uralma idején a fundamentalista módon értelmezett iszlám törvényekre hivatkozva a radikálisok betiltották a zenét, a táncot és a televíziót.

Az északi Mazar-i-Sharif városában élő Madina elmondta, mennyire hiányzik neki a meghitt hangulat a szalonból, ahol afgán zenei tévécsatornával szórakoztatta az ügyfeleket, és ahol fiúk és lányok együtt énekeltek és táncoltak. Az effajta viselkedést a tálibok határozottan elítélik.

„Volt egy dohányzóasztalom, ahol a nők egy csésze tea vagy hideg ital mellett beszélgettek. Pletykasaroknak hívtuk” – mondta.

A 29 éves, kétgyermekes anya eltávolította szalonjának feliratát – amelyen egy sminkelt nőt ábrázoló rajz is volt – és minden képet a kirakatokból.

„Nagyon megvisel érzelmileg. Elvesztettem az ügyfeleimet, akiknek többsége nagyon jó barátom lett” – mondta Madina, aki most taxisofőr férjére van utalva.

Nem számít arra, hogy egyhamar visszatérhet a szalonba.

„A munkám miatt most veszélyben érzem magam. A tálibok azt hiszik, bűnt követek el. Úgy gondolják, hogy egy nyilvánosság előtt mutatkozó, sminkelt nő felizgathat egy férfit” – mondta.

Amikor legutóbb hatalmon voltak, a tálibok néha levágták a nők ujjait, ha körömlakkot viseltek, és megkorbácsolták őket, ha véletlenül felfedték a bokájukat vagy a lábukat.

„Brutálisan, botokkal és korbácsokkal verték a nőket az utcán, ha megszegték a szabályokat” – mondta Madina.

Földalatti szalonok az első tálib uralom idején

A tálib tisztviselők azt mondták, hogy nem térnek vissza fundamentalista politikájukhoz, és hogy a nők az iszlám törvények szerint dolgozhatnak, de nem tisztázták, hogy ez mit jelent.

Bár a tálibok nem nyilatkoztak a szalonokról, Madina és Szadaf nem tud olyanról, amelyik nyitva lenne.

A női kereskedelmi és iparkamara szerint viszont néhány kabuli szalon továbbra is működik. A tálibok különböző körzetekben különböző szabályokat vezetnek be.

Afganisztán szépségipara az ország kultúrájában hagyományosan fontos eljegyzési és esküvői partikra épül. Az ágazatot tovább erősítette a közelmúltban virágzásnak indult hazai divatipar.

A bollywoodi és arab mintát követő komplikált sminkek és bonyolult frizurák megalkotása órákig tarthat.

Egy teljes esküvői smink akár négyszáz dollárba kerülhet, a csúcskategóriás szalonok ennek a dupláját is elkérhetik.

„Az afgán nők mindig is nagyon ügyeltek a megjelenésükre – még a burka alatt is” – mondta a 64 éves Saima Ali, egy kabuli fodrász, aki jelenleg az Egyesült Államokban él.

Amikor a tálibok a kilencvenes években bezárták a szépségszalonokat, Ali szerint néhány kozmetikus földalatti szalonokat hozott létre.

Még a tálib feleségek is látogatták őket, új frizurájukat a mindent beterítő burka alá rejtve.

„Ha nem engednek dolgozni, etessék ők a gyerekeimet!”

Ali akkor szerzett tudomást a földalatti szalonokról, amikor 2003-ban visszament Afganisztánba, hogy egy kozmetikai iskolában tanítson, amelyet a táliboknak az amerikai vezetésű külföldi intervenció nyomán bekövetkezett bukása után hoztak létre.

A romba dőlt ország, ahová Ali visszatért, távolról sem hasonlított arra az Afganisztánra, amelyet a hetvenes években ismert, amikor a hozzá hasonló fiatal nők miniszoknyában, platformcipőben és festett szőke hajjal sétálgattak Kabulban.

A kozmetikai iskolában modern fodrászati és sminkelési technikákat tanított a diákoknak, hogy saját vállalkozást alapíthassanak.

Az akadémia bestseller lett, mármint könyv formájában: A kabuli szépségiskola, amelyet egy másik tanárnő, Deborah Rodriguez írt, bepillantást engedett az afgán nők otthoni életébe.

Ali elmondta, hogy az esküvői partik és ünnepségek még a tálibok alatt sem álltak le, és a titkos szalonok fontos jövedelmet biztosítottak a nők számára, akiket a militánsok eltiltottak a tanulástól és a munkától.

„Jó pénzt kerestek – néha sokkal többet, mint a férjük” – tette hozzá.

Kabulban Szadaf fél újranyitni a szalonját, de otthonában elkezdte fogadni a közeli ügyfeleket.

„Ez az egyetlen munka, amit végezni tudok – mondta. – Ha a tálibok nem engedik, hogy dolgozzunk, akkor etessék ők a családomat.”

A Thomson Reuters Alapítvány írása nyomán.