Az Európai Bíróság döntése, amellyel elutasította Magyarország és Lengyelország új uniós jogállamisági költségvetési mechanizmussal szemben benyújtott kifogását, kétségtelenül mérföldkőnek számít.
Brüsszel ezzel az eddigi leghatásosabb eszközét szerezte meg meg az EU-n belüli demokratikus visszafejlődés elleni küzdelemben azáltal, hogy ott üti a kihágást elkövető tagállamokat, ahol igazán fáj – a pénztárcájukon keresztül. A dolgok azonban valószínűleg nem fognak olyan gyorsan haladni, mint ahogy egyesek remélik.
Ha azt mondjuk, hogy ez volt az elmúlt évek egyik leghosszabb uniós csatája, az enyhe kifejezés. Az EU vezetői között 2020 nyarán, a következő hosszú távú uniós költségvetésről folytatott maratoni tárgyalások során kezdődött, amikor a közös kasszába nettó befizetők közül néhányan, elsősorban Hollandia olyan eszközt szorgalmazott, amely lehetővé tenné a finanszírozás visszafogását ama országok számára, ahol a jogállamiság megsértése negatívan hat az európai adófizetőkre.
Mivel a 2021–2027-es időszakra vonatkozó új költségvetés rekordösszegű, 1,8 milliárd eurós, ez az ügy széles körű – de korántsem általános – támogatást élvezett.
Budapest és Varsó, az uniós pénzek két legnagyobb nettó kedvezményezettje úgy vélte, hogy az új eszközt kifejezetten ellenük kreálták, és keményen – de hiába – küzdött azért, hogy a mechanizmus ne kerüljön terítékre. A harc még azon a nyáron zajlott, sőt később is folytatódott, amikor a költségvetés végleges jóváhagyása terítékre került.
Merkel elkente
Végül Angela Merkel volt német kancellár szokásos, közvetítői szerepében lépett fel, és kompromisszumot kötött: a mechanizmust csak azután élesítenék, hogy Lengyelország és Magyarország az EU legfelsőbb bíróságán tesztelte az érvényességét.
Így, bár hivatalosan 2021 eleje óta működik, a mechanizmust szándékosan nem alkalmazták.
A bírósági döntést követően most mindenki arra figyel, hogy a bizottság valóban meghúzza-e a ravaszt. Az Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke által kiadott nyilatkozat azonban máris arra utal, hogy a dolgok nem fognak olyan gyorsan menni, mint egyesek remélik.
A nyilatkozat szerint „a bizottság most alaposan elemezni fogja az ítélet indoklását és lehetséges hatását a rendelet alapján meghozandó további lépésekre. Az ítéletek figyelembevételével a következő hetekben iránymutatásokat fogadunk el, amelyek még inkább egyértelművé teszik, hogyan alkalmazzuk a mechanizmust a gyakorlatban.”
Lehet, hogy épp most nem jó bevetni a bunkósbotot?
A nyilatkozatban nem tettek külön említést sem Lengyelországról, sem Magyarországról, annak ellenére hogy a bizottság korábban mindkettőjüknek informális levelet küldött, amelyben felvázolta azokat a kérdéseket, amelyek az ellenük indítandó eljárás alapját képeznék. Budapest esetében a levelezés főként a csalással vagy korrupcióval kapcsolatos, rendszerszintű problémákra összpontosított, míg Varsó esetében a kérdés az igazságszolgáltatás függetlenségével kapcsolatos aggályokat emelte ki.
Ugyanakkor egyértelmű, hogy a politika és ami talán még fontosabb, a politikai naptár is szerepet fog játszani. Van-e értelme az április 3-án esedékes, nagy vitákat kiváltó magyarországi parlamenti választások előtt beindítani a mechanizmust? Bár az EU tisztviselői azt mondják, hogy a szavazásnak semmi köze a mechanizmushoz, négyszemközt elismerik, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök minden bizonnyal munícióként használna fel egy Budapest elleni lépést, arra hivatkozva, hogy „Brüsszel” támadja őt, pártját és a magyar nemzetet.
Alig néhány perccel az ítélethirdetés után Orbán harcias igazságügyi minisztere, Varga Judit megjegyezte, hogy ez egy „politikailag motivált ítélet a gyermekvédelmi törvény miatt”, utalva a tavaly bevezetett és sokat bírált LMBTQ+-ellenes intézkedésekre.
A nagyok mással vannak elfoglalva, jobb nem hergelni a renitenseket
Azt se felejtsük, hogy mind az Európai Bizottságban, mind a Tanácsban uralkodó hozzáállást leginkább csak langyosnak lehet nevezni. Franciaország választási ciklus közepén jár, méghozzá az elnökválasztási ciklus közepén, és Párizsból érkeztek jelzések – bár nem nyilvánosan –, hogy nem akarnak semmilyen zavarkeltő tényezőt. Júniusban a csehek veszik át a soros elnökséget, és kérdéses, hogy van-e kedvük a visegrádi társállamok ellenében eljárást kezdeményezni.
Más szóval a bizottságnak sziklaszilárd módon kell felépítenie „bírósági keresetét”, és biztosnak kell lennie abban, hogy a mechanizmus elindítása mögött valóban minősített többség áll – ami az uniós országok legalább 55 százaléka kell hogy legyen úgy, hogy az összlakosság legalább 65 százalékát képviseljék – a tanácsban, különben azt kockáztatja, hogy teljesen aláássák. Az EU tagállamai ugyanis köztudottan vonakodnak attól, hogy valóban megbüntessék egymást, ha a helyzet úgy hozza.
Hogy maga Ursula von der Leyen mennyire lelkesedik ezért a mechanizmusért? Mivel az EU a hidegháború óta a kontinenst sújtó legnagyobb geopolitikai válság kellős közepén van az Ukrajnában és környékén zajló masszív orosz katonai felvonulás miatt, felmerül a kérdés, hogy valóban van-e értelme most elindítani a mechanizmust. Az EU-nak egységes frontot kell mutatnia Oroszországgal szemben, mivel jól tudja, hogy Moszkva mesteri módon ki tudja aknázni a 27 tagállam közötti repedéseket.
Ahhoz, hogy a kemény szankciókkal kapcsolatos releváns döntéseket meg lehessen hozni, egyhangúságra van szükség – mind most Oroszországgal, mind később a blokkot fenyegető egyéb potenciális fenyegetésekkel szemben, amelyek Belaruszból, Törökországból vagy akár Kínából érkeznek.
Magyarország sosem volt lelkes az ilyen intézkedésekkel kapcsolatban – és még inkább obstrukciós politikára adhatja a fejét, ha Brüsszel úgy dönt, hogy a közeljövőben kipróbálja rajta új eszközét.
