Katonákat temetnek. A bevásárlóközpontokban egyre több az üres kirakat. Az árak emelkednek, a polcokról eltűnnek az áruk. Néhány téma, amelyről a nem állami regionális orosz média az elmúlt hetekben beszámolt. Amit azonban nem tudnak elmondani, az az, hogy mi áll e mögött.
Oroszországban a történet, amely minden történet mögött áll az ukrajnai háború, amelyet a Kreml eufemisztikusan különleges katonai műveletnek nevez – és immár bünteti, ha valaki a háború szóval írja le.
„A Pszkovszkaja Gubernyija a háborús körülmények között is próbált tovább dolgozni” – mondta az északnyugati Pszkov város utolsó független médiumának korábbi főszerkesztője, Gyenyisz Kamaljagin. Március 5-én azonban, egy nappal azután, hogy Oroszország drákói új törvényeket fogadott el „az Orosz Föderáció fegyveres erőit lejárató információk terjesztéséről”, az OMON rohamrendőrség nagy erőkkel jelent meg az online lap irodáiban.
„Az OMON az összes »veszélyes bűnözőt« arccal a földre fektette, és feldúlta az irodát egy állítólagos adminisztratív szabálysértés miatt – mondta Kamaljagin. – A munka folytatása lehetetlen volt azután, hogy elkobozták az összes felszerelésünket, a fenyegetéseik után, miután blokkolták a honlapunkat és a közösségimédia-csatornáinkat (…) Oroszországban nincs helye a független újságírásnak.”
Kamaljagin és az újság régóta nyomás álló munkatársainak többsége azóta elhagyta Oroszországot. Reméli, hogy a közeljövőben újra összeállítja a Pszkovszkaja Gubernyiját, és az országon kívülről újraindíthatja.
„Nehéz információhoz jutni, ha az ember külföldön van, de nekünk még mindig vannak nemcsak saját forrásaink, hanem helyi szabadúszóink is” – mondta Kamaljagin a Szabad Európa északorosz szerkesztőségének műsorában.
Bár a nagy országos médiumok, mint a Dozsgy online tévé, az Eho Moszkvi rádió és a Szabad Európa orosz nyelvű műsorainak bezárása vagy blokkolása jelentős nemzetközi figyelmet kapott, a nem állami helyi és regionális médiumok helyzete kevésbé dokumentált. A Kreml azonban ezen a szinten is a felperzselt föld taktikáját követi, ezzel felszámolja az ország utolsó, sokat szenvedett, független médiumait is.
Az állami médiafelügyelet, a Roszkomnadzor megtiltotta az orosz médiának, hogy az Ukrajna elleni támadással kapcsolatban használja a háború vagy az invázió szót, és figyelmeztette őket, hogy csak orosz kormányzati forrásokból származó információkat közöljenek.
Március 22-én az Állami Duma elfogadott egy további törvényjavaslatot, amely büntethetővé tenné az orosz állami szervek – köztük az ügyészség, a Nemzeti Gárda, a Rendkívüli Helyzetek Minisztériuma, a Külügyminisztérium és mások – tevékenységéről szóló „hamis információk” terjesztését. A fegyveres erők „lejáratását” a büntetőtörvényhez hasonlóan az új törvénytervezet – amelyről egy Kreml-szóvivő március 23-án azt mondta, hogy Vlagyimir Putyin elnök gyorsan aláírja – tizenöt évig terjedő börtönbüntetést ír elő.
A szibériai Tomszk városában az egykor nagy tekintélynek örvendő TV2 regionális televíziós csatorna, amelyet 2015-ben kényszerítettek a sugárzás leállítására, bezárt, miután blokkolták internetes műsorszolgáltatását is. Novoszibirszkben a népszerű Tajga-Info portált blokkolták, bár továbbra is működik. Jakutszkban, a Szaha Köztársaság fővárosában az 1999 óta működő Ykt.ru portál március 9-én, néhány nappal az új cenzúratörvény elfogadása után leállt.
„Az elmúlt napokban világossá vált, hogy ez a portál független térként nem bírja sokáig – írta búcsúzóul szerkesztőségi cikkében Arszen Tomszkij alapító. – Annak érdekében, hogy megőrizzük a portál és a csapat hírnevét, illusztris történelmünket, úgy döntöttünk, hogy leállítjuk az Ykt.ru munkáját.”
Videó (oroszul): „Nem vagyunk összeegyeztethetők a mostani hatalommal (…) az ukránoknak most minden orosz ellenség.” „Miért nem akadályoztátok meg?” – kérdezik. „Próbáltuk, kétszer is bezártak miatta, de nem ment” – Viktor Mucsnyik, a TV2 főnöke. „Örülök, hogy ilyen nehéz időkben egy olyan helyen dolgoztam, amiért nem kell szégyenkeznem” – Arina Mihajlova újságíró.
Vagyim Vosztrov, a krasznojarszki TVK televízió igazgatója – amely továbbra is sugároz, bár a Telegram-csatornákon folyamatos támadások érik – azt mondta, a munkatársai „mindent megtettek, amit az adott körülmények között megtehettek”, és kifejtette, hogy a megölt helyi katonákról és a háború társadalmi és gazdasági hatásairól lehet tudósítani.
„Teret adunk a pszichológusoknak, hogy beszéljenek arról, hogyan lehet megbirkózni mindazzal, ami történik – mondta Vosztrov. – Egyszóval mindent megteszünk azokért, akiknek még megvan a józan eszük.”
Vosztrov a nyomásgyakorlás részeként említette, hogy valakik azt terjesztik róla egy több évvel ezelőtti, szuvenírshopban vásárolt „amerikai útlevélről” szóló közösségimédia-posztja alapján, hogy külföldi állampolgár.
Jaroszlav Vlaszov, a Tajga-Info újságírója elmondta, hogy az ukrajnai háború kirobbanásakor a honlap igyekezett függetlenül tudósítani a háborúról, nem ismételgetve a Kreml alaptalan állításait.
„Február 24-től megpróbáltunk részletesen tudósítani a »különleges műveletről« mindkét oldalról” – mondta, hozzátéve, hogy honlapja talán az első olyan médium volt az országban, amely konkrét információkat közölt a konfliktusban elesett helyi katonákról.
„Azt hiszem, ezért blokkoltak minket gyorsan – tette hozzá. – Bár a formális ürügy ugyanaz volt, mint mindenki más esetében – hogy ragaszkodtunk ahhoz, hogy a dolgokat a valódi nevén nevezzük.”
„Miután március 4-én elfogadták Putyin katonai cenzúráról szóló törvényét, mi is, mint a legtöbb megmaradt oroszországi médium, kénytelenek voltunk törölni a »különleges műveletről« szóló összes tudósításunkat” – mondta.
„Ennek következtében úgy döntöttünk, hogy egyáltalán nem tudósítunk róla, hogy ne csak kizárólag a védelmi minisztérium egyoldalú információit terjesszük. A gazdasági válságról, a tiltakozó akciókról és az elnöki döntés egyéb következményeiről szóló cikkekre összpontosítottunk.”
„Őszintén szólva most már mindentől félünk, mert bármilyen okból értünk jöhetnek” – mondta Vlaszov.
Ugyanez az aggodalom kísérti Jelena Ivanovát, a közép-oroszországi Szaratov városában működő Szvobodnije Novosztyi független hírügynökség főszerkesztőjét is.
„Jogi szakemberekkel és ügyvédekkel konzultálunk, és senki sem tudja megmondani, hogy mikor, hol és hogyan léphetünk aknára – mondta. – A média számára minden aknamezővé vált.”
Elmondta, hogy a Roszkomnadzor nem tette közzé azoknak a hivatalos kormányzati forrásoknak a listáját, amelyeket szabad idézni. Ha a kormányzó beszámol egy sorkatona haláláról, és az ügynökség ezt leközli, de később a védelmi minisztérium azt mondja, hogy szerződéses katona volt, akkor ez azt jelenti, hogy a Szvobodnije Novosztyi megsértette a törvényt, és lejáratta a hadsereget? – teszi fel a kérdést.
„Nem tudjuk, hogyan dolgozzunk – mondta. – Minden reggel ugyanarra a rémálomra ébredünk.”
Ennek ellenére – tette hozzá – egyik munkatársa sem tervezi, hogy elhagyja Oroszországot.
„Szaratovban élünk és dolgozunk – mondta. – Egyszerűen csak megpróbáljuk ebben a helyzetben a lehető legjobb újságírást gyakorolni és – bármennyire is szánalmasan hangzik – megmaradni becsületes embernek.”
