Oroszország Ukrajna elleni támadása visszatérítette a NATO-t az eredeti elvekhez.
Hét évtizeddel megalapítása után az Észak-atlanti Szerződés Szervezete a héten Madridban sürgősen meg kívánja erősíteni eredeti küldetését: a nyugati szövetségesek elleni orosz agresszió megakadályozását.
A világ legerősebb katonai szövetségének vezetői arra törekszenek, hogy növeljék az orosz támadók ellen az ukránoknak nyújtott katonai támogatást, megerősítsék a NATO keleti szárnyán lévő erőket, és meghatározzák a következő évtized prioritásait – új hangsúlyt helyezve Kína növekvő nemzetközi ambícióinak ellenőrzésére.
De a találkozó azt is megmutatja, hogy milyen nehéz harminc ország – az apró Izlandtól és Luxemburgtól a hatalmas Törökországig és az Egyesült Államokig – egyben tartása egy olyan szervezetben, amelynek konszenzuson alapuló döntéseket kell hoznia.
A fókuszban Ukrajna
Azért hozták létre a NATO-t a második világháború után, hogy szembeszálljanak a Szovjetunió fenyegetéseivel és elősegítsék az együttműködést a szétesett Európában. A Szovjetunió összeomlása utáni években a szövetség Oroszországot nem ellenségként, hanem stratégiai partnerként kezelte.
Ez már nincs így.
Oroszország a NATO legégetőbb kérdése és fő ellenfele, a madridi csúcson pedig az lesz az uralkodó téma, hogyan támogassák Ukrajnát és hogyan erősítsék meg a védelmet a szövetség keleti határai mentén, ahol Romániától a balti államokig az országok attól tartanak, hogy ők lesznek a következők, akikre Vlagyimir Putyin orosz elnök szemet vet.
Tavaly év végéig csak mintegy ötezer NATO-katonát telepítettek rotációs alapon a balti államokba és Lengyelországba. Jelenleg több százezer katona áll fokozott készültségben, ebből százezer amerikai állomásozik Európában, negyvenezer pedig közvetlen NATO-parancsnokság alatt, légi és tengeri erőkkel megtámogatva.
A csúcson meg kívánnak állapodni a fegyverek és felszerelések felhalmozásáról Kelet-Európában, valamint a térségben állomásozó vagy saját országukban készenlétben lévő csapatok számának drámai növeléséről gyors reagálású haderőként. Nagyobb támogatást kap majd Ukrajna, hogy a még mindig a szovjet korszak eszközeire támaszkodó hadseregét modern, a NATO szabványának megfelelő felszereltségi szintre fejleszthesse.
A szövetség megpróbál kényes egyensúlyt teremteni, hagyja, hogy tagállamai felfegyverezzék Ukrajnát, anélkül hogy közvetlen konfrontációt robbantana ki a NATO és az atomfegyverrel rendelkező Oroszország között. Ez az egyik oka annak, hogy Ukrajna belátható időn belül nem csatlakozik a NATO-hoz, jóllehet 2008-ban Georgiával együtt elindították a tagsághoz vezető úton.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a tervek szerint videóbeszédet mond a csúcstalálkozón, de belátta, hogy a NATO-csatlakozás távoli lehetőség; ehelyett az európai uniós tagságra összpontosít.
A szövetség bővítése azonban szóba kerül. Finnország és Svédország egyaránt feladta el nem kötelezett státuszát, és hogy megvédhesse magát Oroszországgal szemben, kérte a csatlakozását a NATO-hoz.
Törökország elrontja?
Ám Törökország, amely az Egyesült Államok után a NATO második legnagyobb hadseregével rendelkezik, meghiúsíthatja Svédország és Finnország törekvéseit – legalábbis egyelőre.
Recep Tayyip Erdoğan török elnök ragaszkodik ahhoz, hogy csak akkor engedi a skandináv páros belépését a NATO-ba, ha megváltoztatják álláspontjukat a Törökország által terroristának tartott kurd lázadó csoportokról.
Jens Stoltenberg NATO-főtitkár a múlt héten Törökországgal, Svédországgal és Finnországgal tárgyalt az áttörés érdekében, és kedden találkozik a három ország vezetőivel, de nincs garancia arra, hogy Madridban megtörténik az áttörés.
„Törökországnak jogos biztonsági aggályai vannak a terrorizmussal kapcsolatban, amelyeket kezelnünk kell – mondta Stoltenberg. – Tehát folytatjuk a tárgyalásokat Finnország és Svédország NATO-tagsági kérelméről, és várom, hogy mielőbb megtaláljuk az előrelépés útját.”
Egyesült front?
Oroszország inváziója felborította az európai biztonságot, de a NATO tagjai azzal vigasztalódnak, hogy az Egyesült Államok ismét a nyugati védelem oszlopa lett négy olyan év után, amikor Donald Trump elnök kigúnyolta és aláásta a szövetséget.
A NATO-n belül azonban vannak különbségek a katonai kiadások terén. Jelenleg a harminc tagból csak kilenc teljesíti a szervezet azon célját, hogy a bruttó hazai termék két százalékát védelemre fordítsák. Boris Johnson brit miniszterelnök a közelmúltban nagyobb kötelezettségvállalásra buzdított másokat, mondván, hogy a kétszázalékos cél „a padló, nem a plafon”.
Repedések jelenhetnek meg az Oroszországot és Ukrajnát érintő stratégiával kapcsolatban is, ahogy a háború elhúzódik, és felerősödik a vita arról, hogy Ukrajnának milyen engedményeket kellene tennie a harcok befejezése érdekében.
„Még mindig vannak megválaszolatlan kérdések azzal kapcsolatban, hogy a NATO-nak szövetségként hogyan kellene hosszú távon Oroszországgal bánnia – mondta Alice Billon-Galland, a Chatham House agytröszt munkatársa. – Úgy gondoljuk, hogy szomszédként vállalhatatlan? És ez mit jelent? Vagy azt gondoljuk, hogy valamikor le kell ülnünk és tárgyalnunk kell egy új biztonsági architektúráról Oroszországgal? A szövetségesek különböző utakon járnak, amikor erről esik szó.”
Ellenőrizni Kínát
A zűrzavaros világban a szövetség megpróbál olyan hosszú távú stratégiát kidolgozni, amely kiállja az idő próbáját. A NATO az elkövetkező évtized céljait egy új stratégiai koncepcióban határozza meg. Ez a dokumentum azonosítja a legégetőbb biztonsági aggályait és azt, hogyan fogja ezeket kezelni.
Míg Oroszország marad továbbra is a fő kérdés, a dokumentumban a NATO először fog szembeszállni Kína növekvő katonai terjeszkedésével, ambiciózus terveivel a csendes-óceáni és afrikai haditengerészeti támaszpontok bővítésére.
Japán, Ausztrália, Dél-Korea és Új-Zéland vezetői először kaptak meghívást vendégként a csúcstalálkozóra. Mind a négyen támogatták Ukrajnát, Japánnak pedig megvan a maga területi vitája Moszkvával.
Kisida Fumio japán miniszterelnök részt vesz a szabad és nyitott indiai–csendes-óceáni térség létrehozását célzó erőfeszítések megvitatásában, mert az európai és az ázsiai biztonság a japán kabinet főtitkára, Macuno Hirokazu szerint elválaszthatatlan egymástól.
Az afrikai Száhel-övezet bizonytalansága és ennek Dél-Európát fenyegető veszélyei szintén említést érdemelhetnek, csakúgy, mint az éghajlatváltozás veszélyei és a globális felmelegedés okozta növekvő migrációs hullámok.
