Úgy tűnik, fogy az idő arra, hogy az észak-atlanti szövetség június 29–30-i madridi csúcstalálkozójáig megoldják a Svédország és Finnország NATO-csatlakozási kérelmével szembeni török vétó problémáját. Ebben túlsúlyos szerephez jutott egyetlen ember – de most nem Erdoğan török elnökről van szó.
Komorabbra fordult a hangulat a brüsszeli, stockholmi és helsinki folyosókon, mivel egyre fogy a remény, hogy a Madridban tartandó tanácskozás előtti napokban sikerül tenni valamit. A klub történetének leggyorsabb csatlakozási folyamata, amellyel a nyár végére a svédek és a finnek a 31. és 32. taggá válhattak volna, meghiúsulni látszik. Sokan azt tartják reálisnak, hogy a patthelyzet az év végéig fennmaradhat.
Minden szem Törökország rejtélyes vezetőjére, Recep Tayyip Erdoğanra szegeződik. Vannak, akik egyre komolyabban veszik Finnországgal és különösen Svédországgal szembeni kemény kijelentéseit. Mások vágyakozó pillantásokat vetnek az Atlanti-óceánon túlra abban a reményben, hogy Joe Biden amerikai elnök majd mindent megold. Ha nem, még mindig van némi remény arra, hogy a svéd és a finn miniszterelnök, Magdalena Andersson és Sanna Marin némi mozgásteret teremt.
Jens Stoltenberg főtitkár a héten szabályos mosolyoffenzívába kezdett: azt taglalta, hogy Ankara aggályai legitimek, hogy mennyire fontos szövetséges, és bedobta az Erdoğan által favorizált Türkiye országnevet is az angol nyelvterületen viccesnek hangzó Turkey (pulyka) helyett.
De van még valaki, aki talán képes lehet feloldani a helyzetet, még ha ő bizonyulhat a legkeményebb diónak is az összes között.
Kisebb, mint egy Kalasnyikov, de erős
Ismerjék meg Amineh Kakabavehet, az iráni születésű kurd és egykori pesmerga harcost, jelenleg független képviselőt, aki királycsináló a svéd parlamentben.
Kakabaveh kétségkívül Svédország egyik legérdekesebb, legvitatottabb és legismertebb politikusa. Nem kell nagyon mélyre ásni, 2016-os önéletrajzának címe már beszédes: Amineh – Nem nagyobb, mint egy Kalasnyikov (Amineh – inte större än en kalasjnikov).
1970-ben született Irán északnyugati Kurdisztán tartományában, 13 évesen csatlakozott a kurd gerillákhoz, de hat évvel később Svédországba menekült. Alkalmi munkákat vállalt, főleg szobalányként, miközben esti egyetemre járt, és végül mesterszakot végzett szociológiából a Stockholmi Egyetemen. 2008-ban a baloldali párt (Vänsterpartiet) színeiben bejutott a parlamentbe, azóta újra és újra megválasztják. Egyszer még az Év Svédje címet is elnyerte az egyik legbefolyásosabb politikai kiadványtól.
Annak ellenére hogy marxistának vallja magát, három évvel ezelőtt kizárták pártjából, miután heves vitába keveredett amiatt, hogy szerinte a politikai baloldal nem ismeri el a patriarchális klánstruktúrák létét a bevándorlók által sűrűn lakott külvárosokban. Sok párttársa iszlamofóbnak titulálta nézeteit.
Az utóbbi időben független képviselőként tett szert igazi hírnévre. Az ő támogatásának köszönhető, hogy az Andersson vezette szociáldemokrata kisebbségi kormány tavaly egyáltalán meg tudott alakulni.
Példátlan befolyásolási potenciál a svéd parlamentben
Szavazataiért cserébe egy halom ígéretet kapott, amelyek többnyire a különböző kurd ügyek stockholmi támogatásához kapcsolódnak.
- Fokozott együttműködés a PYD-vel, a szíriai kurd baloldali párttal, amelyet Ankara ki nem állhat? Tessék.
- A szíriai kurd YPG milícia támogatása, amely Ankara szerint a terroristának minősített Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) egyik ága, és annak minősül? Pipa.
- A török börtönben sínylődő Selahattin Demirtaş török kurd politikus szabadon bocsátásának követelése? Rendben.
De itt még nem ér véget a dolog.
A múlt héten a svéd kormány majdnem megbukott, miután az ellenzék bizalmatlansági indítványt nyújtott be az igazságügyi miniszter ellen. A várva várt szavazáson egy szavazattal maradtak alul – természetesen Kakabaveh voksa volt a döntő.
Bár nem fogalmazott meg új követeléseket – hivatalosan – az ostrom alá került kormánypárt felé, a médiában megemlítette: elvárja, hogy Svédország tartsa fenn a Törökországgal szembeni fegyverembargót. Emellett enyhítenie kell a korlátozásokat annak a mintegy 130 svédországi kurdnak az esetében, akiket a svéd biztonsági szolgálatok nemzetbiztonsági kockázatnak tekintenek az YPG-vel való kapcsolatuk miatt.
Eléggé fenyegető módon megjegyezte azt is, hogy a jövő héten újabb döntő fontosságú szavazás lesz a parlamentben a tavaszi költségvetésről. Hacsak a kormány nem tud összehozni egy valószínűtlen alkut a jobboldali pártokkal, az, hogy személy szerint ő is igennel szavazzon, döntő fontosságú lesz abban, hogy a költségvetés hatályba lépjen.
A svéd patthelyzet miatt a finnek is az előszobában várakoznak
Finnország valószínűleg nem fog egyedül belépni, mivel nagyobb szomszédjával együtt kérte a NATO-csatlakozást. Ezért úgy tűnik, hogy a svéd kormány bizonytalan helyzete megakadályozza, hogy rövid időn belül alkut kössenek Törökországgal.
Számos nyugati ország beszüntette vagy legalábbis nem alkalmazta a Törökországgal szembeni fegyverembargót, de egyelőre nem valószínű, hogy Svédország követni fogja őket.
Az sem tűnik megvalósítható elképzelésnek, hogy Stockholm rögtön lépni tudjon abban, hogy terrorszervezetté nyilvánítsa a YPG milíciát, ahogy évtizedekkel ezelőtt tette a PKK esetében. A jelenleg Svédországban tartózkodó és gyaníthatóan az egyik vagy másik szervezet tagjának tartott török állampolgárok kiadatása szintén lekerült az asztalról.
Törökországban közben az komplikálja a dolgokat, hogy Erdoğant kissé kezdi aggasztani az ország gazdasága és az egekbe szökő infláció miatt lankadó népszerűsége. Mikor lenne jobb alkalom a nacionalista érzelmek felkorbácsolására, mint a jövő évi általános választások előtt? (Amihez ideális téma a kurd kérdés vagy a terroristának tartott kurd csoportok fenyegetése.)
De még ott vannak a szeptemberi svéd parlamenti választások.
A szavazás után Kakabaveh talán már nem lesz kiváltságos helyzetben, ami feloldozhatja Stockholmot a neki tett pátoszos ígéretek egy része alól.
Az is lehet, hogy a szociáldemokraták már a jövő heti költségvetési voks után ejteni fogják őt és felé tett vállalásaikat? Ebben az esetben azzal kalkulálhatnak, hogy a svéd lakosság egésze jobban érdekelt abban, hogy saját biztonságát növelje egy gyors NATO-csatlakozással, mint abban, hogy odaszúrjon Erdoğannak a különböző kurd ügyek támogatásával .
Valaminek történnie kell, ha áttörést akarnak a madridi találkozó előtt vagy alatt.
