Mint legtöbb elődje a Konzervatív Párt vezetői posztján, Boris Johnson miniszterelnök is gazdag, fehér és férfi. Az utódja jó eséllyel nem ilyen lesz.
A Johnson utódlására meghirdetett párton belüli választáson nyolc jelölt indul: négy férfi és négy nő, iraki, indiai, pakisztáni és nigériai, valamint angliai gyökerekkel. Versengésük az ország első fekete vagy barna bőrű miniszterelnökéhez, harmadik női kormányfőjéhez vezethet - vagy egyszerre mind a kettőhöz.
A konzervatív képviselők szerdára tűzték ki a szavazás első fordulóját. A fogadóirodák kedvence Rishi Sunak volt pénzügyminiszter, indiai szülők fia, aki Kelet-Afrikából érkezett Nagy-Britanniába. A további indulók között ott van Kemi Badenoch, akinek a szülei nigériaiak; Nadhim Zahawi, aki Bagdadban született és gyermekként érkezett Nagy-Britanniába, valamint Suella Braverman, akinek indiai szülei Kenyából és Mauritiusról költöztek az országba.
A további indulók között két nő, Penny Mordaunt és Liz Truss mellett a versenyben csak két fehér férfi – Tom Tugendhat és Jeremy Hunt – vesz részt.
Akik döntenek, azok viszont jómódú, idősebb fehér férfiak
Zahawi, aki nem beszélt angolul, amikor 11 évesen megérkezett Nagy-Britanniába, azt mondta, „a Konzervatív Párt tett azzá, aki ma vagyok”.
De ha az indulók a modern Nagy-Britannia arculatát tükrözik is, a győztest olyanok választják ki, akik nem. A párt következő vezetőjét, aki egyben miniszterelnök is lesz, mintegy 180 000 konzervatív párttag választja majd meg, akik általában jómódú, idősebb fehér férfiak.
A jelöltek listája tükrözi azokat a sikeres erőfeszítéseket, hogy több, egymástól különböző tehetséget vonzanak a pártba, és megrendítsék annak „sápadt, férfias és áporodott” imázsát. Ezek akkor indultak, amikor David Cameron volt miniszterelnök 2005-ben a párt élére került. Cameron arra törekedett, hogy sokszínű jelöltlistát állítson össze a hagyományosan konzervatív képviselői helyekre, és ennek eredményeként fekete és barna bőrű tory képviselőket választottak meg túlnyomórészt fehér választókerületekben.
A Konzervatív Párt a csúcson nagyon sokszínű
A párt törekvése, hogy bevándorló hátterű politikusokat vonzzon magához, sikerrel járt, annak ellenére, hogy a Brexit-szavazáson a győztes – Boris Johnson által támogatott - „kilépési” oldal a bevándorlással kapcsolatos aggodalmakra játszott rá.
„A Konzervatív Párt a legmagasabb szintjén nagyon sokszínű” – mondta Sunder Katwala, az egyenlőség kérdésével foglalkozó British Future agytröszt igazgatója. „Ez hatalmas, gyors változás volt, és az etnikai sokféleség olyan szintű, amilyenre soha nem volt példa egyetlen nyugati demokrácia egyetlen politikai pártjának vezetésében sem."
„Egyértelmű, hogy a kisebbségi jelöltek úgy érzik: a hangjuk, a történetük fontos ebben a pillanatban. Ez lehet az igyekezet története, a Brexit utáni befogadó hazafiság története.”
A változás annak ellenére ment végbe, hogy a konzervatívok az általános sokszínűség tekintetében lemaradtak a balközép Munkáspárt mögött. A Munkáspárt, amely 1965-ben elfogadta Nagy-Britannia első, faji kapcsolatokról szóló törvényét, régóta az etnikai kisebbségekhez tartozó szavazók természetes otthonának és a női jogok bajnokának tekinti magát. A Munkáspárt képviselőinek a fele nő, 20%-a pedig nem fehér háttérrel rendelkezik; a tory törvényhozóknak 24%-a nő és 6%-a tartozik etnikai kisebbséghez.
Ám a kisebbségek a tory pártban magasabbra jutottak és gyorsabban emelkedtek. Sunak, Zahawi és Javid mind Johnson kabinetjében szolgáltak vezető beosztásban. Nagy-Britannia mindkét női miniszterelnöke – Margaret Thatcher és Theresa May – tory volt, míg a Munkáspártnak soha nem volt női vezetője.
Az egyetlen etnikai kisebbségi háttérrel rendelkező brit miniszterelnök, a 19. századi vezető, a szefárd zsidó származású Benjamin Disraeli is konzervatív volt.
A Munkáspárt inkább csak beszél róla
„A Munkáspárt továbbra is olyan csoportoknak tekinti a kisebbségeket, melyeket meg kell védeni, vagy akikről sokat kell beszélni – de valamilyen okból, úgy tűnik, nem tudják vagy nem akarják őket érdemeik alapján a legmagasabb hivatalokba juttatni” – mondta Alex Deane konzervatív kommentátor. „A konzervatív megközelítés az, hogy az embereket képességeik okán léptetjük előre, nemtől vagy bőrszíntől függetlenül és - hinnéd? - ez működik.”
Ha a jelöltek háttere eltérő is, a nézeteik kevésbé azok. Johnson törekvése a „kemény” Brexitre annak gazdasági árától függetlenül sok Európa-párti és centrista törvényhozót kiszorított a kormányból. Azok, akik maradnak, hátterüktől függetlenül mind a kis állam és a szabadpiaci hívei, akiket "Vaslady" Thatcher inspirált.
Az indulók egymásra licitálnak adócsökkentési ígéreteikkel, balosnak nevezik Sunakot, amiért felvetette, hogy az ukrajnai háború és a járvány utáni akadozó gazdaság közepette esetleg nem lehet azonnal adókat csökkenteni.
Tim Bale, a londoni Queen Mary Egyetem politikaprofesszora szerint a verseny „a thatcherizmus különböző fajtái között folyik."
Részben azért, mert a jelöltek olyan választókat, a Konzervatív Párt tagjait akarják megnyerni, akik kevésbé sokszínűek faji, gazdasági és ideológiai szempontból, mint Nagy-Britannia egésze.
A londoni Queen Mary Egyetem és a Sussex Egyetem politikai párttagságról szóló 2020-as tanulmánya szerint a konzervatív párt tagjainak 95%-a „fehér brit”, szemben a teljes lakosság 86%-ával. A párttagok 63%-a férfi, 58%-a 50 éves vagy annál idősebb, 80%-a pedig középosztálybeli vagy annál magasabb társadalmi státuszú.
Azonban Katwala, aki a brit társadalmi attitűdöket tanulmányozza, abban bízik, hogy a konzervatív választók „a politikájuk és az ügyek alapján ítélik meg a vezetőket”, nem pedig a nemük vagy az etnikai hovatartozásuk szerint.
"Nagy-Britannia toleránsabb, kevesebb faji előítéletet tápláló országgá vált, kiemelkedő mértékben az elmúlt néhány emberöltő során" - mondta.
„Az etnikai sokszínűséget az teszi normálissá a politikában, ha jobbra, balra és középen is megtaláljuk."
