Németországba és Európa többi részébe csütörtökön újra megindult a gázszállítás az Északi Áramlat-1 gázvezetéken, miután tíz nap idegőrlő várakozás után befejeződött a tervezett karbantartás. De hogyan vált Németország ennyire függővé az orosz gáztól, ami kapóra jön Vlagyimir Putyinnak, miután Oroszország megtámadta Ukrajnát?
Hidegháború
A hidegháború csúcspontján a Szovjetunió csöveket kezdett vásárolni Németországtól, hogy olaj- és gázvezetékeket építsen, amelyek célja a hatalmas energiakincsének kiaknázása volt.
Az amerikai Kennedy-kormányzat azonban, amely aggódott az orosz energiaipar fellendülése miatt, elérte, hogy embargót vezessenek be a német csőexportra.
Miután a szankciót 1966-ban feloldották, 1970-ben aláírták a történelmi jelentőségű „csövek a gázért” megállapodást, amelynek értelmében gázért cserébe acélcsöveket szállítottak a Szovjetuniónak.
1973-ban Nyugat-Németország megkapta az első szibériai kőolajszállításokat.
A berlini fal 1989-es leomlásáig a Szovjetunió biztosította Nyugat-Németország gázimportjának mintegy felét.
Akciós árak
Németország kedvező áron tudott orosz földgázt vásárolni, ami jelentős előny volt az ipara számára.
Az európai gáz- és villamosenergia-piacok 2000-es évekbeli liberalizációját követően az energiavállalatok a legolcsóbb ajánlatokat keresték, ami az orosz földgáz volt – mondta nemrég Sigmar Gabriel, Angela Merkel egykori gazdasági minisztere.
Gabriel egyike volt azoknak a szociáldemokratának, Gerhard Schröder volt kancellárral együtt, akik az Oroszországgal való kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését szorgalmazták.
Ezt a politikát aztán Schröder konzervatív utódja, Merkel folytatta.
A politikától tavaly visszavonult Merkel egy interjúban nemrég azt mondta, hogy a szoros kereskedelmi kapcsolat Moszkvával Németország érdeke volt.
A függőség az évtizedek alatt gyorsan erősödött. A Belaruszon és Lengyelországon keresztül haladó Jamal gázvezeték építése 1994-ben kezdődött.
A Balti-tenger alatt futó Északi Áramlat-1 gázvezetéket 2011-ben helyezték üzembe.
Energetikai átállás
2011-ben Németország a fukusimai katasztrófát követően úgy döntött, hogy fokozatosan kivonul az atomenergiából. Később kötelezettséget vállalt a széntermelés leállítására és a megújuló energiaforrások növelésére is.
Közben azt remélték, hogy a gáz segít majd pótolni a hiányt.
Ezzel összefüggésben a Merkel-kormány 2015-ben úgy döntött, hogy az Északi Áramlat-1 ikertestvére, az Északi Áramlat-2 gázvezeték-projektet is elindítja Oroszországgal, hogy megduplázza az ellátást.
A mamutprojekt feszültséget váltott ki Washingtonnal és az európai partnerekkel, akik figyelmeztettek, hogy azzal veszélyes befolyást szerez Putyin.
Az évekig tartó építkezés és több millió eurós beruházás után Németország végül néhány nappal Ukrajna februári inváziója előtt visszalépett a projekttől.
A feszültség fokozódik
Az orosz energiától való függés ez utóbbi visszalépés ellenére is fennmaradt, ami megköti Németország kezét az ukrajnai konfliktusban, és segít finanszírozni Moszkva háborús gépezetét.
Ben McWilliams, a Bruegel tanácsadó cég energetikai szakértője szerint egyértelmű, hogy Berlin súlyosan elszámította magát.
„Elég nyilvánvaló, hogy azt hitték, hogy ha sok orosz energiát vesznek, akkor irányítani tudják Oroszországot, mert Moszkvának sok vesztenivalója lesz Németország bosszantásával vagy ellenszenvével, ezért azt nem fogja megtenni” - mondta az AFP-nek.
„Ez volt a feltételezés, de ez egy tévedés volt” – tette hozzá.
Berlin szerint a Gazprom június óta csökkenti a szállításokat, ami megakadályozza, hogy feltöltse tartalékait, mielőtt jönne a téli fűtési szezon.
Mindent egy lapra
Vakság, naivitás, kapzsiság: Németországot számos kritika érte, amiért hagyta magát sarokba szorítani gazdasági és diplomáciai téren.
„Az orosz energia vásárlása racionális lépés volt - mindenki jól járt” - mondta Rolf Martin Schmitz, az RWE német energiaipari óriásvállalat korábbi vezérigazgatója a Der Spiegelnek.
„De a terv nem számolt egy despotával, mint amilyen Putyin” – tette hozzá.
A zöldpárti Robert Habeck gazdasági miniszter, aki decemberben lépett hivatalba Olaf Scholz koalíciós kormányával, azt mondta, hogy Németország kénytelen volt megtanulni néhány kemény leckét.
„Soha nem szabad mindent egy lapra feltenni” - mondta Habeck.
A kormány szerint 2024 közepéig tart, amíg Németország megszabadul az orosz gáztól, amely még mindig az import 35 százalékát teszi ki.
