Legkorábban november közepére kerülhet helyére minden lap az uniós pénzek körül forgó magyar kártyában, de sajátos módon ez a legkésőbbi határidő is a jelentős forrásvesztés elkerülésére. Elemzésünk a várható forgatókönyvről a jogállamisági játszmában.
Néhány nappal az Európai Bizottság kulcsfontosságú döntése előtt (a Népszava keddi értesülései szerint a döntést már vasárnap meghozzák) körvonalazódik a forgatókönyv, amely alapján lefolytatódhat a Brüsszel és a magyar kormány között zajló pókerjátszma, amelynek az uniós kifizetések állnak a középpontjában.
A pakli a „minden mindennel összefügg elvet” követve mára elég vastagra hízott, és lényegében magában foglal minden, uniós pénzügyi transzferekre vonatkozó nyitott kérdést: a jogállami feltételrendszer ügyében indult eljárást, az 5,8 milliárd euró összegű helyreállítási alapot és tervet, valamint a 2021 és 2027 között az uniós keretköltségvetésből Magyarország számára elérhető források jelentős részét.
Az eljárás túszul ejtette a kifizetéseket
Bár – ahogy Brüsszelben visszatérően hangsúlyozzák – ezek a dossziék formailag teljesen függetlenek egymástól, valójában politikailag és tartalmilag is szorosan összefüggenek. Ami egybekapcsolja ezeket, az nem más, mint az unió pénzügyi érdekeit a jogállami természetű hiányosságoktól védeni hivatott horizontális költségvetési eszköz, a jogállami feltételrendszer. Az április végén indult eljárás számos olyan problémára keres megoldást (korrupció, közbeszerzés), amelyek eddig a magyar helyreállítási terv jóváhagyását is hátráltatták. Ezért amíg nem tisztázzák ezeket, addig a helyreállítási tervről (RRP) szóló döntés is késik.
Hasonló ok-okozati összefüggés áll fenn a jogállami fékeljárás és a 2021 és 2027 közötti felzárkóztatási (kohéziós) források felhasználásának jogi keretet nyújtó partnerségi megállapodás jóváhagyása között. Az Európai Bizottság – egy, a napokban nyilvánosságra került előterjesztés tanúsága szerint – július végén három, még tárgyalás alatt álló magyar operatív program (környezetvédelem, integrált közlekedés, településfejlesztés) számára rendelkezésre álló pénzügyi keret hetven százalékának befagyasztását helyezte kilátásba, illetve jelezte, hogy az eljárás folytatása esetén és annak lezárásáig nem fogadja el azokat.
Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a 2021 és 2027 közötti magyar uniós pénzügyi transzferek nagy része a jogállami feltételrendszer alapján megindított eljárás túszává vált. Ahhoz, hogy Magyarország hozzáférjen a pénzekhez, el kellene érnie az EU-nál a jogi procedúra leállítását. A fentiekből is látszik, milyen nagy tétje van az Európai Bizottság szeptember 21–22-re beharangozott javaslatának arról, hogy folytassa-e pénzügyi szankciók kezdeményezésével, vagy a magyar válaszokkal megelégedve ejtse az eljárást.
Mint arról lapunk néhány napja elsőként írt, ebben a pillanatban egyfajta öszvérmegoldás tűnik a legvalószínűbb forgatókönyvnek. Az Európai Bizottság nem állíthatja le pótlólagos és sziklaszilárd garanciák nélkül az eljárást, de azt sem teheti meg, hogy nem ismeri el a magyar kormány által eddig tett, igaz, gyakorlati lépésekkel még nem kellően alátámasztott vállalásokat. Ezért a dossziéra rálátó források arra számítanak, hogy Brüsszel konkrét feltételek teljesítésétől teszi majd függővé az eljárás lezárását és a pénzügyi intézkedések ejtését.
November közepe lehet az utolsó időpont
Akármi is lesz a javaslat, a magyar akta ezután átkerül a tanács térfelére, amelynek normális esetben egy hónapon belül döntést kell hoznia. Ez az indokolt esetben meghosszabbítható egy hónap elegendő időt adhat azoknak a garanciális elemeknek a bemutatására és végrehajtására, amelyek alapján nagyjából november közepéig a tanács eldöntheti, mit kezd Magyarországgal.
Úgy tűnik, hogy a magyar kormány is hasonló forgatókönyvben gondolkozik, és november közepét tekinti egyfajta céldátumnak arra, hogy szabaduljon az eljárás béklyói alól, ez pedig a forrásokhoz kapcsolódó folyamatok lezárásának is az előfeltétele.
E hipotézis szerint november közepéig, maximum végéig még elegendő idő lenne a helyreállítási terv véglegesítésére az Európai Bizottsággal (ez még nem egyenlő a végleges jóváhagyással). A terv véglegesítésének szükséges, de nem elégséges feltétele a feltételrendszerről szóló eljárásban exponált jogállamisági, főként korrupcióellenes intézkedések megléte. A helyzet az, hogy másfél év sem volt elegendő ahhoz, hogy a magyar hatóságok olyan tervet tegyenek le az asztalra, amely Brüsszel megítélése szerint megfelel a vonatkozó rendeletben foglalt valamennyi feltételnek. A bizottság illetékes szóvivője a napokban a korrupció megelőzését szolgáló intézkedéseket, az oktatást és a források megfelelő ellenőrzését biztosító rendszert említette mint olyan témákat, amelyekről további tárgyalások szükségesek.
Hol tart a helyreállítási terv jóváhagyása?
Úgy tudjuk, hogy a nyitott kérdések köre ennél is tágabb, felöleli például a költségelszámolást, annál is inkább, mert az eredeti magyar terv benyújtása óta a forint számottevően veszített az árfolyamából, így át kell számolni a költségeket is. A bizottság számára a legfontosabb viszonyítási pont az európai szemeszterben tett országspecifikus ajánlások kellő mértékű teljesítése. Ráadásul – mivel a magyar tervről folyó tárgyalások elhúzódtak – már a 2022-es országspecifikus ajánlásokat is tükröznie kellene a magyar beruházási és reformtervnek, amelynek legújabb, naprakész változatát információink szerint szeptember első napjaiban nyújtotta be a kormány Brüsszelnek.
Erre azért volt szükség, mert a június 30-i kiigazítás után a 2026-i, eredetileg 7,2 milliárd euró összegű magyar vissza nem térítendő támogatás időközben 5,8 milliárd euróra zsugorodott, ez pedig szükségessé teszi a korábbi terv módosítását, súlypontok áthelyezését és főleg áramvonalasítását.
Mindez azt valószínűsíti, hogy a jogállamisági, korrupciós elemektől függetlenül is éppen elegendő munkát kell még elvégezni a helyreállítási terven. Ezzel elvileg november közepéig el is lehetne készülni, és egyes elképzelések szerint az eljárásról szóló döntéssel egy időben a bizottság jóváhagyásra javasolhatná a tanácsnak a magyar tervet. Ebben az esetben a jogi procedúrákban rögzítettnél rövidebb határidők mellett az év végi határidőig akár alá is lehetne írni a finanszírozási megállapodást a kormány és a bizottság között az 5,8 milliárd eurós támogatás felhasználásáról. Ez még nem jelentené automatikusan a kifizetések megkezdését, mivel ahhoz majd a terv által meghatározott különböző célokat és mérföldköveket is teljesíteni kell. De ez már a jövő (év) zenéje.
A forrásvesztés kockázatai
A kormány és valahol Brüsszel számára a lényeg a forrásvesztés elkerülése, aminek kockázata az idő múlásával nőttön nő. A határidő december 31., ha addig nem írják alá a finanszírozási megállapodást, akkor az eredeti, 7,2 milliárdos összeg 80-85 százaléka is elveszhet bizottsági forrásaink szerint (az 5,8 milliárd hetven százaléka körülbelül négymilliárd euró).
Igaz, újabban egyes parlamenti képviselők, de értesülésünk szerint egyes bizottsági körökben is elkezdték másképp értelmezni a rendelet határidőrészét, azt állítva, hogy a hetvenszázalékos, év végi limit az EU egészére és nem egyes tagállamokra vonatkoztatható. Damian Boeselager német zöldképviselő és mások erre hivatkozva óva intik az Európai Bizottságot, hogy elsiesse a magyar terv jóváhagyását. Egy ilyen forgatókönyv tovább késleltetné a folyamatokat, így legkevésbé sem áll a magyar kormány érdekében.
A magyar helyreállítási terv minél előbbi jóváhagyása azért is fontos, mert enélkül a kormány nem nyújthat be igényt az orosz gázfüggőség csökkentését társfinanszírozó uniós program, a REPowerEU támogatásaira, ami az energiarendszer és infrastruktúra fejlesztéséhez szükséges.
Bár a kormány bemondta, egyelőre nem hivatalosan még mindig nem kérte a helyreállítási alap kölcsönrészét, amely hazánk esetében körülbelül kilencmilliárd euró. EU-diplomaták szerint ez ugyanakkor jelenleg nem sürgető, mivel az idevágó uniós jogalkotás (RePowerEU) még nem ért döntő fázisba. Így Budapest megteheti, hogy előbb elvégzi az „alaptanfolyamot” (értsd: bebiztosítja a csomag vissza nem térítendő támogatási részét), és csak utána fordul rá a kölcsön megigénylésére, amihez ugyancsak egy frissített tervet kell majd bemutatni.
A partnerségi megállapodás
Amíg a jogállami mechanizmust érvényesítő eljárás tart, a Magyarország számára több ezer milliárd forint forrást ígérő kohéziós politikai támogatások sem lesznek elérhetők. A megállapodás azonban a partnerségi megállapodás aláírását is előbbre hozná, feltéve hogy a kormánynak sikerül zöld ágra vergődnie a beruházásokról, és elhárítania minden, a pénzfelhasználás szabályosságával kapcsolatos brüsszeli kételyt.
Johannes Hahn múlt pénteken a Szabad Európának adott exkluzív interjúban jelezte, hogy bár ígéretesen haladnak a tárgyalások, a bizottság a pozitív véleményéért cserébe konkrét intézkedéseket szeretne látni. „Még mindig akad tisztáznivaló. Mihelyt ezen túl vagyunk, ennek alapján megadhatom a kollégáimnak az utolsó információkat” – közölte a költségvetésért felelős uniós biztos.
