Egy fel nem robbant rakéta áll ki a földből egy mezőn, egy másik pedig a farmtelep udvarába fúródott. A munkások a gyomnövények irtása közben kazettás bombát találtak, a repeszek által megrongált istálló tetején lyuk tátong.
A kelet-ukrajnai Novomikolajivka gazdaságban minden munka leállt. Földjeit és épületeit olyan sokszor találták el aknavetők, rakéták és kazettás bombák, hogy a munkások képtelenek a kráterekkel tarkított földön vetni vagy betakarítani a termést, például a búzát.
„Nehéz lesz, nagyon nehéz” a vetéshez és aratáshoz való visszatérés – mondta Viktor Lubinec, a Veresz farm gazdája. Még ha a harcok véget is érnek, a földeket először meg kell tisztítani a fel nem robbant lőszerektől és repeszektől.
És a harcoknak még messze nincs végük. Egy érkező lövedék hangja tölti be a levegőt, a közeli detonáció megrázza a földet, és fekete füstfelhőt küld az égbe. Lubinec szinte össze se rezzen.
„Már megszoktam. Az első napokban ijesztő volt, de most már… az ember bármit meg tud szokni – mondta az 55 éves férfi, miközben a füst eloszlott. – Dolgoznunk kell. Ha feladjuk, felhagyunk vele, más gazdák is felhagynak vele, és mi lesz akkor?”
A mezőgazdaság az ukrán gazdaság kritikusan fontos része – az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete szerint a háború előtt a bruttó nemzeti termék mintegy húsz százalékát, az exportbevételek negyven százalékát adta. Az országot gyakran nevezik Európa éléskamrájának, és milliók függnek a (háború előtt) megfizethető gabona- és napraforgóolaj-készletektől Afrikában, a Közel-Keleten és Ázsia azon részein, ahol sokan már most is éheznek.
Oroszország február végi inváziója azonban súlyos csapást mért az országra, kárt okozva a termőföldekben, a termésben, az állatállományban, a gépekben és a raktárakban, valamint súlyosan akadályozva a szállítást és az exportot.
Az ukrán mezőgazdaság közel egynegyedét emésztette el a háború
A FAO júliusi, előzetes becslése szerint az ágazatot érő kár 4,3 és 6,4 milliárd dollár között mozog, ami Ukrajna háború előtti, 29 milliárd dollárra becsült mezőgazdasági teljesítményének 15–22 százaléka.
A vereszi gazdaság ékes példája mindennek. Az 5700 hektárnyi (14.085 holdnyi) földön általában búzát, árpát, kukoricát és napraforgót termesztettek és 1500 szarvasmarhát tartottak.
De elhelyezkedése különösen sebezhetővé tette a nagyrészt tüzérségi háborúban. Szinte egyenes vonalban fekszik az orosz erők által április elején elfoglalt, majd szeptemberben Ukrajna által visszafoglalt, stratégiai fontosságú Izjum városa és Kramatorszk, a donyecki terület legnagyobb, még ukrán kézben lévő városával.
Lubinec elmondása szerint a farmkomplexumot 15-20 alkalommal érte támadás, és már nem tudja megszámolni, hányszor zúdultak lövedékek a földekre. A gabonatárolót lőtték, az áramgenerátort lerombolták, és több rakéta esett a szarvasmarha-istállóra – amely üres, mivel az állatállományt a háború kezdetekor eladták. A háború előtti száz alkalmazottból a legtöbbet evakuálták, körülbelül húszan maradtak.
A munkásoknak sikerült búzát vetniük, de aratni már nem tudtak. A termés egy július 2-i bombázás során leégett.
Lubinec teljesen össze volt törve. Agronómusként alig várta, hogy megvizsgálhassa az általuk ültetett öt új búzafajta eredményeit, amelyek a termés javítására vonatkozó éves kutatás részét képezik.
„Az egész kutatómunka megsemmisült – mondta. – Látja, hogy is érezhetném magam? Hogy érezhet az ember, ha valamit meg akart csinálni, de valaki jön, és tönkreteszi?”
Lutri volt vetni – de van, akinek bejött
Néhány környékbeli gazdaság szerencsésebb volt. Novomikolajivkától közel tíz kilométerre délnyugatra egy kombájn halad módszeresen fel-alá egy mezőn, leszedve a száráról az elszáradt napraforgót, és egy várakozó teherautóba tölti fekete magjait.
De ezt az idillt is megzavarják a háború nyomai. A gép magán viseli egy felrobbant rakéta repeszeinek sebeit, a közeli rétből pedig aknamező lett. Helikopterek suhannak a napraforgó és a kukorica fölött, és vadászgépek szállnak alacsonyan a hullámzó síkságok felett.
A földeken ebédszünetet tartó dolgozók nem vesznek tudomást a távoli lövésekről.
„A háború alatt nagyon nehéz és ijesztő dolgozni, mert nem tudod, hogy hol és mire számíthatsz – mondta a 36 éves munkás, Makszim Oniszko. – A háború soha semmi jót nem hozott, csak bánatot és kárt.”
Szerhij Kurinnyi, a 3640 hektáros KramAgroSzvit gazdaság igazgatója elmondta, hogy kockázatos volt májusban napraforgót ültetni anélkül, hogy tudták volna, hogy a frontvonal felfalja-e a földeket.
„Szabad szemmel láthattuk a katonai akciót – mondta. – Tehát kockázatot jelentett, hogy betakaríthatjuk-e a termést, de úgy döntöttünk, hogy vállaljuk.”
Ez kifizetődött: a jó időjárás segített abban, hogy az 1308 hektár napraforgóból tisztességes terméshozamot érjenek el. Emellett 1434 hektáron búzát, 255 hektáron árpát, 165 hektáron őszi repcét és néhány takarmánynövényt is vetettek. A bombázás okozta tűz miatt 27 hektár búzát elvesztettek, de a többit sikerült betakarítaniuk.
Áprilisban egy rakétacsapás a farm 1250 szarvasmarhája közül 38-at megölt, ami arra késztette az igazgatókat, hogy a megmaradt állomány nagy részét eladják. 215 állatot megtartottak tejtermelésre. Másnap egy rakéta csapódott be a gépek telephelyére, megsemmisítve egy gabonakombájnt és megrongálva más berendezéseket – mondta Kurinnyi.
A háborúból származó teljes veszteség kiszámítása nem könnyű – tette hozzá –, de becslése szerint a növénytermesztésből mintegy tízmillió hrivnya (körülbelül 270.000 dollár), a 38 szarvasmarha pusztulása miatt pedig mintegy egymillió hrivnya (26.700 dollár) veszteség keletkezett.
Mivel Ukrajna ellentámadása a frontvonalat keletebbre tolja, abban bízik, hogy képesek lesznek vetni, el is kezdték a talaj előkészítését a téli terményekhez.
Viszont Lubinec súlyosan megrongálódott gazdasága számára a földekre való visszatérés még távoli ábránd.
„A háború előtt nyugodtan éltünk, dolgoztunk (…) elértünk valamit, törekedtünk valamire – és most mi lesz? – tette fel a kérdést. – Minden megrongálódott, minden elpusztult, és mindezt újra kell építenünk, a nulláról kell kezdenünk.”
