2015-ben a rendszerszerű áfacsalások ügyében felszólaló Horváth András ügyvédje, a TASZ-os Hüttl Tivadar erős gyanút fogott, hogy lehallgathatják. Miután a magyar minisztériumok és a Nemzetbiztonsági bizottság is lepattintotta, az Európai Emberi Jogok Bíróságához fordult, ahol most nyert is. Volt már hasonló ítélet a magyar állam ellen 2016-ban, de azóta sem történt érdemi változás: a kormány lényegében kontroll nélkül tud lehallgatni bárkit. Az ügy a Pegasus-lehallgatások miatt is tanulságos.
Hét éve Hüttl Tivadar jogász épp Jávor Benedek európai parlamenti képviselővel beszélt telefonon, amikor a hívás az egyik oldalon megszakadt, miközben a másik fél elkezdte hallani a beszélgetésüket az elejétől.
Nem kell IT-szakembernek lenni annak megértéshez, hogy ilyen csak akkor lehetséges, ha valaki rögzítette a beszélgetést. Az viszont jó eséllyel szoftverhiba eredménye, ha ezt visszahallja a lehallgatott.
Hüttl akkoriban többek között a a rendszerszerű áfacsalások ügyében korábban felszólaló, országos médiavisszhangot kiváltó Horváth András egykori NAV-os kockázatelemző jogi képviselője is volt. A jelzett csalásgyanú helyett egyébként inkább Horváth Andrást kezdte el nagy erőkkel vizsgálni az állam akkoriban.
A lehallgatási gyanú miatt Hüttl panaszt tett a titkosszolgálatokat felügyelő minisztereknél. Mára Rogán Antal miniszter alá kerültek a polgári titkosszolgálatok, de akkoriban még a belügyhöz, a Miniszterelnökséghez és a Honvédelmi Minisztériumhoz adott be panaszt az ügyvéd.
Emellett a parlament Nemzetbiztonsági bizottságához fordult, hogy vizsgálják ki az ügyét, ők ugyanis megtehetik. A bizottság azonban a vizsgálatot elutasította, a szavazati arányok alapján sejthetően a kormánypárti tagok voksaival.
A minisztériumoktól pedig a szinte szokásosnak tekinthető választ kapta panaszára. Ez általában nem sokkal hosszabb annál, mint hogy sem megerősíteni, sem cáfolni nem fogják a lehallgatás tényét, de biztosan minden törvényes volt.
Hüttl a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) fordult. Itt nyerte meg most az ügyét – közölte a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) civil jogvédő szervezet szerdán. A TASZ szerint, leegyszerűsítve, a bíróság újra kimondta, hogy Magyarországon nincs független, külső kontroll a titkos megfigyelések elrendelése és végrehajtása felett. Ha pedig az állam olyanokat figyeltet meg a titkosszolgálatokkal, akiket valójában nem lenne joga, a magyaroknak nincs lehetőségük hatékony jogorvoslatra.
„Az ítéletben többedjére bizonyosodik be, amit a TASZ eddig is hangsúlyozott: csak a kormányzati akaraton múlik, hogy politikai célok szolgálatába állítják-e a titkosszolgálatokat” – közölte ennek kapcsán Remport Ádám, a TASZ jogásza.
Szerinte a Pegasus-botrány nyilvánvalóvá tette, hogy ezzel a lehetőséggel az állam valószínűleg vissza is él.
Az ügy jelentősége röviden abban áll, hogy állampolgárok azért adnak pénzt és felhatalmazást állami titkosszolgálati eszközökre, hogy azokkal őket védjék, nem pedig azért, hogy a saját elnyomásukat finanszírozzák.
A jelenlegi rendszerben viszont az ember ugyan tehet rögtön panaszt az illetékes miniszternél, csakhogy nem tudhatja, hogy mi miatt tenne panaszt, csak sejtheti. Majd ha kap egy rövid választ arról, hogy bármi is történt az ügyben, az törvényes volt, akkor sem tudja soha ellenőriztetni, hogy igaz-e. Egy ilyen rendszer pedig a visszaélések melegágya lehet bárhol a világon.
Amikor találtak egy lehallgatókészüléket is
A strasbourgi bíróság először 2016-ban hozott hasonló ítéletet. Akkor az Eötvös Károly Intézet dolgozói találtak az irodájukban egy lehallgatókészüléket, a bíróság pedig később azt állapította meg, hogy Magyarországon nincs független kontroll az állami lehallgatások felett, és kötelezte az államot ennek megoldására. Ez azonban azóta is várat magára.
Remport Ádám a Szabad Európának elmondta: a magyar állam a mostani ügyben kissé eltérő védekezést választott. Arra is hivatkoztak ugyanis, hogy az adatvédelmi hatóság (NAIH) betölti ezt a hiányzó kontrollszerepet.
Csakhogy egyrészt az adatvédelmi hatóság vezetőjét – aki jelenleg Péterfalvi Attila – lényegében ugyanúgy a miniszterelnök nevezi ki, ahogy a minisztereit, ezért nem tekinthető független szereplőnek Magyarországon.
Másrészt a titkosszolgálatok általánosabb dolgokra hivatkozva is megtagadhatják a NAIH hozzáférését egyes iratokhoz. Remport szerint olyan általánosabb indokokra lehet itt gondolni, mint hogy például a titkosszolgálattal együttműködő személyre vagy a felhasznált technológiára lehetne következtetni abból, ha a NAIH megismerhetné az ellenőrzéshez szükséges adott iratokat. Remport elmondása alapján a közérdekű adatigényléseknél például kifejezetten gyakran használnak ilyen indoklást az érintett magyar szolgálatok.
Ilyenkor pedig ugyanúgy az őket irányító miniszter végzi el az ellenőrzést az adatvédelmi hatóság helyett, aki maga is érdekelt lehet az adatok eltitkolásában. Így pedig a világ legkorrektebb NAIH-vezetője sem tudna feltétlenül érdemben ellenőrizni egy adott ügyet.
Emellett csak névleges külső kontrollt jelent a Nemzetbiztonsági bizottság is, hiszen ennek vizsgálatait a kormánypárti többség bármikor megakadályozhatja.
Remport szerint tehát semmilyen külső kontroll nem érvényesül a megfigyelések elrendelésekor, és utána sem. Megfigyelést ugyanis az adott miniszter is elrendelhet.
Mindez tehát azért problémás, mert ha valakit törvénytelenül figyeltek meg Magyarországon, az soha nem tudhatja meg, így nincs is jogorvoslati lehetősége. Ez a külső kontroll nélküli állami lehallgatási rendszer 1995 óta lényegében változatlanul létezik.
„Valószínűleg korábban is voltak visszaélések, csak egyik kormánynak sem állt érdekében ezen a rendszeren változtatni” – mondta még el TASZ jogásza.
