Tizenkét éve dőlt el, hogy Katarban lesz az idei foci-vb, de már akkor borítékolható volt, hogy a korábbiaknál ellentmondásosabb eseménnyel kell megbirkózniuk az érintetteknek. Azóta a sűrűsödő korrupciós vádaktól, az emberi jogi aggályokon vagy a helyi vallási törvényrendszeren át a hiányzó focihagyományokig és a politikai villongásokig változatos problémákat hozott a futballiparágnak ez a döntés. A világbajnokságok jövőjére viszont még ezzel együtt sem a katari emír lehet a veszélyesebb, hanem ösztönzői alapján a FIFA.
Valószínűleg nem volt még olyan foci-világbajnokság, ahol a nyitómeccsen a hazai nézők már a félidőben tömegesen faképnél hagyták volna a válogatottjukat, vagy hogy a rendező ország fizetett külföldi érdeklődőket is rendel, akiket aztán nem is fizet ki.
A katari vb abban is újnak tűnik, hogy a házigazda milyen gyorsasággal utáltatta meg magát a többi szurkolóval. Az akár más szempontból is vitatható eredetiségű drukkerek mellett nem lehetett független a nyitómeccs szürreális politikai PR-eseménynek érzékelt légkörétől sem. Hozzájárulhatott akár az Ecuador ellen erőlködő, de bántóan alacsony színvonalú focival bemutatkozó katari projektválogatott teljesítménye is.
De a hasonló szurkolói panaszok gyökere jellemzően régebbről ered. Mondjuk onnan, hogy pontosan milyen megfontolások alapján tűnt jó választásnak a világ jelenlegi legnagyobb focifesztiváljához egy, a sporttal inkább még ismerkedő, apró és nehezen megközelíthető sivatagi diktatúra.
„Az emberek undorodnak a FIFA korrupciójától, a kapzsiság érzetétől és annak érzékelésétől, hogy a játékot propagandára használják” – foglalta össze nemrég Jonathan Wilson szakíró.
A világbajnokság fő problémáinak áttekintéséhez ezért a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) alapvető üzleti modelljéről és ebből fakadó ösztönzőiről kell beszélni.
Ettől ugyanis részben elkülönül, hogy Katarban milyen körülmények vannak, és a helyi diktatúrának miért lehet érdeke vb-t rendezni, ha a foci eddig nem érdekelte őket különösebben.
Rengeteg a pénz a FIFA-nál, miközben nem egyértelmű a hozzáadott érték
A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség, azaz a FIFA hivatalosan egy zürichi nonprofit magánszervezet. Nonprofitként lényegesen kevesebbet adózik, cserében költenie kell a foci céljai szerinti fejlesztésre is a bevételeiből, azaz leginkább a tagjainak utalnia.
A FIFA tevékenysége általánosan sokkal inkább a vállalatokéra hasonlít, ráadásul a világ egyik népszerűbb forprofit szórakoztatóipari fejőstehenét működteti: a foci-vb-t.
A FIFA összes bevételének több mint nyolcvan százaléka ebből a négyévente egyszer megrendezett eseményből jön. Cserébe rengeteg pénzről van szó, a világbajnokság öt-hatmilliárd dolláros (mai áron 2-2,5 ezer milliárd forintos) nagyságrendű bevételt jelent.
Nagy vonalakban a világbajnokságon minden szóba jöhető közvetlen bevétel a FIFA-é, és minden érdemi költség a rendező országot terheli. A FIFA egyébként a vb-rendezésért jellemzően adómentességet vagy nagyon komoly adókedvezményeket is kér az adott országtól, Katarban is adómentesek a helyi bevételeik.
Igaz, van némi pénzdíj és támogatás is: a most várhatóan jóval több mint hatmilliárd dolláros bevétel töredékét, 0,44 milliárd dollárt szétoszt majd a FIFA a műsor legfontosabb szereplői, a részt vevő csapatok között.
A rendező Katar pedig emellett még nagyjából 1,3 milliárd dolláros támogatást is kapott a rendezéshez. Összehasonlításképp: csak a stadionépítések többe kerültek, nagyjából 6,5 milliárd dollárba.
Az ország a pályázatában eredetileg kilenc új stadion felépítését és három meglévő jelentős átépítését vállalta a világbajnokságra, összesen hárommilliárd dollárból. A maximálisan engedélyezett tucatnyi stadion pályázati tervét pár évvel később módosították a minimálisan előírt nyolcra, köztük egy átépítéssel.
Az egyébként extrém magas összes hivatalos vb-költség nagyjából bőven kétszázmilliárd dollár (nyolcvanezer milliárd forint) felett járhat Katarban. Ami magasabb, mint az összes eddigi vb összesített költsége. Viszont benne van többek között egy, a sivatagban felhúzott, kétszázezres új város csaknem ötvenmilliárd eurós ára, vagy egy új metróvonal is.
Összefoglalva a FIFA üzleti modelljével nem igazán lehet mellélőni, hiszen tulajdonképpen
minden szükséges erőforrást más szereplők adnak lényegében ingyen a rendezvényhez, a FIFA-nak csak a bevételei maximalizálására kell fókuszálnia.
Szervezői oldalról például az következik, hogy azoknak az országoknak érheti meg világbajnokságot rendezni, ahol eleve vannak már elég nagy városok, stadionok, hotelek, tömegközlekedés és egyebek még egy-másfél millió ember néhány hétnyi intenzív vendéglátásához.
Azaz nehezen behozható hátránnyal pályázik minden olyan kisebb ország, ahol a szükséges infrastruktúra csak ígéretként létezik. Ráadásul a speciális sportlétesítmények jó részét várhatóan utána muszáj lesz durván – vagy Katarhoz hasonlóan – akár teljesen visszabontani.
Ezzel együtt is pályáznak néha olyan országok, ahol óriási várható veszteséget is hajlandók vállalni a rendezésért. Olyankor gazdasági helyett politikai célok vagy nem az egész társadalom gazdasági előnyei lebeghetnek célként.
A FIFA olyan, „mint egy maffiacsalád”
A FIFA működését régóta és folyamatosan erős kritikák érik az átláthatóság és az elszámoltathatóság hiánya miatt. Önmagában már az is jelzésértékű, hogy a szervezetnek 118 éves működése során csak kilenc elnöke volt, az is ritkáságszámba ment, ha egyáltalán egynél több elnökjelölt volt.
Csakhogy közben az úriemberek klubjának induló fociszövetség az elmúlt harminc-negyven évben óriási üzletté vált, egész országokat megrengető kormányzati beruházások vagy elképesztő értékű marketingszerződések függnek már tőlük.
Ráadásul a foci globális népszerűsége folytán a FIFA-nál már messze lényegesen több múlhat a hozzáállásukon, mint a sportügyek: sokszor komoly befolyásuk lett a nemzetközi kapcsolatok vagy az emberi jogok terén is.
Elég belegondolni, hogy nem is olyan régen még az apartheidrendszer miatt külön szankcionálták Dél-Afrikát, vagy már szinte rutinosan hozatnak maguknak és szponzoraiknak külön törvényeket.
A FIFA-nak több tagja van, mint az ENSZ-nek, és az sem elképzelhetetlen, hogy számos vezetőnek nagyobb politikai csapás lenne, ha az előbbiben függesztenék fel országa tagságát az utóbbihoz képest. A FIFA-nál nyugodtabban beszélgethet mondjuk Tajvan és Koszovó hivatalos képviselője is.
Több brazil városban összecsaptak a rendőrök a tüntető tanárokkal, buszvezetőkkel, közszolgákkal 2014. május 16-án. A tüntetők a 2014-es brazil világbajnokság költségei miatt dühödtek fel: stadionok helyett közszolgáltatásokat követeltek, illetve azt, hogy a FIFA „takarodjon haza”. Recifében a rendőrök is sztrájkoltak, a tüntetés mellett fosztogatás is történt, ezért ott a hadsereget vetették be
Fontos még, hogy a FIFA-n és hálózatán kívül jelenleg nem létezik profi foci. A szervezetnek bevételei maximalizálásánál az is elemi érdeke, hogy monopólium maradjon a focipiacon. Így tagszervezeteikkel együtt a kilépés felé tévelygő csapatokat általában azonnal a lehető legszigorúbban, kizárással és teljes bojkottal fenyegetik.
„Inkább kormánynak látják magukat, nem multinacionális vállalatnak” – nyilatkozta a FIFA-vezetés hatalmi pozíciójáról tíz éve a FIFA által felkért belső antikorrupciós vizsgálat akkori vezetője.
Az átláthatatlanabb működés és a nagy hatalom szükségszerűen magával hozta a korrupciós kockázatok növekedését. Az elmúlt évtizedekben könyvek és elemzések tömege foglalkozottt a FIFA változatos korrupciós ügyeivel.
Az angol futballszövetség korábbi vezetője, Lord Triesmann 2014-ben úgy írta le a FIFA működését, „mint egy maffiacsaládét”, amelyben évtizedes hagyomány a rendszerszerű korrupció, miközben a belső vizsgálatok jellemzően szándékosan kudarcra vannak ítélve.
A FIFA-ban egyébként a katari pályázat óta több hullámban sokan lebuktak korrupcióval, így a vezetés egy része lecserélődött, és némileg átalakították a pályázati rendszert is. A FIFA és a vezetők fő ösztönzői azonban változatlanok maradtak, és a hivatalosan azóta is nonprofit szervezet ellenőrizhetősége, átláthatósága sem javult igazán.
Szinte hétköznapi ügynek tűnt a vesztegetés
A 2018-as és a 2022-es foci-világbajnokság helyszínéről a FIFA 24 tagú végrehajtó bizottságának kellett döntenie 2010. december 2-án. De addigra már csak 22-en maradtak, mert
a Times oknyomozó csapatának újságírói nem sokkal előtte egyértelműen megvették a bizottság két tagjának szavazatait.
Mindezt videóra is vették, és odaadták a FIFA-nak. Reynald Temarii volt francia focista, az óceániai szövetség elnöke másfél millió dolláros árban állapodott meg, egy sportközpont fejlesztésének fedősztorijával.
A nigériai Amos Adamu a kétszer fél millió dolláros megállapodás első részletét vette át Londonban a második körös szavazatáért a 2022-es vb-re. Szabadkozott, hogy az első körös szavazatát már eladta, és ő egy európai rokona kereskedőcégéhez rendelte a pénzt.
A FIFA etikai bizottsága azonnal elfogadta a bizonyítékokat, büntetésképpen Temariit egy, Adamut három évre eltiltották a FIFA-n belüli tevékenységektől.
A bizottsági tagokhoz való eljutáshoz egyébként több FIFA-alkalmazott közvetítő embert is le kellett fizetnie az újságíróknak. Közülük volt, aki nyugtát is küldött az átvett kenőpénzről, de a megfelelő szereplőkkel egyébként is jellemzően nyíltnak és olajozottnak írták le a folyamatot. Itt olvashat még róla bővebben.
A riporterek emellett eskü alatt vallották: azt mondták nekik, hogy két másik tagot, az elefántcsontparti Jacques Anoumát és a kameruni Issa Hayatout már Katar lefizette fejenként másfél-másfél millió dollárral. Az érintettek tagadták a vádakat.
Végül mindkét szavazáson óriási, hatszavazatos előnnyel nyert a 22 tagúra csökkent bizottságnál a versenytársaihoz képest legfejletlenebb infrastruktúrával bíró és fociban is leggyengébb nevező: a 2018-as vb-t Oroszország rendezhette, az ideit pedig Katar.
Sokan lebuktak azóta
Az akkor döntő 22 FIFA-vezetőből mostanáig 17-et ítéltek el, helyeztek vád alá vagy tiltottak el a FIFA-pozíciójukkal kapcsolatos korrupció, vesztegetés, csalás és hasonlók miatt.
Talán a leghíresebb tag Michel Platini UEFA-elnök volt, amikor az újrainduló Sepp Blatter a 2011-es FIFA-elnökválasztás előtt több részletben kétmillió svájci frankot utalt át neki. A FIFA etikai bizottsága mindkettőjüket évekre eltiltotta, és Blattert egymillió frankra büntette. A svájci bíróság viszont később mindkettőjüket ártatlannak találta.
Franz Beckenbauer bizottsági tag a 2006-os sikeres német pályázat vezetőjeként került komoly korrupció gyanújába öt évvel később: nem tudta megmondani, miért adott a pályázatukról szavazó katari bizottsági tagnak tízmillió frankot.
Beckenbauer azonnal lemondott, az ügyét viszont onnantól még tíz évig vizsgálta a FIFA. 2021-ben kimondták, hogy megsértette a korrupciós és vesztegetéselleni szabályokat, de akkor már pont elévült az ügy.
Ismertebb elítélt lehet még az akkori bizottságból João Teixeira, a brazil labdarúgó-szövetség évtizedeken át munkálkodó feje. Ő mellékesen a fociszövetségi mércével mérve is legendásan korrupt João Havelange korábbi FIFA-elnök veje és gyakori tettestársa.
Többek között a svájci igazságszolgáltatás szerint legalább negyvenmillió frank kenőpénzt vett át az évek során. Más korrupciós ügyek miatt több ország hatósága keresné, csakhogy épp szökésben van Brazíliában.
Nincs börtönben a korrupció miatt elítélt paraguayi Nicolás Leoz bizottsági tag sem, mert 2019-ben meghalt. A Dél-amerikai Labdarúgó-szövetség (CONMEBOL) korábbi vezetője is nagy szereplőnek számított a FIFA korrupciós hálózatában, de a leghíresebb ügye talán az volt, amikor lovagi címet szeretett volna a szavazatáért az angoloktól.
Nem kapott, az Egyesült Királyság pedig a 2018-as vb-re is hiába pályázott. Sőt előzetesen a legesélyesebbnek tartott pályázóként az első körben esett ki, megalázóan kevés szavazattal.
Pénz beszél: a FIFA titokban sokáig nyitott volt az UEFA-t bevételeit megnyirbáló Szuperliga terveire
2021 tavaszán történt a legutóbbi évtizedek legnagyobb nyilvános elszakadási kísérlete leginkább az UEFA bábáskodása alól. Ekkor Európa legnagyobb klubcsapatai közül tizenkettő egyszerre bejelentette, hogy az UEFA legértékesebb versenysorozata, a Bajnokok Ligája helyett inkább saját elitligát indítanak Szuperliga néven.
Ebben nem lett volna szükség az UEFA-ra, és a résztvevők megtarthatták volna az összes hirdetési és szponzori bevételt. Ez a rendszer kezdésként két-háromszor nagyobb induló bónuszt jelentett volna minden belépőnek, mint a Bajnokok Ligájában akkor elérhető maximális pénzdíj.
Az UEFA fejőstehene, a világbajnokságnál is jobban jövedelmező Bajnokok Ligája viszont azonnal lényegesen értéktelenebbé vált volna. Čeferin UEFA-elnök azonnal a lehető legkeményebben reagált: nyilvánosan kígyónak, kapzsinak, hazudozónak és a szurkolókat arcon köpőnek nevezte a kilépést tervezőket. Emellett minden résztvevő játékost garantált teljes eltiltással fenyegetett meg minden addig létező bajnokságból és válogatottból, a FIFA nevében is. A háttérben viszont egy nagyívű ellenajánlathoz is elkezdhetett befektetőkért kopogtatni a Bajnokok Ligája megmentésére.
A FIFA elnöke, Gianni Infantino közel sem volt ilyen harcias, kivárt, végül az utolsók között csatlakozott a kiválást elítélőkhöz. A FIFA főleg a világbajnokságból érkező bevételeit ugyanis nem feltétlenül zavarta volna egy ilyen kiválás, sőt titokban a FIFA akkor már több mint egy éve magas szinten tárgyalt a Szuperligában érintettekkel.
Arra az ajánlatra a hírek szerint egy ideig nyitott is volt a szövetség, hogy évi egymilliárd eurós bánatpénzért és a FIFA-klubvilágbajnokság nevű kisebb kupában való részvételért cserébe a FIFA védje meg az UEFA által eltiltással fenyegetett szuperligás játékosokat.
Az akkori szuperligás kiválási kísérlet végül pár hét alatt összeomlott, miután Aleksander Čeferin a szurkolókat és minden más számottevő szereplőt hamar az UEFA oldalára tudott állítani.
