Valószínűleg időszerű listát vezetni a jobb áttekinthetőség kedvéért azokról az ügyekről, amelyeket Magyarország blokkol, vétóz, ellenez a különböző nemzetközi szervezetekben. Van egy olyan terület, amelynek kapcsán most éppen az a tét, hogy az európai közösségnek megszakad-e a 79 országgal fenntartott és szerződéses formában intézményesített, 65 éves kapcsolata. Az afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS) államokról van szó, ahol a magyar kormány az illegális bevándorlás miatt utasítja el az együttműködést.
Az EU és az AKCS-országok összesen másfél milliárd embert és 106 államot jelentenek. Az uniós országokon kívül 16 karibi, 48 afrikai és 15 csendes-óceáni államról van szó. Az együttműködésnek történelmileg három pillére alakult ki: politikai, fejlesztési és kereskedelmi. Már az 1957-es római szerződés is tartalmazott rendelkezéseket „a tengerentúli országokról és területekről”. Ezt rendszerezte a yaoundéi egyezmény (1964–1975), amelyet követett a loméi egyezmény (1975–2020), és ezt váltotta fel 2000-ben a húsz évre kötött cotonoui megállapodás. 2020 már mögöttünk van, az egyezmény résztvevői folyamatosan hosszabbítgatják a szerződés érvényességét, de ennek most már véget szeretnének vetni. A poszt-cotonoui megállapodás tulajdonképpen készen van, aláírásra vár, egy tagállam azonban, Magyarország az elmúlt egy-két évben egyre hangosabban jelezte, hogy mivel ez egy úgynevezett vegyes elfogadású szerződés, a nemzeti parlamenteknek is ratifikálniuk kell, a magyar parlament azonban erre biztosan nem lesz hajlandó. A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy nem csak Magyarország gyengíti az együttműködést: Dél-Afrika idén októberben kilépett a megállapodásból, merthogy kétoldalú alapon szeretné erősíteni az EU-val fenntartott kapcsolatait.
Fél év haladék
Ez is téma volt természetesen az EU és az AKCS-országok 45. miniszteri szintű egyeztetésén Brüsszelben. A Szabad Európa tanácsi forrásokból úgy értesült, hogy a vita során a szerződés aláírása és ratifikálása tekintetében „ragaszkodott a továbblépés sürgősségéhez”, és hozzátették, hogy „nem lenne pozitív, ha ez nem történne meg 2023 júniusáig”. Az EU részéről – ahol a tárgyalócsoportot ilyenkor a soros elnökséget betöltő cseh kormány képviselője vezeti – egyetértettek a sürgősséggel, „különösen a jelenlegi geopolitikai kontextusban”, és azt ígérték, hogy a lehető legtöbbet teszik meg az ügy érdekében. Forrásunk szerint azonban „egyetlen uniós ország konkrét álláspontja sem került szóba”, ami azt is jelenti, hogy a magyar kormány delegáltja csendben volt ennél a napirendi pontnál. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bármi változott volna. Amikor például a külügyminiszteri tanácsüléseken előkerül a kérdés, Szijjártó Péter határozottan kitart a blokkolás mellett.
Migrációs megoldás
Ami egyébként a cotonoui megállapodást illeti, ennek általános célja visszaszorítani és lehetőség szerint felszámolni a szegénységet, valamint elősegíteni az AKCS-országok fokozatos integrációját a világgazdaságba. Közös elveket határoz meg a dokumentum, és a következő kiemelt területekkel foglalkozik: demokrácia és emberi jogok, fenntartható gazdasági növekedés és fejlődés, éghajlatváltozás, humán és társadalmi fejlesztés, béke és biztonság, migráció és mobilitás. Vagyis a migráció valóban része, de nem lényege a megállapodásnak. A migrációról szóló rész egyénként a származási és tranzitországokban fennálló körülmények javítására, a jogszerű migrációra, valamint az illegális bevándorlók visszaküldésére vonatkozó bekezdéseket tartalmaz.
Sőt, a szabályozás úgy szólna, hogy a részes országok minden további nélkül visszafogadják azokat a saját polgáraikat, akiket bármelyik partnerországban illegális bevándorlás miatt elfognak. Ezzel éppen az illegális bevándorlás egyik legnagyobb problémájára lenne egy közös, szerződésben rögzített szöveg, az EU-nak ugyanis ma megoldhatatlan nehézséget okoz azok visszaküldése, akiknek nincs joguk az EU-ban tartózkodni.
Válasz nélkül
A miniszteri találkozón elfogadott közös nyilatkozat is megemlékezik a partnerségi megállapodás jövőjéről, „az aláírás előkészítéséről” tettek említést a szövegben. Egy mondattal arra is ráirányították a figyelmet, hogy messze nem a migráció az a téma, amely miatt szükség van az egyezményre. „A cotonoui partnerségi megállapodás végrehajtásának témája keretében kiemelt figyelmet kapott a kereskedelmi, gazdasági és pénzügyi együttműködés, valamint az adózási szempontból nem együttműködő joghatóságok és a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem” – szögezik le. Jiří Kozák, Csehország külügyminiszterének első helyettese, az uniós delegáció vezetője úgy fogalmazott, hogy „A jelenlegi geopolitikai környezetben az EU és az AKCS-államok közötti együttműködés létfontosságú. Objektív információkat kell megosztanunk az orosz propaganda és a háború által számos afrikai, karibi és csendes-óceáni ország számára okozott nyomorúság fényében.”
Az egyezmény jövőjével kapcsolatban mindenesetre beszédes volt, ahogy Ursula von der Leyen – nem – reagált a témára, amikor a találkozó előtti estén Moussa Fakki Mahamattal, az Afrikai Unió Bizottságának elnökével tartott tájékoztatót. Mivel több kérdés is elhangzott egyszerre, és ezek közül csak az egyik volt, hogy mi a stratégia, ha Magyarország nem áll el a vétótól, Von der Leyen egyszerűen figyelmen kívül hagyta a felvetést, és elegánsan semmit sem mondott rá.
Úgy tűnik, az EU-nak ezen a téren nincs válasza a magyar blokkoló politikára.
