2021 óta űrstratégiája is van Magyarországnak, amelynek célja az ágazat fejlesztése. Ebben négy nagy zászlóshajóprogram szerepel, ami a hazai űripar alapját jelentené, ezekre költené a legtöbb pénzt az állam. Része ennek a magyar űrhajósprogram. Bemutatjuk, kik lehetnek ennek a valódi nyertesei. Zászlóshajó a Jászai Gellérthez kerülő izraeli műhold is – ezt az Orbán Viktor szövetségesének számító Benjámín Netanjáhúhoz közel álló üzletembertől veszi át az előző cikkünkben bemutatott üzleti kör.
Cikksorozatunk első részében bemutattuk, hogy az űrtevékenység komoly nemzetbiztonsági és szuverenitási kérdés, emellett az űripar igen komoly üzleti lehetőségekkel is kecsegtet. Ma még felfoghatatlan méretű üzleti potenciál van az ágazatban. Ez a piac most van kialakulóban: még lehet befolyásolni, kik legyenek a főszereplők, és ebben az államok (a világon mindenhol) komoly szerepet vállalnak.
A magyar űrágazatot bemutató cikksorozat második részében arról írtunk, miként hálózza be az ágazat szinte minden szegletét a Sárhegyi Istvánhoz kötődő üzleti kör.
A harmadik, befejező részben Magyarország Űrstratégiáját és az abban is szereplő HUNOR űrhajósprogramot mutatjuk be, és azt, kik lehetnek a legnagyobb állami űrprogram haszonélvezői.
A magyar űrágazat feltérképezéséhez az ágazat szereplőivel, kutatókkal, űripari cégek vezetőivel beszéltünk, forrásaink saját védelmük érdekében rendre névtelenséget kértek. Cikkünk elkészüléséhez szerettünk volna beszélni Sárhegyi Istvánnal is, de ő egyéb elfoglaltságaira hivatkozva elutasította megkeresésünket.
- Űrstratégia a fejlesztés irányainak meghatározására
- Sárhegyi és Jászai kezében a nemzetbiztonsági szempontból is fontos műhold
- Tízmilliárdból építene tesztközpontot
- Mit visz magával a magyar űrhajós?
Űrstratégia: „Megvalósítható célok”
Többévnyi előkészület után a kormány 2021-ben fogadta el a Ferencz Orsolya vezetésével és szakmai szereplők bevonásával elkészített Magyarország Űrstratégiája című dokumentumot. Ez lenne az alapja a hazai űripar fejlesztésének, és ez segítené elő Magyarország szuverenitásának megteremtését is.
Ezzel kapcsolatban Ferencz Orsolya úgy fogalmazott a Szabad Európának, hogy meg kell találni azokat a lehetőségeket, ahova beléphet Magyarország, olyan területekre építve, mint például a műszerfejlesztés, amiben már megvan a tudás itthon. „Azért is van szükség egy élő programra, hogy a magyar szakembereknek legyen lehetőségük itthon dolgozni, hogy a szektort ne veszélyeztesse az agyelszívás jelensége” – tette hozzá. Ferencz szerint az űrstratégiában megfogalmazott célok reálisan elérhetők, és ezzel az általunk megkérdezett szakemberek is egyetértettek.
Az űrstratégia csúcspontja a négy zászlóshajóprojekt: ezek jelentenék a szuverén magyar űrképesség alapjait – és erre is költené a kormány a legtöbb pénzt. Mint látni fogjuk, legalább háromnál a fent már körvonalazott kormányközeli kör került tűzközelbe.
Az egyik zászlóshajóprojekt egy földi vevőállomás lenne, hiszen a fent lévő műholdakkal tartani kell a kapcsolatot, és fontos szempont, hogy legyen az országon belül ilyen vevőközpont. Egy ilyen antennarendszer gazdasági szempontból is jövedelmező lenne, hiszen a szolgáltatást a piacon is lehetne értékesíteni, akár külföldre is. Egyik forrásunk szerint már meg is volt egy kiszemelt telek Nógrádban, de a projekt évek óta áll. Nem úgy a többi három.
Zászlóshajóprojekt: Önálló műholdprogram
E projekt célja, hogy „geostacionárius pályára állítsa és hosszú távon üzemeltesse Magyarország első kereskedelmi, valamint kormányzati és tudományos kutatási feladatokra is alkalmas műholdját”. A geostacionárius egy speciális pálya, ahol a műhold a Földről nézve mindig azonos helyen van az égen, tehát ideális a kommunikációra. A pályán a Magyarországnak járó pozíciót egy izraeli cég bérli 2024-ig.
Ennek a műholdnak a magyar kézbe vétele volt Sárhegyi egyik első űrprojektje, és ehhez hamar partnerre is talált: az állami megrendelésekből naggyá lett 4iG-val közösen alapított céget a projektre, a CarpathiaSatot. (Ebben 51 százalék a közvetlen 4iG-tulajdon, 44 százalék az 4iG-leány Antenna Hungáriáé – itt lép be az állam 23 százaléknyi AH-tulajdonnal –, és ötszázalékos részesedése van Sárhegyi István cégének, a New Space Industriesnak.)
A kormány tehát felkarolta a projektet, már csak azért is, mert szuverenitási szempontból is stratégiai kérdésnek tarják, hogy Magyarországnak legyen ilyen műholdja. Forrásaink szerint nem hivatalos cél a műholdon keresztül továbbított felhasználói adatokhoz való esetleges hozzáférés is.
Hivatalosan 2021-ben jelentették be, hogy a CarpathiaSat megvásárolná a magyar pályát használó Spacecom nevű izraeli vállalatot.
Az izraeli kormány eleinte nem adott engedélyt a magyar bevásárlásra. Problémásnak tartották ugyanis, hogy egy külföldi, ráadásul kormányközeli cég ellenőrizze azt a műholdat, amelyet izraeli biztonsági szervek is használnak.
Végül az a döntés született, hogy legfeljebb húsz százalék tulajdonrészt szerezhet a Spacecomban a Jászai Gellért tulajdonában lévő 4iG, a következő három évben pedig további 31 százalék kerülhet a magyar céghez – ha az izraeli kormány és a Spacecom részvényesei hozzájárulnak.
A magyar fél számára kedvező döntésben szerepet játszhatott, hogy a Spacecom izraeli tulajdonosa Saul Elovics izraeli médiamágnás.
Elovics közeli kapcsolatban van az Orbán Viktor szövetségesének számító Benjámín Netanjáhú izraeli miniszterelnökkel. (Elovics és Netanjáhú együtt vádlottak egy vesztegetési ügyben.)
Hogy mennyit fizetett végül a 4iG ezért a húsz százalékért, nem tudni. 2021-ben hetvenmillió dollárt ajánlott a Spacecom 51 százalékáért a 4iG, akkor ez jócskán túlárazott ajánlatnak minősült.
A magyar űrstratégia azzal számol, hogy 2024-ben a CarpathiaSat önállóan tudja majd működtetni a műholdat, de forrásaink szerint ez kivitelezhetetlen. Magyarországon ugyanis nincs meg a tudás egy ilyen műhold építéséhez, de üzemeltetéséhez sem. Forrásaink arra számítanak, hogy 2024 után is az izraeliek fogják működtetni, így viszont kérdés, mennyire járul hozzá Magyarország szuverenitásához.
Ferencz Orsolya azt mondta a Szabad Európának, hogy a szuverenitási kérdés mellett arra is számít, hogy a következő években komoly igény lesz olyan hírközlési, műsorszórási és más kommunikációs szolgáltatásokra, amelyekre ez a műhold képes. „A műholdas kommunikációs szolgáltatások hatalmas üzletnek számítanak szerte a világon. A gazdasági elemzők egybehangzóan évi ezermilliárd dollárra becsülik az űripar 2040-re várható bevételeit” – mondta a miniszteri biztos.
A magyar, geostacionárius pályát használó műholdat működtető Spacecom viszont évek óta masszívan veszteséges.
Zászlóshajóprojekt: tesztközpont
Szintén a kiemelt projektek között szerepel egy földi tesztközpont létrehozása. „Az űrbe tervezett eszközök (…) valamint a humán expedíciók előkészítésében kizárólagos szerepet játszó Sugárzási Tesztlaboratórium Központ mint alapvető infrastruktúra létrehozása is szükséges” – áll az űrstratégiában. Forrásaink szerint ennek a központnak az előfutára lehet az a tízmilliárdos beruházás, amelyet 2022 őszén jelentett be Sárhegyi István egyik cége. A kormánymédiában többször is megfuttatott tervek szerint a Remtech nevű központ kisebb műholdakat gyártana és szerelne össze, de alkalmas lesz a legkülönfélébb eszközök űripari szabványoknak megfelelő tesztelésére is. Ötszázmilliós uniós támogatásból épül egy, a mágneses teret teljesen kizáró laboratórium Nagycenken, a Földfizikai és Űrtudományi Kutatóintézet és a Wigner FK együttműködésében. Tesztelésre alkalmas laborral az Energiatudományi Kutatóközpont rendelkezik, de ez nincs messze Sárhegyitől.
A Remtech mögött ugyanis a Remred nevű cég áll. A Remred az (MTA–KFKI-utód) Energiatudományi Kutatóközpont spin-off cégeként alakult, mert az intézet kutatóinak szükségük volt egy vállalkozásra, hogy pályázni tudjanak az ESA-hoz – magyarázták forrásaink. A Remred egyike a kifejezetten sikeres űripari cégeknek, ám az elmúlt években kinőtte az intézeti kereteket. Ekkor lépett be Sárhegyi, aki mára a vállalat százszázalékos tulajdonosa. Noha a Remredben nincs közvetlen állami pénz, az állami kutatóintézetben évtizedek alatt felhalmozott tudást tették bele, így lett például a Remredé a Pille dózismérő, amelyet még Farkas Bertalan vitt először a világűrbe, és azóta is a magyar űripar legsikeresebb terméke.
Amikor Sárhegyi átvette a céget mintegy 260 millió forinttal, 336 millióra növelte a tőkéjét, amit egy éven belül lecsökkentett 135 millióra – eközben pedig felvett mintegy hatszázmillió forint hitelt.
Ahogy előző cikkünkben írtuk, Sárhegyi István szülei a Fidesznek és a párthoz közel álló üzletembereknek évek óta dolgozó ügyvédek. Sárhegyi 17 éves kora óta tulajdonos a Zétavár nevű családi, turizmussal foglalkozó cégben. Feltehetően ennek nyereségéből finanszírozza űripari üzleteit, mert az utóbbi években háromszáz–nyolcszázmillió forint közötti adózott eredményt ért el. Az elmúlt két év pénzügyi adatai alapján azonban Sárhegyi érdekeltségei összesen mintegy nyolcmilliárd forint hitelt vettek fel, csak a Zétavárnak 4,8 milliárdos rövid lejáratú kötelezettsége van, Sárhegyi űripari cégeinek pedig 865 millió a nyilvánosan elérhető cégadatok alapján. Egyelőre nem úgy tűnik, hogy nagyon stabil alapokon állna a cégbirodalom.
A Remred eredménye is érdekesen alakult Sárhegyi keze alatt: 2021-ben mintegy 270 milliós profit jutott a 437 milliós bevételre, egy évvel később viszont 740 millióra nőtt a bevétele, amiből mindössze 3,5 millió profitot sikerült realizálni.
Zászlóshajóprojekt: új magyar űrhajós
Az eddig legnagyobb nyilvánosságot kapó zászlóshajóprojekt a magyar kutatóűrhajós program, a HUNOR (Hungarian to orbit, vagyis Magyart Föld körüli pályára), ami Ferencz Orsolya szerint jól szolgálja az űrstratégia céljainak teljesítését.
Ahogy már írtuk, az ESA a tagországi befizetéseket osztja vissza az országoknak. Mivel a magyar befizetések a szervezet költségvetésének fél százalékát sem érik el, ezért semmi esély nem volt arra, hogy az Európai Űrügynökség magyart válasszon be űrhajósprogramjába.
Ezért a kormány – már ha ragaszkodik a magyar űrhajóshoz – nem tehet mást, mint hogy befizet egy magáncégnél az űrutazásra. A HUNOR keretében a kormány 99 millió dollárt költ arra, hogy az amerikai cég felvigyen egy magyart a Nemzetközi Űrállomásra (ISS). Ez akár még olcsóbb is, mintha egy ESA-programon keresztül próbálnának feljuttatni valakit az űrbe, és még meg is térülhet – mondják forrásaink. Kérdés, hogy kinél jelentkezik a haszon.
A tervek szerint a magyar űrhajós 2024 végén vagy 2025 elején hajthat végre harmincnapos küldetést az ISS-en. A magyar űrhajóst az Axiom Space viszi fel az űrbe. A vállalat már több sikeres űrutazáson vett részt, szerződéses partnere a NASA-nak, és saját űrállomást is tervez. A HUNOR programban partnerként részt vesz az ESA és hazai kutatóintézetek. De mire lesz jó a magyar az űrben?
Az űrutazást minden bizonnyal kiválóan fel lehet használni kampánycélokra, végig lehet vele turnézni az országot, a médiát, ami politikai szempontból mindenképp jól jön majd a kormánynak, kis szerencsével épp az országgyűlési választások előtt – hívta fel rá a figyelmet több forrásunk. Ezt az azóta történtek alátámasztani látszanak: a kilövésig hátralévő két évben a közmédia és a kormányközeli Hír TV végig tudósít a magyar űrhajósok felkészüléséről.
A magyar űrhajós kiválasztása, kiképzése, az egész projekt megszervezése jelentős részben magyar intézetek és szakemberek vezetésével történik, ez pedig egy új piac alapjait jelentheti. Ahogy fejlődik az emberes űrutazás, úgy lesz egyre nagyobb az igény arra, hogy valaki képes legyen az űrhajósok felkészítésére. (A program tudományos részét az Energiatudományi Kutatóközpont Űrkutatási Laboratóriuma koordinálja, a kiképzésben, kiválasztásban részt vett többek között a Semmelweis Egyetem és a Magyar Honvédség is.)
Ugyanakkor – ahogy lapunknak Ferencz Orsolya is kiemelte – a program legnagyobb értéke az ISS-en eltöltött idő, azaz hogy milyen kísérleteket végez el fent a magyar űrhajós. Ez a lényeg, ugyanis Magyarország rendelkezhet az asztronauta űrben töltött idejének egy részével.
Egy űripari vállalkozásnak óriási lökést ad, ha rendelkezik flight heritage-dzsel, azaz fel tudja mutatni, hogy eszköze valódi űrbeli körülmények között is működőképes. Ez alapvető fontosságú az űriparban, a flight heritage nagy versenyelőnyt jelent, és – ha nem lenne a HUNOR program – egy magyar cégnek hosszú időbe és pénzbe kerülne, mire fel tudná juttatni eszközét az ISS-re.
„A ma sikeres űripari cégek jelentős része is a Farkas Bertalan által elvégzett kísérleteken alapul, legyen szó a Pille sugárzásmérőről vagy a miskolci Admatisról, ami a NASA-nak és az Airbusnak is gyárt alkatrészeket, ami szintén egy akkor elvégzett anyagtudományi kísérletből nőtt ki” – fogalmazott egy, az iparágat jól ismerő forrásunk.
Kérdés tehát, kik azok a szerencsések, akik felvihetik eszközüket, kísérletüket az ISS-re, hogy a magyar űrhajós élőben tesztelhesse. A hivatalos tájékoztatásokban rendre azt hangsúlyozzák, hogy a külügyminisztérium nyílt pályázatot hirdetett a magyar űrhajós idejének kihasználására, ez azonban csak kisebb részben igaz.
Szijjártó Péter már 2021 júliusában arról beszélt, hogy a magyar űrhajós 12 magyar eszközt és nyolc tudományos kísérletet visz magával az űrállomásra, a külügyminisztérium honlapján viszont csak 2022 februárjában jelent meg a HUNOR program szabad kapacitásainak kiaknázására vonatkozó pályázati felhívás.
Forrásaink szerint első körben a külügy megköröztette a lehetőséget a szóba jöhető vállalatok között, előzetesen felmérve az igényeket. A pályázat a maradék idősávokra vonatkozik, és csak kisebb összegeket osztottak ki a nyertesek között.
A Szabad Európa közérdekű adatigénylést küldött az Energiatudományi Kutatóközpontnak, hogy árulják el, mely kísérletekről, illetve eszközfejlesztési programról beszélt már évekkel ezelőtt a külügyminiszter, és hogy kik nyertek a nyílt pályázaton. Kérdéseinkre csak részleges választ kaptunk, mert „csak a NASA protokollja által biztonságosnak nyilvánított kísérletek végezhetők el az ISS fedélzetén”, és ezen még nem mindegyik projekt ment át. Az EK azt is hozzátette, hogy csak „nagyon kisszámú piaci szereplő vagy tudományos szervezet rendelkezik” azokkal a speciális képességekkel, amelyek megfelelnek a szigorú sztenderdeknek.
A nekünk megküldött listán négy eszköz, illetve kísérlet szerepel, ezek közül kettőnek is gazdája a Sárhegyi István tulajdonában álló Remred.
Egyrészt visszatérhet az űrbe a Pille dózismérő a legújabb fejlesztéssel, valamint egy integrált űrhajósorvosi ellenőrző rendszer projektnek is részese a Remred. Ez utóbbi kísérletben Sárhegyi mellett részt vesz még a Semmelweis Egyetem, a TSO Medical Hungary Kft. és a MindRove Kft. is.
Rajtuk kívül még a miskolci Admatis vihet fel egy anyagfejlesztési kísérletet és az Aedus Space gyógyszeradagolással kapcsolatos fejlesztést. Két utóbbi cég tulajdonosa tagja a magyar kormány ESA-delegációjának.
A nyílt pályázat esetében három nyertes nevét közölték. Itt kutatóintézetek nyertek, és csak kisebb összegeket: az ELTE TTK (kétmillió forintot), a Magyar Asztronautikai Társaság (két- és 3,5 milliót), valamint a BME Radio Club (12 milliót).
Egy, a programra rálátó forrásunk szerint a HUNOR csak akkor érné meg az országnak, ha fókuszában az iparfejlesztés lenne, azaz olyan projektek kapnának lehetőséget, amelyek akár pár éven belül piacilag is értelmezhető termékkel rukkolnának elő. „De ezzel kapcsolatban egyelőre nem látom az outputot” – tette hozzá.
