A Külügyi Bizottság fideszes elnöke azt mondja: meggyőződése, hogy még a törökök előtt megtörténik a svéd NATO-csatlakozás ratifikációja, a képviselők az igen gombot fogják megnyomni. Bár Zelenszkij elnököt zseniális kommunikátornak tartja, a magyar–ukrán politikai párbeszéd körülményei javításra szorulnak. Ebben változást hozott Novák Katalin ukrajnai látogatása.
Megkezdődött a parlament őszi ülésszaka, és még mindig nem került napirendre a svéd NATO-csatlakozás ratifikálása.
Kezdjük azzal és szögezzük le: a svéd NATO-tagságot Magyarország támogatja. A kormány ezt a szervezet elmúlt két csúcstalálkozóján is kinyilvánította. Innentől kezdve kizárólag technikai kérdés, hogy mikor kerül sor a ratifikációra. Egy dolog biztos: nem Magyarországon fog múlni. Folyamatosan tárgyalunk és egyeztetünk Törökországgal, jó viszonyt ápolunk velük.
Akkor nem a svéd oktatófilmben elhangzott állítások miatt csúszik az ügy?
A helyzet úgy áll, ahogy mondom. Még a törökök előtt megtörténik a ratifikáció, és ismétlem: nem Magyarországon fog múlni a csatlakozásuk. A svédekkel erősebb lesz a NATO, márpedig a szervezet jövője Magyarország számára is kulcsfontosságú kérdés.
Kocsis Máté frakcióvezető minapi esztergomi sajtótájékoztatóján ezzel szemben azt mondta: „A kormánypárti frakciók egyelőre nem tudtak támogató döntést hozni a svéd NATO-csatlakozás ügyében, mert magyarázatot várnak a svéd közszolgálati televízió által Magyarországról készített hazug filmmel kapcsolatban.”
Fontos, amit a frakcióvezető úr mondott. Az egész kérdésnek ugyanis abszolút nem elhanyagolható vonatkozása, hogy a NATO-ban milyen szövetségesek leszünk. Mi azt szeretnénk, ha jó viszony alakulna ki közöttünk, aminek vannak feltételei. Az oktatófilmhez hasonló esetek nélkül sokkal jobb szövetségesek lennénk.
De a film 2019-es, korábban nem foglalkoztak vele, és semmilyen problémát nem okozott.
De ők sem jelentkeztek akkor a NATO-ba. Szeretnénk, ha kevesebb ilyen alkotás készülne és kevesebb ehhez hasonló nyilatkozat születne a svéd politikusok részéről. Ami biztos: van elmozdulás, és javul a kölcsönös tisztelet légköre. Bízom benne, hogy sikerül olyan helyzetet kialakítani, hogy minden képviselő könnyen nyomja meg az igen gombot. De még egyszer szeretném hangsúlyozni: az igen gombot fogjuk megnyomni.
Ezt nehéz elhinni, hiszen az elmúlt hónapokban sokféle indok hangzott el arról, miért nem támogatják a csatlakozást: társadalmi egyeztetésre van szükség, túl elfoglalt a parlament, vita van róla a Fidesz-frakcióban, rágalmazzák és igaztalanul kritizálják Magyarországot, sértegetnek a svéd politikusok – sorolhatnám. Az oktatófilm a legutolsó probléma volt. Ilyen alapon még más is előkerülhet.
Bár egyszerűnek tűnik, ez az egész mégiscsak egy nagyon összetett probléma, sok szintje van. A török és a svéd–magyar dimenziót már említettem. De ennek a kérdésnek van egy olyan szintje is, hogy az európai uniós vitákban milyen svéd állásponttal találkozunk. Fontos tehát, hogy milyen feltételek között fogjuk majd azt az igen gombot megnyomni.
Ehhez kapcsolóan: Tovább halogatja a parlament a svéd NATO-csatlakozás ratifikációját
Ezek szerint lesznek még feltételek?
Úgy értem, milyen társadalmi feltételekkel, milyen légkörben. De a kérdésről egyelőre nem tudok többet mondani.
Ha mondjuk októberben lesz újabb indok a halasztásra, akkor is ez lesz az álláspontja? Már többször hangsúlyozta ugyanis, hogy mindez csak technikai kérdés, és ezt először Szijjártó Péter is megerősítette. Aztán Kocsis Máté Tusványoson azt mondta: „Elég goromba dolog egy kormánytagtól technikai kérdésnek minősíteni egy parlamenti döntést.” Erre a külügyminiszter megváltoztatta az álláspontját, a minapi Kormányinfón pedig Gulyás Gergely is megerősítette, hogy a Fidesz-frakció nem támogatja a csatlakozást. „Talán jobb is így a svédeknek. Ha most kéne szavazni, felettébb kérdéses lenne az eredménye.”
Nézze, azt hiszem, jól körbejártuk a kérdést. Csak ismételni tudom: valóban nem egyszerű, sokszintű kérdésről van szó. De a lényeg akkor is az: meggyőződésem, hogy támogatni fogjuk a svéd NATO-csatlakozást.
Kocsis Máté azt is bejelentette, hogy benyújtják a szuverenitásvédelmi törvénycsomagot, hogy „megnehezítsék azoknak a dolgát, akik külföldön dollárért árulják a hazánkat”. Így akarnak „borsot törni a baloldali újságírók, álcivilek és dollárpolitikusok” orra alá, akik „amerikai demokrata dollármilliárdosoknak vagy brüsszeli multinacionális cégek érdekeinek eleget téve politikai hatalomhoz kívánnak jutni”. Kik próbálnak meg így politikai hatalomhoz jutni?
Ha az elmúlt években volt kifejezés, ami meglehetősen sokszor szerepelt a politikai vitákban, az a nemzeti szuverenitás volt. Ma ez a legforróbb témák egyike a világban és Európában is. Milyen módon tud az ország a jelenlegi nemzetközi helyzetben saját maga dönteni a nemzeti kérdésekről? Mivel benne vagyunk egy vállalkozásban, amit Európai Uniónak hívnak, az egyik legfontosabb kérdés számunkra az, mit gondol az EU a nemzeti szuverenitásról. Bizonyára nem kerülte el a figyelmét, hogy a minap a francia és német szakértői csoport nyilvánosságra hozta az EU jövőjéről szóló koncepciót. Ebben a szervezet föderatív víziója fogalmazódik meg. A következő években ez lesz az egyik fő téma, mi pedig ebben a vitában részt akarunk venni.
A kormány régóta egyértelművé tette az álláspontját.
Valóban. Meggyőződésünk, hogy a EU-nak a nemzetállami szuverenitás megőrzésének kell a legfontosabb célkitűzésének lennie. Ennek vannak gazdasági, politikai és kulturális mozzanatai. Gazdaságira jó példa, hogy nem kapjuk meg a nekünk járó pénzeket, a kulturális aspektus pedig a migráció révén érint bennünket.
Visszatérve: kik azok, akik Kocsis Máté szerint „eleget tesznek az amerikai demokrata dollármilliárdosok vagy brüsszeli multinacionális cégek érdekeinek”, ezért még Alaptörvény- és Btk.-módosításra is szükség lesz?
Nem szeretném ezt a vitát most lefolytatni, az alternatívákat, amire utalhatott, kérdezze meg Kocsis Mátétól. Elég bátor dolog lenne itt részemről megelőlegezni, milyen Alaptörvény-módosítások várhatók.
Kocsis Máté annyit elárult: a javaslatcsomag azt is tartalmazza, hogy bár a választáson induló szervezetek nem pártok, mégis a pártok gazdálkodására vonatkozó szabályok lesznek érvényesek rájuk. Láthatóan nagyobb csomagról van szó.
A szándékokról ennyit tudok nyilatkozni. A javaslatok mind abba az irányba mutatnak, amiket az imént a szuverenitásunk védelmével kapcsolatban említettem.
David Pressman, az USA magyarországi nagykövete szerint mindezzel „veszélyes azt sugallni, hogy a magyarországi politikát külföldi hatalmak akarják befolyásolni, és az is, ha mindezt a magyarok véleménynyilvánítási jogának szűkítésére akarnák felhasználni”. Ezt szeretnék sugallni?
Nézze, a javaslat nem Amerikának szólt. A párttörvény esetében a leágazás pedig nagyon is értelmezhető, hisz amerikai pénzek érkeztek a magyar választási kampányba. Ennek szeretnénk a jövőben elejét venni. Hogy ezt milyen eszközrendszerrel tudjuk megtenni, az külön kérdés. De a frakcióvezető úr nyilvánvalóan erre utalt. A külső befolyásolás kérdése manapság az egész nyugati világban megkerülhetetlen és rendkívül trendi téma.
A külső befolyásolást jogszabályokba lehet foglalni?
Igen. Most valóban mindenki azon agyal, hogyan lehet ezt megoldani. De ha már a nagykövetet szóba hozta: szögezzük le azt is, hogy Amerikával a kapcsolatunk a NATO-ra alapul, a szervezet a biztonságunk legfontosabb garanciája. Az amerikai–magyar kapcsolat a biztonságpolitikában, azaz a legfontosabb területen, rendkívül stabil.
Pedig a nagykövet és más amerikai politikus nyilatkozatai alapján úgy tűnik, a kapcsolatok nem annyira stabilak. A sok közül az egyik legemlékezetesebb csörte például februárban volt, miután Pressman egy Politicónak adott interjúban kitért a magyar kormány háborús és oroszbarátnak tűnő nyilatkozataira. Erre Szijjártó kijelentette: érdektelen, hogy mit állít a nagykövet, egyébként sem feladata, hogy beleszóljon az ország belügyeibe. Azóta számtalan erős és bántónak tűnő kijelentés hangzott el.
A két ország közötti kapcsolatrendszer két vágányon működik. Az egyik a mindenkori adminisztráció, ahol a legegyértelműbb együttműködési keret a biztonságpolitika. A másik viszont az értékek mentén zajlik.
Milyen értékek mentén?
Társadalompolitikai értékek mentén. Az amerikai republikánus párt egyik meghatározó rendezvénye – a Konzervatív Akció Politikai Konferencia, vagyis a CPAC – két találkozót is tartott már Magyarországon. A miniszterelnökkel én is ellátogattam egy dallasi CPAC-eseményre. Ott is előkerültek olyan meghatározó közösségi értékek, mint a hazafiság vagy a család védelme. Ez összeköt bennünket a republikánus politikai táborral. De attól még a mindenkori adminisztrációval is együtt tudunk működni, a kettő nem ellentétes.
Ehhez kapcsolódóan: Orbán: Biológiai fegyverrel támadják a nemzetet a liberálisok
Orbán Viktor többször bejelentette, hogy Trump elnököt támogatja az amerikai választási kampányban. Ez nem beavatkozás az ő belügyeikbe?
Trump elnök úr és a magyar miniszterelnök között jó a kémia. De valóban sokszor ér minket a vád, hogy beleszólunk Amerika belügyeibe. Ezt a nagykövet is többször megfogalmazta. De Amerika és Magyarország között azért van némi méretkülönbség. Amerika valóban képes beavatkozni a magyar belpolitikába, míg a magyar miniszterelnök ezt nem annyira tudja megtenni Amerikában. Orbán Viktor tényleg többször kinyilvánította szimpátiáját Donald Trump nézeteivel kapcsolatban, ezt a nemzetközi szereplők közül elsőként tette meg még 2016 nyarán Tusnádfürdőn. Így kettejük között kialakult egy mai napig jól működő emberi kapcsolat, ami a jövőben is kamatozhat.
Az sem zavar be a képbe, hogy Trump ellen jó pár büntetőeljárás folyik?
Ez az amerikai demokrácia része, a jelenlegi elnök családjával szemben is folyamatosan zajlanak eljárások. Az amerikai igazságügyi minisztérium épp a minap emelt vádat az elnök fia, Hunter Biden ellen. Ezek a jogi eljárások uralják majd az elnökválasztási kampányt. Sok mindenkivel szemben lesznek ilyenek, ebben biztos vagyok. Ha a döntések megszületnek, az új helyzetet eredményezhet.
Amerikával nincs új politikai helyzet? David Pressman ugyanis márciusban Anthony Blinken külügyminiszterrel és más fehér házi vezetőkkel egyeztetett a magyar–amerikai kapcsolatokról. Utána azt írta Twitteren: Magyarország olyan fontos pillanathoz érkezett, ami után el kell döntenie, merre megy tovább. „Most, hogy a szomszédban háború dúl, itt az ideje, hogy egységesen és határozottan fellépjünk Putyin agressziójával szemben, és kiálljunk a transzatlanti értékek mellett.” Jeszenszky Géza korábbi külügyminiszter szerint ez az utolsó figyelmeztetés volt Magyarország számára, hogy változtasson az Oroszországhoz való közeledésén.
Nagyon fontos, hogy az orosz–ukrán háborúval kapcsolatban világosan fogalmazzunk. Szeretném felhívni a figyelmét a parlamenti határozatokra. Ezek megfogalmazásában én is részt vettem, sőt ezeket a Külügyi Bizottság terjesztette elő. Magyarország a leghatározottabban elítéli az orosz katonai agressziót Ukrajnával szemben, valamint rendszeresen kinyilvánítja, hogy támogatjuk Ukrajna területi integritását és jogát az önvédelemre. Mindebből fontos dolgok következnek. A nyugati világ ugyanis azon dolgozik, hogy fenn tudja tartani a saját egységét a háborúval kapcsolatban. A NATO-csúcstalálkozó határozatát is szóról szóra jóváhagytuk, ami szintén ezeket a megállapításokat tartalmazza. Még az EU-s szankciókat is elfogadtuk, miközben persze képesek voltunk a Magyarország számára legkritikusabb elemeket a lehető legjobban alakítani. Mi ez, ha nem az egységes fellépés támogatása?
Nem közeledünk Oroszország felé, és ez nem az utolsó figyelmeztetés volt?
Jeszenszky Géza külügyminiszter úr járatos a külpolitikai kérdésekben, itt a saját véleményét fogalmazta meg, amit tiszteletben tartok.
Sokan ugyanezt a folyamatot látják abban is, hogy Szijjártó Péter – a háborús helyzet ellenére – újra találkozott Lavrov orosz külügyminiszterrel. Ilyenkor mindig a régóta hangoztatott álláspontját ismétli, miszerint mindenkivel fenn kell tartani a kommunikációt .
Nézze, Oroszország agresszióját elítéljük. Ez az első és alapvető tételmondat. A második pedig az, hogy Oroszország attól még Oroszország, az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagja. Az is biztos, hogy részvétele és hozzájárulása nélkül nem lesz se tűzszünet, se béke. Arra az érzékeny kérdésre, amit sokszor megkapunk a parlamentben is, miszerint háborús bűnös-e Putyin, azt mondom, nem a mi dolgunk eldönteni. Erre lesznek megfelelő fórumok. Viszont elkötelezettek vagyunk abban, hogy ha majd odaérünk, legyen igazságtétel, beleértve a háborús bűnök áldozatainak jóvátételét. De ismétlem: Oroszország nélkül ebből semmit nem lehet elérni, ahogy Ukrajna, az USA vagy Kína nélkül sem.
Szijjártó Péter erről úgy fogalmazott: „Kollégáim a NATO-ból, az Egyesült Államokból, az Európai Unióból nem akarják párbeszédre használni az ENSZ Közgyűlését. Próbálnak eltántorítani bennünket attól, hogy orosz vagy fehérorosz tisztviselőkkel találkozzunk. Ez azonban zsákutca, mert ha nem tudunk a konfliktusról tárgyalni, akkor soha nem találunk békés megoldást.” Lehet ma párbeszédre használni az ENSZ Közgyűlését?
Jelenleg az ENSZ meghatározó szerve, a Biztonsági Tanács nem működik. Ez jelenti az igazán nagy problémát a világpolitika számára. Hisz öt állandó tagja van, az egyik követte, illetve követi el a katonai agressziót. Ez most valóban az egyik legnehezebb dilemma a nemzetközi diplomáciában: mi van ilyenkor? Ha a szervezet úgy tesz, mintha semmi nem történt volna, akkor a saját normáit rúgja fel. Ha lépni akar, akkor viszont beleütközik a saját szabályaiba. Ez az ENSZ 22-es csapdája.
Szijjártó szerint viszont meg kell ragadni az ENSZ-közgyűlés adta lehetőségeket.
Ez lehet, de amikor az ENSZ működése ilyen mértékben korlátozott, akkor felértékelődik a többi nemzetközi fórum: a G7-ek, a Szaúd-Arábiában rendezett dzsiddai Ukrajna-konferencia, a BRICS johannesburgi és a G20-ak indiai csúcstalálkozója. A nemzetközi politikában nem áll meg az élet. Igaz, az ENSZ elvei ettől még nem vesztettek az értékükből, a szervezet alapokmányát kár lenne kidobni az ablakon – erre utalt Szijjártó miniszter úr. Ettől függetlenül az irányok kijelölését és az érdemi döntéseket jelenleg más nemzetközi fórumokon hozzák.
Szijjártó Pétert arról kérdezték New Yorkban a Newsmaxnek adott interjúban, hogy ha ennyire fontos a párbeszéd az orosz vezető politikusokkal, miért nem tárgyal az ukránokkal is, hiszen ők is ott voltak a helyszínen.
A magyar–ukrán politikai párbeszéd körülményei valóban javításra szorulnak. Ebben nagyon fontos Novák Katalin elnök asszony szerepe, aki már kétszer is ellátogatott Kijevbe. Bízom benne, hogy sikerül kimozdítani az ukrán–magyar kapcsolatokat ebből a korlátozott kommunikációs helyzetből, hisz sokkal intenzívebb, jóval összetettebb párbeszédre lenne szükség a két ország között. Ráadásul a kárpátaljai magyarság helyzete számunkra kulcsfontosságú. Ezért arra lenne szükség, amit Gulyás Gergely fogalmazott meg az MCC kárpátaljai központjának megnyitóján: szűnjön meg az ukránok részéről az egyoldalú intézkedések gyakorlata. Hisz kisebbségi kérdéseken túl a gabona vonatkozásában is ugyanezt tapasztaljuk. Ukrajnának is tekintettel kell lennie arra, hogy a szomszédainak, akiknek a támogatását elvárja és meg is kapja, ugyanúgy vannak érdekei. A párbeszéd ebben sokat segíthet, Novák Katalin erről egyezett meg a partnerével.
Megtörte a jeget?
Meglátjuk, de a látogatása mindenképp nagyon jó irányba tett lépés volt.
A V4-ek esetében sem ártana a párbeszéd javítása, hiszen recseg-ropog az együttműködés. Korábban erős nyilatkozatok hangzottak el szlovák és román politikusok részéről. Mielőtt tavaly novemberben bojkottálták a visegrádi országok házelnöki találkozóját, Markéta Pekarová Adamová cseh házelnök azt nyilatkozta Magyarországról: „Képesek arra is, hogy belföldön visszaéljenek a háborús témával az EU ellen. Ők Oroszország trójai falova. Fontosnak tartom, hogy egyértelmű jelzést küldjünk nekik, hogy ez elfogadhatatlan.” Tavaly tavasszal pedig elmaradt a visegrádi négyek védelmi minisztereinek budapesti találkozója, mivel a csehek és a lengyelek lemondták a részvételt. Jana Černochová cseh védelmi miniszter Twitteren akkor azt írta: az „olcsó orosz olaj most fontosabb a magyar politikusoknak, mint az ukrán vér”.
A V4 a háború kezdete óta nagyon nehéz időszakon ment keresztül. Valóban voltak rosszabb pillanatok, mint a mostani. De kulcsfontosságú, hogy Lengyelország választások előtt áll, ezek után újra lehet gombolni a mellényt. A háború egyes kérdéseiben a lengyel és a magyar megközelítés nagyon eltér egymástól, ugyanakkor tendenciájában van közeledés. A gabona kérdésében és a gazdák érdekei miatt nem volt más választása Lengyelországnak sem, mint hogy a magyar és a többi közép-európai ország álláspontjára helyezkedjen. De ugyanez a helyzet a fegyverszállításokkal kapcsolatban hozott, visszafogott, de határozott lengyel döntéssel. És akkor még a második világháborús kérdésekről nem is beszéltünk. Ukrajna ebben a tekintetben elmulasztotta azt a lehetőséget, hogy pozitívan, a megbékélés szellemében lépjen, és visszaadjon valamit a lengyeleknek abból a támogatásból, amit nekik adtak. Tehát az ukrán politikai-kommunikációs gépezet sem működik tökéletesen, annak ellenére hogy az ukrán elnök zseniális kommunikátor.
Miben zseniális?
Úgy nyilatkozik katonai gyakorló egyenruhában másfél éve, hogy nem is volt katona. Ez mindenképp remek kommunikációs húzás. De visszatérve a V4-re: a térség jövője szempontjából nagyon fontos, hogy a háborúhoz minél inkább közös viszonyulást tudjunk kialakítani. Hisz ha megkezdődik a közeledés, melyik országcsoporttal kell majd Ukrajnának az unióban hosszú távon együttműködnie, ha nem a közép-kelet-európai országokkal? Ha elfogadják, hogy nekünk is vannak érdekeink – nemzeti kisebbségeink, gazdasági céljaink, bankjaink és gabonaexportunk –, akkor Ukrajna az EU-ban vagy a nemzetközi közösségben a V4-ek között találhatja meg a legközelebbi szövetségeseit.
Ehhez kapcsolódóan: Nyugat felé vinné az országot a többség, de Oroszország egyre népszerűbb
Most úgy tűnik, mintha a szövetség szinte szétesett volna.
Szó nincs róla, hisz az összes fóruma és intézménye működik. Hadd hívjam fel a figyelmét arra, hogy az elnökök, miniszterelnökök, házelnökök és a parlamenti bizottságok folyamatosan találkoznak. Bízom benne, hogy a szlovák és a lengyel választások után a szervezet új lendületet kap.
Magyarország európai elszigetelődésével kapcsolatban a szakértők két, homlokegyenest ellentétes narratívát képviselnek: egyesek szerint akár ki is léphetünk az unióból, mások szerint egyre erőteljesebb a pozíciónk az EU-ban.
Brüsszellel meglehetősen komoly vitáink vannak, pontosabban az Európai Bizottsággal és az Európai Parlamenttel. Úgy ítéljük meg, hogy másodrangú tagként kezelnek bennünket.
Milyen szempontból?
Például nem kapjuk meg évek óta a nekünk járó uniós forrásokat. Így versenyhátrányba kerülünk azokkal szemben, akiknek odaadják a pénzeket. Ezek a viták pedig azt a benyomást keltik, hogy Magyarország egyedül van. Miközben Lengyelország sem kapja meg ezeket az összegeket, és Olaszországnak sem adják oda újjáépítési pénzei jelentős részét. Velük is „szórakozik” az Európai Bizottság. S hogy mi a közös bennünk? Az, hogy értékkonzervatív kormányaink vannak. Fontosnak tartjuk a nemzeti identitást, a kereszténység társadalomformáló szerepét, a családok jelentőségét, szemben a brüsszeli megközelítéssel, amit az egyszerűség kedvéért nevezhetünk progresszívnek. Ezért az ázsiónk a nyugati világon belüli értékkonzervatív politikai vonalvezetést követő kormányok és pártok körében meglehetősen magas. Az európai parlamenti választások után tisztul majd a kép. Bár nem hiszem, hogy tisztán jobboldali többség alakul az Európai Parlamentben, de az arányok változhatnak, és értékelhető jobboldali eltolódás következhet be.
Ezek miatt a különbségek miatt kezelnék Magyarországot másodrendűként az EU-ban?
Igen. Minden visszavezethető ezekre a nézetkülönbségekre. Pedig a saját értékelésünk szerint nem vagyunk Európa-ellenes politikai erő, semmiféleképpen nem szeretnénk beszorulni ebbe a kategóriába. Jelenleg az európai jövőképek versenye zajlik.
Az ön által progresszívnak vagy föderalistának nevezett elképzelésben a nemzeti értékek, a család, a kereszténység, a vallásszabadság ugyanolyan fontos.
Ezt másképp látjuk, de a lényeg a tolerancia hiánya! Mi nyitottak vagyunk a vitára bármilyen vizsgáló, monitorozó testülettel. Ezzel szemben a progresszív oldal részéről folyamatosan kapjuk a stigmákat, szerintük szélsőségesek, fundamentalisták, Európa-ellenesek, azaz szalonképtelenek vagyunk. A két tábor között az alapvető különbség épp a párbeszéd képességében van.
Orbán Viktor idén Tusnádfürdőn hosszasan fejtegette az Egyesült Államok és a feltörekvő hatalom, Kína viszonyát. Magyarország hol helyezkedik el ebben a vonatkozásban?
Kína kulcsfontosságú tényező, a vele kapcsolatos feszültség a nyugati világban folyamatosan növekszik. Nagy kérdés, lesz-e javuló egyetértés Európa és Amerika között, hogy „két nap van az égen”. Mindez persze nem Magyarország dimenziója. Fontos helyi értéken kezelni a méreteinket. Szerintem is jó döntés volt, hogy az elmúlt években erősítettük a kapcsolatainkat Kínával.
A kormány láthatóan el is köteleződött Kína irányába, ugrásszerűen megnőtt az onnan érkező befektetések aránya az elmúlt években.
Volt mit bepótolni, európai és tengerentúli partnereinkkel összehasonlítva az elmúlt harminc évben több lóhossznyi lemaradást halmoztunk fel, amit csökkenteni kell. De Európának valóban új Kína-stratégiára van szüksége, meg kell találnia a saját hangját. Ha nem teszi, hatalmas lehetőséget szalaszthat el saját versenyképessége megőrzése tekintetében.
Magyarország Kína-stratégiája ezt megelőlegezte, egyre több kínai akkumulátorgyár épül az országban.
Igen, nagyon helyesen. Még egyszer: nem Magyarország fogja fújni a világban a passzátszelet a Kína-politikát illetően. De Európának van esélye ennek alakítására, ami fontos lehet egy új világrend, a béke megőrzése szempontjából is.
