Január végén lejár a hatéves mandátuma a bírói önigazgatásért és függetlenségért a komoly támadások ellenére kiálló, és ebben – az EU segítségével – a kormányt is meghátrálásra kényszerítő OBT-nek. Már megválasztották az új tagokat. A búcsúzó szervezet elnökét először e választás értékelésére kértük.
Ön azt mondta a következő OBT-ről szeptemberben a HVG-nek, hogy „Mindenkinek szem előtt kell tartania, hogy mi a célravezetőbb rövid, közép és hosszú távon. Küldhetik a saját vezetőjüket az OBT-be, és akkor visszatér az Országos Igazságszolgáltatási Tanács szelleme, amikor a megyei elnökök egymás közt döntöttek a számukra fontos kérdésekről, vagy olyan embereket küldenek, akik a bírói önigazgatás képviselőjeként járnak el.” Ebből a szempontból elégedett a választás eredményével?
Azt tudom mondani, hogy az OBT egyetlen helyes szerepfelfogása az, ha semmilyen érdeket nem akar képviselni azon túl, hogy a bírói önigazgatást testesíti meg. Nem képviselhet partikuláris érdeket, politikai érdeket és egyetlen bíróság lobbiérdekét sem, hanem magának az igazságszolgáltatásnak az érdekét és a jogállamiságnak az értékét kell képviselnie. Hiszen egy ellenőrző, felügyeleti szerv, amit csak a bírók választanak meg maguk közül. Ebben semmilyen külső szempont nem érvényesülhet.
A régi Országos Igazságszolgáltatási Tanács nem ellenőrző, hanem irányító testület volt, a nagy részét megyei elnökök alkották. A most megválasztott OBT-ről ez semmiképp sem mondható el. Az, hogy került bele egy törvényszéki elnök, annak én hivatalból nem tudok örülni, hiszen magát a konstrukciót továbbra sem tartom egészségesnek, elvi szinten sem tartottam annak. De a tanács nagy része nem ilyen emberekből fog állni.
A választási folyamatban, illetve az eredményben érezte a kormány fellépései következtében fellépő dermesztő hatást, chilling effectet?
Nem. Abban bízom, hogy egy olyan bíró sem indult a választáson, aki bármilyen politikai motiváció alapján tett így. Láttunk baljós előjeleket, azokat mi végig kommunikáltuk. Igyekeztük a bírói kar figyelmét is felhívni ezekre, és a bírók meghozták a döntésüket.
Miért fontos az, hogy az OBT ellenőrizni tudja az OBH és a Kúria vezetőit, vagyis a bíróságok igazgatását?
Mert az OBH és a Kúria vezetői politikai kinevezettek. Politikusok jelölték őket a pozícióra, és ők választották meg őket. Ezért jogállamsági elvárás, hogy ne kapjanak teljes, korlátlan hatalmat az igazságszolgáltatás felett egyik területükön sem. Annak idején a Velencei Bizottságnak is elvárása volt, hogy legyen egy olyan független testület, amely az erős hatalommal bíró egyéni szereplőket felügyelni tudja. Erre jött létre az OBT, amelynek jogkörei most nyáron nagyban megerősödtek. Nem csak véleményt nyilváníthat, sok mindenben már együtt döntési joga van.
Ha az OBT feladata a politikai kinevezettek ellenőrzése, akkor ez logikailag azt is jelenti, hogy segít távol tartani egymástól két hatalmi ágat, a végrehajtó hatalmat és az igazságszolgáltatást, nem?
A végrehajtó hatalomnak azon túl, hogy jelöli a csúcsvezetőket, más befolyása nem lehet az igazságszolgáltatásra. A bírói önigazgatásnak Európában nemcsak hagyománya, hanem egyre nagyobb trendje is van. Az uniós tagállamok nagy részében bírói önigazgatási testületek irányítják az igazságszolgáltatást.
De az önigazgatás nem öncél.
Persze hogy nem. Az a célja, hogy egy különálló hatalmi ág a saját keretei között tudjon működni, ne külső befolyás alapján dőljenek el a bírói függetlenség szempontjából legfontosabb kérdések. Hogy kik lesznek a bírók, milyen képzéseket kapnak, kik lesznek a bírósági vezetők: ezeknek a kérdéseknek mindenképpen távol kell maradniuk a politikai szempontoktól. Erről szól a bírói függetlenség szemüvegén keresztül az OBT tevékenysége is.
Végeredményben mégis csak a végrehajtó hatalom befolyását tudják korlátozni.
Definícióként ki kell mondani, hogy a végrehajtó hatalomnak nem lehet befolyása a független igazságszolgáltatásra.
Akkor annak kommunikációs vagy taktikai okai voltak, hogy önök mindig megálltak a bírósági igazgatási vezetők gyakorlatának a kritikájánál, illetve a saját önigazgatásuk igénylésénél, és mindig ódzkodtak annak kimondásától, hogy végeredményben Magyarországon a bírókat meg kell védeni a kormány befolyásától?
Csak szakmai szempontok szerint jártunk el. Pont abban voltunk szerintem kikezdhetetlenek az évek során, hogy semmilyen politikai kommunikációt nem folytattunk. Ha viszont a bírói függetlenséget sértő dolgokat csinált akár a kormány, akár ellenzéki politikus, akkor megszólaltunk. Nem aszerint hallattuk a hangunkat, hogy ki sérti a bírói függetlenséget, hanem mindig a jelenséggel szemben léptünk fel.
Ebben az OBT-ben 2018 óta igen sok tag megfordult. Volt sok lemondás, jöttek póttagválasztások. Húsz feletti aktív tagunk volt, a legfontosabb döntéseinket mégis közel egyhangúlag tudtuk meghozni.
Hoztunk három olyan kiemelkedő jelentőségű döntést, amely személyekről szólt. Az egyik az volt, amikor azt mondtuk, hogy Handó Tünde (az OBH első, előző elnöke – K. Gy.) törvénysértések sorát követi el. Eljutottunk addig a pontig, hogy nincs hova hátrálni, az Országgyűléshez fordulunk, hogy fosszák meg a hivatalától, mert méltatlanná vált rá.
Egy másik személyi döntésünk volt, amikor támogatólag véleményeztük Senyei György OBH-elnöki jelöltségét. A harmadik pedig a Kúria elnökének jelölt személy véleményezése: őt nem támogattuk.
Mindegyik személyről szóló döntésünk esetében nyilvánvalóan volt valamilyen elvárás, nyomás, akár politikai érdek. Mi mégis csak szakmai alapon, a magunk szempontjai szerint és majdnem minden esetben teljes egyhangúsággal hoztuk meg a döntéseinket. Szerintem az elmúlt éveink, pont a nagyszámú tag és ezek a közel egyhangú döntések is igazolják, hogy itt mindig szakmai szempontok játszottak szerepet. A jegyzőkönyveink hatvan-kilencven oldal terjedelemben tartalmaznak szakmai vitákat. Nem voltak előre eldöntött ügyek. Egy-egy napirendi pontnál, amiről azt hittük, hogy öt perc alatt le fog menni, váratlanul alakult ki akár másfél órás vita. Önálló individuumok, nagy tehetségű, különböző területeken jártas emberek voltak ebben az OBT-ben, és ebből alakult ki rendre komoly szakmai vita. Ezért sem voltunk megfoghatók politikai szempontból.
Minket sodorni akartak a politika világába. Próbálták a döntéseinket politikai térbe vinni. Kaptunk politikai lejárató kampányt, személyesen én is. De azt sosem lehetett tetten érni rajtunk, hogy bármilyen politikai kommunikációt folytatnánk vagy bármilyen döntésünkben politikai szempont szerint járnánk el.
2022 szeptemberében az OBT akkori elnöke, Bohli Eszter azt mondta a Telexnek, hogy jogszabályalkotási javaslataik csak Senyei György OBH-elnök íróasztaláig jutottak, aki nem tájékoztatta őket arról, hogy közülük mivel nem ért egyet, és miért nem terjeszti tovább az OBT javaslatait a jogalkotónak. Ez változott 2023-ban?
Annyi változott, hogy június óta már önálló jogszabály-módosítási, javaslati, kezdeményezési jogunk van. A korábbi javaslataink közül volt, amire érkezett válasz, és volt, amire nem. A legfájóbb számunkra, hogy az igazságügyi alkalmazottak és a bírák fizetésével kapcsolatos javaslatunkra nem kaptunk írásbeli választ az Igazságügyi Minisztériumtól. Ez volt a legfontosabb kezdeményezésünk június óta.
Azzal, hogy az OBH elnöke a korábbi javaslatainkkal mit csinált, az új jogszabály szerint sem kell elszámolnia. Az előző törvény idején joga volt arra, hogy ne továbbítsa ezeket. Nyilván örültünk volna, ha továbbítja vagy mond róla valamit, de ő ezt nem minden esetben tekintette az együttműködés részének. Elmondása szerint volt, amivel egyetértett és továbbított, de a nagyját valóban nem.
Akkor az igazságszolgáltatási csomaggal teljesen megszűnt az a helyzet, hogy a jogkörök határait az OBH elnökének személyes jogértelmezése adja?
Egyértelműen megszűnt abban a tekintetben, hogy nem lehet megkerülni azt, ahol a törvény együtt döntési jogot vagy kötelező véleményt mond. Kísérletet sem láttunk nyár óta arra, hogy az OBH elnöke úgy értelmezze, hogy valamire nincsen hatáskörünk, holott éveken át nagyrészt erről szóltak a vitáink vele.
A január elején megválasztott új OBT-ről itt írtunk: „Innen nagyon nehéz lesz, illetve nagyon látványosan lehet csak visszavenni.”
A Schadl-ügyben előkerült egy lehallgatott beszélgetés, amelyben a Fővárosi Törvényszék elnöke azt mondta a végrehajtó-kamara elnökének, hogy a Schadl által bepanaszolt bírót ő nem tudja kirúgni, de azt el tudja érni, hogy ne érezze jól magát a munkahelyén. Az OBT akkori szóvivője, Vasvári Csaba szerint ez Magyarország történetének legsúlyosabb, a bírói kart érintő integritássértése a rendszerváltás óta. Az OBH elnöke elrendelt egy vizsgálatot, aminek az eredményét nem engedte nyilvánosságra kerülni. Aztán az adatvédelmi biztos fellépése nyomán néhány OBT-tag betekinthetett.
Hadd pontosítsak: nem a NAIH fellépése folytán tekinthettünk bele, hanem az új jogszabály írta elő, hogy mindenbe beletekinthetünk, ami igazgatási anyag. Ezután az OBH elnöke ezt rögtön lehetővé tette nekünk. Nyilván csak az OBT tagjainak, mert a jogszabály minket jogosított fel erre. Az OBT-ből mindenki, aki akart, bele tudott tekinteni.
Miért nincs álláspontjuk az anyagról?
Nem tudom kommentálni a vizsgálati anyagot, mert jelenleg minősítés alatt áll, és a titkosítás miatt nem lehet róla semmit mondani.
A bírók véleménynyilvánítási joga láthatóan nem könnyen szabályozható terület. Az OBT által készített új bírói etikai kódexről önök azt mondták, hogy nagyobb hangsúlyt fektetettek a bírói véleménynyilvánításra, hogy a bírók ne féljenek megnyilvánulni a bírói függetlenséggel kapcsolatos támadások nyomán, sőt az igazságszolgáltatást érintő kérdésekben. Varga Zs. András Kúria-elnök kifogása az volt a kódex ellen, hogy az Alaptörvényre való hivatkozás kihagyása önmagában politikai tett az OBT részéről. Ő emiatt utólagos normakontroll-eljárást kezdeményezett az Alkotmánybíróságon. Ha a jogrendszert illető kérdésekben megszólalhatnak a bírák, akkor bármilyen ügyben megtehetnék, hiszen a kormánypolitika jogszabályok megalkotásával működik.
Szó nincs arról, hogy a bírók bármiben megszólhatnak, például folyamatban lévő vagy befejezett bírósági ügyekben sem tehetik, illetve nyilván politikai üzeneteket sem fogalmazhatnak meg, hiszen nem folytathatnak politikai tevékenységet.
Ugyanakkor mi nem azt szabályoztuk, hogy mit mondhat egy bíró, mert erre nincs szabályozási joga az etikai kódexnek, hanem úgy értelmeztük a jogszabályi tilalmat, hogy nem tartozik a politikai tevékenység körébe, ha valaki az igazságszolgáltatási rendszerről mond akár kritikus véleményt. Ez az európai sztenderd, és az OBT álláspontja szerint ez az Alaptörvénnyel sem ellentétes. Még egyszer mondom: mindig a bírói függetlenség szemüvegén keresztül gyakoroltuk a hatáskörünket. Ez egy fontos tételmondat.
Az pedig európai sztenderd, hogy a bíró a saját függetlenségét megvédheti, sőt meg is kell védenie, ha sérelem éri. Arról is vannak nemzetközi ajánlások, hogy az igazságszolgáltatási rendszerről véleményt fogalmazhat meg. Egyébként még a Baka András-ügy is erről szólt, ami a strasbourgi bíróságon végződött, hiszen azért távolították el hivatalából a Legfelsőbb Bíróság elnökét, mert véleményt nyilvánított az akkori igazságügyi reformról, ami az Alaptörvénnyel lépett életbe.
Ezért is fontos, hogy aktívan részt vegyünk a nemzetközi kapcsolatokban, hogy a bírók is próbáljanak tágabb perspektívát nyitni a világra. Mert a nemzetközi kapcsolatokban való részvétel más kontextust ad annak, amit csinálunk. Ott teljesen érvényüket vesztik az ezekben a témákban Magyarországra jellemző attitűdök, megszokások. Az ember ott látja, hogy a jogállamról, a bírói függetlenségről szabadon lehet beszélni, az nem válik politizálássá. Ezért is nagyon hasznos, hogy aktívan részt vettünk az Igazságügyi Tanácsok Európai Hálózatának munkájában, valamint betekintést nyerhettünk az Európai Bírói Egyesület tevékenységébe is. Bár utóbbinak tagjai nem mi vagyunk, hanem a Magyar Bírói Egyesület, de ők is megvédtek, amikor támadás ért minket.
A Nemzetközi Bírói Egyesülettől (IAJ) pedig fontos díjat kaptunk a bírói függetlenségért végzett tevékenységünk elismeréseként. Az IAJ közgyűlésén is láttam, hogy ezekről a témákról szabadon lehet beszélni. Csak Magyarországon olyan a klíma, hogy ez rögtön a politizálás bélyegét vonja magával. Tudtuk, amikor megalkottuk az Etikai kódexet, hogy ez nem politizálás, hanem egy általános sztenderd, amit így kell értelmezni Magyarországon is. Ezért írtuk ezt a kódexbe. A Kúria elnöke megtámadta az Alkotmánybíróságon. Nem csak emiatt, egészen változatos dolgok miatt is. Ez folyamatban lévő ügy az Alkotmánybíróság előtt.
Az OBT kérte a Kúria elnökét, hogy számoljon be a bírói kinevezések 2022-es gyakorlatáról.
Nem kérte, a Kúria elnökének ez törvényi kötelezettsége.
Az OBT 2023. júniusi jegyzőkönyvének tanúsága szerint Varga Zs. András akkor azt mondta, hogy az előző évi, a 2021-es gyakorlatát folytatta 2022-ben is. Lényegében kérte önöket, hogy ne állapítsanak meg ismételt jogsértést, mert ez a gyakorlata még az OBT-nek az ő 2021-es gyakorlatát jogsértőnek kimondó határozata előtt történt. Ezután egy önök szerint értékelhetetlen adatszolgáltatást adott, majd egy újat, és az OBT elfogadta a beszámolóját. Ezek szerint Varga Zs. András 2022-ben mégsem az egyébként saját maga által jelzett, korábbi törvénytelen gyakorlatát folytatta a kinevezések terén?
Átnéztük a két év gyakorlatát, és szó nem volt arról, hogy ugyanaz lett volna. Korábban olyan is volt, hogy negyedik helyre rangsorolt bírót is kinevezett az OBT-hez fordulás nélkül, ami a törvény szerint teljesen kizárt lett volna. Ilyen a következő évben nem volt. Korábban előfordult, hogy olyan szempontokat vezetett be az elbírálás sorrendjére, amit előzetesen a bírók nem ismerhettek. Ilyet sem tapasztaltunk a következő évben. Mindezek alapján tudtuk jó szívvel azt mondani, hogy 2022-ben nem volt kifogásolnivaló.
Egyébként visszatekintve a hat évükre, volt, hogy valamennyire politikai szempontokat is kénytelenek voltak figyelembe venni?
Nem. Pont erről beszélek, ez volt a nagy értékünk, hogy hivatásrendi testületként képesek voltunk arra, hogy csak szakmai szempontokat érvényesítsünk, akár tetszett ez a politikának, akár nem. Nyilván láttuk, hogy mikor nem tetszik. Én magam is láttam, amikor szembejött velem négyszáz lejárató tartalmú cikk, tévéspot vagy közlemény egy hónap alatt. Ugyanakkor mi csak szakmai szempontok szerint jártunk el mind a hatásköreink gyakorlása során, mind a kommunikációnkban, mind a nemzetközi kapcsolataink alakításakor.
Nem is a konkrét állásfoglalásaikra gondolok, hanem hogy bizonyos ügyeket talán könnyebben elengedtek.
Mondjon példákat, mert azt gondolom, hogy pont azt mutatja az elmúlt hat évünk, hogy OBT-tagként ugyanazzal a hozzáállással kellett dolgoznunk, mint egy bírónak, aki csak a szakmai szempontok, a saját meggyőződése és a törvények alapján hoz ítéletet. Egy bíró sem aszerint ítélkezik, hogy mi lesz utána a társadalom reakciója, vagy a hallgatóság hogyan fog felmordulni a tárgyalóteremben.
OBT-tagként sem azt kellett néznünk, hogy mi lesz a reakció a döntésünkre, a médiavisszhang vagy akár a döntésünk következménye ránk nézve. Pedig Handó Tünde alatt minket nagyon komolyan meghurcoltak a bírósági szervezeten belül is. Nemcsak a sajtóban, hanem a saját munkahelyünkön is diszkrimináltak minket. Mindezt vállalva, de nem ezt mérlegelve, hanem ezt figyelmen kívül hagyva, csak a törvényes szempontok szerint hoztuk meg a döntéseinket.
Handó Tünde idején volt, amikor azzal fenyegették a bírói kart, hogy az OBT miatt marad el a fizetésemelés. Felsejlettek ilyen hangok Varga Zs. Andrástól is nemrégiben. Nem voltunk hajlandók bedőlni ezeknek a kommunikációs trükköknek.
Volt olyan ülésünk, ahol helyt adtunk az OBH elnöke szinte minden indítványának, máskor a felének vagy a többségének sem. Nem kvóta szerint döntöttünk, ahogy a kommunikációban sem kvóta szerint álltunk ki a bírói függetlenség mellett akár kormányzati szereplővel szemben is.
Nagyon örültünk, hogy az új jogszabály új hatásköröket adott nekünk. Annak is nagyon örültünk, hogy ezeket a szereplők tiszteletben tartották. Tehát az OBH elnöke is megtette azokat az előterjesztéseket felénk, amiket az új szabályok szerint meg kellett tenni. Az Igazságügyi Minisztérium is azonnal elkezdte hozzánk küldeni a jogszabálytervezeteket, amiket véleményezhettünk.
Új hatásköröket kaptunk, olyanokat, amelyekkel sosem tudtunk korábban foglalkozni. Ilyen például a bírók kirendeléséhez, beosztásához való hozzájárulás, létszámgazdálkodási és munkatehermérési kérdések. Érdekes volt, hogy ebben a nyolc hónapban hogyan tudjuk kialakítani ezeknek a gyakorlatát, hogyan tudunk jó döntéseket hozni színvonalas indokolással ellátva. Arra gondoltunk, hogy ez valamelyest az utódainknak adhat egyfajta példát, hogy miért, hogyan jártunk el.
Mint mondjuk a Sólyom-féle Alkotmánybíróság a későbbieknek?
Azért ehhez nem hasonlítanám, de arra gondoltunk, hogy ugyan nekünk már csak néhány hónapunk van hátra a mandátumunkból, mégsem vehetjük könnyebben ezeket a hatásköreinket, mondván, majd az utódaink kialakítják a gyakorlatukat. Úgy gondoltuk, hogy ha kapunk egy feladatot, azt továbbra is a legmagasabb színvonalon látjuk el.
Olvassa el ezt is: hogyan próbálta a Kúria elnöke befolyásolni a bíróválasztást?
Az EU – ahogy nyilatkozta az egyik vezető tisztviselője – figyeli a magyar kormány lépéseit, és ha visszarendeződést lát például az igazságszolgáltatás terén, akkor újból elzárhatja a pénzcsapokat. Ön reális lehetőségnek tartja-e azt, hogy az OBT-nek mint egy esetleges igazságügyi visszarendeződés legfontosabb lakmuszának ezt is figyelembe kell majd vennie az állásfoglalásainál?
Az OBT-nek egyet kell figyelembe vennie, hogy mi az alkotmányos szerepe, és milyen jogosítványai vannak. Azokat tisztességesen, méltányosan, transzparensen kell gyakorolnia. Nyilván az új OBT-nek nem kell mindenben egyetértenie azzal a gyakorlattal, amit mi kialakítottunk. Mi sosem gondoltuk gránitszilárdságúnak a művünket. Ehelyett tisztességesen igyekeztünk olyan szakmai mércét kialakítani, ami iránytű lehet a jövő számára is. De ennél többet, jövőbe bocsátkozó jóslatokat tenni nem volna helyénvaló.
Az önök előtti OBT nem jelentett ellensúlyt az igazságügy gyökeres átalakításánál. Ha visszaemlékszik az önök hat évére, volt olyan pont, amikor azt mondták maguknak, egymásnak, hogy ezt nem hagyjuk? Hogyan dőlt el, hogy másfajta szerepfelfogással fognak dolgozni?
Szerintem már az első pillanattól látható volt, hogy az a fajta OBT-felfogás, ami előttünk, azaz 2018 előtt volt, amely nem akarta még azt a meglévő kevés jogosítványát sem hatékonyan gyakorolni, nem elfogadható. Ez már a nyitóülésen, az elnök beszédében, az általunk elfogadott hitvallásban, majd az azonnal megkezdett működésünkben egyértelmű volt. Az OBT hat évében nem volt ilyen irányváltás.
Ennek is volt köszönhető, hogy még a megalakulásuk évében lemondott a huszonnyolc választott tag és póttag közül tizenhét? Mert szembesültek ezzel az újfajta szerepfelfogással, és ebbe nem akartak beleállni?
Hogy egyénileg ki milyen megfontolásból mondott le, presszió alatt, félelemből, igazodási vágyból, karriervágyból, vagy egyszerűen csak nem értett egyet velünk, azt felmérni nem lehet. Arra viszont van jegyzőkönyvbe foglalt bizonyítékunk, hogy egyes tagokat ért presszió az elnöki kar részéről arra, hogy mondjanak le. Úgyhogy legalább részben igaz az, hogy nyomás alatt mondtak le ezek a tagok.
A most megválasztott OBT-ben lesz olyan tag, akiről tudják, hogy ilyen nyomást gyakorolt akkor?
Erre nincs bizonyíték. Olyan tag lesz, aki aláírt nyilatkozatokat az OBT-vel szemben, illetve aláírta azt a levelet, amely az OBH előző elnökének hálálkodott a távozásakor, az én megítélésem szerint az ötvenes évek modorában.
Szerintem önök az egyetlen foglalkozási csoport 2010 óta Magyarországon, amelyik sikeresen megvédte az autonómiáját. Ez nem sikerült az akadémiai szférának, és sok más fontos területen sem. De voltaképpen önöknek is azért sikerült, mert az EU a források visszatartásával megzsarolta a kormányt. 2019-ben, amikor Handó Tünde lemondott, még nem indult el ez az uniós nyomásgyakorlás. A lemondás az önök sikere volt?
Ha a sikerekről beszélünk, akkor a 2023-as jogalkotás – hogy megkaptuk az EU nyomására azt, amiért éveken át küzdöttünk: új hatásköröket, megerősödött szervezetet – igazából már csak a korona a tevékenységünkön.
Az OBT legnagyobb sikere talán inkább az volt, hogy ki tudott tartani, működőképes tudott maradni olyan ellenszélben, ami az igazságszolgáltatáson belül is erőteljes volt. Hiszen annak idején az egész elnöki kar ellenünk fordult, és közleményeket adott ki ellenünk a lemondásunkat követelve. Le is mondott a tagjaink jelentős része. Handó Tünde teljesen megtagadta az együttműködést velünk, és alkotmányos krízis alakult ki. Az ő távozása volt a legnagyobb eredmény. Ehhez jött még az, ami közös sikere minden bírónak: hogy az OBT mint önigazgatási testület jelentősen meg tudott erősödni.
De nem lenne fair más társadalmi csoportokkal vagy hivatásokkal összemérni az OBT sikerét, mert ez egy olyan térben zajlott, a bírói függetlenségében, amely a jogállamiság fontos sarokköve, amellyel szemben egy európai uniós tagállamban bizonyos határokat nem lehet átlépni.
Ebben a cikkben foglaltuk össze a tavalyi évet a jogállam szempontjából: 2023, amikor először hátrált meg a kormány a jogállamiság lebontásában
Bár mindig politikai kinevezettek voltak a bíróságok csúcsvezetői, de néhány politikusi kifakadást leszámítva 2010-ig igazából nem konfrontálódott a végrehajtó hatalom és az igazságszolgáltatás. Voltak csattanások az ügyészség kapcsán, az Alkotmánybíróság kapcsán, de a bíróságok viszonylag intaktak maradtak. Nem kérem természetesen, hogy ön erre bármilyen reakciót mondjon, de eléggé egységes és megalapozott értékelés az, hogy a 2010 óta működő rezsim igyekszik lebontani a végrehajtó hatalmat korlátozó intézményi autonómiákat. A kétharmados jogalkotás, illetve a politikailag elkötelezett vezetők kinevezése különböző autonóm állami szervek élére továbbra is velünk marad az igazságszolgáltatási csomag dacára. Vannak-e ön szerint a bírói szuverenitás védelmében olyan utak, eszközök, amelyek felé még nem nyitott a bírói társadalom, de lehetséges, hogy meg kéne fontolnia, mert új típusú rezsimek új típusú ellenállási formákat kívánnak?
Ebben a kérdésben volt olyan állítás, amivel tudnék vitatkozni.
Tegye azt.
Az, hogy valaki politikai kinevezett, nem azt jelenti, hogy politikailag elfogult.
Nem azt mondtam, hogy önök mondják, hanem ez egy elég általános álláspont.
Én csak azt tudom mondani, hogy minden véleményünknél azt néztük, hogy mit csinál az adott ember. Varga Zs. Andrást sem azért nem támogattuk, mert a politikai részrehajlását vélelmeztük volna, hanem azért, mert két jogszabály-módosítással tették lehetővé a kandidálását, ami szerintünk sértette a pártatlanság látszatát, emellett bírói tapasztalata sem volt. De senkinek a politikai hovatartozását nem firtattuk egy percig sem. Ezt semmiképp sem tartom jó iránynak.
A bíróságokkal szembeni új kihívások nem csak Magyarországon fontosak, az európai bírói közösségek is keresik a válaszokat. Például a közösségi média, a média elképesztő befolyásolási képességére, ami a mostani mértékben teljesen új jelenség. Keresik a válaszokat arra is, hogy a digitalizáció vagy a mesterséges intelligencia hogyan alakítja át a bíróságokat. És valóban arra is, hogy ha új típusú politikai irányok próbálják a bírói függetlenséget kikezdeni, arra milyen választ lehet adni. Hogyan lehet a szolidaritást érvényesíteni akár egy országon belül, akár tágabban?
A legfontosabb a szolidaritás volna a bírói közösségben, amiben Magyarországon bőven volt hiányosság az elmúlt évtizedben, bár néhány kulcsmozzanatban azért tudott együtt mozdulni a bírói kar reprezentáns része.
Például amikor megtámadtak minket a médiában, akkor azért a Magyar Bírói Egyesület kiadott egy közleményt, amelyben ezt visszautasította, és a védelmünkre kelt. Korábban nem volt mindig ilyen a fellépés. De azt gondolom, hogy európai és világszinten is akkor tudunk erősek lenni, ha egymással szemben szolidárisak vagyunk, és figyeljük, hogy mi folyik egy másik EU-tagállamban, a világban. Ez a teljes jogászságra is igaz. Ebben még van fejlődési potenciál.
Folyamatosan vannak új kihívások. A bírói függetlenségnek mint elvárásrendszernek nem kell változnia, viszont a környezet, amelyben ezt érvényesíteni kell, folyton változik.
Elérték, hogy bekerült az igazságügyi reformcsomagba, hogy a bírák szabadon fordulhatnak jogértelmezésért az EU Bíróságához. Az Alaptörvénybe is betett alkotmányos identitás fegyverét még nem élesítette a kormány, és az Alkotmánybíróság sem vitte el kenyértörésig az EU és a nemzeti jogalkotás ütközését. Ha az uniós jog elsőbbségét is megtagadná a kormány – volt ilyen a lengyeleknél –, akkor milyen eszköze maradhat a bíráknak?
Én nem szeretnék ilyen jóslásokba bocsátkozni. A lengyel példa sok mindenben hasonlított Magyarországra, és sok mindenben nem. Azért ott sokkal durvább módszereket vetettek be, ott tényleg büntetőeljárás alá helyeztek és megfosztottak hivataluktól bírókat. Magyarországon csak a fegyelmi kezdeményezésig jutottunk, az is csak Handó Tünde idején volt utoljára OBT-tagokkal szemben. Szóval vannak hasonlóságok, de teljes azonosságot messze nem lehetett felfedezni.
Mire a legbüszkébb és mivel elégedetlen az OBT elmúlt hat évéből?
A legbüszkébb arra vagyok, hogy komoly fluktuáció mellett is azonos, következetes irányvonalat tudtunk vinni szakmai szempontok szerint. Azt, amit a hitvallásunkban hat évvel ezelőtt leírtunk, a tisztességes, méltányos, átlátható bírósági igazgatásra való törekvést, illetve nemzetközi kapcsolataink ápolását is sikerrel tudtuk végrehajtani. Utóbbi nagyon fontos volt, nagy segítséget nyújtott nekünk ez az európai közösség, folyamatosan éreztük a szolidaritásukat. Nagy súlya volt ennek a tevékenységünknek abban, hogy a magyar igazságszolgáltatás témája napirenden tudott maradni az Európai Unióban.
Hiányérzetem nincs, mert az eredményeink szerintem óriásiak. Ennek a tizennégy jelenlegi és a többi, korábbi aktív OBT-tagnak az eredménye a teljes magyar bírói kar sikere. Nekünk csak nyolc hónapunk maradt arra, hogy gyakorolni tudjuk az új hatásköröket. Szerencsésebb lett volna, ha ezek a reformok korábban megtörténnek. Először 2018-ban kértük, hogy erősíteni kéne a hatásköreinket. Ha ez már akkor végbemegy, akkor talán még nagyobb nyomot tudtunk volna hagyni a bírósági igazgatásban. De ez elégedetlenséget azért nem okoz.
A jogköreik egy részét figyelembe kell vennie az OBH vagy a Kúria elnökének, de vannak olyan hatásköreik, amihez az önök aktivitása is szükséges. Ilyen az iratbetekintés vagy az adatkérés joga, vagy a jogszabály-kezdeményezés. Önök egy elég aktív – amennyire a folyamatos presszió alatt aktív tud lenni az ember – szerepfelfogású OBT-t működtettek. Ön szerint ilyenre számíthatunk továbbra is? Vagy, ahogy ez általában lenni szokott – ahogy a Sólyom-korszak után az AB-ban is olyan korszak következett, amely visszavett az aktív szerepfelfogásból –, az OBT esetében is ez várható?
Vannak olyan hatáskörök, amelyek gyakorlásához tényleg plusz belső indíttatás kell. Az aktivitást abban is láttam, hogy hogyan nyúl valaki egy előterjesztéshez. A könnyebb megoldást akarja látni, mert egyszerűbb egyetérteni, és akkor nincs akár vita se, vagy megvizsgálja érdemben, hogy az úgy helyes-e. Szerintem ez is az aktivizmus része. Számomra ez nem kérdés, hiszen bíróként sem az egyszerűbb megoldást kell sosem választanunk, hanem azt, amit a szakmánk megkíván tőlünk. Ezért gondolom azt, hogy ha megmutattuk, hogy lehet így csinálni, akkor ez jó példa lehet mindenki számára.
Hogy a jövő mit hoz, azt csak a gyakorlat alapján lehet majd eldönteni, egy névsor alapján még akkor sem, ha van benne egy bizonyos pozíciójú ember. Akkor sem lehet róla előre kihirdetni, hogy mit fog csinálni, mert az nem lenne fair. A bírói kar ezeknek az embereknek szavazott bizalmat. Ezt a bizalmat majd akkor lehet esetleg átértékelni, ha a gyakorlatban olyan működést látunk, ami nem felel meg annak a szerepnek, amit az Alaptörvény szán az OBT-nek.
A következő hat évben az egyszerű halandó milyen jelekből tudhatja meg, hogy a bírák megint lógatják a fejüket, ahogy ön mondta egyszer?
Eredetileg nem én mondtam, csak idéztem valakitől, hogy nem akar lehajtott fejű OBT-tagokat látni. Ez egy nagyon szép mondat. A legutolsó jegyzőkönyvünk is ezzel fejeződik be, hogy továbbra sem szeretnék lehajtott fejű OBT-tagokat látni.
Mire figyeljünk?
Vannak megfelelő szakemberek, akik az OBT elmúlt éveit végigkísérték, szakmai szempontok szerint elemezték. Nem egyes nyilatkozatok, egyes közlemények fogják ezt eldönteni, hanem a gyakorlat. Egyedi dolgot nem szívesen emelnék ki.
Talán ha valamit mégis lehet mondani – és ez a magánvéleményem–, elsőre is láthatóan nem jó irány lenne, ha az OBT-ülések jegyzőkönyveinek nyilvánossága megszűnne. Ennek bevezetése nagyon nagy lépés volt a transzparenciában. Volt olyan vélemény, ami ellenezte. Szerintem fontos, mert nálunk az üléseken az igazságszolgáltatásnak, a bírói függetlenségnek nagyon fontos kérdései dőlnek el, ekként erősen érintik az állampolgárok mindennapjait. Lehet úgy is felfogni, hogy ezt színfalak mögött kell csinálni, mert ezek egy korporáció belső ügyei, de mi azt gondoltuk, hogy nem lehet hátrányos, ha nyilvánosak.
Kapnak majd a bíróktól levelet az utolsó munkanapjukon?
A legutolsó OBT-ülésen még pont viccelődtem is ezzel, hogy remélem, mi nem fogunk ilyen levelet kapni az ötvenes évek stílusában írva. De inkább csak azért, hogy emlékeztessek arra, hogy bizony volt olyan időszak, amikor az elnöki kar azt találta helyénvalónak, hogy így emlékezzen meg Handó Tündéről. Nem vágyom ilyesmire.
