Évtizedek óta Budapest szégyenfoltja Rákosrendező, amely most arab befektetőkkel újulhat meg. A tervek szerint 600-650 ezer négyzetmétert építenének be, és 250-350 ezer négyzetméteren épülne közpark. Ez összesen nagyjából akkora, mint a Városliget területe. Egy ekkora városnegyed fejlesztés az egész fővárosra hatással lehet.
Mivel a kormány mini-, majd Orbán Viktor maxi-Dubajnak nevezte a tervet, megindult a vita, hogy kellenek-e a városba felhőkarcolók, egyáltalán milyen fejlesztésekre van szüksége Budapestnek.
Ez a cikk tényfeltáró videós műsorunk, a Szabadon leirata alapján készült.
Rákosrendező Budapest szívében, a Hősök tere mögött elterülő, 130 hektáros terület. Egy olyan rozsdaövezet az M3-as autópálya bevezető szakasza mellett, amelynek megújításáról évtizedek óta beszélnek politikusok, városfejlesztő szakemberek, építészek. November végén a VSquare hírlevelében jelent meg először egy, a tárgyalásokat ismerő, a kormányhoz közel álló forrásra hivatkozva, hogy arab befektetővel újítaná meg a magyar kormány ezt a területet.
Az ott megjelent információ szerint a dubaji Burdzs Kalifát, a világ legmagasabb épületét is építtető Mohamed Alabbar nemcsak egy 220-240 méter magas tornyot építene Rákosrendezőre, de egy kisebb Dubaj-szerű negyedet is irodablokkokkal és luxuslakásokkal.
„Arra kaptam utasítást, hogy megkezdődjön a terület feltérképezése, majd mentesítése is, és a későbbi hasznosítása. Ezzel kapcsolatban a miniszterelnök megfogalmazott elvárásokat. Először is középszerű dolog nem épülhet, tehát Orbán Viktornak az az elvárása, hogy Budapesten középszerű dolog nem épülhet,
mi soha nem mini-Dubajt építünk, hanem maxi-Dubaj lesz, ha megépül.
– mondta Lázár János a beruházás bejelentésekor.
„A MÁV a főváros területén rendelkezik egy harminc éve nem használt területtel, a rákosrendezői pályaudvarral, amelynek a megfejlesztésével lényegében nem kevesebbre vállalkoznánk, mint az Andrássy út meghosszabbítására. Létrejönne a főváros legfontosabb tengelye, a millenniumi régi városközpont után épülhetne egy új millenniumi városközpont.”
Az arab befektető – Mohamed Alabbar – a szomszédos Belgrádban a kormány támogatásával már lassan egy évtizede építi az igen ellentmondásos, úgynevezett Belgrade Waterfront városrészt.
A szerb fővárosban is a központi pályaudvar mögötti rozsdaövezet megtisztításával alakult ki az új városrész. Többek között luxuslakások, egy 168 méteres, Kula Belgrade névre keresztelt toronyház és Európa legnagyobb bevásárlóközpontja épült meg. Az egész projekt előkészítése titokban zajlott, a szerződések nem voltak nyilvánosak, nem volt társadalmi egyeztetés, és a helyi szerb építészek szinte teljesen ki voltak zárva a tervezésből.
A kritikusok szerint ráadásul nem Belgrád általános fejlődését segíti a projekt, mivel az ide épülő luxuslakások csak egy nagyon szűk réteg számára elérhetők.
Budapest vezetése ennek megismétlődésétől tart, és az azóta kiszivárgó hírek is erre utalnak. Az arab befektetők a Válasz Online információja szerint már 450 méteres toronyházat – ami körülbelül a Normafa magassága –, a belgrádinál is nagyobb plázát és ötvenezer lakást szeretnének építeni a kormány támogatásával.
„Mi az, ami nem lehet Rákosrendezőn? A világörökségi védelem alatt álló Hősök terét, a nemzeti panteon látványát elrondító toronyházak, magasházak egészen biztosan nem épülhetnek Rákosrendezőn”
– mondta Karácsony Gergely főpolgármester.
Felhőkarcoló-vita
A kormány még semmilyen konkrét elképzelést nem mutatott be, a főváros viszont nyilvánosságra hozta a még Tarlós István idején elindított terveket, a Rákosrendezőre tervezett Parkváros-koncepciót. Ebben nem szerepel magasház.
A főváros látványvizsgálatot végzett, amely szerintük igazolja, hogy ha a tervek megépülnek, az jóvátehetetlenül megváltoztatná az Andrássy út és a Hősök tere látképét. Igaz, a kormány szerint még nem eldöntött, hogy épülhetnek-e felhőkarcolók Budapesten.
„A mai napig úgy gondolom, hogy tájseb a Mol-torony, és esztétikai környezetszennyezés a megépítése is és a minősége is. Azonban ilyen szempontból sajnos az ősbűn megszületett, hiszen most már van magasház Budapesten, ráadásul a budai oldalon. Egy társadalmi vitát és egy beszélgetést megér az, hogy további magasházakra egyáltalán van-e szükség. Én azok közé tartozom, aki inkább azt mondja, hogy nem”
– mondta decemberben az a Lázár János, aki ádáz harcot folytatott még 2017-ben a Mol-torony ellen, de végül a kormányon belül alulmaradt. 2018-ban a kabinet úgy módosította a vonatkozó építészeti törvényt, hogy nem lehet kilencven méternél magasabb épületet építeni Budapesten, ugyanakkor „a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházás során építési tevékenységgel érintett telekre” a kormány állapíthat meg egyedi építési szabályokat. Vagyis a Rákosrendezőre tervezett magasház mérete csak a kormányon múlik.
A Medián kutatása szerint nem csak Lázár János és Karácsony Gergely nem szereti a felhőkarcolókat; a magyarok többsége sem.
A Fidesz-szavazók majdnem fele, az ellenzékiek kétharmada és a bizonytalanok többsége sehol nem támogatná felhőkarcolók építését. Ezzel összességében a budapestiek döntő többsége ellenzi a 143 méternél magasabb épületek építését, annak ellenére, hogy az építészetben egyre inkább ez a trend, és még a Budapesthez hasonló történelmi és építészeti hagyományokkal rendelkező városokban is – mint például Bécs vagy Prága – épülnek felhőkarcolók, igaz, sehol sem vita nélkül.
„Ugyanannyit tudunk, mint a sajtó, nálunk még nem jártak sem a fejlesztők, sem a kormány képviselői”
– mondja Erő Zoltán, Budapest főépítésze. Amit tudnak, az az, hogy ezen a területen komolyabb átalakulásra lehet számítani, ennek megfelelően nyitottak a beépítés paraméterei. De azokat a hírfoszlányokat nem érti, amelyek arról szólnak, hogy itt 200-240 méteres toronyházak épülnének, hiszen Budapest területén nem lehet kilencven méternél magasabb házat építeni. A „dubajozást” végképp nem tudja hova tenni a főépítész.
„Budapest egy történetileg kialakult város, Dubaj a semmiből nőtt nagyra. Tehát mi az a tevékenység, ami lesz ezen a területen? Mit jelent az, hogy Dubaj? Táncosnők lesznek? Kaszinók lesznek? Vagy egy mulatónegyed?”
Elfeledett Diákváros
A Fővárosi Önkormányzat elsősorban olyan fejlesztéseket támogat, mint amilyen a Diákváros koncepciója. Négy-öt-hat emeletes házak, városias struktúra, közösségi terek, közösségi zöldfelületek.
Budapesten hiányzik több ezer kollégiumi férőhely. Évek óta probléma, hogy a magas bérleti díjak mellett nem megoldott a diákok lakhatása. Ha ez a projekt megépülne, az az egész bérlakáspiacra hatással lehetne. A tervek egyébként évekkel ezelőtt elkészültek, és a Fudan Egyetem ötletéig úgy tűnt, hogy a főváros és a kormány is elkötelezett a megvalósításában.
Ha tizenöt év alatt épülne hatvan-hetvenezer lakás, az tudná pótolni azt, ami minőségileg már nem tartható meg – mondja Erő Zoltán. A műemlékvédelem nagyon fontos, de vannak olyan lerobbant, lepusztult lakóterületek, amelyeket nem felújítani kell, hanem lecserélni – teszi hozzá.
Annak a műemlékvédelemnek ugyanakkor, ami most a budai várban zajlik, nem híve a főépítész.
„Nem szeretem azt a gesztust, hogy betonból építünk történeti épületeket. Ezeket hamisítványoknak tekintjük, még akkor is, ha a végén olyan lesz, mintha itt maradt volna.”
A megvalósult fejlesztések
Az elmúlt évtizedekben sok terv készült Budapest fejlesztésére. Több ment a kukába, mint például a Nyugati pályaudvar mögé tervezett kormányzati negyed, de van, ami a viták ellenére már jórészt el is készült, mint a várnegyed, a Városliget vagy a Mol Campus.
A fejlesztések akkor jók – mondják a szakemberek –, ha vonzóvá teszik a fővárost; nemcsak a turistáknak, hanem a benne élőknek is.
A budai vár 750 éves történetének új fejezete kezdődött tíz évvel ezelőtt, amikor a harmadik Orbán-kormány meghirdette a Hauszmann programot, amelynek keretében újjáépítik a háborúban elpusztult épületeket.
Az első Orbán-kormány alatt, 1998-ban merült fel először a budai vár megújítása és a miniszterelnök, illetve a minisztériumok várba költözése. Akkor még a Sándor-palotát szánták a Miniszterelnökségnek, a volt karmelita kolostort pedig állami hivatalnak. Aztán a második Orbán-kormány 2011-ben elfogadott egy határozati javaslatot, amely arra kötelezte a miniszterelnököt, hogy költözzön ki a Parlamentből. 2018-ban készült el a Karmelita kolostor, amelybe a Miniszterelnökség költözött, de itt nem állt meg az építkezés.
Az elmúlt években visszaépült a régi lovarda, épül a volt épül a volt Honvéd Főparancsnokság, a József főhercegi palota, a Szentháromság téren már szinte teljesen kész a Pénzügyminisztériumnak szánt épület, és tervben van még a teljes palota visszaalakítása a háború előtti állapotokra.
A 2015-ben még kétszázmilliárd forintosra becsült beruházás már most háromszázmilliárdnál jár, és egyáltalán nem látni, hol lesz a költségek vége. A megbízást a legtöbb épület rekonstrukciójára a West Hungária Bau Kft. nyerte eddig. A WHB Kft. tulajdonosa a győri milliárdos, Paár Attila, aki Tiborcz Istvánnak, a kormányfő vejének üzlettársaként is ismert.
A magas költségek, az egy irányba húzó közbeszerzési eljárások, a vasbeton-építészet mellett a Karácsony Gergely vezette főváros azt is kritizálja, hogy a palota felújításának a Magyar Nemzeti Galéria kitelepítése a célja.
Erő Zoltán főépítész szerint hibás az az elképzelés, hogy a Városligetben, a zöldfelületben építsék fel az új nemzeti galériát. Szerinte a Városliget történetikert-jellegét lehetne most visszaállítani, és ebben megnyugodni.
„Azt sem tudjuk, hogy a nemzeti galéria helyén mi lesz a királyi palotában sok száz milliárd forintért”
– teszi hozzá. Baán László, a Liget-projekt miniszteri biztosa szerint teljesen alaptalan Erő Zoltán aggodalma.
„Félreértés ne essék, nem kormányzati funkció lesz a budai palotában. Múzeum lesz az is, csakúgy, mint például Varsóban.”
A Ligetbe tervezett új nemzeti galériáról Baán László azt mondja: nem fog nagyobb helyet elfoglalni, mint a korábban itt álló PeCsa a kültéri színpadával együtt. Ráadásul – teszi hozzá –, „ha visszamegyünk az időben, a PeCsa előtt ott állt a Budapesti Nemzetközi Vásár központi pavilonja, annak ellőtte meg ott volt a nagy iparcsarnok. 1885 óta itt épület áll a Ligetben, tehát ennek most már lassan 140 éve.”
A nemzeti galéria tervezőit nemzetközi építészeti tervpályázaton választották ki, amelyet a világ egyik legjobbnak tartott építészirodája, a japán SANAA nyert el. Ez Baán László szerint azért fontos, mert ahhoz, hogy Budapest a nemzetközi turisztikai térképen is fontos város legyen, kell egy meghatározó, kortárs építészeti remekmű a városba.
Ezért szerinte a rákosrendezői terveknél sem a méret, hanem a minőség lesz a fontos.
„Nem magasságában kell ugyanolyannak lennie, hanem kvalitásában, mint a világ legjobb épületeinek. Ha megvalósul, akkor büszkék leszünk rá, ha nem, akkor nagyon szomorúak leszünk, és nagyon sokat fogjuk nézni nagyon hosszú ideig.”
Baán László szerint egyébként bár nagy viták előzték meg a Liget-projekt-beruházást is, ezek mostanra teljesen elcsitultak, és az idő és a látogatók száma azt bizonyítja, hogy ez jó projekt.
Nem igaz, hogy vége a Városliget-vitának
„Nem szeretném, ha Baán Lászlóban vagy az általa tájékoztatott állami döntéshozókban az a kényszerképzet alakulna ki, hogy a Városligettel kapcsolatos viták az elmúlt tíz évben elhalkultak”
– mondja Bardóczi Sándor főtájépítész. A főváros szerint nem kell új épületekkel tovább terhelni a Ligetet, miközben a zöldfelületek felújítását többnyire a főváros is üdvözli, sőt kevésnek érzi az elmúlt tíz évhez képest a Városliget területének alig egyharmadát érintő zöldfelületi megújítást.
Bardóczi Sándor szerint a Liget nem építési telek, a főváros kivette a korábbi építési helyeket, így a Magyar Nemzeti Galéria építési helyét is a szabályozási tervéből, és ma is perben áll az építési engedélyek kiadása miatt a kormányhivatallal.
A főtájépítész szerint nem igaz, amit Baán László mond, hogy az épületek miatt érkeznének a látogatók a Városligetbe. Szerinte ma is elsősorban a zöldfelületek miatt keresik fel az emberek.
Ezért Bardóczi a tervezett nemzeti galéria helyén gyepet szeretne látni.
„A Nagyrét rehabilitációját szeretnénk, amire a város 1885 óta vár, miután az akkori kormány elfoglalta egy kiállítási épülettel, akkor sem demokratikus módon. Ma az az épület nincs, és az utódját is lebontották. Történelmi pillanat lehetne végre visszaszolgáltatni a parknak a területét, túl azon, hogy ez lenne városökológiailag és közgazdasági szempontból is az egyetlen helyes megoldás”
– teszi hozzá Bardóczi Sándor.
Létezik jó példa?
A fejlesztések akkor jók – mondják a szakemberek –, ha vonzóvá teszik a fővárost nemcsak a turistáknak, hanem a benne élőknek is.
Sokan csak a Mol-tornyot ismerik, de a Duna partján egy egész új városnegyed épült fel, a BudaPart. Ez az egyik első úgynevezett 15 perces városrész Budapesten, ami nem jelent mást, mint hogy sétatávolságra van munkahely, lakás, oktatási intézmény, egészségügyi szolgáltatás, sportlehetőség – tehát minden egy helyen.
Ennek a rozsdaövezetnek az átalakítása bő egy évtizeddel ezelőtt kezdődött a Kopaszi-gát fejlesztésével. Budapesten nem alakult ki egy klasszikus belvárosi üzleti központ, ezért az ingatlanfejlesztő azzal a felvetéssel élt, hogy ez legyen a főváros egyes számú üzleti negyede. Nem véletlen, hogy a Mol úgy döntött, hogy ide költözteti a székházát.
Schrancz Mihály építesz, a terület ingatlanfejlesztésének megálmodója szerint Budapest tele van olyan, stratégiai helyen lévő alulhasznosított barnamezős területekkel, rozsdaövezetekkel, amelyek megfelelő hasznosításával a városszerkezeten belül lehet jól végiggondolt, magas minőségű élettereket, városi alközpontokat, úgynevezett 15 perces városnegyedeket fejleszteni. Ezek a jó minőségű új városnegyedek képesek lennének alternatívát biztosítani, megállítani a kiáramlást, adott esetben visszavonzani az agglomerációban lakókat, jelentősen csökkentve az ingázó autós közlekedést, a dugókat.
Ezért Schrancz Mihály szerint Budapestnek alapvető szüksége van a Rákosrendező területén megvalósítható új városnegyedre és az ehhez hasonló fejlesztésekre. Kérdés, hogy milyen minőségben, ütemben valósul meg, és hogyan kerül sor a közérdek megfelelő képviseletére.
Közérdek vagy magánérdek?
Budapestről háromszázezer ember eltűnt a rendszerváltás óta, az elnéptelenedő nagyvárosok pedig csökkentik a gazdasági versenyképességet, növelik az ingázó autóforgalmat, és még számtalan hátránnyal járnak. Az Egyensúly Intézet javaslata szerint ennek a folyamatnak a megállításához többek között kedvező lakásárak kellenek, bérlakásprogram, ötven százalékkal több kollégiumi férőhely, zöld sugárutak, csillapított autósforgalom a belvárosban, magas színvonalú közszolgáltatások.
Minden látszat ellenére Budapesten rettenetesen kevés lakás épül, nem csak bérlakás, minden típusú lakás. Ha megnézzük a szomszédos országok fővárosait Bécstől Pozsonyon át Varsóig, azt látjuk, hogy az egy főre jutó lakásépítés ezekben a városokban az elmúlt egy évtizedben jóval magasabb volt, mint Budapesten
– mondja Boros Tamás, az Egyensúly Intézet igazgatója. Kutatásuk szerint azért hagyják el a nagyvárosokat az emberek, mert magasak a lakásárak, nincs elég zöldterület, parkok, játszóterek, és mert nem elég tiszták és nem elég jó közszolgáltatásokat nyújtanak.
Városfejlesztő szakemberek szerint a rákosrendezőihez hasonló, nagy léptékű fejlesztések képesek átformálni a várost, és jó stratégiával az is elérhető, hogy megfizethető lakásárak alakuljanak ki. Minden olyan nagyváros, amely szerepel a világ legélhetőbb városainak toplistáin, ezeket az elveket követi.
A Szabadon riportját itt nézhetik meg: