Alig egy évtizeddel ezelőtt hatszáz migráns és menekült halála rázta meg a világot. Az olasz partok közelében két hajó süllyedt el. Az ENSZ migrációs ügynöksége akkor kezdett nyilvántartást vezetni azokról, akik meghaltak vagy eltűntek, miközben konfliktusok, üldöztetés vagy szegénység elől menekültek.
A kormányok szerte a világon többször is ígérték, hogy megóvják a migránsok életét és küzdenek az embercsempészek ellen, miközben egyre jobban őrzik a határokat. A Nemzetközi Migrációs Szervezet Eltűnt Migránsok Projektjének kedden közzétett jelentése azonban azt mutatja, hogy tíz év elteltével a világ nem lett biztonságosabb az útnak induló emberek számára.
Éppen ellenkezőleg, egyre több migráns hal meg.
Ehhez kapcsolódóan: A törvényes bevándorlás fokozását szorgalmazza az olasz elnök az emberkereskedelem legyőzésére
Amióta 2014-ben elkezdték ezt nyomon követni, több mint 63 ezren haltak meg vagy tűntek el. Az Eltűnt Migránsok Projekt szerint 2023 volt az eddigi leggyilkosabb év.
„Az adatok meglehetősen riasztók – mondta Jorge Galindo, a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) Global Data Institute szóvivője az Associated Pressnek. – Látjuk, hogy tíz év elteltével az emberek továbbra is meghalnak, miközben jobb életet keresnek.”
A jelentés szerint a halálesetek száma „valószínűleg csak a töredéke annak, ahányan ténylegesen az életüket vesztik világszerte”, nehéz ugyanis információt szerezni és ellenőrizni. Például az Afrika nyugati partjaitól a spanyol Kanári-szigetekig vezető atlanti-óceáni útvonalon a jelentések szerint egész hajók tűntek el. Ezek az esetek láthatatlan hajóroncsokként ismertek. A Szahara sivatagjában is valószínűleg számtalan haláleset marad észrevétlen.
Az áldozatok több mint kétharmada még akkor is azonosítatlan marad, ha rögzítik a halálesetet. Ennek oka lehet az információ és az erőforrások hiánya vagy egyszerűen az, hogy nem tekintik fontosnak az elhunyt migránsok azonosítását.
Szakértők szerint az azonosítatlan migránsok világszerte növekvő száma olyan válságot jelent, amelyet csak a háborús időkben tapasztalt tömeges halálozásokhoz lehet hasonlítani.
Minden névtelen haláleset mögött egy család áll, amely „a megoldatlan eltűnések pszichológiai, társadalmi, gazdasági és jogi következményeivel” szembesül, ez a fájdalmas jelenség bizonytalan veszteségként ismert – állapítja meg a jelentés.
„A kormányoknak együtt kell működniük a civil társadalommal annak érdekében, hogy azok a hátramaradt családok, amelyek nem tudják, hol vannak a szeretteik, hozzáférést kapjanak az elhunytak maradványaihoz” – mondta Galindo.
Ehhez kapcsolódóan: Mintegy 350 pakisztáni volt az elsüllyedt migránshajón, sokan meghalhattak közülük
Azokból az áldozatokból, akiknek az állampolgársága ismert az IOM előtt, minden harmadik menekülés közben halt meg, miután konfliktusban álló országból indult útnak.
Az elmúlt évtizedben az IOM által feljegyzett halálesetek közel hatvan százaléka fulladáshoz köthető. A Földközi-tenger a világ legnagyobb migránstemetője, az elmúlt évtizedben több mint 28 ezer ember halt meg ott. Több ezer vízbe fulladást regisztráltak az Egyesült Államok és Mexikó határán, az Atlanti-óceánon, az Ádeni-öbölben és egyre gyakrabban a Bengáli-öbölben és az Andamán-tengeren is, ahol kétségbeesett rohingya menekültek szállnak fel a túlzsúfolt hajókra.
„Meg kell erősíteni a tengeren a migránsokat segítő kutató és mentő kapacitásokat a nemzetközi joggal és az emberiesség elvével összhangban” – áll a jelentésben.
Jelenleg a Földközi-tengeren „a kutatás és mentés túlnyomó részét nem kormányzati szervezetek végzik” – mondta Galindo.
Amikor 2014-ben elindult az Eltűnt Migránsok Projekt, Európában nagyobb rokonszenvvel viseltettek a migránsok iránt. Az olasz kormány útjára indította a Mare Nostrumot, azt a fontos kutató-mentő küldetést, amely több ezer életet mentett meg.
A szolidaritás azonban nem tartott ki, és az európai kutató-mentő missziók fokozatosan visszaszorultak, miután attól tartottak, hogy ezzel arra ösztönzik majd a csempészeket, hogy még több embert indítsanak útnak olcsóbb és veszélyesebb hajókon. Ekkor léptek közbe a civil szervezetek.
Segítségüket nem mindig fogadták szívesen. Olaszországban és Görögországban egyre növekvő bürokratikus és jogi akadályokkal szembesülnek.
A 2015–2016-os migrációs válságot követően az Európai Unió megkezdte a határellenőrzés és a tengeri mentések kiszervezését észak-afrikai országokba, hogy „életeket mentsen”, egyben megakadályozza a migránsok eljutását Európa partjaira.
Az ellentmondásos partnerségeket, különösen azokat, amelyeket Líbiával kötöttek, egyre gyakrabban bírálják az emberi jogok szószólói. Az EU által kiképzett és finanszírozott líbiai parti őrséget gyanúba hozták az embercsempészekkel, akik kizsákmányolták a migránsokat, akiket a parti őrség azután elfogott és visszavitt a nyomorúságos táborokba. Az ENSZ által támogatott szakértői csoport szerint a migránsok ellen a Földközi-tengeren és Líbiában elkövetett visszaélések emberiség elleni bűncselekménynek minősülhetnek.
Ehhez kapcsolódóan: EP-képviselő: Uniós pénzből kínozzák a migránsokat Líbiában
A határokat védő falak felhúzása és a fokozott megfigyelés ellenére úgy tűnik, hogy a csempészek a világon mindenütt és mindenkor találnak jövedelmező alternatívákat, hosszabb és veszélyesebb utakra terelve a migránsokat és menekülteket.
„Hiányoznak a biztonságos migrációs lehetőségek – mondja Galindo. – Ezen változtatni kell.”
