Öt gondolat a beszélgetésből:
1. Hegedűs Dániel, a German Marshall Fund elemzője szerint az EP-lista-vezetők első vitája előselejtező volt, ahol a két legesélyesebb szereplő nem volt ott. A négy jelen lévő politikus megpróbálta megmutatni magát és átnyomni pártja kulcsüzeneteit. Négyből három – a Mi Hazánk, a Kutyapárt és a Momentum – saját hanyatlását próbálta megállítani, a DK pedig a biztos bejutás tudatában a gyengülését próbálta visszafordítani. Az elmúlt húsz évben Magyarország az összes többi régiós országgal szemben elveszítette a versenyképességét, a magyar gazdaság és a politika ugyanis képtelen volt kiaknázni az EU-ban és a tagságunkban rejlő esélyeket.
2. Hegedűs Dániel úgy látja: a kelet-közép-európai országok többségében konszenzus van arról, hogy Oroszország milyen egzisztenciális biztonsági fenyegetést jelent. A fideszes külpolitikai stratégia viszont épp az Oroszországgal fenntartott közeli kapcsolatra épül. A külügyminisztériumot érő orosz hekkertámadással kapcsolatban azt mondja: csak formálisan volt az, a releváns magyar vezetőknek tudniuk kellett róla. Nem hiba történt, hanem információátadás a magas szintű magyar és orosz politikai vezetés között. Az orosz részről megszerezni kívánt adatok nem a magyar külpolitikára vonatkoztak, hanem a minisztériumon napi szinten átmenő, nagyon értékes NATO-s és EU-s információkra, amelyek így lehívhatóvá és elérhetővé váltak az orosz fél számára. Így Magyarország a nyugati szövetségi rendszerrel szemben az orosz hibrid hadviselés önkéntes ötödik hadoszlopává vált.
3. Hegedűs úgy véli: bár Szijjártó Péter megvétózta az ukrán béketervet, elképzelhető, hogy a magyar kormány később – ahogy szokta – elengedi az ellenállást. Ezt lehetett látni a korábbi szankciós csomagok esetében is, hiszen végül valamennyit támogatta. De késlelteti őket, engedményeket kér, vagy bizonyos személyeket lehúzat a szankciós listáról.
4. Az elemző szerint a Fico elleni merénylet azonnali következménye az eddigi rendkívül polarizált politikai nyelvezet visszafogása lesz minden szereplő részéről. Hosszú távon viszont az olyan országokban, ahol illiberális szereplők vannak kormányon, tökéletes hivatkozási pont lehet arra, hogy tovább csökkentsék a független média vagy a civil szervezetek autonómiáját. A magyar kormány eddig visszafogottan használta politikai céljaira a merényletet. Az, hogy Orbánnak – saját megfogalmazása szerint – egyedül kell tovább küzdenie, messze van attól, hogy erőszakkal vádolja a civil szereplőket vagy baloldali pártokat, de az, hogy a kormány milyen mértékben radikalizálja majd ezt a diskurzust, a politikai érdekeitől függ.
5. Hegedűs ugyanakkor úgy véli: a közösségimédia-platformok által generált politikai polarizációt a politikusok önmérsékletével már nagyon nehezen lehet visszafordítani. Ezért a Fico elleni merénylet rendkívüli lehetőséget biztosíthat a kampány hátralévő részében az illiberális szereplők számára. Az is benne lehet a pakliban, hogy a szavazatok megszerzése miatt a kormány és a Fideszhez közel álló körök megpróbálják majd erőszakkal vádolni a baloldalt és a független, civil társadalom képviselőit.
