A vártnál kisebb veszteséget könyvelhetett el a vasárnap véget ért európai választásokon a három nagy pártcsoport alkotta centrum, de a konzervatív-radikális jobboldal sem volt képes jelentősen növelni mandátumainak számát. Ursula von der Leyen esélyei tovább nőttek a bizottsági elnöki poszt megtartására.
Az Európai Parlament politikai irányvonalát és döntéseit az elmúlt öt évben meghatározó három nagy politikai párt megőrizheti vezető szerepét a 2024 és 2029 közötti ciklusban, a zöldekkel esetleg kiegészülve pedig ellensúlyozhatja a jobboldali és a szélsőjobboldali szárny vártnál kisebb mértékű erősödését. Ez a felállás rajzolódik ki a vasárnap véget ért páneurópai választás után az EP-ben közzétett előzetes eredményekből, amelyek a következő napokban és hetekben még változhatnak az új pártok belépése miatt.
A választások egyértelmű győztese az Európai Néppárt, amely a még nem végleges eredmények alapján hat mandátummal, 179-ről 185-re növelte képviselői helyeinek számát a 720 fős Európai Parlamentben. Az EPP frakciója az előző három választás során minden egyes alkalommal zsugorodott, ez az irány azonban most megfordult, ahogy az európaiak trendszerűen a jobboldali pártok felé fordultak a tagállamok többségében.
Az EPP plusz fél tucat, de várhatóan a következő napokban tovább emelkedő számú helye valamelyest ellensúlyozza a két másik legnépesebb pártcsalád, a szocialisták és demokraták és a centrista-liberális Renew által elszenvedett veszteségeket. Az S&D második helyét megőrizve a jelenlegi állás szerint 139 helyett 137 képviselőt küldhet az EP-be, míg a Renew elsősorban a francia kormánypárt, a Renaissance összeomlása miatt a korábbi 102 helyett 80 mandátummal kell hogy beérje a következő ciklusban. A három nagy párt így az EPP jó szereplésének köszönhetően összesen 18 helyet veszíthet, a triót gyakorta kívülről támogató zöldekkel (52 képviselő a korábbi 71 helyett) együtt pedig 454 képviselője lehet a következő EP-ben. Ez majdnem százzal több, mint amennyi a néppárti bizottságielnök-jelölt, Ursula von der Leyen parlament általi újraválasztásához minimálisan szükséges (361 szavazat, azaz ötven százalék + 1).
Ehhez kapcsolódóan: Az első európai becslések: Le Penék nagyot mentek, de a néppárt biztosan őrzi az első helyet
Mindez azonban még nem jelenti azt, hogy vörös szőnyeget terítenének a pártok a német bizottsági elnök elé. Von der Leyen a kiszavazók nagy száma miatt öt éve is csak kilenc szavazattal szerzett többet a minimálisan szükségesnél. Az első reakciók alapján ugyanakkor biztosra vehető, hogy az említett négy párt, de első körben a három legnagyobb kísérletet tesz egy közös program alapján egy „demokratikus progresszív többség” létrehozására. Ursula von der Leyen, az EPP listavezetője, egyúttal bizottságielnök-jelöltje a szavazás után a sajtónak nyilatkozva egyértelművé tette, hogy első lépésként „már a választás másnapján” megkezdi a tárgyalásokat a szocialistákkal és a liberálisokkal, majd második lépésben más demokratikus erőkkel is.
A zöldpárti csúcsjelölt, Bas Eickhout és a zöldek távozó társelnöke, Philippe Lamberts határozott jelzést küldött a bizottság elnökének, hogy bizonyos feltételek mellett – a zöldmegállapodás továbbvitele és a jogállam melletti elkötelezettség – készek rá szavazni és mellé állni egy közös program megvalósításában. Manfred Weber, az EPP elnöke és frakcióvezetője világossá tette: a tárgyalások kiindulópontja az, hogy mind a szocialisták, mind pedig a liberálisok és Macron-pártiak megerősítsék Ursula von der Leyen támogatását a bizottság élére.
Ursula von der Leyen kérdésre válaszolva bizakodásának adott hangot, hogy megkapja majd a 27 tagország állam- és kormányfőinek támogatását. Elemzők szerint ennek valószínűsége az EPP meggyőző választási sikere után jelentősen nőtt, nem csak azért, mert az Európai Tanácsban 13 néppárti vezető foglal helyet, hanem azért is, mert Von der Leyen az elmúlt hetekben fáradságot és időt nem kímélve kampányolt (17 tagállamban és 31 európai városban járt), kivette a részét a győzelemből. Ennek ellenére még nem lefutott a jelölése (az Európai Tanács jelöl), mert több tagállami vezető sincs elragadtatva tőle.
Az előzetes eredmények alapján megkockáztatható, hogy a többek között a magyar miniszterelnök által is várt jobboldali-szélsőjobboldali áttörés nem következett be, az ezt az irányt fémjelző két pártcsalád, az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) és az Identitás és Demokrácia (ID) – legalábbis a még nem végleges helyzet alapján – csak tíz képviselővel növelte a létszámát, ami aligha lesz elég a palotaforradalomhoz házon belül. Ezzel együtt a következő napokban és hetekben még növekedhet mindkét párt létszáma, hiszen például az ECR-be vagy az ID-be tartó Fidesz-képviselőket is a függetlenek közé sorolják jelenleg, akár más formációkat. Arról nem is szólva, hogy körülbelül ötven olyan tagja lesz az EP-nek, akiknek beküldő pártja először lép európai porondra.
A parlament egyelőre régi vezetése, úgy tűnik, nem kíván időt veszíteni, már kedden összeül az elnökök konferenciája, hogy megtervezze a következő lépéseket. Az EP láthatóan nem akar abba a hibába esni, hogy döntésképtelenségével (miként 2019-ben történt) átadja a teret és a kezdeményezést a tagállami kormányoknak. Ezért az előzetes tervek szerint a három nagy párt már július 18-án, tehát az alakuló plenárison szavazna az Európai Bizottság következő elnökéről. Ennek ugyanakkor előfeltétele, hogy az Európai Tanács legkésőbb június végéig megtalálja a jelöltjét a testület élére.
Manfred Weber, a győztes párt elnöke vasárnap este megerősítette, hogy nyitva az ajtó Magyar Péter pártjának képviselői előtt az EPP-be, ahol a fideszesek kiválása óta csak egyetlen magyar képviselő, a KDNP-s Hölvényi György ült.
Néhány tagállamban földinduláshoz vezettek az EP-választások. Franciaországban Marine Le Pen pártja, a Nemzeti Tömörülés a szavazatok több mint harminc százalékával fölényesen maga mögé utasította a nagy veszteségeket elszenvedő macronista pártot, aminek hatására a köztársasági elnök bejelentette a parlament feloszlatását és új választások kiírását. A szélsőjobboldal Németországban és Ausztriában is nagyon jól szerepelt, Olaszországban pedig Giorgia Meloni Olasz Testvériség pártja aratott.
