Az üzemidő-hosszabbítási protokoll elindítását követően is talált módot az energetikai szaktárca arra, hogy a Paksi Atomerőműnek kedvező jogszabály-módosítási lehetőséget húzzon elő a cilinderéből. A rendelet lényegének drasztikus felülírása ugyan még nem történt meg, de a tervezet véleményezésére felkért szakmai civilek válaszai nem fogják megakadályozni, akkor sem, ha végül a Duna tönkretétele lehet a következménye.
Július 27-én kikerült egy rendelettervezet az Energiaügyi Minisztérium (EM) honlapjára. A 15/2001. (VI. 6.) KöM-rendelet (a továbbiakban: 15/2001.) módosításának szándékát a minisztérium négy kurta, letölthető pdf-fájlba csomagolva adta át társadalmi egyeztetésre. A négy dokumentum közül kettőbe (Tartalmi összefoglaló, Indoklás) betűre pontosan ugyanaz a négy sorból álló, egymondatos leíró szöveg került; a Hatásvizsgálat egy furcsán kitöltött adatlap, a Normaszöveg pedig – Lantos Csaba energiaügyi miniszter és az ellenjegyző Pintér Sándor belügyminiszter szignóhelyével együtt is – csupán bő féloldalas lett. Ahhoz képest, hogy a több mint két évtizede érvényben lévő rendelet bejelentett átalakítása jóvátehetetlen károk forrása lehet, mindez nem tekinthető soknak; mint kiderült, alaposnak sem.
A 15/2001. felülírása a nyáron melegedő Duna miatt korlátozás alá eső Paksi Atomerőmű helyzetét és működési paramétereit akarja javítani, de az éppen aktuális politikai érdeknek megfelelően.
A minisztériumi portálról letölthető dokumentumcsomagban a Hatásvizsgálat is tanulságos: a kitöltött adatlapból kiderül, hogy a rendeletmódosításhoz szükségesnek vélt munkát a Nukleáris és Energia Külkapcsolatok Főosztálya és a Jogi Főosztály egy munkanap alatt végezte el. A megoldás politikai (és nem szakmai) jellegét mutatja, hogy formailag az adatlapkitöltést Alföldi-Boruss Márk energiapolitikáért felelős helyettes államtitkár jegyzi. Egy, a minisztériumi jogalkotási folyamatokban jártas forrás szerint ebben az ügyben sem Deli Daniella klímapolitikáért felelős helyettes államtitkár, sem Horváth Viktor energiaátmenetért felelős helyettes államtitkár, sem pedig Keszthelyi Nikoletta környezetvédelemért felelős helyettes államtitkár vagy beosztottjaik nem exponálták magukat, mivel „ez egy atomos ügy”.
Így érthetőbb is, hogy a hatásvizsgálati adatlapon arra a kérdésre, hogy „Vannak-e az intézkedésben foglaltaknak jelentősnek ítélt környezeti vagy természeti hatásai?”, miért nem a válasz. De az adatlapot kitöltők azt is megállapították, hogy „Az intézkedés alkalmazásához szükséges személyi, szervezeti, tárgyi és pénzügyi feltételek rendelkezésre állnak”, illetve arra is igennel válaszoltak, hogy „Megtörtént-e az intézkedés adminisztratív terhekre gyakorolt hatásainak vizsgálata?”. A leghosszabb szöveg az Intézkedés megnevezése rubrikába került, pedig ahelyett, hogy „A globális éghajlatváltozás okán szükségessé vált az atomenergia alkalmazása során a levegőbe és vízbe történő radioaktív kibocsátásokról és azok ellenőrzéséről szóló 15/2001. (VI. 6.) KöM-rendelet által meghatározott kiemelt létesítmény működésére vonatkozó vízhőmérsékleti korlátozással kapcsolatos szabályok kiegészítése ellátásbiztonsági szempontokkal” elég lett volna azt rögzíteni, hogy a jövőben a miniszter dönt majd arról, hogy Paksnál elég meleg-e a Duna.
Eddig így volt
Ahogyan az az MVM Paksi Atomerőmű holnapjának ismertetőjéből is kiderül: a 15/2001.-ben foglaltak érdemben képesek befolyásolni az erőmű működését. Ennek megértéséhez onnan érdemes elkezdeni a magyarázatot, hogy a Duna Pakshoz másodpercenként mintegy 2000-2200 köbméternyi vízzel érkezik meg, és ebből a négyreaktoros atomerőmű hűtéséhez és működéséhez szükséges vízigény (szintén másodpercenként) mindössze száz köbméter. A befelé és a – munka végeztével – kifelé tartó víz közötti hőmérsékleti különbséget elviekben orvosolja a bő vízhozam és a melegebb víz keveredése, de azt már egy évtizede is tudni lehetett, hogy az erőműnek az apadó vízmélységgel és a folyó melegedésével is problémái lesznek.
Amikor Orbán és Putyin 2014-ben Moszkvában megállapodott a Paks II.-projektről, Somlyódy László vízépítő mérnök, a BME vízellátási tanszékének akkori tanára a hvg.hu-nak elmondta, hogy csak a medermélyülés miatt a Duna évente egy centiméterrel mélyebbre kerül (vagyis ennyivel alacsonyabb a vízállása a hűtővíz kivételét végző csőnél), ami miatt az atomerőmű vízkivételi gyakorlatát is újra kell gondolni. Szükség lesz erre azért is – tette hozzá az akadémikus –, mert a klímaváltozással a Duna átlaghőmérséklete is nőni fog, így az az ökölszabály, hogy a Duna az erőműből visszaengedett, pihentetett hűtővízzel együtt sem lehet a meghatározott pontokon melegebb 30 Celsius-foknál, nem lesz tartható a működő atomerőművel.
A modellezések alapján akkoriban lehetségesnek tartották, hogy a Duna a század végére négy Celsius-fokkal felmelegedik. Paks számára azonban e kérdés már néhány évvel később kézzelfogható közelségbe került: a kitartóan forró nyári hetek az erőmű feletti folyószelvényekben 25-26 Celsius-fokra melegítették fel a vizet, ami az erőmű működéséből levezethető plusz négy–hét hőfokos hűtővizet már akkor áttolta volna a jogszabályi limiten.
A 15/2001. alapján ha az atomerőmű hűtőcsatornája feletti szelvényben a Duna vize eléri a 25 Celsius-fokot, a cégnek monitoroznia kell, hogy a folyóba visszaeresztett hűtővíz adott pontokon mennyire melegíti fel a Dunát. A rendelet szerint a hűtővízcsatorna torkolatától ötszáz méterre a Duna teljes keresztmetszetén ez nem haladhatja meg a 30 Celsius-fokot. Ez az a határ, amellyel a jogalkotó biztosítani akarja a vízbázisok védelmét és a folyó megfelelő ökológiai állapotának fenntarthatóságát. Az erőmű saját belső szabályzata alapján 29,5 Celsius-foknál leszabályozásba kezd, csökkenti a teljesítményét.
Ez utóbbi, ha csak részben is, de más okból is megtörténik: a melegedő Duna lerontja az erőmű kondenzátorainak hatásfokát, így a blokkok kevesebb áramot képesek termelni. (Az európai rendszerirányító, az ENTSO-E) hivatalos adatai szerint a Paksi Atomerőmű aktuálisan 1852 és 1859 MW közötti teljesítményszinten ingázik, január közepén – amikor mind a négy blokk teljes kapacitással dolgozott – ez az érték 1922–1929 MW volt.)
Miért a 30 Celsius-fok a határ?
„Aki felelősséggel gondolkodik az ország sorsán, annak a vízgazdálkodásra kellene kelnie, feküdnie, mert enélkül ez az ország ki fog száradni” – mondta az InfoRádióban a napokban Feldman Zsolt, az Agrárminisztérium mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős államtitkára. A politikus az aszály és a kánikula következményeiről beszélve hozta szóba a halgazdaságok helyzetét. Azt mondta, hogy a halastavak üzemeltetői próbálják pótolni a vízből hiányzó oxigénmennyiséget, mert a halak fuldokolnak a 30 Celsius-fokos vízben.
A vízhőmérsékleti limit Európában azonban nem mindenhol 30 Celsius-fok; a biológiai, környezeti hatásvizsgálatok és kutatások alapján határozzák meg. Franciaországban 28, Svájcban 25 Celsius-fok a határérték, Ausztriában viszont az az általános szabály, hogy a létesítményből kiengedett hűtővíz nem lehet melegebb a címben jelzett értéknél.
Az érvényes magyar regula szerint ha a Duna eléri a 30 Celsius-fokot az atomerőmű alatt, 0,1 Celsius-fokonként 20 megawattal csökkenteni kell a teljesítményét. Ezt a 20 MW-onkénti teljesítményvesztést mindaddig emelni kell, amíg a folyó vize az előírt hőmérséklet alá nem süllyed. Ez az elmélet.
A gyakorlatban hivatalosan erre a lépésre – legalábbis az utóbbi években – még nem került sor. Hiába, hogy 2018 augusztusa például 17 napon is 29 Celsius-fok feletti vízhőmérsékletet produkált, az erőmű minden alkalommal megúszta a kényszerű veszteségvállalást. Ehhez az is kellett, hogy olykor elromoljon a kritikus ponton lévő mérőműszer, és hogy az is következmények nélkül maradjon, amikor a naplózások során feltűnően furcsa értékeket, köztük 29,88 Celsius-fokot rögzítettek. Tavaly elég volt a 29,82-t naplózni, mert az Átlátszón publikáló Paksi Riot csapat által 2018-ban, 2022-ben és 2023-ban is limit felettinek mért vízhőmérsékleti adatokat így is sikerült csípőből megcáfolni.
A módosítás és a fügefalevelek
A rendeletmódosítás a 15/2001. egyetlen pontjára fókuszál: arra, hogy ellátásbiztonsági okokra hivatkozva a szaktárca vezetőjének hozzájárulásával figyelmen kívül hagyható és átléphető legyen a 30 Celsius-fokos határérték. Erről az energetikai miniszternek ráadásul csak tájékoztatnia kell a vízügyi és a környezetvédelmi minisztert.
Meglepetést okozna, ha a tervezeten érdemi változás történne, pedig az EM formálisan több szakmai civil szervezet bevonásával (Greenpeace, Energiaklub, Magyar Természetvédők Szövetsége – MTSZ –, EMLA Környezeti Management és Jog Egyesület stb.) igazolható módon elvégezte a társadalmi egyeztetést. Az más kérdés, hogy az egyhetes véleményezési határidővel elkészült hozzászólásokat a megállapításaik miatt nincs lehetőség a miniszteri elképzelésbe belefésülni.
A Greenpeace szerint például az EM indoklása és a hatásvizsgálati dokumentáció is elégtelen a rendeletmódosításhoz. Ha a módosítás – ahogy a mellékelt Hatásvizsgálat adatlap jelzi – semmire nem hat, akkor a hatásvizsgálat téves vagy nem kellően részletes. Ha utóbbi, akkor nem lehet elégséges egy normaszöveg megváltoztatásának az indokolásához – írta többek között a miniszternek címzett levelében Perger András, a szervezet klíma- és energiakampány-felelőse. Azzal érvel, hogy a törvény szerint a jogszabályokat indokolni kell, és „jelen esetben legalább az ellátásbiztonságot és a környezetre való hatást kellene érdemben vizsgálni”, mert ezek hatásvizsgálata elmaradt, és az indoklás is érdemi tartalom nélküli.
Lantos Csaba nem járt jobban az ELMA, az MTSZ és az Energiaklub közös levelével sem, mivel e szervezetek szerint a bemutatott rendeletmódosítási terv indoka valójában az, hogy a kritikus időszakokban könnyebb működést biztosítson a Paksi Atomerőműnek. Ezt azonban „a természeti-vízügyi-technológiai törvényszerűség nem indokolja” – olvasható a levelükben. A hatásvizsgálati lapot szakmailag hiteltelennek tartják, mivel a dokumentum szerint a tervezett változtatásnak nincs jelentős környezeti és természeti hatása, ez azonban nonszensz. Ha valóban nem lenne, akkor a határérték maga volna értelmetlen.
Éger Ákos, az MTSZ ügyvezetője szerint a paksi hűtővízprobléma is visszaigazolja, hogy ma már olyannyira komplexek a rendszerszintű energetikai kérdések, hogy a megszokott módszerekkel kezelve megoldhatatlan helyzeteket képesek teremteni; olyanokat, amelyekhez a természeti korlátok figyelembevételével lehet csak megszerezni a megoldókulcsot.
Szemellenzővel és anélkül
Az EM rendeletmódosítási terve a gyakorlatban azt eredményezheti, hogy ha mind a négy blokk termel, akkor 2-300 vagy 500 MW időleges többletkapacitás (és termelés) biztosítása érdekében tönkretehető a környezet. E lépés annak is következménye, hogy a kormány – amely lemondott az energetikai és energiahatékonysági célú uniós támogatásokról és ezermilliárdokról – továbbra is úgy tesz, mintha volna más megoldás a rendszer korszerűsítésre, mint óriási összegeket költeni és/vagy beruházókat becsalogatni az energiaszektorba, és feladni a vállalati szektort ma már fojtogató, a lakosságnak kedvező rezsiharcot. Lantos Csaba is elődje, Palkovics László útját járja a tekintetben, hogy eljátssza: csak meg kell találnia a pakliban azt a lapkombinációt, amely a helyükre teszi a dolgokat, nem teljesen más rugóra járó rendszert építeni.
A melegedő Duna miatti paksi teljesítményvesztés kézi vezérlésű korrigálásánál valójában két nagyobb veszély leselkedik a Dunára. Az egyik, hogy a Paksi Atomerőmű mellé megépül Paks II., a másik, hogy az utóbbi években rendre évi egy GW-nál többet növekvő – július elején 6700 MW-ot elérő – napelemes termelőerők a kormányzati prognózisban írt 2030 előtt elérik a beírt 12 GW-ot. Előbbi esetben a kivett vízmennyiség is, a visszaeresztett meleg víz (mennyisége és hőfoka) is súlyosabb helyzetet idézhet elő, utóbbi esetben viszont a februártól októberig tartó időszakban általánossá válik a leterhelés, ami nyáron, napközben akár teljes atomerőmű-leállítását is igényelhet, ami a rendszer mai struktúráját alapul véve csak úgy kerülhető el, ha a termelési felesleg (jellemzően az atomerőműé, mert az drágábban termel ilyenkor, mint a napelemesek) bármilyen áron kivezethető lesz az országból.
Gazdaságilag nem tűnik fenntarthatónak az olcsón vagy ráfizetéssel eladni, este drágán venni az importot modell, akkor sem, ha Ukrajnának hosszú ideig biztosan szüksége lesz minden ingyen vagy ráfizetősen elérhető árammennyiségre. Más megoldás, ha – amennyire csak lehetséges – a rendszer napközben termelt feleslegét az esti csúcsfogyasztási zónákba irányítják át, ehhez azonban az erőforrásokat nem az atomra és a napra, hanem az energiatárolásra kell átcsoportosítani. Az nem lesz elég, hogy a hazai vállalati szektorra kiírt, alig 155 millió eurós keretösszegű energiatárolási projekttámogatástól a kormány az első néhány száz MW tárolókapacitás megépítését várja, mert több országban a méret és a költési hajlandóság is szintet, illetve tempót váltott.
Négyórás ciklus a norma
Kaliforniában például a sok vitát kiváltó Diablo Canyon Atomerőmű (amelynek üzemidő-hosszabbítási bonyodalmairól korábban már beszámoltunk) kiváltására indított többlépcsős projekt befejezéséhez értek egy hétszázmillió dolláros napelem + energiatároló beruházással. A kombinált rendszert úgy profilozzák majd, hogy a feltöltött akkumulátorok olcsó energiabősége 17 és 22 óra között álljon a fogyasztók rendelkezésre. A Clearway Energy Luna Valley Solar & Storage Projekt egy 200 MW-os napelemes és egy 113,5 MW-os akkumulátorpark szimbiózisa; utóbbi igény szerint akár négy óra alatt kisüthető. A Luna Valley a 482 MW-os termelő és 394 MW-os energiatároló komplexum, a Daggett Solar-beruházás utolsó fázisa; a Clearway Energy Group februárban jelentette be, hogy összesen egymilliárd dollárt fektet be a projektbe.
Ausztráliában július végén hagyták jóvá az Origin Energy új, sokadik lépcsős beruházását. A 240 MW/1030 MWh teljesítményű, négyórás kisütési időre képes hálózati akkumulátorcsomag megépítésével az energiatárolási képességet így már 2 GWh fölé fogják emelni a helyszínen, az egykor szénerőmű-fellegvárnak számító új-dél-walesi Eraring erőműben. A most bejelentett, nem egészen háromszázmillió (amerikai) dolláros beruházás a projekt második szakasza; a tervek szerint 2025 végén állítják majd üzembe.
Lengyelországban a PGE közüzemi cég pályázatot írt ki egy 263 MW/900 MWh akkumulátoros tárolórendszerre, tervezésére és kivitelezésére. Az ESS jelentése szerint ez lesz az ország (aktuálisan) legnagyobb létesítménye, a żarnowieci szivattyús tárolós erőmű szomszédságában építik fel, és 263 MW teljesítménycsúcs mellett a tárolási kapacitása legalább 900 MWh lesz. A lengyel állami energiavállalat célja, hogy az évtized végére legalább 800 MW új energiatároló kapacitása legyen. A PGE rendelkezik már két akkumulátoros energiatárolóval: a Rzepedźben épített rendszer 2,1 MW/4,2 MWh teljesítményre képes, a Góra Żarban lévő pedig 500 kW/750 kWh-os.
Ezekkel jelenleg nincs összevethető méretű és tulajdonságú magyarországi projekt. Az első hazai Tesla Megapack akkumulátortelepet 2022 őszén installáló MET-nél a már üzemelő 4 MW teljesítményű és 8 MWh kapacitású (vagyis kétórás ciklusidejű) rendszer az elvárt bevételi számokat produkálja, így az állami, illetve RRF-projekttámogatásra alapozva a cég egy léptékkel nagyobb rendszer megépítését vállalta. A 40 MW/80 MWh mérethez a támogatáson túl saját tőkét is kockára tesz a MET, amely jövő év végéig szeretné átadni új akkutelepét.
