Az Izrael elleni iráni ballisztikusrakéta-támadás sokadik lépcsője volt egy régóta zajló, de nyár óta gyorsabban eszkalálódó folyamatnak. Miután Izrael katonai megoldása nem volt sikeres Gázában, most Libanonban próbálkozik hasonlóval.
Izrael október 1-jén hajnalban, sorozatos libanoni légi- és tüzérségi csapások után, szárazföldi támadást indított a Libanon déli részén fekvő Hezbollah-állások ellen. Az erős iráni kontroll alatt lévő Hezbollah elleni támadásra válaszul Irán még aznap több mint 180 ballisztikus rakétával támadott izraeli katonai célpontokat.
Ehhez kapcsolódóan: Iráni rakétatámadás Izrael ellen
A ballisztikus rakétákkal történő támadás lényegesen nehezebben elhárítható, mint a drónokkal, robotrepülőgépekkel vagy lassabb rakétákkal. Ezek nagyon gyors, hiperszonikus sebességű eszközök, amelyek először kirepülnek a Föld külső légkörébe, a világűr határára, majd visszatérve hasznos terhük akár több irányított robbanóegységre is szétválhat, így különösen nehéz időben kiszámítani a röppályájukat, és megfelelően gyors elfogórakétákkal felrobbantani őket biztonságos magasságban.
A lilás, Hold-szerű robbanások a több száz kilométer magasan, a légkör legfelső rétegében kilőtt rakétákat jelzik
Az izraeli légvédelem utolsó vonalának tekinthető Vaskupola rendszer nem nyújt megfelelő védelmet a ballisztikus rakéták ellen, de önmagukban még az amerikai Patriot rendszerek sem. Az izraeli légvédelem a Vaskupolán túl a ballisztikus rakéták elleni helyi Arrow 2 és 3 rendszerekből, két amerikai hadihajó – a USS Cole és a USS Bulkeley – nem megnevezett elfogórakétáiból, nem megnevezett brit közreműködésből és a Jordániában üzemeltetett amerikai légvédelmi egységekből állt.
Izrael észlelte a kilőtt ballisztikus rakétákat, több millió embert küldtek sürgősen óvóhelyre, miközben azonnal leállítottak minden légi forgalmat Izrael és Jordánia felett. A támadás után a hivatalos izraeli közlések egy halálos áldozatról adtak hírt, illetve elismerték, hogy a rakéták több légi támaszpontjukat, éttermeket és legalább egy izraeli iskolát is eltaláltak.
Netanjáhú izraeli miniszterelnök nagy hibának nevezte az iráni támadást, amiért „majd megfizetnek”. Annak megértéshez, hogy mi vezetett idáig, érdemes korábbra visszatekinteni.
Netanjáhú a háború fokozását választotta
Majdnem pont egy évvel ezelőtt példátlanul brutális terrortámadást indított Izrael ellen a Hamász palesztin terrorszervezet. A gázai enklávéból kitörve több mint ezer ember gyilkoltak meg az emberei, és több mint száz túszt ejtettek. Az izraeli hadsereg válaszul szinte porig rombolta Gázát a Hamász elleni harc nevében, negyvenezer palesztint megölve és további tízezreket megsebesítve. Az izraeli–palesztin konfliktus történelmi előzményeiről itt olvashatja összefoglalónkat.
Bár Izrael valószínűleg komolyan csökkentette a Hamász katonai potenciálját, közeli szövetségese, a Dél-Libanont lényegében ellenőrzése alatt tartó, iráni hátterű Hezbollah nem nézte tétlenül mindezt. A Hezbollah a Hamásznál lényegesen nagyobb, jobban kiképzett, szervezettebb és felszereltebb; itt olvashat bővebben a hátteréről.
A Hezbollah a gázai pusztításra válaszul rövid távú rakétákkal kezdte el lőni Izrael északi részét Dél-Libanonból, sokszor civileket megölve vagy megsebesítve. Ennek folytán idén tavaszra már legalább hatvanezer ember menekült el Észak-Izraelből.
Izrael korábban is visszalőtt a Hezbollahra, de július végétől már jelentős és szinte folyamatos légicsapásokkal támadta egész Libanonban és Szíriában is. Emellett július végén meglepően távol, Irán fővárosában lőtték ki egy légicsapással a Hamász politikai vezetőjét.
Szeptemberben jött a szintlépés, amikor feltehetően az izraeli titkosszolgálatok akciója révén elkezdtek felrobbanni a Hezbollah által használt csipogók, majd más elektronika eszközök. Több ezer ember sérült meg, és a szervezet belső kommunikációja is nehezebbé vált.
Ehhez kapcsolódik: A felrobbanó csipogók magyar közreműködővel jutottak el a Hezbollahhoz
Izrael pusztító hatékonysággal bombázta le a Hezbollah számos magas rangú vezetőjét, majd szeptember végén egy légicsapással megölték a Hezbollah első számú vezetőjét, Haszan Naszr Alláhot, lényegében két pinceszintnyi mélységig felrobbantva egy egész háztömböt Bejrútban. Ugyanebben a támadásban egyébként az iráni Forradalmi Gárda egyik tábornoka is meghalt.
A bombázások addigra Libanonban nagyjából ötszáz ember, köztük több tucat gyerek és nő halált okozták, illetve több mint 1500 embert sebesítettek meg. Már ekkor tízezrek kezdtek menekülni Libanonból. Izraelt egyébként Jemenből és Szíriából is támadták rakétákkal, mire Izrael mindkét országban bombázni kezdett egyes célpontokat.
A Hezbollah vezetésének kiiktatása után az izraeli haderő ismét szintet lépett, és október 1-jén szárazföldön is betörtek Dél-Libanonba. Az izraeli vezetés felszólította a libanoni lakosságot, hogy azonnal hagyják el a Litáni folyótól délre eső területeket, ami újabb menekülthullámot indított. Libanonban rövid idő alatt a népesség ötöde, nagyjából egymillió ember vált menekültté.
Hivatalosan izraeli különleges egységek hatoltak csak be Libanonba, de több tízezer főnyi egyéb egység mellett egy izraeli páncéloshadosztály is felsorakozott a határon. A Times újságírója izraeli katonai forrásokra hivatkozva azt állította, hogy az izraeli erők több száz fős célpontlistával indultak a határ túloldalára.
Az izraeli vezetés szerint az akciót nem teljes inváziónak szánják, csak „korlátozott célú” műveletnek, csupán „szórványos rajtaütéseket” végeznek. De hozzátették, hogy a hadsereg addig folytatja a műveletet, „amíg el nem éri háborús céljait”. Ezután 24 órán belül jött a cikk elején említett iráni rakétatámadás.
A Hezbollahhoz képest gyengébb, vele gyakran szembenálló, de vékony helyi politikai mezsgyén egyensúlyozó libanoni hadsereget nem hivatalos hírek szerint kivonták Dél-Libanonból.
A területen jelenleg súlyos harcok folynak, október 2-án pedig az izraeli páncélos erők is átlépték a határt. A sziklás, dombos, barlangokkal és alagutakkal tarkított Dél-Libanon lényegesen könnyebben védhető terület a gázainál, a Hezbollah számos fegyveresét pedig évek óta kifejezetten hasonló izraeli támadás elleni gerillaharcra képezik ki.
Hol a vége az oda-vissza pusztításnak?
„Izrael célja nem Libanon elfoglalása, a Hezbollah katonai infrastruktúráját akarja meggyengíteni. Ez elhúzódó katonai művelet lehet, ahol azon izraeli cél elérése is kétséges, hogy Észak-Izraelben rövid idő alatt helyreállítsa a biztonságot. Emellett eddig 45 ezer izraeli katonát mozgósítottak, ami azt jelenti, hogy egy elhúzódó háború az izraeli társadalmat is igencsak igénybe fogja venni” – mondta kérdésünkre Csicsmann László Közel-Kelet-szakértő, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára és a külügyi intézet szakértője.
Az iráni rakétatámadás után a szakértő az elkövetkező napokban izraeli válaszlépésre számít, például légicsapásokra iráni nukleáris, katonai, akár olajipari létesítmények vagy a Forradalmi Gárda központjai ellen.
Csicsmann László ördögi körnek írta le a jelenlegi, az erős válaszlépések miatt folyamatosan eszkalálódó helyzetet, amely lényegében már tavaly október óta tart, de nyártól fokozódott. A szakértő egyetértett azzal a felvetéssel, hogy Iránnak presztízsveszteség, ami az elmúlt hetekben történt, hiszen Izrael sorozatosan komoly csapásokat mért a proxyszervezeteire.
„De azt is látni kell, hogy nem váltak valóra azok az izraeli elképzelések, hogy felszámolják a Hamászt Gázában. Bár a szervezet katonailag meggyengült, nem sikerült a túszokat kihozni, nem sikerült az alagutakat felszámolni, nem sikerült megölni azt a vezetőt, aki kitervelte az októberi 7-i támadást, és a Hamásznak még tízezer katonája maradhatott. Az izraeli hadsereg már korábban bejelentette, hogy további katonai eredmények nem várhatók Gázában. Talán ezért is fordult a vezetés figyelme az északi övezet irányába, hogy bizonyos értelemben elterelje a figyelmet a gázai eredményekről” – érvelt Csicsmann László.
A szakértő szerint kevésbé világos, hogy mi az értelme a további hadműveleteknek, a politikai rendezés hozhatna megoldást, majd egy azt követő gazdasági újraépítés, viszont „ez jelen pillanatban nem látszik”.
