Mindez úgy lehetséges, hogy a jogszabályok adnak némi mozgásteret. A két évet akkor kezdték el számolni, amikor 2017 márciusában Teresa May miniszterelnök átadta az erről szóló hivatalos értesítést az EU-nak.
Többlépcsős kilépés
A kilépési egyezmény a vártnál is lassabban készült, ezért többször is határidőt módosítottak, erre lehetőséget adnak az uniós szabályok. Végül a britek 2020. január 31-én hagyták el az EU-t, de csak politikai értelemben. Ugyanis nem sikerült elkészíteni azokat az egyezményeket, amelyek az EU és a Brit Királyság jövőbeni kapcsolatait rendezik. Erre a felek újabb 11 hónapos határidőt adtak maguknak, vagyis jelenleg még éppen olyan szabályok irányadók, mint amikor még tagok voltak a britek. De ez csak december 31-ig marad így. Ami mégis más, azok a politikai tagság megszűnésével járó következmények: nincsenek brit EP-képviselők, nincs brit uniós biztos és a brit kormány tagjai sem vesznek részt az uniós miniszterek különböző ülésein.
Ahhoz, hogy a januári határidő tartható legyen, nem heteken, hanem napokon belül kellene megállapodni. Az egyezmény ratifikációs eljárása ugyanis gyorsítva is eltart néhány hétig, hónapig, tehát nincs vesztegetnivaló idő.
Tárgyalunk és készülünk a legrosszabbra
A vitás pontok mostanra nagyjából három területre szűkültek: egyenlő piachoz jutási feltételek, a brit vizek megosztása halászat céljából és a jövőbeni vitarendezési mechanizmus. Ezek azonban olyan témák, amikről hónapokkal ezelőtt is tudtuk, hogy meg kell oldani, de azóta sem sikerült az álláspontokat közelebb hozni.
Az Európai Unió október 15-16-i csúcstalálkozóján is napirendre került a kérdés.
A tagállamok úgy döntöttek, hogy megkérik Michel Barnier főtárgyalót, folytassa a tárgyalásokat, tegyen meg minden tőle telhetőt, de leginkább a briteket szólították fel a vezetők arra, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket. Ezen a brit főtárgyaló meglepődött, szerinte nem úgy szoktak tárgyalni, hogy minden kötelezettséget az egyik félre hárítanak. Az EU azt is kinyilvánította, hogy meg kell kezdeni a felkészülést a rendezetlen brexitre, ennek érdekében minden uniós tagállamnak, hatóságnak, intézménynek fel kell készülnie, és ahol kell, olyan egyoldalú döntéseket kell hozni, amivel megvédik az EU érdekeit.
A hivatalos brit válasz sem sokat váratott magára: Boris Johnson brit miniszterelnök is éppen erre, vagyis a megállapodás nélküli brexit előkészítésére kérte a saját kormányát. Egyúttal természetesen nem zárta ki a tárgyalások lehetőségét.
Ha a felek időt akarnának nyerni, arra is van lehetőség, a britek kérhetnének halasztást, ezt az EU minden bizonnyal meg is adná, ám Boris Johnsonnak esze ágában sincs ehhez folyamodni. Kijelentette, hogy a britek el fogják hagyni január 1-jén az EU-t, egy 47 éves történet ér ezzel véget. Brüsszelből Emmanuel Macron még küldött egy üzenetet a csatornán túlra, amikor azt mondta, hogy a briteknek sokkal több veszítenivalójuk van.
Ugrás az ismeretlenbe
Vannak már forgatókönyvek arra, hogy mi történik majd, ha nincs megegyezés. Ami a kereskedelmet illeti, a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) szabályai lesznek irányadóak, és jönnek a vámok, az ezzel járó drágulás, szigorúbb határellenőrzések, óriási sorok a vámellenőrzésnél a teherforgalomban, esetleges készlethiányok élelmiszerekből, gyógyszerekből Nagy-Britanniában és a sor szinte végtelen.
Az EU és Nagy-Britannia az évtizedek során minden szempontból olyan szorosan összefonódott, hogy erre igazából csak akkor lehet rájönni, amikor ezeket a viszonyrendszereket újra kellene alkotni. Mindenesetre, így annak sem lesz semmi haszna, hogy a felek számos részterületen már megegyeztek, mivel a kilépési paktum egy csomag, vagy minden része érvényes, vagy egyik sem. És lehet, hogy igaza van Macronnak, hogy ez a briteknek rosszabb, de az EU-nak sem jó.
Angela Merkel német kancellár így búcsúzott a brüsszeli csúcstól: “Még mindig úgy gondolom, hogy jobb lenne megállapodni – de nem bármilyen áron.”
