Az amerikai elnökválasztáson aratott elsöprő győzelmével Donald Trump a legújabb jobboldali populista, aki hatalomra került Nyugaton. Szakértők szerint az általános frusztráció a bevándorlás és a globalizáció miatt, és a magára hagyott munkások csalódottsága segíti a populizmus erősödését.
Néhány nappal az amerikaiak november 5-i, kulcsfontosságú elnökválasztása előtt Donald Trump republikánus jelölt narancssárga kukásmellényt öltött, és egy wisconsini repülőtéren újságírók hada szeme láttára beszállt egy kukásautóba. Megpróbált tőkét kovácsolni Joe Biden elnök egy nappal korábbi baklövéséből, aki szemétnek nevezte Trump támogatóit, miközben elítélte a republikánus jelölt New York-i nagygyűlésén elhangzott rasszista viccet.
Trump politikai mutatványának üzenete az volt – amit már közel egy évtizeddel ezelőtt, a republikánus jelöltségért való első indulása óta hangoztatott a kampánykörúton –, hogy az ország politikai elitje lenézi polgárait. „Nem lehetsz elnök, ha gyűlölöd az amerikai népet” – mondta Trump nem sokkal később egy nagygyűlésen, Bidenre és a demokrata jelölt Kamala Harrisre utalva.
Trump elsöprő győzelme az elnökválasztáson – annak ellenére, hogy első, 2017 és 2021 közötti hivatali ideje alatt sorozatos büntetőjogi vádakkal és rekordnak számító, két impeachmenttel (képviselőházi vádemeléssel) sújtották – azt bizonyítja, hogy politikai üzenetei hatékonyak voltak.
Ő is része a populista, jobboldali jelöltek hullámának, akik félreállították a mainstream pártokat és ideológiákat, kihasználva a munkásosztály szavazóinak frusztrációját a kereskedelem és a bevándorlás kapcsán, amelyeket a mainstream pártok nem tudtak kielégítően megoldani. Magyarországon, Szlovákiában, Franciaországban, Németországban, Ausztriában, Hollandiában és más európai államokban jobboldali populista pártok kerültek hatalomra, vagy legalábbis nagyon jól szerepeltek a legutóbbi választásokon.
Az a remény, hogy a Covid–19-járvány véget vet a populista győzelmi hullámnak, szertefoszlott, mivel a nyugati liberális demokráciák előtt álló alapvető problémák újra felszínre kerültek, noha a vírus a címlapokról is visszahúzódott.
Több évtizedes stagnálás
A populizmus felemelkedése évtizedekig tartott, mivel a globalizáció és a kommunizmus bukása kiürítette az iparvárosokat, különösen az Egyesült Államokban és Kelet-Európában, és sok munkást hagyott magára – mondta Scheiring Gábor, a katari Georgetown Egyetem populizmust kutató docense a Szabad Európának. „Az Egyesült Államokban valódi a szenvedés a munkásosztálybeliek körében. A reálbérek stagnálnak, a halálozási arány nő. Németországban több évtizede változatlan a főiskolai végzettség nélküli munkavállalók reálbére” – tette hozzá.
Scheiring szerint a latin-amerikai, afrikai és közel-keleti fejlődő országokból érkező tömeges bevándorlás csak olaj volt a tűzre. A Trumphoz hasonló populisták a bevándorlók okozta versenyre fogták az alacsony béreket és a munkahelyek elvesztését. Trump a Biden-kormány nyitott határokkal kapcsolatos politikájának kritikáját tette elnökválasztási kampányának középpontjába, és azt ígérte, hogy kitoloncolja azokat, akik illegálisan léptek be az Egyesült Államokba.
„Donald Trump olyan utat követ, amelyet más nemzeteknél is láthattunk, vagyis a konzervatívabb jobboldali kormány felé fordulást – mondta a Szabad Európának Robert Spitzer, a cortlandi New York-i Állami Egyetem politológusprofesszora. – Ennek nagy részét, úgy gondolom, a bevándorlás hajtja.”
Az Egyesült Államok déli határán lévő őrök Biden hivatali ideje alatt idén augusztusig mintegy nyolcmillió határátlépési kísérletet regisztráltak. Eközben tavaly mintegy négyszázezer migráns érkezett illegálisan Európába, ami csaknem háromszorosa a 2020-as, járványos mélyponthoz képest.
Változás a hovatartozásban
A háború utáni időszak nagy részében a nyugati munkások otthon érezték magukat a liberális, balközép pártokban, amelyek a szakszervezeteket és a védett iparágakat támogatták. Ezek a pártok azonban a kilencvenes évektől kezdve többnyire csatlakoztak a globalizáció euforikus rohamához, mert arra fogadtak, hogy mindenki számára nagyobb jólétet hoz. Azonban – ahogy a munkavállalók lemaradtak, különösen a 2008–2009-es globális pénzügyi válság után – a mainstream pártok nem foglalkoztak a problémáikkal.
Ez lehetőséget adott a populistáknak, mint Donald Trump és Orbán Viktor, hogy a nép valódi képviselőjeként állítsák be magukat. „Az tette lehetővé a populisták felemelkedését, hogy a mainstream pártok nem tudták képviselni a választói csoportokat, nem tudták megfogalmazni az igényeiket, és nem tudtak egyértelmű politikai megoldásokat javasolni” – írták a Stanford kutatói a populista tendenciát elemző, 2020-as jelentésükben.
Bár a populisták eltérhetnek abba, hogy milyen kérdéseket helyeznek a középpontba, hasonló üzeneteket közvetítenek a választóknak: az uralkodó elit korrupt, és lenézi az átlagpolgárokat. Közös bennük a bizalmatlanság az intézményekkel szemben, beleértve a bíróságokat, a szabályozó hatóságokat és a médiát. Trump többször a nép ellenségének nevezte a mainstream médiát, míg Orbán Viktor nagyrészt pártirányítás alá vonta a magyar sajtót.
Scheiring szerint az elittel és intézményekkel szembeni szkepticizmusuk aláásta a Covid–19-válság hatékony kezelését. Trumpot és Brazília populista elnökét, Jair Bolsonarót részben a járvány elleni válaszlépések kezelése miatt nem választották újra, ami a populista hullám végének reményével kecsegtetett.
Nyers nyelvezet
A populisták a politikai viselkedés és etikett normáit is megszegik, nyersen kommunikálnak, vagy kétkezi munkával próbálkoznak, hogy elnyerjék a munkások bizalmát. „Az ilyen performatív megnyilatkozások miatt az emberek úgy érzik, hogy a populisták észreveszik és meghallgatják őket – mondta Scheiring. A mainstream politikusok egész másképp beszélnek, mint az átlagemberek – mondja, hozzátéve, hogy a mainstream politika a magasan képzett emberek szférájává vált. – Amikor az ember bizalmatlan az elittel szemben, akkor ez a fajta szociokulturális feszültség visszhangra talál; ezért működnek olyan jól ezek a populista pózok.”
