A világon a legtöbb császármetszést Latin-Amerikában végzik (az ENSZ egészségügyi szervezete, a WHO szerint), ettől nem sokkal maradnak el a magyarországi adatok. Itthon átlagosan minden második-harmadik születés császárral végződik. Igaz, a valós, magyarországi intézményekre vonatkozó számokról csak sejtések vannak, alig van nyilvánosan elérhető információ róla. Április a császármetszéssel kapcsolatos informálódás hónapja volt, de sem a kórházi szakemberek, sem a magánnőgyógyászok nem nyilatkoznak szívesen a témában. A kecsup.hu riportja három kecskeméti eseten keresztül igyekszik bepillantást nyújtani a császármetszéssel szülő nők által megélt tapasztalatokba.
Magyarországon lassan minden második szülő nő császármetszéssel hozza világra gyermekét. A császármetszés az egyik leggyakoribb szülészeti beavatkozás a világon, és bár ma már rutinműtétnek számít, mégis olyan testi-lelki következményekkel járhat, amelyek az anyára, a babára, de az apára is kihathatnak. Tény, hogy ez a nagy hasi műtéti beavatkozás életeket menthet, és sok esetben megkerülhetetlen, de a felesleges császározás az egyik leggyakoribb példája azoknak a szülő nőket érő traumáknak, amelyek a magyar egészségügyben mindennaposnak számítanak.
„Túlhordás miatt indította a szülést az orvosom, bár előtte közölte, hogy a következő héten nyaralni megy, így jobb is, ha most túl vagyunk rajta (…) Burokrepesztés után oxitocinra kötöttek, amitől rövid időn belül olyan fájásaim lettek, hogy a falat kapartam. Ötórás vajúdás után már a tolófájásoknál jártunk, amikor elakadt a baba válla. Téraránytalanság, ezt a szót mondogatták. Húzták alulról, nyomták a hasam felülről, de a baba nem moccant, ezért döntöttek a sürgősségi császár mellett. Akkor már öt-hat orvos volt benn a szülőszobán körülöttem, úgyhogy nagyon félni kezdtem, és eszembe jutott, hogy semmit sem tudok a császározásról, annyira a természetes szülésre készültem végig fejben. Feltoltak a műtőhöz, de ekkor kiderült, hogy foglalt, ezért várni kell. Addig otthagytak a hideg folyosón, az ágyon fekve félperces tolófájásokkal, amik nem álltak le, és azzal az utasítással, hogy ne nyomjak. Húsz perccel később bejutottam a műtőbe, és onnan már nagyon gyorsan történtek a dolgok. Az epidurális érzéstelenítés után csináltak próbavágásokat, és folyamatosan kérdezgették, hogy ezt még érzem-e. Amikor a harmadikra azt mondtam, hogy nem, már vágtak is. A kisfiamat pár másodpercre láthattam, amikor kiemelték, aztán vitték is el a csecsemősök, engem pedig a műtét befejezése után feltoltak az osztályra, ahol órákig úgy remegtem és fáztam, mint egy epilepsziás. Fizikailag gyorsan (pár nap alatt) felépültem, de lelkileg még a mai napig – 11 év elteltével is – érzékenyen érint, hogy nem tudtam természetes úton szülni, zsigeri szinten hiányzik a kitolás érzése, és hogy a karjaimba vegyem az újszülött babám.” – Gréta
Zárt ajtók
A felesleges császározás Magyarországon a szülészeti erőszak egyik leggyakoribb fajtája. A hivatalos definíció szerint szülészeti erőszaknak számít minden olyan beavatkozás és bánásmód, amely a terhes vagy szülő nő beleegyezése vagy tudta nélkül, illetve akarata ellenére történik vele vagy újszülöttjével a szülészeti ellátás bármely szakaszában. A szülészeti erőszak a nők elleni erőszak rejtett formája, ami zárt ajtók mögött, értő tanúk jelenléte nélkül történik. Sértheti az emberi méltóságot, a betegjogokat, az önrendelkezési és a kapcsolattartási jogot is.
A magyar kórházi statisztikák lesújtók a császárok számát illetően. Azaz csak lennének, mivel Magyarországon nincsenek nyilvánosan elérhető adatok a szülészeti ellátásokról.
Míg korábban a Nemzeti Egészségbiztosítás Alapkezelő (NEAK) minden évben közzétette az előző évi császármetszésarányokat országosan összesítve, illetve intézményi bontásban, 2023-ban ez már csak azután történt meg, hogy jogvédő szervezetek közérdekű adatigényléssel kikérték. Ahogy egy szülészeti tanácsadó szakember által működtetett tájékoztató weboldal, az Ablak a Világra is írja, a császármetszések aránya az elmúlt évtizedekben szinte folyamatosan emelkedett. Míg a kétezres évek elején húsz százalék volt, 2010-re meghaladta a harminc százalékot, 2017-re pedig átlépte a negyvenszázalékos küszöböt. 2023-ban 79.429 szülésből 32.453 végződött császármetszéssel (40,86 százalék).
Titkosított adatok
Az információhiány ellen küzd Pleván Tímea perinatális szaktanácsadó, két kisiskolás ikerlány anyukája, az Ablak a Világra projekt megálmodója, aki a honlapján egy olyan, anyai tapasztalatokon alapuló, folyamatosan bővülő szülészeti adatbázist hozott létre, amely feltérképezi a magyarországi szülészeti ellátást, ezzel megkönnyíti a szülés előtt álló kismamák tájékozódását a helyszínenként eltérő protokollok és a gyakorlat között.
„A szülők, édesanyák leginkább a közösségi helyeken (játszótéren, baba-mama klubban, közösségimédia-felületeken) tárgyalják ki egymás között a szüléstörténeteiket, a kórházi tapasztalataikat – mesélt a kezdeményezésről Pleván Tímea a kecsup.hu kérdésére. – A tapasztalatok régiónként, városonként, de még kórházanként is nagyon eltérők lehetnek, ezért gondoltam, hogy jó lenne ezeket az információkat valamilyen formában rendszerezni és elérhetővé tenni, hogy a komplett hazai ellátás átfogóan láthatóvá váljon.”
Az elmúlt öt évben huszonnégyezer nő osztotta meg a tapasztalatait az Ablak a Világra weboldalon a magyarországi kórházak szülészeti és csecsemőgondozó osztályainak gyakorlati eljárásaival, működésével kapcsolatban. (A kérdőív kitöltése teljesen anonim és önkéntes, nem kell hozzá regisztrálni.)
Sok a császármetszés Kecskeméten
Kecskeméten a területileg illetékes Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház adataiból lehet tájékozódni. Az adatbázisban szereplő többi vármegyei kórházzal összehasonlítva itt a legmagasabb a császármetszések száma. Az elmúlt három évben közel 250, a kecskeméti kórházban szülő édesanya töltötte ki a kérdőívet, amely alapján látható, hogy a vármegyei kórház minden listázott témakörben magas értéket mutat.
Cikkünk írásakor a császármetszések aránya magasabb volt, mint ötven százalék (52,86) a WHO által ajánlott 10-15 helyett. Ezzel országosan is az élen jár a kecskeméti intézmény. A megindított szülések aránya közel harminc százalék, ami megfelel az országos átlagnak, ám kiemelkedő (81 százalékos) a szülés során végzett gátmetszések és az úgynevezett hasba könyökléses beavatkozások aránya. (Utóbbi a Kristeller-féle műfogás vagy Kristeller-manőver, amely a méh fundusára – felső részére – gyakorolt manuális nyomás. Célja, hogy a szülés kitolási szakaszában elősegítsék a magzat fejének kibújását.)
Nem nyilatkozik a szakma
Látva a magyarországi negatív rekordot és a kecskeméti statisztikákat, szerettünk volna utánajárni a lehetséges okoknak. Többek között arról kérdeztük a Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház nőgyógyászatának vezetőjét, hogy melyek a császármetszés legfőbb szakmai indokai, hogy a kismamák mennyire informáltak a beavatkozás fizikai és lelki hatásait illetően, és hogy mi lehet az oka a kiemelkedően magas számú császármetszésnek Magyarországon és a kecskeméti kórházban. Megkeresésünkre mostanáig nem érkezett válasz, és az általunk felkeresett magánnőgyógyászok sem kívántak nyilatkozni a témában.
Szakmai anyagok szerint az orvoshiány lehet az egyik válasz a császármetszések kiemelkedően magas számára. Kevesebb szakember és idő jut egy-egy szülő nőre, és míg egy vajúdás akár két napig is elhúzódhat, a császárműtétek negyedóra alatt levezethetők. Szüléssel foglalkozó közösségi beszélgetésekben megjelennek az egy-egy orvos kényelmi szempontjairól szóló anekdoták is. A g7.hu-n megjelent adatok szerint harmadával kevesebb gyermek születik hétvégén és munkaszüneti napokon. (A természetes szüléseket nehezebb időzíteni, a szülésindítás vagy a császármetszéses műtét indoka a feltételezések szerint akár ez is lehet egyes esetekben.)
Ugyanakkor indokolhatja a császármetszések magasabb számát az is, hogy sokan csak negyvenéves koruk körül szülik meg első gyermeküket. Egy nehezebb, kockázatosabb szülés levezetése helyett jó megoldásnak tűnhet a császármetszés, hogy elkerüljék az esetleges komplikációkat, műhibapereket. Sokan megkímélnék magukat a több órán vagy napon át tartó szenvedéstől, esetleg félnek, ezért úgy érzik, a programozott császárral jobban irányításuk alatt tudják tartani a folyamatot.
„Az első császárnál több mint tíz óra vajúdás után lett a műtét, mert nem tágultam szinte semmit. Ez még 2012-ben volt, az Izsáki úti kórházban (amit azóta lebontottak). Fogadott orvosom volt, de sajnos épp külföldön volt a szüléskor, ezért más volt bent a szülésnél, mint akiről tudtam. Akkor még élt a drága Miklós Márta szülésznő is, őt is külön felkértük a szülésnél, a vajúdás alatt is végig velem volt. Mindenki nagyon kedves volt, bár akkor sok mindent nem tudtam felfogni a dolgokból. Amikor ürült a szervezetemből a gerincbe kapott érzéstelenítő, irtó módon fáztam és remegtem, az iszonyatosan kellemetlen volt. A fizikai felépüléshez szükséges volt több hét is, de sem én, sem a lányom nem éreztünk ebből lelkileg semmit. 2018-ban volt a második császárom. Ugyanahhoz az orvoshoz jártam, mint az első esetben. Az orvosom elmondta a pró/kontra érveket a természetes szülés és a programozott császár mellett is. Nem erőltette a császárt, és elmondta, hogy segít megszülni természetes úton is, de mivel én már tudtam, mi várhat rám császárnál, illetve a lányom is nagy baba volt (4450 grammal született), a programozott császár mellett döntöttem. Ma is így tennék (…) egy percet sem vajúdtam, előző este tudtam pihenni már a kórházban, nem többórás vajúdás után, kimerülten kellett ellátni a lányomat utána. Lelkileg itt sem történt semmi extra, abszolút nem fogom fel kudarcként a szülést. Amit esetleg negatívan éltem meg, az a kb. egy óra, amíg előkészítették a műtőt, és előtte ott voltam egyedül, várva, hogy mikor tolnak be. Az kemény volt. Aggódtam, hogy rendben lesz-e minden, nem lesz-e gond, hogy nem magától indult be a szülés, de mégis »kivesszük« onnan (…) de aztán a műtőben mindenki nagyon kedves volt, folyamatosan tájékoztattak, mi történik, az aneszteziológus ott volt a fejemnél, nyugtatott. A felépülés ebben az esetben nagyon rövid volt, ami szerintem annak is köszönhető, hogy amíg abban a hat órában feküdtem a műtét után, a szülésznő (aki nem volt fogadott) többször bejött, a hasamat megnyomva segített a gyorsabb tisztulási folyamatokban, így hamarabb is tudtam regenerálódni. Amitől féltem, az az erős remegés volt, de valahogy az is elmaradt a második császár után. Meg motivált, hogy minél hamarabb láthassam a nagylányom reakcióját, mit szól a húgához. Így visszagondolva a második császármetszésnél sokkal jobban biztonságban éreztem magam, bár ehhez szerintem az új kórházi környezet is hozzájárult. Az apás aranyórát nem használták ki a lányok, de a férjemet nem is akartam, hogy a műtő közelében legyen (bent). Sem a császármetszés, sem az aranyórák hiánya nem okozott egyik esetben sem semmilyen lelki gondot, akár nekünk, szülőknek, akár a lányoknak, és az anya-gyermek, apa-gyermek kapcsolat is csodás (volt). Azt szokták mondani, hogy a császárosaknál nehezen indul a szoptatás (…) Nem tapasztaltam ilyesmit. A kórházból úgy jöttünk el, hogy háromóránként már szoptattam a lányokat (kétéves korukig).” – Judit
Fizikai és lelki hatások
Szakemberek szerint a császármetszés nemcsak fizikai, hanem komoly lelki hatásokkal is járhat, amelyek akár évtizedekkel később is meghatározhatják az anyuka, a gyermek vagy a család életét. Fizikailag befolyásolhatják a női ciklust, a későbbi szexuális életet, a hormonháztartást, a következő baba foganását és a későbbi várandósságok kimenetelét. Hatással lehet az anya lelkiállapotára és a gyermekkel való kapcsolatára is. Gyakran számolnak be anyák szülés utáni kudarcérzésről, magányról, csalódottságról amiatt, hogy nem tudták természetes úton világra hozni a gyermeküket.
„Az első gyermekem születésekor a lassú, gyengén észlelhető szívhang miatt sürgősségi császármetszésre volt szükség. A gyors cselekvésnek köszönhetően egészséges kisfiam született. A probléma észlelésétől számítva nagyjából húsz perc elteltével már köztünk is volt. Ezt megelőzően a nap folyamán kaptam oxitocint, méhszájérlelőt, de ezek ellenére sem tágultam, és nem voltak fájások, így valószínűleg mindenképpen szükség lett volna a műtéti beavatkozásra. Az első és a második kisfiam között 13 hónap korkülönbség van. Nagyon kevés idő, mindössze négy hónap telt el az első szülés és a második teherbe esés között, így ebben az esetben is indokolt volt a császár melletti döntés. A rövid idő ellenére a szervezetem teljesen jól viselte a várandósságot, már tudtam, mire számítsak a következő császármetszés alkalmával, és mindkettőnk biztonsága érdekében nem is merült fel bennem igazán, hogy természetes úton próbáljam meg világra hozni, hiszen az első alkalommal sem indult be a szülés magától. A harmadik kisfiam esetében – mivel az előző két gyermek császárral született – már tényleg nem volt más opció. Fogadott orvosom volt mindhárom esetben. Két csodás doktornő segítette világra őket, akiknek csak köszönettel és hálával tartozom. Az első alkalommal nagyon féltem. Aggódtam, hiszen nem volt minden rendben a picivel odabent, és a műtét gondolata is ijesztő volt, de nem volt más választás. Minden soron következő lépésről tájékoztattak, műtét alatt nagyon kedves volt mindenki. Az aneszteziológus végig nagyon támogató volt, megsimogatta az arcom, és mondta, hogy éppen mi történik. Emberileg és szakmailag is teljes mértékben jelen voltak. Ennek is volt köszönhető, hogy számomra nagyon pozitív élményekkel zárultak ezek a beavatkozások a műtéttől egészen a felépülésig. Sokáig nem tudtam azt mondani, hogy szültem, hiszen klasszikus értelemben ez nem történt meg. Időbe telt, mire helyre tettem magamban, hogy ettől én nem vagyok kevesebb, nem vagyok kevésbé anyukája a fiaimnak. Mindenhol a természetes szülés van előtérben, ami nyilván teljesen érthető, de sokszor anyukák egymás között is úgy vélekednek a császáros szülésről, hogy nem egyenértékű a természetes szüléssel, hogy ez a könnyebb út. Hát ez minden, csak nem könnyű. Egy nagyműtét, ami után néhány óra elteltével fel kell állnod. Amihez szükséged van minden fizikai és mentális erődre, mert iszonyatosan fáj. Nehéz minden lépés, amit akkor meg kell tenned. És nem sokkal ezt követően megkapod azt a kis csodát, akiről gondoskodnod kell, amikor a saját fizikai fájdalmad már sokadlagos, mert van valami, valaki sokkal fontosabb ennél. A császármetszéssel történő szülésnek köszönhetően három tökéletesen egészséges, fantasztikus kisfiúnak adhattam életet. A két nagyobb gyermekemmel azóta már többször megbeszéltük, hogy mik azok a hegek anya hasán. Hogy ezek a mi közös történetünk kezdetét mesélik el, minden nehézségével, fájdalmával, de legfőképpen csodájával, az ő csodájukkal együtt.” – Nóra
A beavatkozás szükségessége bizonyos esetekben természetesen vitathatatlan: számos olyan, előre ismert vagy hirtelen fellépő komplikáció lehet, amikor a magzat vagy az anya élete is a műtéten múlik. Ha a császármetszéssel kapcsolatos statisztikai adatokról, a műtét fizikai és lelki hatásairól, a szakemberi és anyai tapasztalatokról széles körben elérhető információ állna rendelkezésre, az nagyban megkönnyítené azoknak a nőknek a helyzetét, felépülését, akik valamilyen okból ilyen beavatkozáson esnek át.
