Rémisztő, megdöbbentő – így jellemezték szociálpolitikusok a Szabad Európának a kormány törvénymódosító javaslatát, amelyet a szociális ágazat szakmai szervezete elfogadhatatlannak tart. A szakemberek szerint a módosítással a kormány saját felelősségét próbálja csökkenteni a szociális ellátásban, és még inkább kivonulhat a finanszírozásából, közben pedig a hozzátartozókra is terhelheti az ellátási díjakat.
A tervezett törvénymódosítás megfelel a Fidesz eddigi politikájának, de nincs még egy olyan európai ország, ahol ilyet törvénybe foglalnának – mondta a Szabad Európának Szikra Dorottya szociálpolitikus, hozzátéve, hogy még Törökországban sem, ahol szintén jobboldali populista kormány van. A kormányok általában a saját feladataikat foglalják törvénybe, nem azt, hogy mi a hozzátartozók feladata, ezek az idők rég elmúltak – fogalmazott a szakember.
A kormány nemrég nyújtotta be egy salátatörvénybe rejtve a szociális törvény módosítási javaslatát. Ebben leírják, hogy az egyén szociális biztonságáért elsősorban önmaga felelős. Amennyiben erre önhibáján kívül nem képes, akkor a hozzátartozók kötelessége segíteni. A következő lépcső az önkormányzatok, majd a karitatív szervezetek következnek, és ha az egyén szociális biztonsága ennek ellenére sem teremthető meg, onnantól, és csakis onnantól az állam kötelezettsége, vagyis az állam az ötödik a sorban.
Szikra Dorottya szerint a szociális munkások mindig is így dolgoztak, hogy elsőként a családban és a szűkebb közösségben keresik a támogató közeget, és ehhez képest alakítják ki a szükséges lépéseket. Ugyanakkor az, hogy ezt törvényben rögzítik, azért rémisztő, mert ezt a rugalmasan működő gyakorlatot teljesen merevvé teszi, és megadja azt a lehetőséget, hogy megvonják a támogatást attól, akinél majd valaki úgy találja, hogy a családja nem segít megfelelően.
„Ki fog erről dönteni? Ki az, aki veszi magának a bátorságot, és dönt ilyen helyzetekben? Az állam ezekkel a mondatokkal megadja saját magának a lehetőséget, hogy ne segítsen, ha úgy találja, hogy ez megoldható családon belül” – fogalmazott.
Mint mondta, ez nem egy normatív szabályozás, hogy ha egy bizonyos szint alatt van valakinek a bevétele, akkor segítséget kap, például lakásfenntartási támogatást.
„Ha egy ilyen módosítást végrehajtanak, akkor az állam majd mondhatja azt, hogy te nem vagy rászoruló, hiszen ott van az unokatestvéred vagy az anyád, a testvéred, miért nem ők segítenek, miért nem ők fizetik ki például az otthonápolás díját” – mondta Szikra Dorottya.
Ki mondja meg, hogy önhibáján kívül került rossz helyzetbe valaki? Például egy alkoholbeteg, aki emiatt elveszíti a munkáját. Az az ő hibája? Vagy olyanok voltak a körülményei, olyan traumák érték, hogy ezt a rossz megoldást találta? Ki állapítja meg, hogy mi az önhiba, amiért az egyén felelős, és mi az, amiért a társadalom és a különböző válságok? – sorolta kérdéseit a szociálpolitikus.
Több ellenzéki párt obstruálni próbált
Időkeret nélküli vitában tárgyalta a parlament október 26-án a szociális törvény módosítását is tartalmazó salátatörvényt, amelyet ízekre szedtek az ellenzéki felszólalók.
Miközben a kormány nevében Rétvári Bence államtitkár azzal érvelt, hogy a terület állami finanszírozása továbbra is maradéktalanul biztosított, és a módosítás nem érinti a szociális ellátások tartalmát és igénybevételének feltételeit, az ellenzéki felszólalók eleve azt kifogásolták, hogy egy salátatörvényben nyújtották be a milliók sorsát érintő módosítást. A Párbeszéd vezérszónoka, Szabó Tímea szerint a javaslat arról szól, hogy „aki szegény, az dögöljön meg”. Az időkeret nélküli vitát délelőtt 11.30-ra tervezték befejezni, azonban az ellenzéki felszólalók még késő délután is sorolták ellenérveiket, gyakorlatilag obstruáltak.
A parlamenti obstrukció lényege, hogy a döntési helyzetben nem lévő, kis pártok szónokai sok és hosszadalmas felszólalással hátráltatják a szerintük rossz döntések meghozatalát.
Legutóbb 2018-ban volt olyan ellenzéki megmozdulás a parlamentben, amelyet Kövér László házelnök obstrukciós kísérletnek nevezett. Ekkor MSZP-s, DK-s és párbeszédes képviselők elfoglalták az elnöki pulpitushoz vezető lépcsőt, hogy így akadályozzák meg az ülés megnyitását és a túlóratörvény elfogadását. A törvényt végül elfogadta a parlament, de akkora volt a káosz az ülésteremben, hogy meg kellett ismételni egy szavazást.
A rokonokra terhelhetik az ellátási díjat
A szakmai szervezetek ugyan megkapták előre a módosítások egy részét a kormánytól, de ez a kifogásolt rész, pont a legkritikusabb, amely sorrendet állít fel, hiányzott belőle – mondta a Szabad Európának Meleg Sándor, a Szociális Munkások Magyarországi Egyesületének (SZMME) elnöke. A sokak által kritizált szakaszról csak akkor szereztek tudomást, amikor benyújtották az Országgyűlésnek.
Mint mondta, a szociális törvény is alapelvek mentén működik, amelyet a jogszabály elején foglalnak össze, hogy milyen értékekre és koncepcióra épül a szociális ellátórendszer. Az eddigi törvény szövegében is szerepelt, hogy a szociális ellátás feltételeit az egyének, a családok, a közösségek és az önkormányzatok segítségével biztosítja az állam, most viszont ezt jelentősen átalakította a kormányzat, és műveleti sorrendet hozott létre – tette hozzá.
„Eddig a szociális törvény csak felsorolta a felelősségi köröket, de nem tett közöttük semmilyen hierarchikus különbséget, most viszont azt mondja ki ez a törvénytervezet, hogy ez fontossági, műveleti sorrend is, tehát amikor valaki szociális segítségért fordul egy szervezethez, vizsgálni kell, hogy az egyén mindent megtett-e, hogy a saját szociális problémáját megoldja; ha ő nem tudja a saját szintjén kezelni, akkor a családja megtett-e mindent, és így haladunk egészen odáig, hogy az állam csak a legvégső esetben fog segítséget nyújtani” – mondta Meleg Sándor.
Ezzel az a gond szerinte, hogy nagyon sok olyan szociális probléma van, amelyben az egyén csak a probléma hordozója, de nem annak forrása. Például a leszakadó térségekben nem azért nincs az embereknek munkájuk, mert nem hajlandók dolgozni, hanem a gazdasági környezet nem teszi lehetővé. Ha egy ilyen helyzetben az egyénre hárítják a felelősséget, az nagyon súlyos hiba, teljesen téves megközelítés – jelentette ki.
Rengeteg egyéb terület van még, a szenvedélybetegek, a fogyatékosok, vagy akár az idősödés, ahol nem lehet egy ilyen sorrendet mechanikusan alkalmazni – magyarázta.
„Ennek a felállított felelősségi sorrendnek a gyakorlatban olyan következménye lehet, hogy a szociális szolgáltatások költségeit nagyobb arányban tudják áthárítani az igénybe vevőkre. Ennek már vannak előzményei a rendszerben. Illetve ha az igénybe vevő nem tudja kifizetni a teljes térítési díjat, a különbözetet a hozzátartozókra terhelhetik; ebben a törvénytervezetben nagyon erősen érződik, hogy a családtagokat is bevonhatják a szociális ellátás térítési díjába” – tette hozzá.
Az az üzenet, hogy az állam igyekszik csökkenteni a saját felelősségét
Az SZMME elnöke szerint a törvénytervezetben nagyon erősen megjelenik az egyén önhibája is. Amikor az egyén nem azt csinálja, amire az ellátórendszer utasítja, akkor azt mondhatják, hogy nem együttműködő, oldja meg a problémáját, ahogy tudja, és nem kap segítséget, tehát az egyén hibáztatása is felerősödhet a módosítás nyomán.
„Az egyik fő kérdés, hogy ki dönti majd, el, hogy az egyén megtett-e mindent a saját szociális biztonságáért, vagy a családja megtett-e mindent, ki mérlegeli, hogy az államnak hol kell belépnie. Ez teljesen tisztázatlan jelenleg. Nyilván itt valami adminisztratív eljárás lehet, amit majd a kormányhivatalok vagy az önkormányzatok lefolytatnak” – fogalmazott.
Nincsenek tisztázva a kritériumok, hogy hol húzódik az a határ, amikor azt mondja majd az állam, hogy az egyén, a család vagy az önkormányzat a felelős – tette hozzá.
„Ezt az irányt szakmailag teljesen elfogadhatatlannak tartjuk, hogy egy merev, egymásra épülő műveleti sorrendet szab meg a kormányzat, ez a szolgáltatás igénybe vevőjének nagyon káros lehet. A másik probléma, hogy a törvénytervezetnek az az üzenete, hogy az állam a saját maga felelősségét csökkenteni igyekszik a szociális biztonság biztosításában, tehát egyfajta kivonulás az ellátórendszerből” – fogalmazott az SZMME elnöke.
A parlamentben kedden a napirend előtti felszólalásokban is téma volt a kormány törvénymódosító javaslata, több ellenzéki képviselő is kérdéseket tett fel a kormánynak. Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára válaszolt. Konkrétumokat nem árult el a szakértők által is felvetett kérdésekre, azt ugyanakkor elmondta, hogy az elmúlt tizenkét év Fidesz-kormányzás alatt a szociális kassza 325 milliárdról 1139 milliárdra nőtt, és jövőre további 187 milliárddal bővül, így több mint háromszorosára emelkedik a szociális ágazatra fordított összeg 2010 óta.
Meleg Sándor szerint ez számszakilag lehet, hogy helytálló, de már önmagában a minimálbér és a bérminimum emelése hatalmas többletkifizetést jelentett a teljes közszférában, tehát az elmúlt tizenkét év béremelkedése önmagában lefedheti a kiadások háromszoros növekedését, amire hivatkozott az államtitkár. Hozzátette, hogy szerkezetváltás is történt, egyházi szervezetek kerültek pozícióba például a gyermekvédelem területén. Az egyházak kiegészítő állami támogatásra jogosultak, ez is hozzájárul a háromszoros növekedéshez, de ez a civil és az önkormányzati szektor számára nem jelentett bővülő finanszírozást.
Mint mondta, a segélyezés és a pénzügyi ellátások területén kifejezetten visszaesés történt, hiszen 2008 óta az öregséginyugdíj-minimum nem emelkedett, és a legtöbb segély ehhez kapcsolódik.
A szakmai szervezet vezetője szerint már az év vége felé jöhetnek olyan jogszabályok, amelyek lehetővé teszik, hogy a hozzátartozókra terheljék a térítési díjakat. A szociális intézményeket is érinti a rezsidrágulás, amit nem tudnak kigazdálkodni, pluszforrásokra lenne szükség, amelyek nincsenek benne a jövő évi költségvetésben, ezért egy ilyen jogszabállyal lehet pluszbevételhez juttatni az intézményeket – következtetett.
Például egy gondozói szolgáltatásnak van díja, a kliens jövedelmének harminc százalékát vonhatják le jelenleg erre a célra, a különbözetet eddig nem kellett kifizetni, de most majd a gondozás költségeit a hozzátartozókra terhelhetik, így növelve az intézmények bevételeit, amit majd kifizethetnek a rezsire – mondta Meleg Sándor.
Szerinte az elmúlt tizenkét év a szociális szakma számára nem sikertörténet. A szociális ágazat méretét tekintve csaknem azonos az egészségügyi és a közoktatási rendszerrel. Majdnem tízezer szolgáltató és intézmény van a rendszerben, nagyjából százezren dolgoznak benne, a gondozott emberek száma pedig több százezer. „Ehhez képest a lakosság alig ismeri, alacsony a presztízse, és nagyon alulfinanszírozott. A tanároknál is kevesebbet keresnek, emiatt nagyon jelentős a munkaerőhiány” – foglalta össze az ágazat helyzetét az SZMME elnöke.
A szociális szektor legnagyobb ága az idősellátás, az idősotthonok és az otthoni gondozó szolgálat. Ide tartozik a fogyatékos emberek ellátása támogató szolgálattal és bentlakásos intézményekkel. Pszichiátriai és szenvedélybetegekkel is foglalkoznak, valamint a hajléktalanellátás is jelentős ágazat, de a roma felzárkóztatásban is részt vesznek – ismertette a Szociális Munkások Magyarországi Egyesületének elnöke.
Farkas Zsombor szociálpolitikus szerint sem meglepő fejlemény, hogy az állam egyre kevésbé akar felelősséget vállalni a szegény és kiszolgáltatott emberekért. „A gyakorlatban sokszor már most is így működik, de ez jogszabályba írva és kimondva megdöbbentő: most törvényi szinten is rögzíteni akarják, hogy aki szegény, és a rokonok sem segítik, az magára maradhat” – tette hozzá.
Ő is úgy látja, hogy a kormánynak az lehet a szándéka a módosítással, hogy tovább szűkítse a szociális kiadásokat; most lesz jogszabályi alapja annak, hogy nem nyújtanak segítséget, amit akár önhibára is visszavezethetnek.
A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 2. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„2. §
(1) Az egyén szociális biztonságáért elsősorban önmaga felelős.
(2) Ha az egyén a szociális biztonságának megteremtésére önhibáján kívül nem képes, abban – anyagi lehetősége és személyes képessége arányában – a hozzátartozó kötelessége segíteni.
(3) Ha az egyén megélhetése önmaga és a hozzátartozók által nem biztosítható, a lakóhelye szerinti települési önkormányzat gondoskodási kötelezettsége áll fenn.
(4) Az állami támogatásban részesülő karitatív szervezetek feladata a szociális biztonságban nem élők felkutatása és – erejükhöz mérten történő – segítése.
(5) Ha az egyén szociális biztonsága a (4) bekezdésben foglaltak ellenére nem teremthető meg, annak biztosítása az állam kötelezettsége.”
