A török és muzulmán kisebbségek elleni kínai fellépésre válaszul Kazahsztánban létrejött Atazsurt mozgalom sosem tekintette magát ellenzéki erőnek, amíg a Pekinggel szövetséges kazah rezsim sem kezelte úgy. Most megpróbálnak párttá alakulni. Vezetői szerint a kormány minden ürügyet megtalál, hogy megakadályozza.
2017 őszén Gulzsan Toktaszin egyik barátnője azt mondta, hogy sürgős üzleti ügyben Kínába kell utaznia, és megkérdezte tőle, hogy egy hétig vigyázna-e a gyerekeire, amíg távol van.
Egy évvel korábban Peking a hírhedt keményvonalas Csen Kuan-guót nevezte ki a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület kommunista párt párttitkárává. Ekkorra már javában zajlott a térség lakosságának több mint felét kitevő muszlim és török népességgel szembeni kemény fellépés.
Toktaszin ekkor már több mint egy éve élt Kazahsztánban, ahonnan származott, azt követően, hogy elhagyta Hszincsiangot a Csen kinevezése előtti hónapokban, miután érezni kezdte, hogy valami nincs rendben. Csen a tibeti megbízatása alatti elnyomó intézkedéseiről volt ismert.
Az egy hétből három hónap lett, mivel Toktaszin barátnőjének a kínai tisztviselők egy darabig megtiltották, hogy visszatérjen Kazahsztánba.
A barátnője megerősítette azokat a megdöbbentő szóbeszédeket, amelyek szerint tömeges letartóztatások zajlanak a térségben, ahol az amerikai külügyminisztérium szerint akár kétmillió ujgurt, kazahot, kirgizt és más ott élő, főként muszlimot fogolytáborokba zártak.
Toktaszin saját helyzete is bizonytalan volt még Kazahsztánban. Nem zárult le a kínai állampolgárságról kazahra való áttérés folyamata. Az Almatiban lévő kínai konzulátus ragaszkodott ahhoz, hogy visszatérjen Kínába, hogy kijavítson a kínai útlevelében egy elírást.
Eközben a kazahsztáni Almati városában lévő iskola igazgatója, ahová barátnője gyermekei jártak, közölte vele, hogy törvényt sért azzal, ha meghatalmazás nélkül vigyáz a két kisgyerekre.
Mint mások, ő is a kínai származású kazahok nem hivatalos csoportjához fordult problémájával, amely azért alakult, hogy támogassa azokat, akiknek házastársa vagy rokonai Hszincsiang tartományban rekedtek, miután Peking elkezdte a népességszabályozást.
Az Atazsurt (Anyaország) néven ismert emberi jogi csoport mintegy tízezer videós felhívást tett közzé a hszincsiangi elnyomással kapcsolatban. Ezzel vitathatatlanul többet tettek annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet a válságra, mint bármely más, alulról szerveződő csoport.
„Abban az időben azok fordultak az Atazsurthoz, akiknek őrizetbe vették a rokonaikat, vagy mert aggódtak a családtagok jövője miatt a Hszincsiangban bekövetkező hirtelen változások következtében – emlékezett vissza Toktaszin. – Azért mentek oda, hogy segítséget kérjenek a kazah kormánytól és a nemzetközi szervezetektől” – tette hozzá.
2017 második felében jelentek meg az első angol nyelvű jelentések, amelyek az ujgurok, kazahok és más kisebbségi csoportok tömeges bebörtönzéséről szóltak.
Bár Toktaszin rokonait nem tartóztatták le, megtudta, hogy testvéreit – akiket már nem tudott elérni – arra kényszerítették, hogy egy átnevelőtáborban tanítsanak.
Ahogy az Atazsurt erőfeszítéseinek híre elterjedt – a videókkal együtt –, az iroda forgalmas lett.
Toktaszin eredetileg a saját problémáihoz keresett segítséget, hamarosan azonban azon kapta magát, hogy több tucat embernek próbálja megoldani a gondjait.
„Leültem az irodában, és készítettem egy listát az összes segítséget kérő emberről. Lejegyeztem, miért jöttek, és megmutattam nekik a szobákat, ahol felvehették felhívásaikat hozzátartozóik érdekében. Egyszóval irodavezető lettem” – mondta.
A csoport kitartó tevékenysége, Kazahsztán hatalmas szomszédjának és partnerének kritikája hamarosan felkeltette a kazah hatóságok figyelmét, bár nem úgy, ahogy remélték.
Most, évekkel később Toktaszin egyike annak a több száz leendő párttagnak, akiknek a kazah igazságügyi minisztérium elutasította a bejegyzési kérelmét.
„Minden feltétel adott ahhoz, hogy párttá alakuljunk. Először is van elég tagunk, másodszor megvan a csapat és a szükséges tapasztalat” – mondta Toktaszin a Szabad Európának. De a dolgok ritkán ilyen egyszerűek Kazahsztánban.
Rosszfajta figyelem
Az Atazsurt tagjai azt mondják, nem akartak a kormány ellenfelei lenni, amíg nem kezelték annak őket.
„Kezdetben elég udvariasak voltak. Legalább tízszer hívtak meg teára és kávéra” – emlékszik vissza Szerikzsan Bilas, az Atazsurt társalapítója, aki ma az Egyesült Államokban él száműzetésben.
„Megkérdezték: Mit akarsz? Azt mondtam, hogy véget akarok vetni a népirtásnak Hszincsiangban. Erre azt kérdezték: Ismered Muktar Abljazovot?”
Abljazov, a volt energiaügyi miniszter és a betiltott Kazahsztáni Demokratikus Választás (DVK) párt vezetője abban az időben rendszeresen tüntetéseket szervezett a kazah kormány megdöntése érdekében.
Bilas azt mondta, hogy nem ismeri.
A városi tisztviselők világossá tették, hogy ez egy szentségtörő szövetség, amelytől mélyen tartanak.
2018 második felében gyorsan nőtt az Atazsurt ismertsége, amikor segített nyilvánosságra hozni egy kazahsztáni kínai állampolgár, Szajragul Szaujtbaj perét, akit a Kínába toloncolás fenyegetett, miután Kazahsztánba menekült, hogy csatlakozzon a családjához.
A kazahsztáni Zarkent városában tartott egyik tárgyalást követően Bilas és több más Atazsurt-aktivista az utcán kergette végig Kína kazahsztáni diplomatáit, válaszokat követelve a kérdésekre, amelyeket figyelmen kívül hagytak.
Szaujtbajt augusztusban szabadon engedték, miután ő lett az első, aki nyílt bírósági tárgyaláson tanúskodott a hszincsiangi internálótáborok létezéséről, amelyeket Peking szakképző központoknak nevez.
Akár az Atazsurt által Kazahsztán hatalmas szomszédjának okozott kellemetlenségek miatt, akár a kazah tisztviselők Bilas, a csoport karizmatikus vezetője iránt érzett félelme miatt, a csoportra nehezedő nyomás fokozódni kezdett.
Változó fókusz
Azonnal elutasították az Atazsurt bejegyezési kérelmét nonprofit szervezetként, később pedig két, az Atazsurt nevet a címében viselő – Bilas egykori szövetségesei, majd ellenségei által vezetett –, megtévesztő csoportnak engedélyezték a bejegyzést.
Az iroda előtti folyosókon gyakran lehetett civil ruhás rendőröket látni.
2019 márciusában Bilast hirtelen letartóztatták, és a kazah fővárosba, Asztanába vitték, ahol egy beszédével kapcsolatban szélsőséges bűncselekményekkel vádolták meg. Bilas a vádakat hamisnak és politikailag motiváltnak nevezte.
A csoport számítógépeit elkobozták, az iroda nem működhetett teljes kapacitással, mivel a csoport számos magánszponzora megvonta a támogatását.
Amellett, hogy az Atazsurt irodája a Hszincsiangban eltűnt és fogva tartott személyek kétségbeesett hozzátartozóinak központjává vált, a Kazahsztánba látogató nemzetközi sajtónak is rendszeres állomása lett, hogy beszámoljanak a hszincsiangi elnyomás fejleményeiről.
Az újságírók azért mentek oda, hogy interjút készítsenek olyan emberekkel, mint Gulzira Auelkan, akit Kína 2019 elején engedett szabadon a kényszermunkából, és megengedte, hogy Kazahsztánba utazzon, nem sokkal azután, hogy férje és kisgyermekük csatlakozott a videós felhívást közzétevők sorához, vagy Orinbek Kokszebekkel, egy kazah állampolgárral, aki az egyik első volt fogvatartott, aki leírta a hszincsiangi táborokban zajló tevékenységet, beleértve a kínzásokat.
Ennek eredményeképp Bilas ügye azonnal a nemzetközi média középpontjába került. Végül néhány hónappal azután engedték szabadon, hogy vádalkut kötöttek vele, amely hétéves aktivitási tilalmat is tartalmazott.
Bilas később elhagyta Kazahsztánt. Először Törökországban, majd – biztonsági aggályok miatt – az Egyesült Államokban telepedett le.
Szabadulása után úgy jellemezte magát, mint aki nem ellenzéki, nem ellenfele a kormánynak.
„Kezdetben Kínára összpontosítottunk, de rájöttünk, hogy minden szerencsétlenséget, ami a kazah népet érte Kínában, a kazah rezsim engedett meg” – mondta Bilas a Szabad Európának.
A sors iróniája, hogy végül Abljazov pártjának, a DVK-nak a képviselői is felkeresték, partnerséget ajánlva.
„Tárgyaltunk velük, majd közöltük, hogy tiszteljük őket, de autonómiát szeretnénk. A kazah nyelvűek körében szerintünk a mi csoportunk már most népszerűbb, mint a DVK” – mondta Bilas, aki szerint a csoport korábban elbukott pártbejegyzési kérelmét aláíró hétszáz ember több mint kilencven százaléka Kazahsztánban született kazah, nem pedig kvandaszttar, vagyis Kínából vagy máshonnan visszatért kazah, mint Bilas.
„Sok visszatért kazah politikailag passzív – mondta. – Amikor a csoportunk segített elérni, hogy szabadon engedjék a hozzátartozóikat, azzal, hogy felhívtuk a figyelmet az ügyükre, megköszönték nekünk, és visszatértek a magánéletükhöz. Néhányan nyomás alatt vannak, hogy ne beszéljenek. Mások féltik a Kínában élő rokonaikat” – magyarázta.
„Nacionalisták, de jó nacionalisták”
Bilas távollétében a jelenleg Nagiz Atazsurt (Valódi Atazsurt) néven emlegetett csoport pártbejegyzési kérelme szövetségesének, a csoport jelenlegi választott vezetőjének, Bekzat Makszutkanuljnak a kezében van.
A csoport kérelmét aláírók videókat tettek közzé az Atazsurt stílusában, amelyeken tanúskodnak, hogy szabad akaratukból csatlakoztak a szervezethez.
Az igazságügyi minisztérium azonban idén tavasszal elutasította a kérelmet, arra hivatkozva, hogy a hétszáz aláíró közül néhányan más bejegyzett pártok tagjai.
Ezt követően az Atazsurt kérelmét aláírók országszerte különféle nyomásgyakorlással és megfélemlítéssel szembesültek, hogy vonják vissza tagságukat – mondta Makszutkanulj a Szabad Európának.
Novemberben az egyik aláíró, az Akmola tartományban élő Kapar Akat azt mondta, hogy a rendőrség csaknem 140 ezer forintnak megfelelő pénzbírságot szabott ki rá, miután Facebookon közzétett egy üzenetet, amelyben az állt, hogy „Csatlakozz az Atazsurthoz!”
Akat elmondta: a rendőrség közölte vele, hogy törvénytelen egy be nem jegyzett párthoz való csatlakozást hirdetni.
Bár a tagok azt tervezik, hogy újra megpróbálkoznak a regisztrációval, Bekzat Makszutkanulj, a be nem jegyzett Nagiz Atazsurt (Valódi Atazsurt) csoport vezetője egy sajtótájékoztatón Almatiban 2022 májusában szerint a pénzügyek problémát jelentenek; ez az Achilles-sarkuk, amivel szerinte a hatóságok is tisztában vannak.
A halk szavú vezető – aki visszafogottabb, mint barátja, Bilas – „nacionalistának, de jó nacionalistának” nevezi pártját.
„Megvédjük Kazahsztán minden etnikumának alkotmányos jogait, elismerjük egyenlőségüket és megvédjük gazdasági érdekeiket” – mondta a Szabad Európának.
Az Atazsurt nacionalizmusa „a kazahok mint nemzet megmentéséről” szól, egy olyan küldetésről, amely szerinte egyre fontosabb azóta, hogy 2022 januárjában, Kazahsztán függetlenné válása óta a legnagyobb politikai zavargásokban meghalt legalább 238 ember, többségükben civilek.
De elkerülhetetlenül az első és legfontosabb kérdés, amelyet a párttá válni szándékozó csoport felvetett, Kínáról szól.
Májusban Makszutkanuljt letartóztatták és 15 nap elzárásra ítélték, miután bejelentette, hogy a Kína és Kazahsztán által akkor kötött vízummentességi megállapodás ellen kíván tüntetni.
Értesítette a városi hatóságokat a tervezett tüntetésről, amely egybeesett volna Kaszim-Zsomart Tokajev elnöknek a kínai Hszian városába tett látogatásával, hogy hivatalosan is aláírják a megállapodást, valamint továbbiakat Hszi Csin-ping elnökkel.
A „demográfiai gyarmatosítás” fenyegetésén túl Makszutkanulj azzal érvelt, hogy az egyezség más olyan megállapodásokhoz kapcsolódik, amelyek szorosabbra fűzik a kétoldalú együttműködést a migráció terén, egyre szorosabb információcseréhez vezetnek a Kínában született kazahokkal kapcsolatban, és megnehezítik a kínai kazahok számára a kazah állampolgárság megszerzését. A kínai CCTV televíziónak adott interjúban a Hszivel folytatott megbeszélései előtt Tokajev Kazahsztán barátjának nevezte Kínát, amely „soha nem ártott a kazahoknak”.
Hosszú távon az Atazsurt fő prioritása az, hogy „az ország helyzetét egy virágzó demokrácia irányába helyezze (…) mert akkor Kínának valódi párbeszédet kellene folytatnia velünk” – mondta Makszutkanulj.
„De a jelenlegi rezsimnek nincs szüksége függetlenségre. Ha azt mondanák nekik, hogy megtarthatják a hatalmat, de Kína tartományaként, azt is boldogan elfogadnák” – mondta.
